M’Cheyne Bible Reading Plan
Átkelés a Jordánon
3 Józsué és az egész nép korán reggel tábort bontott, és elindultak Sittímből a Jordánhoz. Amikor odaértek, letáboroztak, és az átkelésig ott is maradtak. 2 Három nap múlva a vezetők végigmentek a táboron, 3 és kihirdették: „Készüljetek föl! Amikor látjátok, hogy a papok felveszik Istenünk, az Örökkévaló Szövetségládáját, és elindulnak vele, akkor ti is induljatok el, és menjetek utána! 4 De vigyázzatok! Hagyjatok mintegy 2 000 könyök[a] távolságot a Szövetségláda és magatok között! Ne menjetek ennél közelebb hozzá! Ezen az úton még nem jártatok soha, de csak kövessétek a Szövetségládát, majd az vezet benneteket!”
5 Józsué ezt parancsolta a népnek: „Még ma szenteljétek meg magatokat, mert holnap az Örökkévaló csodákat tesz közöttünk!”
6 A papoknak pedig ezt mondta: „Vegyétek fel a Szövetségládát, induljatok el a nép előtt, és menjetek keresztül a Jordánon!” A papok így is tettek: fölvették a Szövetségládát, és elindultak a nép előtt a Jordán felé.
7 Az Örökkévaló ekkor Józsuéhoz szólt: „Józsué, ezen a napon kezdelek téged fölemelni Izráel népének szemében. Azt akarom, hogy megértsék: Én vagyok veled, ugyanúgy, ahogy Mózessel is voltam. 8 A Szövetségládát vivő papoknak mondd meg, hogy amikor a Jordánhoz érnek, pár lépésnyit menjenek bele a vízbe, és ott álljanak meg!”
9 Józsué összehívta a népet: „Figyeljetek rám, és halljátok meg, mit üzen nektek Istenünk, az Örökkévaló! 10-11 Nézzétek! Az Egész Föld Urának a Szövetségládája előttetek fog bemenni a Jordán vizébe! Ez lesz a kétségtelen bizonyíték arra nézve, hogy az élő Isten valóban közöttünk van, és hogy ígérete szerint teljes bizonyossággal kiűzi előlünk annak a földnek a jelenlegi lakosait: a kánaániak, hettiták, hivviek, perizziek, girgásiak, emóriak és jebúsziak népét. 12 Most hát válasszatok ki magatok közül 12 férfit, egyet-egyet minden törzsből! 13 Figyeljétek meg: abban a pillanatban, amint az Örökkévalónak, az Egész Föld Urának a Szövetségládáját hordozó papok lába a Jordán vizébe lép, a víz kettéválik, és a felülről folyó víz megáll egy rakáson!”
14-15 Valóban így is lett. Az egész nép tábort bontott és elindultak, hogy átkeljenek a Jordánon. A papok pedig jóval előttük haladtak, és vitték a Szövetségládát. Amikor ezek a papok megérkeztek a Jordánhoz, és a folyó vizébe léptek, a víz kettévált! Pedig aratás ideje volt, és a Jordán annyira meg volt áradva, hogy az árteret is elöntötte. 16 A fölülről folyó víz messze fönt, Ádám városánál (Cáretán mellett) egy rakásban föltorlódott. A lefelé folyó víz pedig elfolyt a Holt-tenger felé, és a folyó medre kiszáradt. Így kelt át a nép a Jordán medrén Jerikóval átellenben. 17 A papok, akik az Örökkévaló Szövetségládáját vitték, bementek a Jordán medrének közepére, és ott megálltak a száraz talajon. Mindaddig ott álltak, amíg az egész nép a kiszáradt folyómedren keresztül át nem vonult a túlsó partra.
„A Templomba felvezető ének.”
126 Mikor az Örökkévaló visszahozta
a foglyokat a száműzetésből Sionba,
azt hittük, álmodunk!
2 Lelkünk megtelt vidámsággal,
nyelvünk öröménekkel.
Azt mondták a népek:
„Hatalmas dolgokat tett Izráellel az Örökkévaló!”
3 Bizony, hatalmas dolgokat tett velünk az Örökkévaló,
ezért örvendezünk!
4 Örökkévaló, fordítsd jóra sorsunkat,
ahogy zápor után a kiszáradt medrek
ismét megáradnak!
5 Akik sírva vetik a magot,
örvendezve arassanak!
6 Aki sírva viszi vetőmagját a földjére,
ujjongással hozza be kévéit[a] a mezőről!
„A Templomba felvezető ének, Salamoné.”
127 Ha az Örökkévaló nem építi a házat,
hiába dolgoznak rajta építői!
Ha az Örökkévaló nem védelmezi a várost,
hiába virraszt a falon az őr!
2 Hiába dolgozol kora reggeltől késő estig,
hogy küszködve megkeresd kenyered!
Még álmukban is gondoskodik az Örökkévaló
azokról, akiket szeret!
3 Gyermekeid az Örökkévalótól kapott örökséged,
jutalom kezéből, kerted gyümölcse.
4 Fiatalságod idején született fiaid:
éles nyilak a harcos kezében.
5 Áldott, akinek ilyen nyilai vannak!
Bizony, legyőzik ellenségeiket,
ha megütköznek velük a város kapujában![b]
„A Templomba felvezető ének.”
128 Áldottak mind, akik imádják
és félik az Örökkévalót!
Boldogok, akik útjain járnak.
2 Kezed munkáját élvezed,
boldog vagy, és jól megy a sorod.
3 Feleséged otthonod közepén,
mint a dúsan termő szőlő,
gyermekeid az asztal körül,
mint olajfa-csemeték.
4 Bizony, így áldja meg az Örökkévaló a férfit,
aki féli és tiszteli őt!
5 Áldjon meg téged az Örökkévaló a Sionról:
részesülj Jeruzsálem áldásaiban
egész életedben!
6 Megláthasd még unokáidat is!
Békesség legyen Izráelen!
Miért lett vérpiros a ruhád?
63 Ki ez, aki Bocrából, Edomból[a] jön
vérvörös ruhában?
Milyen fenséges és dicső a megjelenése,
milyen erőteljes a lépése!
— „Én vagyok az, aki igazat szólok,
és van erőm a szabadításra!”
2 — „Miért vérpiros a ruhád,
mint a szőlőtaposóké?”
3 — „Mert a szőlőt tapostam,[b]
de senki sem segített, egyedül voltam.
Széttapostam a nemzeteket haragomban,
összetörtem őket felindulásomban.
Vérük fröccsent a ruhámra,
egész öltözetem vérpirosra festette.
4 Mert elszántam magam a bosszúállásra,
és eljött a megváltás esztendeje.
5 Kerestem valakit, de nem segített senki,
csodálkoztam, hogy nem akadt segítőm.
Ezért karom segített engem,
és felindulásom volt a segítségem.
6 Széttapostam hát a nemzeteket haragomban,
összetörtem őket indulatomban,
s vérüket a földre ontottam.”
Hol van, aki minket áthozott a tengeren?
7 Magasztalom az Örökkévalót,
és hűséges szeretetét!
Dicsérem őt Izráel iránti jóságáért,
mindazért, amit velünk tett,
irgalmáért és hűségéért.
8 Mert azt mondta nekünk:
„Bizony, ők az én népem,
fiaim, akikben nem csalódom!”
Ezért szabadította ki őket az Örökkévaló
9 minden szorult helyzetből.
Bizony, az Örökkévaló is részt vett minden szenvedésükben,
és jelenlétének angyala megszabadította őket.
Szeretetében és könyörületében megváltotta,
fölkarolta és hordozta őket régtől fogva.
10 Ők mégis lázadoztak ellene,
Szent Szellemét szomorították.
Ezért ő is ellenségükké lett,
sőt, harcolt ellenük.
11 Akkor népe visszaemlékezett a régi időkre,
és Mózesre, az Örökkévaló szolgájára,
s azt kérdezték:
„Hol van, aki nyájának pásztorával
átvitte őket a tengeren?
Hol van, aki Szent Szellemét adta,
hogy közöttük lakozzon?
12 Aki dicsőséges hatalmával
vezette Mózest, jobb kezénél fogva,
s ketté választotta a tenger vizét,
hogy örök hírnevet szerezzen magának.
13 Aki úgy vezette népét a mélységen keresztül,
oly simán, mint lovat a pusztán,
hogy lépteik meg sem botlottak.
14 Megpihentette őket az Örökkévaló Szelleme,
mint pásztor a nyáját, mikor a völgybe vezeti.
Bizony, így vezetted népedet, Uram,
hogy magadnak dicső nevet szerezz!”
Könyörgés szabadulásért
15 Kérlek, tekints le a mennyből,
nézz ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről!
Hová lett irántunk való féltő szereteted[c]
és hatalmad?
Könyörületességed és irgalmad
miért vontad meg tőlünk?
16 Hiszen te vagy Édesapánk, Örökkévaló!
Nem Ábrahám, nem is Izráel,
hanem te, Örökkévaló, te vagy Atyánk!
Öröktől fogva Megváltónk vagy — ez a neved!
17 Miért hagytad hát,
hogy letérjünk utadról, Örökkévaló?
Miért keményítetted meg szívünket,
s hogy ne féljünk téged?
Fordulj vissza hozzánk, szolgáidhoz,
néped törzseihez, örökségedhez!
18 Szent néped csak rövid ideig használhatta,
s most ellenségeid taposták szentélyedet!
19 Olyanok lettünk,
mintha nem is uralkodtál volna rajtunk soha,
mintha nem is nevedet viselnénk!
Jézus Bemerítő Jánosról(A)
11 Miután Jézus befejezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment a környező galileai városokba. Tanította az embereket, és hirdette az örömüzenetet.
2 Bemerítő János a börtönben hallott a Messiás tetteiről, ezért elküldte hozzá néhány tanítványát, 3 hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”
4 Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek vissza Jánoshoz, és mondjátok el neki mindazt, amit hallotok és láttok: 5 a vakok látnak, a bénák járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, halottak támadnak föl, és a szegényeknek az örömüzenetet hirdetik. 6 Boldog, aki nem kételkedik bennem, hanem kitart mellettem.”
7 Amikor Bemerítő János tanítványai elmentek, Jézus ezt mondta róla az összegyűlt sokaságnak: „Azért mentetek ki a pusztába, hogy széltől hajlongó nádszálat lássatok? 8 Vagy talán azért, hogy egy drága ruhába öltözött férfit lássatok? Hiszen akik drága ruhákban járnak és kényelemben élnek, azok a királyi udvarban és palotákban laknak! 9 Akkor miért mentetek ki? Kit akartatok látni? Talán egy prófétát? Bizony, valóban prófétát láttatok, sőt, azt mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! 10 Mert János az, akiről ezt mondja az Írás:
»Elküldöm hírvivő követemet,
aki előtted fog menni,
hogy utat készítsen a számodra.«[a]
11 Igazán mondom, hogy azok között, akik asszonytól születtek, Bemerítő János a legnagyobb, Isten Királyságában azonban a legkisebb is nagyobb nála.
12 Bemerítő János megjelenésétől kezdve Isten Királysága erőteljesen terjeszkedik, és sokan teljes erejükkel igyekeznek, hogy bejussanak. 13 Mert a Mózesi Törvény és a próféták is mindannyian addig prófétáltak, amíg Bemerítő János a színre lépett. 14 Ha készek vagytok elfogadni, akkor tudjátok meg, hogy ő az a bizonyos »Illés«, akinek az eljöveteléről a próféciák szóltak. 15 Akinek van füle, hallja meg!
16 Mihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Olyanok, mint a piactéren játszó gyerekek, akik így kiáltanak egymásnak:
17 »Táncnótát furulyáztunk nektek,
de nem táncoltatok.
Siratót énekeltünk,
de nem sírtatok.«
18 Mert eljött Bemerítő János, aki böjtölt, és nem ivott bort, erre azt mondták róla, hogy gonosz szellem lakik benne. 19 Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondják: »Nézzétek, milyen falánk és részeges! Vámszedőkkel és bűnösökkel barátkozik!« Ezzel maguk bizonyították a saját ostobaságukat azok, akik ilyenféle »bölcsességeket« szoktak mondani.”
Szemrehányást tesz a hitetlen városoknak(B)
20 Ezután Jézus szemrehányást tett azoknak a városoknak, amelyekben a legtöbb csodát tette, amiért nem hittek neki, nem változtatták meg a gondolkodásukat, és nem tértek vissza Istenhez: 21 „Jaj neked, Korazin népe! Jaj nektek, Bétsaida lakói! Mert ha Tíruszban vagy Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok, már régen zsákruhában és hamuban ülve megbánták volna a bűneiket. 22 Igazán mondom nektek: az ítélet napján Tírusz és Szidón népének tűrhetőbb lesz a sorsa, mint a tiétek. 23 És ti, Kapernaum lakói, azt hiszitek, hogy az égig fognak magasztalni titeket? A halál országába fogtok süllyedni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyeket ti láttatok, megmaradt volna mind a mai napig. 24 Igazán mondom nektek: Sodoma népének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint nektek.”
Jöjjetek hozzám, akik elfáradtatok!(C)
25 Jézus ezt mondta: „Dicsőítelek, Atyám, Menny és Föld Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek. 26 Igen, Atyám, mert így láttad jónak!”
27 „Atyám mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya. Senki más nem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”
28 „Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. 29 Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni. 30 Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center