M’Cheyne Bible Reading Plan
Dán törzse új helyre költözik
18 Akkoriban még nem volt király Izráelben.
Abban az időben történt, hogy Dán törzse helyet keresett, ahol letelepedhetnek. Addig ugyanis még nem foglaltak területet maguknak. Izráel többi törzsei akkorra már mind letelepedtek a maguk területén, de Dán törzsének még nem volt saját törzsi területe.[a] 2 Ezért kiküldtek öt bátor férfit, hogy keressenek az egész törzs számára alkalmas területet. Úgy választották ki őket, hogy Dán törzsének minden nemzetségét képviseljék. Azt mondták nekik: „Induljatok, keressetek nekünk helyet!” El is indultak Corá és Estáól vidékéről, és bejárták az országot. Így jutottak el Efraim hegyvidékére is, ahol éppen Mika házánál szálltak meg. 3 Mialatt ott tartózkodtak, a beszédéről felismerték a fiatal lévitát, és megkérdezték tőle: „Hát téged ki hozott ide? Mit csinálsz itt?”
4 A lévita elmondta, hogyan lett Mika házi papja, és milyen egyezséget kötött Mikával.
5 Akkor az öt férfi ezt kérte tőle: „Kérdezd meg Istent, hogy sikerül-e új helyet találnunk a törzsünk számára!”
6 „Menjetek csak tovább nyugodtan! Az Örökkévaló figyel utatokra!” — válaszolta a lévita.
7 A dáni férfiak továbbmentek, és eljutottak Lajis városába. Látták, hogy annak lakosai békességben, biztonságban és jólétben élnek. A város Szidónhoz tartozott, de mivel messzire esett tőle, gyakorlatilag független volt, és nem állt közelebbi kapcsolatban más egyéb királyságokkal sem.
8 Azután a felderítők visszatértek Dán törzsének táborába, Corá és Estáól vidékére. A többiek kérdezték őket: „Mondjátok, mit találtatok?”
9 Ők pedig ezt mondták: „Találtunk egy nagyon alkalmas vidéket! Menjünk, és foglaljuk el! Ne késlekedjünk, vegyük birtokba minél hamarabb! 10 Ha majd odaérünk, látni fogjátok, hogy bőven van ott hely a számunkra. Az a nép, amelyik most ott lakik, biztonságban érzi magát, nem számít semmiféle támadásra. Isten a kezünkbe adta azt a tágas földet, ahol bőségben élhetünk majd. Nem lesz ott hiányunk semmiben!”
11 El is indultak valamennyien Corá és Estáól vidékéről, hogy elfoglalják azt a földet. Dán törzsében ekkor 600 jól fölfegyverzett harcos volt. 12 Útközben tábort vertek Kirját-Jeárim keleti oldalán, Júda földjén, ezért nevezik azt a helyet Dán táborának mind a mai napig. 13 Onnan tovább vonultak Efraim hegyvidékére, és Mika házához érkeztek.
14 Akkor az az öt férfi, akik előzőleg kikémlelték Lajis városát, és közben jártak Mika házánál is, ezt mondta a többieknek: „Tudjátok-e, hogy ebben a házban van egy szentély, s abban egy efód-szobor, házibálványok, faragott szobor és öntött ezüstszobor is? Gondoljátok csak meg, mit tegyünk!” 15 Erre az egész sereg letért az útról, és odavonult Mika háza elé, és köszöntötték a fiatal lévitát. 16 A 600 dáni harcos ott állt felfegyverkezve a kapu előtt. 17-18 Az öt férfi ezután bement Mika szentélyébe, és magához vette az efódot, a házibálványokat és az ezüst bálványszobrot. A lévita csak állt az ajtóban, mindezt végignézte, majd megkérdezte: „Mit csináltok?”
19 Azok rászóltak: „Jobb lesz, ha nem szólsz egy szót sem! Inkább hallgass, és gyere velünk, legyél a mi papunk! Nem jobb-e neked, ha Izráel egyik törzsének és nemzetségeinek papja leszel, mintha csak egy ember családját szolgálod?”
20 A lévita megörült ennek, fogta az efódot, a házibálványokat, meg a bálványszobrot, és csatlakozott hozzájuk. 21 Az egész sereg továbbindult, de most a gyermekeket, az állatokat és az értékes holmikat a menet elejére állították.
22 Amikor Mika megtudta, mi történt, összegyűjtötte a szomszédait, és a csapatával Dán seregének az üldözésére indult. Már elég messzire eltávolodtak Mika házától, amikor utolérték őket. 23 Az üldözők kiabálni kezdtek a dániaknak, azok pedig visszafordultak, és ezt mondták Mikának: „Mi bajod van? Miért jössz ellenünk ezzel a csapattal?”
24 „Elraboltátok isteneimet, amelyeket én készíttettem, és elvittétek a saját papomat! Itt hagytatok kifosztva! És még ti kérdezitek, hogy mi bajom van?!”
25 De a dáni harcosok megfenyegették: „Jobb lesz, ha hallgatsz! Különben még megharagítasz bennünket, és lekaszabolunk a csapatoddal együtt!” 26 Azután a dániak továbbvonultak, Mika pedig visszafordult és hazament a csapatával együtt, mert látta, hogy a dániak sokkal erősebbek náluk.
27 Így vették el a dániak Mikától a maga készítette bálványait, és magukkal vitték a saját papját is.
Azután a dániak megtámadták Lajis városát, amelynek lakói biztonságban hitték magukat. A várost elfoglalták és fölgyújtották, lakóit pedig kardélre hányták. 28-29 Nem volt senki, aki Lajis polgárainak segítsen, mert Szidón városa túl messzire esett tőlük ahhoz, hogy segíteni tudott volna, és Lajis nem állt szövetséges viszonyban másokkal.
A város a Bét-Rehób völgyében feküdt. Dán törzse ezután Lajis helyén új várost épített, amelyet „Dán”-nak neveztek el a törzs ősapjáról, Izráel egyik fiáról. Ettől kezdve Dán törzse ott lakott.
30 Ott állították föl a bálványszobrot, és Jonatán, meg a fiai és leszármazottjai lettek a papok Dán törzsében egészen addig, amíg az ellenség fogságba nem vitte az ország népét. Jonatán Gérsóm fia, az meg Mózes[b] fia volt. 31 Fölállították azt a bálványszobrot, amelyet Mika készíttetett magának, és az egész idő alatt ott is maradt, amíg Isten háza Silóban volt.
Pál védekező beszéde a tömeg előtt
22 „Testvérek és népünk vezetői, hallgassatok meg, hadd védekezzem előttetek!” 2 Amikor az emberek meghallották, hogy az anyanyelvükön beszél, egészen lecsendesedtek. Pál ekkor így folytatta: 3 „Én magam is zsidó vagyok. A cilíciai Tarzuszban születtem, de Jeruzsálemben nevelkedtem. Gamáliél[a] tanítványa voltam, aki gondosan megtanított mindenre atyáink Törvénye szerint. Szenvedélyes buzgósággal akartam Istent szolgálni, ahogyan most ti is, 4 ezért halálra üldöztem Jézus tanítványait.[b] Letartóztattam, és bebörtönöztem őket, férfiakat és nőket egyaránt. Egyeseket közülük ki is végeztek. 5 A főpap és az egész Főtanács a tanúm, hogy ez így történt. Tőlük kaptam azokat a leveleket is, amelyekkel Damaszkuszba mentem, hogy ott is letartóztassam Jézus tanítványait. Megkötözve akartam visszahozni őket Jeruzsálembe, hogy börtönbe kerüljenek, és megbüntessék őket.”
6 „De útban Damaszkusz felé valami történt velem. Körülbelül dél lehetett, s már közeledtem Damaszkuszhoz, amikor hirtelen vakító fényesség vett körül, amely az égből világított rám. 7 Leestem a földre, és egy hangot hallottam. Azt mondta: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?« 8 Megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Ő így válaszolt: »Az a názáreti Jézus, akit te üldözöl.« 9 Akik velem voltak, látták a fényességet, de a hangot, amely hozzám szólt, nem hallották. 10 Ekkor megkérdeztem: »Most mit tegyek, Uram?« Az Úr pedig így válaszolt: »Kelj fel, és menj be Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit az én tervem szerint tenned kell.« 11 Mivel a nagy fényességtől megvakultam, társaim kézen fogva vezettek be a városba.
12 Élt abban a városban egy Anániás[c] nevű zsidó, aki hűségesen megtartotta a Törvény parancsait, és akit minden damaszkuszi zsidó tisztelt. 13 Odajött hozzám, megállt mellettem, és azt mondta: »Saul, testvérem, nyerd vissza a látásodat!« Abban a pillanatban valóban megláttam őt. 14 Anániás így folytatta: »Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megtudd, mi a terve veled, és hogy meglásd az Igazságost, azaz Jézust, és halld meg, amit neked mond. 15 Mert róla fogsz tanúskodni: el kell mondanod mindenkinek, amit láttál és hallottál. 16 Most pedig ne késlekedj tovább! Kelj fel, merítkezz be, és hívd segítségül az ő nevét, hogy bűneidtől megszabadulj!«
17 Később visszajöttem Jeruzsálembe, és amikor a Templomban imádkoztam, Jézust láttam látomásban. 18 Azt mondta nekem: »Siess, gyorsan menj el Jeruzsálemből, mert itt nem fogadják el, amit rólam mondasz!« 19 Én így feleltem: »Uram, ezek az emberek tudják, hogy én egyik zsinagógából a másikba mentem, letartóztattam, börtönbe zártam és megveretésre ítéltettem azokat, akik benned hisznek! 20 Amikor Istvánt megölték, aki rólad tanúskodott, én is ott álltam, és helyeseltem, az ő kivégzését. Sőt, őriztem is azoknak a ruháit, akik megkövezték őt«. 21 Jézus azonban ezt válaszolta: »Most indulj el! Messzire küldelek téged, az Izráelen kívüli népekhez.«”
22 Az összegyűltek eddig a szóig csendben hallgatták Pált, ekkor azonban ismét ordítozni kezdtek: „Tüntesd el az ilyet a föld színéről! Az ilyen embernek nem szabad élnie!” 23 Felsőruháikat eldobálták, ordítoztak, és port szórtak a levegőbe[d]. 24 A parancsnok ekkor utasította a katonáit, hogy Pált vigyék be a várba, és korbácsolják meg. Így akarta Pált kivallatni, hogy miért kiabáltak rá ilyen haragosan. 25 Amikor lekötözték a megkorbácsoláshoz, Pál megkérdezte az ott álló századostól: „Szabad-e nektek római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?”[e]
26 Ekkor a százados a parancsnokhoz sietett, és azt mondta neki: „Vigyázz, mit teszel, mert ez a férfi római polgár!”
27 A parancsnok ekkor Pálhoz sietett, és megkérdezte: „Mondd, te igazán római polgár vagy?”
„Az vagyok” — mondta Pál.
28 „Én sokat fizettem a római polgárjog megszerzéséért” — mondta a parancsnok.
„Én pedig már római polgárnak születtem” — felelte Pál.
29 Ekkor azonnal abbahagyták a kínvallatás előkészületeit. A parancsnok is megijedt, mert megértette, hogy egy római polgárt tartóztatott le.
Pál beszéde a zsidó vezetők előtt
30 A parancsnok pontosan meg akarta tudni, mivel vádolják Pált a zsidók, ezért másnap összehívta a főpapokat és az egész Főtanácsot. Pálról levették a bilincseket, majd elővezették az erődből, és a Főtanács elé állították.
A fogoly Jeremiás földet vásárol
32 Cidkijjá, Júda királya uralkodásának tizedik évében, amely Nebukadneccar uralkodásának 18. esztendeje[a] volt, az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz. 2 Ez akkor történt, amikor Babilónia királyának serege körülzárva tartotta, és ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás pedig fogoly volt Júda királyának palotájában, a börtön belső udvarában. 3 Ugyanis Cidkijjá király letartóztatta, mivel Jeremiás az Örökkévaló üzenetét prófétálta: „Ezt mondja az Örökkévaló: Nézzétek! Ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, aki el is foglalja. 4 Cidkijjá, Júda királya sem menekül meg a káldeusok kezéből, hanem elfogják. Kiszolgáltatják Babilónia királyának, aki szemtől szembe beszélni fog vele, 5 majd fogolyként Babilóniába hurcolja. Cidkijjá ott is marad, amíg megbüntetem — én mondom ezt, az Örökkévaló. Ha pedig harcoltok a babilóniai sereg ellen, nem győzhettek.”
6 Ezt mondta Jeremiás: „Így szólt hozzám az Örökkévaló: 7 Jeremiás, figyelj rám! Hanamél, Sallum nagybátyád fia hamarosan felkeres téged. Ezt fogja mondani: »Vedd meg tőlem azt a szántóföldet Anatótban, amelynek megvételére téged illet az elsőbbség!«”
8 Valóban úgy is történt, ahogy az Örökkévaló mondta. Hanamél eljött hozzám a börtön udvarába, és ezt mondta: „Jeremiás, kérlek, vedd meg tőlem azt a szántóföldet, amely Anatótban, Benjámin földjén van, mert téged illet az elsőbbség! Vedd meg magadnak!”
Ekkor fölismertem, hogy ez az, amiről az Örökkévaló előzőleg szólt nekem. 9 Így hát megvásároltam Hanamélnek, nagybátyám fiának a földjét, amely Anatótban volt, és kifizettem neki a vételárat: 17 sékel[b] ezüstöt. 10 Megírtam az adásvételi szerződést, aláírtam, és tanúkkal is aláírattam, majd lepecsételtem.[c] A vételárat is lemértem egy mérlegen. 11 Majd fogtam a két okmányt: a lepecsételt eredetit, amelyben a szerződés volt, és a másolatot, amely nem volt lepecsételve, 12 és mindkettőt átadtam Bárúknak, Nérijjá fiának, aki Mahszéjá fia. Mindezt Hanamél és a tanúk előtt tettem, akik a szerződést is aláírták. Szemtanúi voltak ennek az udvarban ülő júdai férfiak is.
13 Azután mindnyájuk előtt azt parancsoltam Bárúknak: 14 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Vedd ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételt eredetit és a másolatot, és tedd el mindkettőt egy cserépedénybe, hogy hosszú ideig megmaradjon!” 15 Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Ismét adnak és vesznek majd házakat, szántóföldeket és szőlőskerteket ebben az országban.”
Jeremiás könyörgése
16 Miután átadtam a szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának, így imádkoztam az Örökkévalóhoz:
17 Örökkévaló Istenem! Te vagy, aki az eget és a földet teremtetted nagy erőddel és hatalmaddal, nincs számodra semmi lehetetlen! 18 Hűséges szeretettel bánsz ezer nemzedékkel, de megbünteted az apák bűne miatt a fiaikat is. Ó, hatalmas és erős Isten, Örökkévaló, Seregek Ura! 19 Milyen bölcs vagy a tervezésben, milyen hatékony a megvalósításban! Szemmel tartod az emberek minden lépését, hogy mindenkinek tettei és életmódja szerint megadd, amit érdemel.
20 Te vagy, aki jeleket és csodákat viszel véghez a régi időktől kezdve, és Egyiptom földjétől fogva, mind a mai napig Izráel földjén és a nemzetek között egyaránt, hogy ilyen nagy hírnevet szerezz magadnak az egész földön! 21 Te hoztad ki Izráel népét Egyiptomból jelekkel és csodákkal, erős karoddal és nagy hatalmaddal, amely mindenkiben félelmet keltett. 22 Te adtad nekik ezt a tejjel és mézzel folyó földet, amelyet őseinknek esküvel ígértél.
23 El is foglalták e földet és birtokba vették, de azután nem engedelmeskedtek szavadnak, nem követték tanításodat és törvényeidet. Semmit sem akartak megtenni abból, amit parancsoltál nekik.
Emiatt hoztad rájuk ezt a nagy veszedelmet! 24 Most pedig már az ostromló sereg földsáncai egészen a város faláig érnek! Jól tudom, hogy a várost a háború, az éhínség és a betegségek miatt elfoglalja az ostromló ellenség, a káldeusok serege. Bizony kezükbe adod a várost, mert amit mondtál, az úgy is lesz, amint magad is látod!
25 Ennek ellenére most mégis azt mondtad nekem, Örökkévaló Úr Isten, hogy vegyem meg azt a szántóföldet, fizessem ki az árát, szerezzek tanúkat hozzá… De miért? Hiszen ezt a várost az ostromló káldeusok elfoglalják és lerombolják!
Számomra nincs lehetetlen!
26 Ekkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 27 „Lásd meg, Jeremiás: Én vagyok az Örökkévaló, minden halandó Istene! Van-e valami, ami túl nehéz nekem?”
28 Ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, kiszolgáltatom ezt a várost az ostromló káldeus seregnek és Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, és el is foglalják. 29 Az ostromló káldeus sereg betör a városba, fölgyújtja, lerombolja az egészet. Igen, fölégetik a házakat, amelyeknek tetején egykor a lakóik tömjénnel áldoztak Baálnak, és italáldozatot mutattak be más isteneknek, hogy ezzel haragra ingereljenek engem. 30 Mert Izráel és Júda népe kezdettől fogva mindig csak azt tette, amit rossznak tartok és utálok — mondja az Örökkévaló. — Igen, ez a nép szüntelen azzal bosszantott engem, hogy a maguk készítette bálványokat imádták.
31 Ez a város pedig, attól fogva, hogy fölépítették, mindmáig csak bosszúságot okozott, és haragra ingerelt — ezért elfordulok tőle, és rá sem nézek többé! 32 Elpusztítom, mivel Izráel és Júda népe oly sok gonoszságot követett el, hogy haragra ingereljenek. Igen, kivétel nélkül mind ezt tették: királyaik, fejedelmeik, papjaik, prófétáik, Júda népe és Jeruzsálem lakosai.
33 Hátat fordítottak nekem, nem fordultak felém! Bár én nem fáradtam bele, hogy szüntelen tanítsam őket, de ők nem hallgattak rám, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg figyelmeztetésemet. 34 Utálatos bálványaikat felállították házamban, hogy tisztátalanná tegyék e házat, amely nevemet viseli.
35 Oltárokat építettek Baálnak a Ben-Hinnóm völgyében,[d] s ott megégették fiaikat és leányaikat — így áldozták föl őket Moloknak, bár ezt egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos bűnt kövessenek el, s ezzel egész Júdát bűnössé tegyék.
36 Most mégis azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene erről a városról, amelyről ti azt mondjátok, hogy háború, éhínség és betegség miatt Babilónia királya elfoglalja:
37 Nézd! Összegyűjtöm e város lakóit mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórtam őket izzó haragomban és nagy felindulásomban. Azután visszahozom őket erre a helyre, ahol majd biztonságban lakhatnak. 38 Népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek. 39 Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy mindörökké tiszteljenek és féljenek engem, s így jó dolguk legyen nekik is, utódaiknak is.
40 Örökké tartó szövetséget kötök velük, amely szerint soha többé nem fordulok el tőlük, és jól bánok velük. Sőt, istenfélelmet ültetek szívükbe, hogy többé ne pártoljanak el tőlem. 41 Örömmel teszek jót velük, teljes szívvel-lélekkel letelepítem őket ezen a földön, és szilárdan meggyökereznek itt.
42 Mert ezt mondja az Örökkévaló: Ahogyan elhoztam az idejét e nép súlyos megbüntetésének, ugyanúgy elhozom az idejét mindannak a jónak, amit megígértem nekik. 43 Bár ti azt mondjátok erről az országról, hogy elpusztult, elnéptelenedett, s még állatok sincsenek rajta, és birtokba veszik a káldeusok, én mégis azt mondom, hogy fognak még itt szántóföldeket adni és venni. 44 Bizony, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén, Júda városaiban, meg a hegyvidék, a síkság és a Délvidék városaiban fognak még szántóföldeket adni és venni, kifizetik az árát, megírják a szerződést, tanúkat szereznek hozzá, aláírják és lepecsételik, annak rendje és módja szerint. Így lesz, mert én kiszabadítom és visszahozom népemet a száműzetésből!” — mondja az Örökkévaló.
Első Könyv
(Zsoltárok 1–41)
1 Boldog és áldott,
aki nem jár az istentelenek útjain,
nem áll rá a bűnösök ösvényeire,
és nem ül együtt a gúnyolódókkal,
2 hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja,
és éjjel-nappal azon gondolkodik.
3 Olyan életerős lesz,
mint a folyópartra ültetett gyümölcsfa:
idejében hoz gyümölcsöt,
s levelei örökké zöldellnek.
Bizony, felvirágzik keze alatt minden,
amibe kezd!
4 Milyen más az istentelenek sorsa:
olyanok, mint a polyva,
melyet elsodor a szél:
5 az ítélet napján elítélik őket.
Bűnösök nem maradhatnak az igazak közösségében.
6 Az igazak lépéseit az Örökkévaló irányítja,
az istentelenek útja pedig a pusztulásba vezet.
2 Miért csődülnek össze dühösen a nemzetek?
Miért kovácsolnak ostoba terveket?
2 A föld királyai összegyűlnek,
a vezetők szövetkeznek
az Örökkévaló ellen
és Felkentje ellen:
3 „Lázadjunk fel ellenük,
szabadítsuk fel magunkat igájuk alól!”
4 Aki mennyei trónján ül, nevet rajtuk,
s kigúnyolja őket az Örökkévaló,
5 haraggal szól hozzájuk,
megrémíti, összezavarja őket:
6 „Én kentem fel őt, és tettem királyommá,
szent hegyemen, a Sionon!”
7 Halljátok meg az Örökkévaló törvényét!
Ő maga mondta nekem:
„Fiam vagy te, ma szültelek!
8 Csak kérjed tőlem örökséged,
és neked adom az összes nemzetet,
s birtokodul az egész földkerekséget!
9 Vaspálcával töröd össze a népeket,
széjjelzúzod őket, mint vas a cserepet!”
10 Ezért, királyok, térjetek észhez,
földi fejedelmek, fogadjátok meg tanácsom!
11 Imádjátok az Örökkévalót tisztelettel és félelemmel,
ujjongjatok neki reszketéssel!
12 Hódoljatok fia előtt,[a]
nehogy megharagudjon,
és hirtelen elpusztítson titeket,
mert haragja hamarosan lángra lobban!
Ó, milyen áldott és boldog, aki benne bízik!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center