M’Cheyne Bible Reading Plan

Sámson hőstettei a filiszteusok ellen

15 Történt ezután, hogy búzaaratás idején Sámson ismét Timnába ment, hogy meglátogassa a feleségét. Vitt magával egy kecskegidát is ajándékba. Azt mondta a felesége apjának: „Eljöttem a feleségemhez, hogy vele legyek. Hadd menjek be hozzá, a szobájába!”

De az apa nem engedte: ² „Már nem mehetsz be hozzá, mert közben feleségül adtam őt az egyik ifjúhoz. Azt hittem, már végleg megutáltad a leányomat, és nem kell neked. De itt van a kisebbik leányom, ő még szebb, vedd őt feleségül!”

³ Sámson haragosan ezt válaszolta: „Most aztán igazán senki sem tehet szemrehányást nekem, ha bosszút állok a filiszteusokon!”

⁴ Azzal elment, és összefogdosott 300 rókát. Kettőt-kettőt a farkuknál összekötözött, és egy csóvát erősített, a farkuk közé. ⁵ Majd meggyújtotta a csóvákat, és eleresztette a rókákat a filiszteusok gabonatábláiba. Az égő farokkal rohangáló rókák fölgyújtották mind a lábon álló, mind a már learatott gabonát, sőt még a szőlőskerteket és az olajfaligeteket is.

⁶ A filiszteusok igyekeztek megtudni, ki tette ezt. Valaki megmondta nekik: „Sámson volt az, annak a timnai embernek a veje. Azért tette, mert apósa elvette tőle a feleségét, és egy másik ifjúhoz adta feleségül”. Ezért a filiszteusok megégették Sámson feleségét, meg annak apját is.

⁷ Sámson erre azt mondta a filiszteusoknak: „Mivel ezt tettétek, nem nyugszom addig, amíg bosszút nem állok rajtatok!” ⁸ Ezzel rátámadt a filiszteusokra, és úgy megverte őket, hogy sokan belehaltak. Azután elment az Étám-sziklához, és ott lakott egy barlangban.

⁹ Válaszul a filiszteusok serege behatolt Júda területére, és tábort vertek Lehi városánál. ¹⁰ A júdabeliek megkérdezték tőlük: „Miért vonultatok föl ellenünk?”

„Azért, hogy Sámsont elfogjuk, és bosszút álljunk rajta azért, amit tett velünk!” — válaszolták azok.

¹¹ Ekkor Júdából háromezren az Étám-sziklához, Sámson barlangjához mentek, és ezt mondták neki: „Látod, milyen nagy bajt hoztál ránk! Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk?”

Sámson ezt felelte: „Csak úgy bántam velük, ahogyan ők énvelem!”

¹² „Azért jöttünk, hogy megkötözzünk, és átadjunk a filiszteusoknak” — mondták a júdaiak.

„Nem bánom — felelte Sámson —, de esküdjetek meg, hogy ti magatok nem fogtok bántani!”

¹³ „Megesküszünk neked — válaszolták —, csak megkötözünk, és átadunk a filiszteusoknak. Nem fogunk megölni, ebben biztos lehetsz!” Majd jól megkötözték két új kötéllel, és elvezették a szikláról.

¹⁴ Amikor Lehi^[a] városához értek, a filiszteusok eléjük jöttek. Már előre ujjongtak, hogy Sámson végre a kezük közé kerül. Ekkor az Örökkévaló Szelleme olyan erővel töltötte be Sámsont, hogy ő könnyedén letépte magáról a köteleket. Úgy szétmállottak karjáról a kötelek, mint a cérnaszálak, ha tűz éri őket. ¹⁵ Majd fölkapott egy csontot, és azzal verte a filiszteusokat. Mintegy ezret megölt közülük egy szamár-állkapoccsal, amely még meg sem száradt.

¹⁶ Azután így kiáltott föl:

¹⁷ Majd elhajította a szamárcsontot, és elnevezte azt a helyet Állcsont-magaslatnak.

¹⁸ A harc után nagyon megszomjazott, és az Örökkévalóhoz kiáltott: „Uram, te nagy győzelmet adtál szolgádnak! Most mégis szomjan haljak meg, és így kerüljek a körülmetéletlenek kezébe?”

¹⁹ Akkor Isten válaszul megnyitotta azt a sziklahasadékot, amely Lehi mellett található, és forrást fakasztott belőle. Sámson ivott belőle, ereje visszatért, és szelleme feléledt. A forrást pedig így nevezte el: „A kiáltó forrása”. Még ma is ott található Lehi közelében.

²⁰ Sámson húsz évig vezette és védelmezte Izráel népét a filiszteusok idejében.

Az efezusi tanítványokra is leszáll a Szent Szellem

19 Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál más városokat látogatott meg, majd Efezusba érkezett. Itt találkozott néhány tanítvánnyal. ² Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet, amikor hívők lettetek?”

De ők így válaszoltak: „Nem, de még csak nem is hallottunk a Szent Szellemről!”

³ Ekkor Pál megkérdezte: „Hát akkor hogyan merítettek be titeket?”

Mire ők azt mondták: „Úgy, ahogyan Bemerítő János tanította a bemerítkezést.”

⁴ „János azért merítette be az embereket, hogy ilyen módon fejezzék ki, hogy őszintén Istenhez akarnak fordulni. Azt is mondta nekik, hogy higgyenek abban, aki majd ő utána fog jönni, vagyis Jézusban” — mondta Pál.

⁵ Amikor a tanítványok ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe. ⁶ Amikor Pál rájuk tette a kezét, a Szent Szellem leszállt a tanítványokra, akik kezdtek más nyelveken szólni és prófétálni. ⁷ A tanítványoknak ez a csoportja tizenkét férfiból állt.

⁸ Pál ezután elment a zsinagógába. Ott bátran beszélt a zsidóknak Isten királyi uralmáról. Sokat vitatkozott velük három hónapon keresztül, és próbálta meggyőzni őket. ^9-10 Közülük néhányan makacsul ellenkeztek, és nem fogadták el, amit mondott. Sőt, az egész zsinagógai közösség előtt gyalázták és rossz hírét keltették az Úr Útjának.^[a]

Pál Efezusban tanít

Ekkor Pál szakított a zsinagógai közösséggel, de magával vitte azokat, akik Jézus tanítványai lettek. Őket azután két éven keresztül minden nap tanította egy Tirannosz nevű férfi iskolájában. Ennek az lett az eredménye, hogy a Kis-Ázsiában élő zsidók és nem zsidók mindenhol hallották és megismerték Isten üzenetét. ¹¹ Isten pedig különleges csodákat tett Pálon keresztül. ¹² Az emberek elvitték, és ráhelyezték a betegekre azokat a kendőket és ruhadarabokat, amelyeket Pál a testén viselt. A betegek pedig meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.

Jézust a gonosz szellemek is ismerik

¹³ Arra járt néhány zsidó, akik ördögűzéssel foglalkoztak. Elkezdték az Úr Jézus nevét erre a célra használni. Azt mondták a gonosz szellemeknek: „Annak a Jézusnak a nevében parancsolunk nektek, akiről Pál beszél!” ¹⁴ Ezt tette egy zsidó főpap, bizonyos Szkéva hét fia is.

¹⁵ De egyszer a gonosz szellem így feleselt vissza ezeknek a zsidóknak: „Jézust ismerem, Pálról is hallottam, de kik vagytok ti?”

¹⁶ Akkor az az ember, akiben a gonosz szellem volt, a zsidó ördögűzőkre ugrott, megverte őket, és még a ruhát is letépte róluk. Erősebb volt, mint ők együttesen — olyannyira, hogy azok meztelenül és sebesülten rohantak ki a házból.

¹⁷ Ezt mindenki megtudta, aki csak Efezusban lakott, zsidók és görögök egyaránt. Félelem fogta el őket, és még jobban tisztelték az Úr Jézus nevét. ¹⁸ A hívők közül sokan nyilvánosan megvallották bűnös tetteiket. ¹⁹ Voltak olyan hívők is, akik korábban varázsoltak. Ezek közül sokan összegyűjtötték a varázsláshoz használt könyveiket, és nyilvánosan elégették őket. (Ezek az elégetett könyvek összesen körülbelül ötvenezer ezüstpénzt értek.) ²⁰ Így az Úr ereje által az üzenet egyre jobban terjedt, és egyre nagyobb befolyásra tett szert.

²¹ Ezek után Pál elhatározta,^[b] hogy Macedónián és Akháján keresztülutazik, és felmegy Jeruzsálembe. Ezt gondolta: „Jeruzsálem után Rómába is el kell mennem.” ²² Ezért két segítőtársát, Timóteust és Erásztoszt előreküldte Macedóniába, ő maga pedig egy ideig még Kis-Ázsiában maradt.

Zűrzavar Efezusban

²³ Ekkor történt, hogy nagy zűrzavar támadt Efezusban az Úr Útja miatt. ²⁴ Volt a városban egy Demeter nevű ötvösmester. Azzal foglalkozott, hogy Artemisz istennő templomának^[c] kicsinyített másolatát készítette ezüstből. A műhelyében dolgozó munkások ezért jó fizetést kaptak.

²⁵ Demeter összegyűjtötte ezeket a munkásokat és a többi hasonló iparost. Azt mondta nekik: „Tudjátok, hogy milyen jól keresünk ezzel a mesterséggel. ²⁶ Ti magatok is látjátok és halljátok, mit művel ez a Pál! Mennyi embert meggyőzött már, de nem csak Efezusban, hanem szinte egész Kis-Ázsiában! Azt mondja, hogy a kézzel készített istenek valójában nem is istenek. ²⁷ Az a veszély fenyeget bennünket, hogy rossz hírbe keveredik a mesterségünk, sőt, nagy istennőnket, Artemiszt és a templomát is semmibe veszik. Pedig Artemiszt egész Kis-Ázsia, sőt az egész világ istennőként tiszteli!”

²⁸ Ezt hallva az összegyűltek nagyon feldühödtek, és kiabálni kezdtek: „Nagy az efezusi Artemisz!” ²⁹ Az egész városban zűrzavar támadt. Elfogták Gájuszt és Arisztarkhoszt, akik Macedóniából jöttek, és Pál útitársai voltak. Erőszakkal elvitték őket a stadionba, ahol nagy tömeg gyűlt össze. ³⁰ Pál is oda akart menni, hogy szóljon a tömeghez, de a tanítványok nem engedték. ³¹ Pálnak volt néhány barátja a város vezetői között, és ők is azt üzenték neki, hogy ne menjen a stadionba.

³² Közben a stadionban összegyűlt tömeg már össze-vissza ordítozott. Az egész népgyűlés összezavarodott, sőt a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek ide. ³³ A zsidók kiválasztották Sándort, és előre állították, hogy beszéljen. Sándor intett a kezével, hogy beszédet akar mondani. ³⁴ De mikor az emberek megtudták, hogy zsidó, egy emberként ordították mintegy két órán keresztül: „Nagy az efezusi Artemisz! Nagy az efezusi Artemisz!”

³⁵ Végre a város egyik vezetője lecsendesítette a sokaságot. Ezt mondta: „Efezusiak! Van-e valaki széles e világon, aki ne tudná, hogy Efezus városa őrzi a nagy Artemisz istennő templomát, és az égből hullott szent követ? ³⁶ Mivel mindez nyilvánvaló, csillapodjatok le, és ne okozzatok semmi bajt! ³⁷ Mert idehoztátok ezeket az embereket,^[d] holott nem loptak a templomból, és nem szidalmazták istennőnket. ³⁸ Ha Demeternek és a többi mesterembernek panaszuk van valaki ellen, akkor menjenek a bíróságra, és pereljék be egymást. ³⁹ Ha ezen felül még bármi más dolgot akartok elintézni, akkor azt a törvényes népgyűlésen tisztázhatjuk. ⁴⁰ Attól félek, hogy azért, ami ma történt, még lázadással is vádolhatnak bennünket, hiszen nem tudjuk megmondani, miért okoztunk ekkora zűrzavart.” ⁴¹ Ezzel feloszlatta a népgyűlést.

Jeremiás és Hananjá összeütközése

28 Cidkijjá, Júda királya uralkodása kezdetén, a negyedik év ötödik hónapjában^[a] történt, hogy a Gibeonból való Hananjá próféta, Azzúr fia ezt mondta nekem az Örökkévaló Templománál, a papok és a nép előtt: ² „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Összetörtem Babilónia királyának az igáját. ³ Két éven belül visszahozom e helyre az Örökkévaló házának minden kincsét, amelyet Nebukadneccar, Babilónia királya Babilóniába hurcolt. ⁴ Ugyancsak visszahozom Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát, mindazokkal a foglyokkal együtt, akiket Júdából Babilóniába hurcoltak — mondja az Örökkévaló —, mivel összetöröm Babilónia királyának igáját.”

⁵ Ekkor így válaszoltam Hananjának a papok és a nép előtt, akik az Örökkévaló házánál álltak: ⁶ „Ámen! Bárcsak az Örökkévaló valóban így tenne! Bárcsak beteljesítené szavaidat, és visszahozná Babilóniából az Örökkévaló házának kincseit és mindazokat a foglyokat is, akiket elhurcoltak!

⁷ Azonban figyelj rám, Hananjá! Ti is jól figyeljetek, akik ezt halljátok! ⁸ Azok a próféták, akik a mi időnk előtt éltek, sok országról és nagy birodalomról azt prófétálták, hogy háború, nagy veszedelem, és halálos betegségek következnek rájuk. ⁹ Ha most ezzel szemben egy próféta békességről prófétál, akkor meg kell várnunk, hogy szavai beteljesednek-e. Csak így dönthetjük el, hogy ezt a prófétát valóban az Örökkévaló küldte, vagy nem.”

¹⁰ Erre válaszul Hananjá levette a nyakamról az igát, összetörte, ¹¹ és ezt mondta az egész nép hallatára: „Ezt mondja az Örökkévaló: Így fogom összetörni Nebukadneccarnak, Babilónia királyának igáját is. Két éven belül letöröm azt az összes nemzetek nyakáról!”

Ekkor elmentem onnan.

¹² Miután ez történt, az Örökkévaló szólt hozzám: ¹³ „Menj, és mondd meg Hananjának: Ezt mondja az Örökkévaló: Összetörted a fából készült igát, de én vasigát adok helyette! ¹⁴ Mert azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasigát teszek ezeknek a népeknek a nyakára, hogy szolgálják Nebukadneccart, Babilónia királyát! Bizony, szolgálni is fogják, mert még a mezei vadakat is neki adtam!”

¹⁵ Ezután szóltam Hananjának: „Jól figyelj rám, Hananjá! Nem küldött téged az Örökkévaló, félrevezeted a népet, és hazugsággal hitegeted! ¹⁶ Emiatt azt mondja neked az Örökkévaló: Nézd, eltöröllek a föld színéről, és még ebben az évben meghalsz, mert arra biztattad a népet, hogy lázadjon az Örökkévaló ellen.”

¹⁷ Hananjá próféta még abban az évben, a hetedik hónapban meghalt.

A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik^(A)

14 Már csak két nap volt hátra a Páska és a Kovásztalan kenyerek ünnepéig. A főpapok és a törvénytanítók keresték a módját, hogy Jézust titokban letartóztassák és kivégeztessék. ² Ezt mondták: „Ne az ünnep alatt fogjuk el, nehogy zavargás törjön ki a nép között!”

Mire jó ez a pazarlás?^(B)

³ Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. Amikor helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki valódi nárdusolajból^[a] készült, igen drága illatszert hozott magával. Az asszony összetörte az alabástrom illatszertartót, és a nárdusolajat Jézus fejére öntötte.

⁴ Néhányan felháborodtak ezen, és így tanakodtak egymás között: „Miért kellett így elpazarolni ezt a drága illatszert? ⁵ El lehetett volna adni több mint háromszáz ezüstpénzért, az árát pedig szétosztani a szegények között.” És megharagudtak az asszonyra.

⁶ Jézus azonban ezt mondta nekik: „Hagyjátok őt, ne bántsátok, hiszen jót tett velem! ⁷ Szegények mindig lesznek köztetek,^[b] bármikor tehettek jót velük, de én nem leszek mindig veletek. ⁸ Ez az asszony megtette, amit tehetett: előre megkente testemet a temetésre. ⁹ Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”

Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel^(C)

¹⁰ A tizenkét tanítvány közül az egyik, Júdás Iskáriótes elment a főpapokhoz, hogy segítségükre legyen Jézust elfogni. ¹¹ Azok nagyon megörültek, és pénzt ígértek Júdásnak. Ő pedig ettől kezdve kereste a megfelelő alkalmat, hogy Jézust a kezükbe adja.

Az utolsó Páska-vacsora^(D)

¹² A Kovásztalan kenyerek ünnepének első napja volt, amelyen a páskabárányt feláldozzák. Tanítványai megkérdezték Jézust: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?”

¹³ Ő akkor elküldte két tanítványát: „Menjetek be a városba, ott találkoztok majd egy férfival, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt! ¹⁴ Ahová bemegy, mondjátok a ház gazdájának: »A Mester kérdezi, hogy hol van az a vendégszoba, ahol megtarthatja a Páska ünnepét a tanítványaival.« ¹⁵ Ő majd mutat nektek egy nagy szobát a ház felső emeletén, amely be van rendezve. Ott készítsétek el!”

¹⁶ A két tanítvány bement a városba. Mindent pontosan úgy találtak, ahogyan Jézus mondta, és előkészítették a vacsorát.

¹⁷ Mikor beesteledett, Jézus is megérkezett a többi tanítványával, ¹⁸ és letelepedtek az asztal körül. Vacsora közben Jézus megszólalt: „Igazán mondom nektek: egyikőtök, aki velem eszik, el fog árulni engem.”

¹⁹ A tanítványok nagyon elszomorodtak, és egymás után kérdezték: „Ugye, nem én vagyok az?!”

²⁰ Ő így válaszolt: „Közületek, a tizenkettő közül az egyik, aki velem együtt mártogatja kenyerét a tálba. ²¹ Az Emberfia elmegy, ahogyan meg van írva róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”

Az Új Szövetség megkötése^(E)

²² Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Ezt mondta: „Vegyetek belőle! Ez az én testem!”

²³ Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta a tanítványainak. ²⁴ Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely sokakért fog kiömleni. ²⁵ Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Isten Királyságában.”

²⁶ Ezután a zsoltárokat énekelve kimentek az Olajfák hegyére.

Ma éjjel mind elhagytok engem!^(F)

²⁷ Jézus ezt mondta nekik: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás:

²⁸ De miután feltámadtam, Galileába megyek, és előbb fogok odaérni, mint ti.”

²⁹ Péter ezt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”

³⁰ Jézus így felelt neki: „Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”

³¹ Péter azonban hevesen fogadkozott: „Ha veled együtt kell is meghalnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.

A Gecsemáné kertben^(G)

³² Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik. ³³ De Pétert, Jakabot és Jánost maga mellé vette. Ekkor nagyon szomorú és zaklatott lett, ³⁴ és ezt mondta nekik: „Olyan nehéz a lelkem, hogy majdnem megöl a szomorúság. Várjatok meg itt, de ne aludjatok el!”

³⁵ Ezután kissé előrement, arccal a földre borult, és azért imádkozott, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie azt a nehéz időt. ³⁶ Így imádkozott: „Abba^[d], Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, vidd el tőlem ezt a poharat!^[e] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”

³⁷ Ezután visszament a tanítványokhoz, de azok közben elaludtak. „Simon, mégis elaludtál?! — szólt Péternek. — Még egy órát sem tudtál velem együtt ébren maradni? ³⁸ Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert szellem készséges, de az emberi természet gyenge.”

³⁹ Ezután Jézus megint elment, és ugyanúgy imádkozott, mint előzőleg. ⁴⁰ Amikor visszament hozzájuk, ismét alva találta őket, mert képtelenek voltak nyitva tartani a szemüket. Nem tudtak mit felelni Jézusnak.

⁴¹ Amikor harmadszorra ment vissza, ezt mondta nekik: „Még mindig alszotok és pihentek? Elég! Itt az ideje, hogy az Emberfiát kiszolgáltassák a bűnösöknek. ⁴² Keljetek fel, és menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”

Jézust letartóztatják^(H)

⁴³ Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői küldtek.

⁴⁴ Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el, és őrizet alatt vezessétek el!”

⁴⁵ Júdás tehát egyenesen odalépett Jézushoz, és köszöntötte: „Mester!” — azután üdvözlésül arcon csókolta. ⁴⁶ Akkor a fegyveresek megragadták és letartóztatták Jézust. ⁴⁷ Az egyik tanítvány, aki ott állt Jézus mellett, ekkor kirántotta a kardját, rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.

⁴⁸ Jézus azt mondta a fegyvereseknek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mintha rabló lennék?! ⁴⁹ Hiszen minden nap ott voltam közöttetek a Templom területén, és tanítottam, mégsem fogtatok el. De ennek így kellett lennie, hogy beteljesedjen, amit az Írások mondanak.” ⁵⁰ A tanítványai ekkor mind otthagyták Jézust, és futva menekültek.

⁵¹ Volt Jézus követői között egy fiatalember is, akin csak egy hosszú vászoning volt. A fegyveresek őt is megragadták, hogy elfogják, ⁵² de a fiatalember inkább a kezükben hagyta az ingét, és meztelenül futott el.

A Főtanács kihallgatja Jézust^(I)

⁵³ Ezután a főpap házához vezették Jézust. Odagyűltek a többi főpapok, a nép vezetői és a törvénytanítók is mind. ⁵⁴ Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvarába. Az őrökkel együtt ő is a tűz mellé ült melegedni.

⁵⁵ A főpapok és a Főtanács többi tagja mind ürügyet kerestek, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyan férfiakat kerestek, akik hajlandók voltak ellene tanúskodni, de nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna. ⁵⁶ Sok hamis tanú vádolta Jézust, de a vallomásaik nem egyeztek meg egymással.

⁵⁷ Végül jött két hamis tanú, akik azt állították: ⁵⁸ „Hallottuk, amikor ez az ember^[f] azt mondta: »Lerombolom a Templomot, amelyet emberek építettek, és három nap alatt felépítek egy másikat, amelyet nem emberi kéz épít.«” ⁵⁹ — de még így sem egyezett, amit mondtak.

⁶⁰ Ekkor fölállt a főpap, és megkérdezte Jézust: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” ⁶¹ Jézus azonban nem szólt egy szót sem.

Ekkor a főpap megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az Isten^[g] Fia?”

⁶² Jézus így válaszolt neki: „Én vagyok.^[h] Meglátjátok majd az Emberfiát, amint ott ül Isten^[i] jobbján, és eljön az ég felhőivel.”

⁶³ A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még több tanúra?! ⁶⁴ Hallottátok, hogy gyalázta Istent! Hogyan határoztok?”

Ekkor mindannyian úgy ítéltek, hogy Jézus bűnös, és megérdemli a halált.

⁶⁵ Néhányan leköpködték, majd letakarták az arcát, és ököllel ütötték. Közben így gúnyolták: „Na, most prófétálj!” Ezután a szolgák is ütni kezdték.

Péter letagadja, hogy ismeri Jézust^(J)

⁶⁶ Ezalatt Péter még mindig ott volt az udvarban. Egyszer csak arra jött a főpap egyik fiatal szolgálólánya. ⁶⁷ Meglátta a tűznél melegedő Pétert, közelebb ment hozzá, szemügyre vette, és azt mondta: „Te is azzal a názáreti Jézussal voltál.”

⁶⁸ Péter azonban letagadta: „Nem tudom, és nem is értem, miről beszélsz!” Azzal kiment a kapu közelébe, és ekkor a kakas megszólalt.^[j]

⁶⁹ Amikor a szolgálólány újra találkozott Péterrel, így szólt a többiekhez: „Ez is közéjük tartozik!” ⁷⁰ De Péter ezt ismét letagadta.

Kis idő múlva az ott állók megszólították Pétert: „Biztos, hogy közéjük tartozol, hiszen te is galileai vagy.”

⁷¹ Péter ekkor átok alatt megesküdött, hogy igazat mond: „Nem is ismerem azt az embert, akiről beszéltek!”

⁷² Ebben a pillanatban másodszor is kukorékolt a kakas. Akkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem” — és sírva fakadt.