M’Cheyne Bible Reading Plan
Tizenkét kő az átkelés emlékére
4 Miután az egész nép átkelt a Jordán túlsó partjára, az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: 2 „Válassz ki 12 férfit a nép közül, minden törzsből egyet-egyet, 3 és parancsold meg nekik, hogy mindegyikük vegyen fel a Jordán medréből egy-egy követ arról a helyről, ahol a papok állnak. Vigyék a köveket oda, ahol ma este táboroztok, és ott helyezzék el.”
4 Józsué tehát kiválasztott 12 férfit, minden törzsből egyet, 5 és ezt mondta nekik: „Menjetek be a Jordán medrének közepébe: oda, ahol Istenünk, az Örökkévaló Szövetségládája van, s hozzatok onnan egy-egy követ. Izráel minden egyes törzsének megfelelően egy-egy követ vegyetek a vállatokra. 6 Legyenek ezek emlékeztető jelül egész Izráel számára! Később, ha majd a gyermekeitek megkérdezik, hogy mit jelentenek ezek a kövek, 7 mondjátok el nekik, hogy amikor az Örökkévaló Szövetségládája átment a Jordánon, a folyó vize megállt előtte. Ezek a kövek legyenek emlékeztető jelül Izráel gyermekeinek örökre!”
8 A nép teljesítette Józsué parancsát: felhoztak 12 követ a Jordán medréből. Izráel minden egyes törzsének megfelelően egy-egy követ vettek fel onnan, elvitték a táborhelyre, és ott helyezték el, ahogyan az Örökkévaló azt Józsuénak parancsolta. 9 Józsué elrendelte, hogy ezen kívül 12 másik kőből is rakjanak emlékoszlopot a Jordán medrének közepén, pontosan ott, ahol a papok álltak. Ezek ma is ott vannak.
10 Tehát a nép sietett átmenni a Jordán medrén, és mindazt megtették, amit az Örökkévaló Józsuénak parancsolt. Ezeket már Mózes is elrendelte Józsuénak. Ez idő alatt a papok, akik a Szövetségládát hordozták, ott álltak a meder közepén. 11 Amikor pedig már mindenki átkelt, akkor a papok is átmentek a túlsó oldalra az Örökkévaló Szövetségládájával. Ezt az egész nép figyelte.
12 Rúben és Gád törzsének, meg Manassé fél törzsének harcosai Izráel többi törzsei előtt keltek át harcra készen, ahogyan ezt Mózes megparancsolta nekik. 13 Ennek a két és fél törzsnek a harcosai összesen 40 000 fős csapatot alkottak, amely harcra készen vonult az Örökkévaló előtt a jerikói síkságon.
14 Ezen a napon az Örökkévaló fölmagasztalta Józsuét Izráel népe előtt. Ettől kezdve egész életében őt is úgy tisztelték, mint Mózest.
15 Az Örökkévaló szólt Józsuénak: 16 „Mondd meg a papoknak, akik a Szövetségládát hordozzák, hogy jöjjenek ki a Jordán medréből.”
17 „Jöjjetek föl onnan!” — szólt Józsué a papoknak, 18 akik ekkor kijöttek a mederből a folyó partjára. Amint az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok lába a partot érintette, a Jordán vize ismét megindult, megtöltötte medrét, sőt, még az árterét is elborította úgy, ahogy korábban is volt.
19 Izráel népe tehát az első hónap 10. napján átkelt a Jordánon, és aznap este már Gilgál mellett táboroztak, Jerikó keleti határán.
20 A 12 kőből, amelyet a Jordán közepéből hoztak magukkal, Józsué emlékoszlopot rakott Gilgál mellett. 21 Azután kihirdette a népnek: „Amikor majd gyermekeitek megkérdezik az apjukat, hogy miért vannak itt ezek a kövek, 22 mondjátok el nekik, hogy Izráel népe itt kelt át a Jordán kiszáradt medrén! 23 Istenünk, az Örökkévaló kiszárította értünk a Jordán vizét, amíg mi keresztüljöttünk a folyó medrén. Ugyanúgy csodát tett értünk, mint a Vörös-tengernél, amelyet ehhez hasonlóan szárított ki, hogy átkelhessünk rajta. 24 Azért tette ezt, hogy a föld minden nemzete megtudja, milyen hatalmas az Örökkévaló, és hogy ti mindvégig tiszteljétek és féljétek Istenünket, az Örökkévalót.”
„A Templomba felvezető ének.”
129 Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta!
Mondd ezt velem együtt, Izráel!
2 Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta,
mégsem bírtak velem!
3 Hátamon barázdákat szántottak,
hosszú barázdákat hasítottak hátamon.
4 De az Örökkévaló igazságos:
szétszakította a szolgaság köteleit,
megszabadított a gonoszoktól!
5 Szégyenüljenek meg Sion ellenségei,
hátráljanak meg, és fussanak szerteszét!
6 Legyenek, mint a fű a háztetőn,
amely elszárad, mielőtt felnő,
7 nem aratja le senki,
nem köti kévébe,
8 s nem mondják a járókelők:
„Áldjon meg titeket az Örökkévaló!”
Nem köszönti őket senki:
„Áldunk benneteket az Örökkévaló nevében!”
„A Templomba felvezető ének.”
130 Örökkévaló, a mélységből kiáltok hozzád!
2 Hallgass meg, Uram,
figyelj könyörgésemre!
3 Ha bűneink szerint bánsz velünk, Örökkévaló,
ki állhat meg előtted?
4 De te megbocsáthatsz nekünk!
Ezért félnek és tisztelnek téged.
5 Én az Örökkévaló segítségét várom!
Rá várok, hogy megsegítsen,
és ígéretében bízom!
6 Az Örökkévalóra várok,
úgy várom őt, mint az őrök a hajnalt,
mint az őrök a hajnalt!
7 Izráel, az Örökkévalóban bízz,
mert ő kegyelmes, és igazán szeret,
biztosan meg tud menteni!
8 Bizony, meg is szabadítja ő
Izráelt minden bűnétől!
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
131 Nem büszkélkedik a szívem, Örökkévaló,
Nem nagyravágyó a szemem.
Nem készítek túl merész terveket,
s nem próbálok erőmön fölüli dolgokat tenni.
2 Inkább lecsendesítem lelkemet,
mint anya a gyermekét.
Mint a megszoptatott csecsemő anyja ölében,
úgy nyugszik bennem a lelkem.
3 Bízz az Örökkévalóban, Izráel,
most és mindörökké!
64 Bárcsak meghasítanád az eget, Örökkévaló,
és leszállnál a földre,
hogy a hegyek is remegjenek előtted!
Leszállnál, oly hirtelen,
ahogy lángra lobban a száraz bozót,
vagy felforr a víz!
Akkor ellenségeid is megismernék neved,
s félve reszketnének előtted a nemzetek,
3 látva rettenetes tetteidet,
melyeket senki sem várt!
Ó, bárcsak leszállnál a földre,
hogy a hegyek is remegjenek előtted!
4 Mert öröktől fogva senki sem hallott ilyet,
híre sem jutott fülébe,
nem látott más Istent kívüled,
aki ily nagy dolgokat tesz a benne bízókért!
5 Hiszen elébe sietsz annak,
aki örömét leli az igazságos tettekben,
és tetszésedre él.
De vétkeztünk ellened,
és megharagudtál ránk.
Régóta így van ez,
vajon megszabadulunk-e valaha?
6 Mindannyian tisztátalanná lettünk,
még jótetteink is olyanok,
mint a bemocskolt ruha,
elhervadunk, mint őszi falevél,
bűneink elsodornak, mint a szél.
7 Nincs senki, aki segítségül hívná neved,
vagy hittel kapaszkodna beléd,
mert eltakartad arcod előlünk,
kiszolgáltattál bűneinknek,
hogy megemésszenek bennünket.
8 Örökkévaló, mégis Atyánk vagy te!
Olyanok vagyunk a kezedben,
mint fazekas korongján az agyag.
Bizony, kezed alkotott mindnyájunkat!
9 Ne haragudj ránk oly nagyon,
ne bűneinkre tekints, Örökkévaló!
Nézz ránk,
mégis a te néped vagyunk, mindannyian!
10 Nézd! Szent városaidat lerombolták,
Sion elpusztult,
Jeruzsálem romhalmazzá lett!
11 Szent és gyönyörű Templomunkat,
ahol atyáink dicsértek téged,
tűz égette el.
Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk.
12 Elnézed mindezt, Örökkévaló,
s nem segítesz rajtunk?
Csak hallgatsz,
és tovább is büntetsz bennünket?
Az Emberfia a szombatnak is Ura(A)
12 Akkoriban Jézus a tanítványaival együtt egy gabonaföldön ment keresztül. A tanítványok éhesek voltak, ezért kalászokat téptek le, és a gabonaszemeket eszegették. Történetesen éppen szombat volt. 2 Amikor a farizeusok ezt meglátták, így szóltak Jézushoz: „Nézd csak, mit tesznek a tanítványaid! A Törvény szerint szombaton ezt nem lenne szabad!”
3 Erre Jézus ezt kérdezte tőlük: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor ő és a kísérői megéheztek? 4 Bement Isten házába, és embereivel együtt megette az Istennek felajánlott szent kenyereket! Pedig ezeket a Törvény szerint sem neki, sem a kísérőinek nem lett volna szabad megenniük, csak a papoknak. 5 Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy szombatonként a papok a Templomban nem tartják be a szombatra vonatkozó parancsot, de mégsem vétkeznek? 6 Igazán mondom nektek: nagyobb van itt a Templomnál! 7 Ha megértettétek volna, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok tőletek, nem áldozatot«,[a] akkor most nem ítéltétek volna el azokat, akik semmi rosszat nem tettek.
8 Mert az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.
Jézus szombaton is gyógyít(B)
9 Jézus ezután a zsinagógájukba ment. 10 Volt ott egy béna kezű férfi. Megkérdezték Jézust: „A Törvény szerint szabad-e szombaton gyógyítani?”[b] Azért kérdezték ezt, hogy megvádolhassák.
11 Ő azonban ezt felelte: „Ha valakinek közületek szombaton gödörbe esik az egyetlen báránya, vajon nem húzza-e ki azonnal? 12 Az ember pedig sokkal értékesebb, mint a bárány! Tehát szombaton is szabad jót tenni.”
13 Ezután a beteg férfihoz fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő kinyújtotta a kezét, amely azonnal meggyógyult, és éppen olyan egészséges lett, mint a másik. 14 A farizeusok ekkor kimentek a zsinagógából, és elhatározták, hogy végeznek Jézussal.
Isten kiválasztott szolgája
15 Jézus azonban tisztában volt vele, hogy mit terveznek ellene, ezért elment onnan. Sokan követték, ő pedig minden beteget meggyógyított. 16 Azt azonban szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne terjesszék a hírét. 17 Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:
18 „Nézzétek szolgámat, akit választottam,
akit szeretek, akiben én gyönyörködöm!
Betöltöm őt Szellememmel,
és igazságosan fogja ítélni a nemzeteket.
19 Nem vitatkozik, nem hangoskodik,
s hangját nem hallják az utcákon.
20 A megrepedt nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsest nem oltja ki,
amíg győzelemre nem viszi az igazságos ítéletet,
21 s benne reménykednek majd az Izráelen kívüli nemzetek.”[c]
Kinek a hatalmával űzi ki Jézus a gonosz szellemeket?(C)
22 Ezután egy vak és néma férfit vittek hozzá, akiben egy gonosz szellem lakott. Jézus meggyógyította a férfit, aki ettől fogva tudott beszélni és tisztán látott. 23 Ezen az egész sokaság nagyon elcsodálkozott, és ezt mondták: „Csak nem ő az, Dávidnak az a bizonyos Fia?”
24 Amikor ezt a farizeusok meghallották, kijelentették: „Ez az ember csak azért tudja kiűzni a gonosz szellemeket, mert a Sátán, a gonosz szellemek fejedelme segít neki.”
25 Jézus tudta, hogyan gondolkoznak, ezért így válaszolt nekik: „Ha egy királyság egyik része a másik ellen támad, az egész elpusztul. Ugyanúgy elpusztul az a város, vagy család is, amelyben belső harcok dúlnak. 26 Ha tehát a Sátán a saját szolgáit, a gonosz szellemeket űzi ki[d], akkor valójában önmaga ellen fordul, és a királysága nem állhat fenn tovább. 27 Másrészt, ha én a Sátán erejével űzöm ki a gonosz szellemeket, akkor a ti tanítványaitok kinek az erejével űzik ki őket? A saját tanítványaitok fognak elítélni titeket! 28 Ha viszont én Isten Szellemével űzöm ki a gonosz szellemeket, akkor nyilvánvaló, hogy Isten Királysága megérkezett hozzátok.
29 Gondoljátok meg, ha valaki be akar törni egy erős ember házába, hogy kirabolja, akkor előbb meg kell kötöznie őt, csak azután foszthatja ki a házát. 30 Aki nem az én oldalamon áll, az ellenem van. Aki nem velem együtt takarítja be gabonát, az szétszórja a termést.
31 Ezért figyelmeztetlek benneteket: az emberek mindenféle bűnös tettükre és Istent gyalázó beszédükre kaphatnak bűnbocsánatot. De van egy kivétel: aki a Szent Szellemet gyalázza, az nem nyer bocsánatot soha. 32 Még az is kaphat bűnbocsánatot, aki az Emberfia ellen beszél, de aki a Szent Szellem ellen szól, az sem ebben a korszakban, sem a következőben nem kaphat bocsánatot.
A kétfajta gyümölcs(D)
33 Ha egy gyümölcsfát jónak ítéltek, akkor annak a gyümölcse is jó. Ha pedig a fát rossznak ítélitek, akkor annak a gyümölcse is rossz, mert a fát a gyümölcsei alapján lehet megítélni. 34 Ti, viperák, hogyan is mondhatnátok jó dolgokat, mikor romlottak vagytok! Mert azt mondja ki az ember, amivel tele van a szíve. 35 A jó ember jó dolgokat gyűjt össze a szívében, és azért mond és tesz jó dolgokat. A gonosz ember pedig gonosz dolgokat tartogat a szívében, és ezért mond és tesz gonoszságokat. 36 Figyelmeztetlek benneteket, hogy az ítélet napján minden meggondolatlanul kimondott kártékony szavatokról számot kell majd adnotok! 37 A saját szavaitok alapján fognak felmenteni vagy elítélni benneteket.”
A farizeusok csodát kívánnak Jézustól(E)
38 Ekkor néhány farizeus és törvénytanító azt kérte Jézustól, hogy bizonyítékul tegyen valami csodát.
39 Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen[e] nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt kíván bizonyítékul, de nem fognak más csodát látni, csupán azt, amely Jónás[f] prófétával történt! 40 Mert ahogy Jónás három nap és három éjjel volt a nagy tengeri lény gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld belsejében.
41 Ninive[g] lakói egyszerre támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és elítélik őket, mert ők Jónás üzenetére megváltoztatták az életüket. Hozzátok pedig eljött valaki, aki nagyobb Jónásnál, mégsem hallgattok rá! 42 Az ítélet napján Dél királynője[h] együtt fog feltámadni ezzel a nemzedékkel, és elítéli őket, mert ő igen messziről utazott ide, hogy Salamon király bölcsességét hallja. Hozzátok pedig az jött el, aki nagyobb Salamonnál, mégsem hallgattok rá!”
A gonosz szellemekről(F)
43 „Amikor egy gonosz szellem kimegy az emberből, olyan helyeken kóborol, ahol nincs víz. Nyugalmat keres, de nem talál. 44 Akkor ezt mondja: »Visszamegyek a házamba, ahonnan kijöttem.« Tehát visszamegy, és azt üresen, kisöpörve, sőt feldíszítve találja. 45 Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik szellemet, akik még nála is gonoszabbak, mind beleköltöznek abba az emberbe, és ott laknak. Így végül annak az állapota még rosszabb lesz, mint először volt. Bizony, így fog járni ez a gonosz nemzedék is!”
Jézus igazi családja: a tanítványai(G)
46 Miközben Jézus ezeket mondta, anyja és testvérei megérkeztek, és beszélni szerettek volna vele. 47 Valaki szólt Jézusnak: „Édesanyád és a testvéreid kinn állnak, és beszélni akarnak veled!”
48 De Jézus így válaszolt: „Ki az én anyám, és kik a testvéreim?” 49 Majd tanítványaira mutatott, és ezt mondta: „Itt vannak a testvéreim és anyám! 50 Aki megteszi, amit Mennyei Atyám akar, az az én testvérem és anyám.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center