M’Cheyne Bible Reading Plan
Józsué felderítőket küld Jerikóba
2 Amikor Izráel népe Sittímnél táborozott, Józsué, Nún fia kiküldött két férfit, hogy titokban kémleljék ki az előttük lévő vidéket. Ezt mondta nekik: „Menjetek, és jól nézzétek meg azt az egész vidéket, különösen Jerikót!”
Ők el is indultak, és eljutottak Jerikó városába. Ott egy Ráháb nevű asszony házában szálltak meg, aki prostituált volt.
2 Jerikó királyának azonban jelentették: „Ma este izráeli kémek érkeztek a városba!”
3 A király azonnal elküldte a katonáit Ráhábhoz ezzel a paranccsal: „Add ki azokat a férfiakat, akik ma este érkeztek hozzád, hogy házadnál szálljanak meg, mert kémkedni jöttek!”
4-5 Ráháb azonban már előzőleg elbújtatta a két izráeli férfit, a király katonáinak pedig ezt mondta: „Igaz, hogy ide jöttek, de nem tudtam, honnan érkeztek. Estefelé, a város kapuinak bezárása előtt már elmentek innen, de nem tudom, hová. Siessetek utánuk, még utolérhetitek őket!” 6 Valójában Ráháb elbújtatta őket a háza lapos tetején száradó lenkévék közé. 7 A király katonái sietve kimentek a városból, és a Jordán gázlói felé igyekeztek abban a hiszemben, hogy a kémek arra mentek. A város kapuit pedig bezárták utánuk.
8 Mielőtt a kémek nyugovóra tértek, Ráháb fölment a tetőre, hogy beszéljen velük. 9-10 Ezt mondta nekik: „Tudom, hogy az Örökkévaló nektek adta ezt a földet, ezért mindannyian félünk tőletek. Hallottuk, hogyan szárította ki az Örökkévaló előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor Egyiptomból kijöttetek, s emiatt e föld minden lakosa retteg tőletek. Azt is hallottuk, hogy a Jordán túloldalán legyőztétek az emóriak két királyát, Szihónt és Ógot, és teljesen kipusztítottátok őket. 11 Amikor ezt megtudtuk, minden bátorságunk elszállt, és úrrá lett rajtunk a rémület, mert bizony a ti Istenetek, az Örökkévaló az Isten fenn az égben és lenn a földön!
12-13 Most hát esküdjetek meg nekem az Örökkévalóra, hogy amint én megkönyörültem rajtatok, és megkíméltelek titeket a haláltól, úgy ti is könyörültök apám egész családján, és életben hagytok minket! Adjatok nekem valami biztos jelet, hogy valóban megmentitek a haláltól apámat, anyámat, testvéreimet — az egész családomat!”
14 A férfiak így válaszoltak: „Életünkkel kezeskedünk, hogy amikor az Örökkévaló kezünkbe adja ezt a földet, és elfoglaljuk Jerikót, nektek nem lesz bántódásotok, és megtartjuk ígéretünket. De egy feltétellel: senkinek sem szólhatsz arról, hogy itt voltunk, és hogy miért jöttünk!”
15 Ráháb akkor a háza ablakából egy kötélen leengedte a férfiakat a városfalon kívülre, ugyanis a háza éppen a városfalra épült. 16 Figyelmeztette őket, hogy a hegyek között rejtőzzenek három napig, nehogy üldözőik rájuk találjanak, s csak azután induljanak tovább, ha azok már visszatértek Jerikóba.
17 A két férfi megerősítette: „Biztos lehetsz benne, hogy megtartjuk, amit ígértünk, ha a következőt megteszed: 18 amikor bevonulunk erre a földre, akkor ezt a piros fonalat kösd az ablakra, amelyen keresztül leengedtél bennünket! Gyűjtsd ide a házadba apád egész rokonságát: apádat, anyádat és testvéreidet — az egész családodat. 19 Akik a házban vannak, azoknak nem esik bántódásuk, ezért kezeskedünk! Ha mégis bajuk esne, akkor életünkkel felelünk érte. Ha viszont az ostrom idején közületek valaki kimegy a házból, és megölik, akkor ezért ő a felelős, mi pedig ártatlanok leszünk. 20 Vigyázz, senkinek se árulj el bennünket! Ha mégis megteszed, akkor minket sem köt az eskünk.”
21 „Rendben van, megegyeztünk! Úgy lesz, ahogy mondtátok” — felelte Ráháb.
Ezzel a kémek elmentek, Ráháb pedig az ablakára kötötte a piros fonalat.
22 A két férfi a dombok közé ment, és ott rejtőztek három napig. Ezalatt üldözőik átkutatták az utat és az egész környéket, de senkit sem találtak, majd visszatértek Jerikóba. 23 Azután a két férfi lejött a dombok közül, és átkelt a Jordánon. Visszatértek Józsuéhoz, Nún fiához, akinek mindenről beszámoltak.
24 „Semmi kétség, az Örökkévaló kezünkbe adta ezt az egész földet, mert lakóit már hatalmába kerítette a tőlünk való rettegés” — mondták Józsuénak.
„A Templomba felvezető ének.”
123 Felnézek rád, Uram,
aki a Mennyben ülsz trónodon!
2 Ahogy a szolgák néznek uruk kezére,
s a szolgáló leányok figyelik úrnőjük kezét,
úgy nézünk kezedre, Örökkévaló, reménykedve,
mikor könyörülsz már rajtunk!
3 Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk, könyörülj,
mert elborít bennünket a megaláztatás!
4 Szüntelen gyaláznak a büszkék,
és gúnyolnak a gőgösek!
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
124 Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk,
mondd ezt velem együtt, Izráel,
2 Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk,
mikor ránk támadtak ellenségeink,
3 akkor élve faltak volna fel minket,
mikor haragjuk tüze fellobbant,
4 akkor elsodortak volna minket,
mint a sebes áradat,
átcsaptak volna fejünk felett!
5 Bizony, büszke ellenségeink áradata
átcsapott volna fejünk felett!
6 Áldott legyen az Örökkévaló, aki nem engedte,
hogy zsákmányul essünk ellenségeinknek,
hogy fogaik közé kerüljünk!
7 Lelkünk kimenekült, mint a madár a csapdából!
Összetört a csapda, és mi megszabadultunk!
8 Segítséget küldött nekünk az Örökkévaló,
aki a Mennyet és a Földet teremtette!
„A Templomba felvezető ének.”
125 Akik az Örökkévalóban bíznak,
olyanok, mint a Sion hegye:
nem inognak soha,
megmaradnak örökké.
2 Ahogy Jeruzsálemet hegyek veszik körül,
védő karjával az Örökkévaló úgy veszi népét körül,
most és mindörökké.
3 A gonoszok uralma
nem tarthat örökké az igazak földjén,
nehogy még az igazak is
rosszra nyújtsák ki kezüket.
4 Örökkévaló, jóságoddal fordulj a jókhoz,
az igazszívűekhez!
5 Akik pedig görbe utakon járnak,
az Örökkévaló büntesse meg őket
a gonoszokkal együtt!
Békesség legyen Izráelen!
Dicsőség koronája leszel az Örökkévaló kezében, Jeruzsálem!
62 Sionért nem nyughatom,
szólnom kell Jeruzsálem érdekében,
amíg igazságossága föl nem ragyog,
mint a hajnal fénye,
amíg szabadulása úgy világít,
mint a fáklya lángja.
2 Akkor a nemzetek meglátják igaz voltodat, Sion,
és királyaik dicsőségedet, Jeruzsálem.
Új nevet kapsz az Örökkévalótól,
melyet ő maga mond neked.
3 Dicsőség koronájává leszel az Örökkévaló kezében,
királyi diadém Istened tenyerén.
4 Többé senki nem hív „elhagyottnak”,
földedet sem nevezik már „pusztának” soha.
Új neved ez lesz: „Gyönyörűségem!”,
és földedet így nevezik: „Férjhez adott”.
Mert gyönyörködik benned az Örökkévaló,
és földednek is ő lesz az Ura.
5 Ahogy az ifjú feleségül veszi a leányt,
úgy fognak téged is feleségül venni fiaid[a], Jeruzsálem!
Amint a vőlegény ujjong,
mikor meglátja menyasszonyát,
úgy fog neked örülni Istened.
Akik az Örökkévalót emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrszemeket állítottam,
hogy ne hallgassanak,
se nappal, se éjjel.
Ti őrök, akik az Örökkévalót emlékeztetitek ígéreteire,
ne nyugodjatok!
7 Ne hagyjatok nyugtot néki,
amíg Jeruzsálemet helyre nem állítja,
és dicsőségessé nem teszi e földön.
8 Esküre emelte az Örökkévaló jobb kezét,
erős karját fölemelte:
„Nem adom többé gabonádat ellenségeidnek,
és borodat, amelyért te fáradoztál,
nem isszák meg idegenek.
9 Hanem azok egyék meg,
akik a termést learatták,
és dicsérjék az Örökkévalót érte.
A bort is azok igyák meg
szent helyem udvarában,
akik a szőlőt leszüretelték!”
10 Menjetek át, menjetek ki a kapukon,
készítsetek utat a népnek!
Építsétek, építsétek az utat,
a köveket dobjátok félre,
emeljétek magasra a zászlót,
adjatok jelt a nemzeteknek!
11 Halljátok?
Az Örökkévaló szava hangzik az egész földön:
„Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, jön már Szabadítód,
ő hozza jutalmadat,
és előtte jön, amivel megfizet.”
12 Népét így nevezik majd:
„A Szent népe, akiket az Örökkévaló váltott meg”,
és városát így hívják:
„A város, amelyet sokan fölkeresnek”,
és: „Akit az Örökkévaló nem felejtett el soha”.
A tizenkét apostol kiküldése(A)
10 Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és felhatalmazta őket, hogy kiűzzék a gonosz szellemeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és erőtlenséget. 2 Ez a tizenkét apostol neve:
az első Simon (akit Péternek is hívtak)
és a testvére, András,
továbbá Jakab és a testvére, János — Zebedeus fiai,
3 Fülöp és Bertalan;
Tamás és Máté, a vámszedő;
Jakab, Alfeus fia, és Taddeus;
4 Simon, a zélóta,
és Iskáriótes Júdás (aki később elárulta Jézust).
5 Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és meghagyta nekik: „Ne menjetek olyan vidékre, ahol az idegen nemzetek laknak, se Samária városaiba! 6 Csak Izráel népének elveszett juhaihoz menjetek, 7 és hirdessétek nekik: »Megérkezett hozzátok Isten Királysága!« 8 Gyógyítsátok meg a betegeket, támasszátok fel a halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat és űzzétek ki a gonosz szellemeket! Ingyen kaptátok ezt a hatalmat, ezért ti is ingyen végezzétek ezt a munkát! 9 Ne vigyetek magatokkal aranypénzt, ezüstpénzt, de még rézpénzt se! 10 Ne vigyetek semmilyen útravaló csomagot, se tartalék ruhát, vagy sarut, se vándorbotot! Aki dolgozik, az megérdemli, hogy gondoskodjanak róla.
11 Ha bementek egy faluba vagy városba, keressétek meg ott azt, aki bizalomra méltó, és nála szálljatok meg. Maradjatok a házánál, amíg tovább nem mentek abból a faluból vagy városból! 12 Amikor beléptek hozzá, köszöntsétek, 13 és ha az a család méltó rá, akkor a békességetek és áldásotok szálljon rájuk. Ha nem méltó, térjen vissza rátok a békességetek. 14 Ha valaki nem fogad be, és nem hallgat rátok, még a port is verjétek le a lábatokról, amikor kimentek abból a házból vagy városból![a] 15 Igazán mondom, még Sodoma és Gomora lakosainak is tűrhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint nekik.”
Figyelmeztetés az üldözésre(B)
16 „Vigyázzatok, mert úgy küldelek ki benneteket, mint juhokat a farkasok közé. Ezért legyetek okosak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok! 17 Legyetek óvatosak, mert miattam le fognak tartóztatni titeket, bíróság elé állítanak, a zsinagógáikban megkorbácsolnak, 18 kormányzók és királyok elé állítanak és kihallgatnak benneteket. Akkor majd nekik is tanúskodjatok rólam! 19 Amikor letartóztatnak, ne aggódjatok, hogy mit mondjatok, mert idejében meg fogjátok tudni! 20 Valójában nem is ti fogtok beszélni, hanem Mennyei Atyátok Szelleme szól majd rajtatok keresztül.
21 Abban az időben egymás ellen fordulnak a testvérek, elárulják és kiszolgáltatják egymást azoknak, akik megölik őket. Hasonlóképpen az apák a gyermeküket, a gyermekek pedig a szüleiket adják halálra. 22 Mindenki gyűlölni fog benneteket miattam, de aki mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül. 23 Ha egyik városban üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba! Igazán mondom: be sem tudjátok járni Izráel összes városát, mielőtt az Emberfia visszajön.
24 A tanítvány nem nagyobb a mesterénél, a rabszolga sem nagyobb az uránál. 25 A tanítvány elégedett lehet, ha olyan lesz, mint a mestere, vagy a rabszolga, mint az ura. Ha a családfőt a gonosz szellemek fejedelmének nevezték, akkor még rosszabb dolgokat fognak mondani a család többi tagjáról!”
Istent tiszteljétek, ne az emberektől féljetek!(C)
26 „Tehát ne féljetek tőlük, mert minden eltitkolt dolog nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik! 27 Amit sötétben és titokban mondok nektek, azt a világosságban hirdessétek mindenkinek! Amit a fületekbe súgok, azt a háztetőkről kiáltsátok ki! 28 Ne féljetek az emberektől, mert ők csak a testeteket képesek megölni, a lelketeket nem! Istent tiszteljétek és féljétek, aki mind a testet, mind a lelket el tudja pusztítani a gyehennában! 29 Gondoljátok meg, két veréb ára egy fillér[b], mégsem pusztulhat el közülük egy sem Mennyei Atyátok tudta nélkül! 30 Ő még a hajszálaitokat is számon tartja, 31 tehát ne féljetek: ti sok-sok verébnél értékesebbek vagytok!”
Ki tartozik Jézushoz?(D)
32 „Aki az emberek előtt vállalja, hogy hozzám tartozik, azt én is vállalom Mennyei Atyám előtt. 33 Aki azonban nem vállal engem az emberek előtt, arról én is azt fogom mondani Mennyei Atyám előtt, hogy semmi köze hozzám.”
Jézus követésének ára(E)
34 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a Földre! Nem azért jöttem, hogy békét, hanem hogy kardot hozzak. 35 Azért jöttem, hogy
»szembeállítsam a fiút az apjával,
leányt az anyjával,
menyet az anyósával.
36 Így az embernek a saját családtagjai
lesznek az ellenségei.«[c]
37 Aki tehát jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó arra, hogy hozzám tartozzon. Aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó arra, hogy hozzám tartozzon. 38 Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem méltó rá, hogy hozzám tartozzon. 39 Aki meg akarja tartani az életét, az el fogja veszíteni, aki viszont énértem feladja, az meg fogja találni.”
Aki titeket befogad, engem fogad be(F)
40 „Aki titeket befogad, az engem fogad be — aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött. 41 Aki azért fogad be egy prófétát, mert az illető próféta, az megkapja ugyanazt a jutalmat, amely a prófétának jár. Aki azért fogad be egy igazságos embert, mert az illető igazságos, az megkapja ugyanazt a jutalmat, amely az igazságos embernek jár. 42 Aki csak egyetlen pohár friss vizet ad az én kedvemért egyik kis tanítványomnak, igazán mondom nektek, hogy megkapja a jutalmát!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center