M’Cheyne Bible Reading Plan
Sámuel családja
1 Élt egy ember Efraim hegyvidékén, Ráma városában, akit Elkánának hívtak. Efraim törzsébe, Cúf nemzetségébe tartozott, apját Jeróhámnak hívták, aki Elihú fia, ő pedig Tóhú fia, ő pedig Cúf fia volt.
2 Elkánának két felesége volt: Anna, aki meddő volt, és Peninná, akinek már születtek gyermekei.
3 Elkána minden évben fölment Rámából Silóba, hogy ott az Örökkévalót, a Seregek Urát imádja és áldozatokat mutasson be neki. Ebben az időben Silóban Hofni és Fineás, Éli fiai teljesítettek papi szolgálatot az Örökkévalónak. 4 Amikor Elkána bemutatta az áldozatot, a családja minden tagjának adott egy-egy részt az áldozati ételből: a feleségének, Peninnának, meg a fiainak és leányainak is. 5 A másik feleségének, Annának is ugyanakkora[a] részt adott, mert őt nagyon szerette, annak ellenére, hogy az Örökkévaló Annának nem adott gyermeket.
6 Peninná, Anna vetélytársa sokszor felemlegette, hogy neki születtek gyermekei, míg Annának az Örökkévaló nem adott gyermeket. Ezzel Annát nagyon megalázta és elkeserítette. 7 Így ment ez évről-évre akkor is, amikor a család együtt ment föl az Örökkévaló házához. Emiatt Anna sokszor annyira elkeseredett, hogy nem is evett az áldozatból, csak sírt.
8 Így történt ez abban az évben is, amikor megint Silóban voltak. Elkána próbálta vigasztalni: „Ne sírj Anna! Inkább egyél valamit, ne szomorkodj! Nem többet érek én neked, mintha tíz fiad lenne?”
Anna fogadalma
9 Miután ettek-ittak, Anna csendben fölkelt, és elment, hogy az Örökkévaló előtt imádkozzon.[b] Éli, a főpap, szokása szerint az Örökkévaló házának bejáratánál ült egy széken. 10 Anna egész szívét-lelkét kitárta az Örökkévaló előtt, és keservesen sírva imádkozott. 11 Ilyen fogadalmat tett neki: „Ó, Örökkévaló, Seregek Ura, bárcsak letekintenél, és észrevennéd szolgálóleányod keserűségét! Uram, ne felejtkezz el rólam! Jusson eléd a kérésem: engedd meg, hogy szülhessek, és adj nekem fiúgyermeket! Uram, ha megadod, fogadom, hogy ezt a fiút neked szentelem! Egész életében legyen az Örökkévaló nazírja, soha ne igyon se bort, se más részegítő italt,[c] és borotva ne érje a fejét!”
12-13 Ahogy Anna hosszasan imádkozott az Örökkévaló előtt, Éli felfigyelt arra, hogy az asszony szája mozog, de a hangját nem hallani. Ezért arra gondolt, hogy Anna biztosan részeg lehet, pedig ő csak magában imádkozott. 14 Rá is szólt az asszonyra: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Jobb lenne, ha nem innál többet!”
15 Anna így válaszolt: „Nem, Uram, nem részeg vagyok, hanem szomorú. Nem ittam semmiféle részegítő italt, csak a szívem bánatát öntöttem ki az Örökkévaló előtt. 16 Ne gondolj rólam semmi rosszat, mert nagy bánatom és keserűségem miatt imádkoztam ilyen sokáig.”
17 Éli akkor ezt mondta: „Izráel Istene adja meg neked, amit kértél tőle! Menj haza békességben!”
18 „Tekints rám jóindulattal!” — felelte Anna, azután elment. De ettől fogva nem volt bánatos többé, és nem utasította vissza, ha étellel kínálták.
19 Másnap reggel Elkána és családja imádkozott az Örökkévaló előtt, majd hazaindultak Rámába.
Sámuel születése
Ezután Elkána együtt hált a feleségével, és az Örökkévaló megemlékezett Anna kéréséről. 20 Anna áldott állapotba került, és amikor eljött az ideje, fiút szült. Sámuelnek[d] nevezte, mert az Örökkévalótól kérte őt.
21 Ezután Elkána ismét fölment az Örökkévaló házához, Silóba, hogy bemutassa egész családja évenkénti áldozatát és teljesítse, amit az Örökkévalónak fogadott. 22 Anna azonban nem ment vele, mert még szoptatta Sámuelt. Ezt mondta a férjének: „Ameddig Sámuelt szoptatom, nem megyek Silóba. Ha már elválasztottam, akkor majd felviszem őt az Örökkévaló elé, hogy ott maradjon, és fölajánlom őt, hogy egész életében nazír legyen.”[e]
23 Elkána ezt felelte: „Rendben van, tégy úgy, ahogy jónak látod.[f] Maradj a fiúnk mellett, amíg el nem választod. Az Örökkévaló teljesítse a szavadat”.[g] Így Anna otthon maradt, ameddig Sámuelt el nem választotta.
Anna Silóba viszi Sámuelt
24 Amikor eljött az ideje, Anna elválasztotta a fiát, és fölvitte az Örökkévaló házába, Silóba, bár a gyermek még igen kicsi volt. Magával vitt egy 3 éves bikát, egy éfá[h] lisztet és egy tömlő bort is az áldozathoz. 25 Amikor megérkeztek Silóba, Elkána az előírások szerint feláldozta a bikát az Örökkévalónak.[i] Utána Anna rábízta a gyermeket Élire, 26 és ezt mondta neki: „Uram, kérlek, hallgass meg! Amilyen biztos, hogy élsz, olyan igaz, hogy én vagyok az az asszony, aki itt álltam melletted, ezen a helyen, amikor az Örökkévalóhoz imádkoztam. 27 Nézd! Egy fiúért imádkoztam, és az Örökkévaló őt adta nekem! 28 Ezért hát elhoztam a gyermeket, hogy az Örökkévalónak adjam. Szolgálja az Örökkévalót[j] egész életében!”
Azután Anna Silóban hagyta a gyermeket, és imádta az Örökkévalót.[k]
1 Üdvözlet Páltól, a Krisztus Jézus rabszolgájától.
Isten arra választott ki engem, hogy apostola legyek, és rám bízta, hogy hirdessem örömüzenetét.
2 Prófétái által Isten már előre megígérte ezt az örömhírt a szent Írásokban. Az örömhír Isten Fiáról szól, Urunkról, Jézus Krisztusról, 3 aki emberi természetét tekintve Dávid családjából született, 4 de a Szent Szellem[a] hatalmas erővel bizonyította, hogy Jézus ugyanakkor Isten Fia — azáltal, hogy őt a halálból feltámasztotta.
5 Urunk, Jézus Krisztus által kaptam kegyelmet és apostoli megbízást, hogy az ő neve dicsőségére az összes zsidóságon kívüli nemzetből származókat elvezessem a Jézusban való hitre és az engedelmességre. 6 Ti is ezek közül valók vagytok, akiket Isten arra hívott el, hogy Jézus Krisztushoz tartozzatok.
7 Nektek írom ezt a levelet, akik Rómában laktok, akiket Isten szeret és elhívott, hogy saját népévé legyetek.
Atyánk, az Isten és az Úr Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!
Hálát adok értetek
8 Először is hálát adok értetek Istenemnek Jézus Krisztus által, mert hitetekről már az egész világon beszélnek. 9 Tanúm az Isten — akinek a Fiáról szóló örömüzenet hirdetésével teljes szívvel-lélekkel szolgálok —, hogy amikor imádkozom, értetek is mindig könyörgök. 10 Egyre csak azt kérem tőle, hogy egyszer már hozzátok is eljussak, ha ő is akarja. 11 Nagyon szeretnék már találkozni veletek, hogy néhány szellemi ajándékot átadjak nektek, és ezzel megerősítselek benneteket. 12 Helyesebben szólva, hogy ti is, meg én is felbátorodjunk egymás hitének segítségével.
13 Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy már sokszor meg akartalak látogatni benneteket, de mindeddig akadályokba ütköztem. Azért akartam hozzátok menni, hogy a munkámnak közöttetek is legyen valami eredménye, akárcsak a többi nép között.
14 Nem számít, hogy valaki kulturált vagy primitív, tanult vagy tanulatlan, én mindenkinek adósa vagyok. 15 Ezért hát kész vagyok nektek is hirdetni az örömüzenetet, akik Rómában éltek.
16 Mert nem szégyellem senki előtt az örömhírt, hiszen Istennek hatalma az, amellyel üdvösségre juttatja mindazokat, akik hisznek benne, elsőként a zsidóknak, azután a többi népnek is. 17 Az örömhír mutatja meg, hogyan teszi Isten a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez pedig kezdettől mindvégig az Istenben való hit által történik. Ahogyan az Írás mondja: „Akit a hite alapján Isten elfogad, az örökké élni fog.”[b]
Minden ember bűnös
18 Megmutatkozik azonban Isten haragja is a Mennyből azok miatt a gonosz és igazságtalan tettek miatt, amelyeket az emberek elkövetnek, amikor gonoszságukkal elnyomják az igazságot. 19 Hiszen mindaz, amit Istenből megismerhetünk, nyilvánvaló előttük, hiszen maga Isten mutatta meg mindenkinek.
20 Isten örök hatalma és isteni természete ugyan emberi szemmel nem látható, de mégis világosan érzékelhető és megérthető, mert a világ teremtése óta mindenki láthatja és tanulmányozhatja Isten teremtményeit. Így tehát nincs mentség azok számára, 21 akik felismerték Istent, de mégsem tisztelték őt Istenként, sem nem adtak hálát neki. Ezért gondolkodásuk értelmetlen lett, és ostoba szívük egyre jobban elsötétült. 22 Bár magukat bölcseknek tartják, bolondok lettek. 23 Az örökké élő Isten dicsőségét elhagyták, és helyette bálványokat imádtak, amelyek halandó emberekre, madarakra, négylábú állatokra és hüllőkre hasonlítottak.
24 Ezért Isten is kiszolgáltatta őket a saját gonosz szívük kívánságainak. Hagyta, hogy szexuális bűnökben éljenek, és egymás testével gyalázatos visszaéléseket kövessenek el. 25 Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményeket imádták — ahelyett, hogy Istent, a Teremtőt imádták volna! Pedig az imádat egyedül Istent illeti, aki örökké legyen áldott! Ámen.
26 Mivel ezt tették, Isten is kiszolgáltatta őket a saját szégyenletes kívánságaiknak. Asszonyaik felcserélték a férfiakkal való természetes szexuális kapcsolatot más nőkkel való természetellenes szexuális kapcsolatra. 27 Hasonlóképpen a férfiak is elhagyták az asszonyokkal való természetes szexuális kapcsolatot, és más férfiakat kívántak meg égő vágyakozással. Így azután a homoszexuális férfiak egymással követtek el gyalázatos dolgokat, és a saját testükben kapták meg a büntetést, amelyet tévelygéseikért megérdemeltek.
28 Mivel Istent nem tartották méltónak arra, hogy ismeretét megőrizzék, ezért Isten is magukra hagyta őket. Engedte, hogy megromlott gondolkodásuk szerint olyan dolgokat tegyenek, amelyeket nem lenne szabad. 29 Mindenféle igazságtalanság, gonoszság, kapzsiság és rosszakarat tölti be őket. Tele vannak irigységgel, gyilkos szándékkal, veszekedéssel, alattomossággal, mindig rosszat gondolnak a másikról, 30 pletykálnak és vádaskodnak, Istent gyűlölik, gúnyolódnak, erőszakosak, dicsekvők, gonosz dolgokat találnak ki, szüleik iránt engedetlenek, 31 ostobák, nem tartják meg ígéreteiket, szeretet nélkül és könyörtelenül bánnak az emberekkel. 32 Jól ismerik Isten igazságos törvényét, és tudják, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, méltók a halálra. Mégis folytatják ezeket a gonosz dolgokat, sőt helyeslésükkel bátorítják azokat, akik hasonlóan élnek.
Jeruzsálemet elfoglalja az ellenség(A)
39 Jeruzsálem elfoglalása a következőképpen történt. Cidkijjá, Júda királya uralkodásának 9. évében, a 10. hónapban Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. 2 Cidkijjá uralmának 11. évében, a 4. hónapban az ostromló sereg áttörte a város falát. 3 Ezután Babilónia királyának fejedelmei — Nérgal-Szarecer, Szamgar tartomány vezetője, Szár-Szekím udvarnagy és a többi magas rangú vezető — betörtek a városba, és a Középső-kapunál ütötték fel főhadiszállásukat.
4 Amikor Cidkijjá, Júda királya és a katonái látták, hogy az ellenség betört a városba, megfutamodtak. Éjjel menekültek el a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak. 5 A káldeusok serege azonban észrevette, és üldözte őket, majd el is fogták Cidkijját a Jerikó melletti síkságon. Megkötözve vitték Nebukadneccar, Babilónia királya elé, Ribla városába, amely Hamát földjén van. Ott Nebukadneccar ítéletet tartott Cidkijjá fölött. 6 Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik. Kivégezték Júda összes vezetőjét is. 7 Majd Cidkijját megvakították, bilincsbe verték, és úgy hurcolták Babilóniába.
8 Ugyanakkor Jeruzsálemben a káldeus sereg fölégette a királyi palotát és a többi házakat, a város kőfalát pedig lerombolta. 9 Akik még élve maradtak a városban, meg akik már korábban az ostromló sereghez szöktek, azokat Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka fogságba hurcolta Babilóniába. 10 Ugyanakkor meghagyott Júda földjén némelyeket a szegény közemberek közül, akiknek semmiféle tulajdonuk nem volt. Sőt, ezeknek szőlőket és szántóföldeket adományozott.
Nebukadneccar kiszabadítja Jeremiást
11 Nebukadneccar, Babilónia királya rendelkezett Jeremiás felől, és ezt parancsolta Nebuzaradánnak, a testőrök parancsnokának: 12 „Keresd meg azt az embert, vedd magadhoz, viselj rá gondot, ne essen semmi baja! Azt tedd vele, amit ő kíván!”
13 Így hát Nebuzaradán és a többi vezetők — Nebusazbán katonai parancsnok, Nérgal-Szarecer, meg mások — 14 előhozatták Jeremiást a testőrség udvarából, ahol eddig fogva tartották. Azután Gedaljá[a], Ahikám fia (aki meg Sáfán fia) gondjaira bízták, hogy vigye haza Jeremiást a saját házába. Így is történt, s ettől kezdve Jeremiás szabadon élhetett a saját népe között.
Prófécia Ebed-Melek megmeneküléséről
15 Az Örökkévaló szólt Jeremiáshoz, mikor még a királyi testőrség udvarában raboskodott: 16 „Jeremiás, mondd meg az etióp Ebed-Meleknek[b]: Ezt üzeni neked az Örökkévaló, Izráel Istene: Lásd meg, én beteljesítem, amit a város pusztulásáról, nem pedig a megmeneküléséről mondtam. Bizony, a saját szemeddel fogod meglátni, amikor megtörténik. 17 De téged megmentelek azon a napon — mondja az Örökkévaló. — Nem esel azoknak a kezébe, akiktől félsz. 18 Bizonyos, hogy megmentelek és megvédelek — senki nem fog téged megölni. Ajándékba adom neked az életedet, mivel bennem bíztál — ezt én mondom neked, az Örökkévaló!”
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
13 Örökkévaló, meddig felejtkezel el rólam?
Végleg elfelejtesz?
Meddig rejted el arcodat előlem?
2 Meddig kell aggódnom, hogy már nem törődsz velem,
meddig bánkódjak még ezen?
Meddig hatalmaskodik rajtam ellenségem?
3 Nézz rám, Örökkévaló, Istenem,
kérlek, válaszolj nekem!
Vidítsd fel arcomat, örvendeztess meg,
hogy ne boruljon rám halálos álom!
4 Ne mondhassa ellenségem: „Legyőztem!”
Ne örülhessen, mikor bajban vagyok!
5 Mert kegyelmedben bízom, Örökkévaló!
Teljes szívvel örülök, hogy megszabadítasz!
6 Dicséretet éneklek az Örökkévalónak,
mert jót tett velem!
A zenészek vezetőjének. Dávidé.
14 Azt gondolják az ostobák:
„Nincs Isten, nem is létezik!”
Mind romlottak, tetteik is utálatosak,
nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.
2 Az Örökkévaló letekint a Mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e közöttük értelmes,
Istent kereső.
3 De mind elfordultak Istentől,
megromlottak mindannyian,
nincs, aki jót tenne, nincs egy sem!
4 Nem értik ezt a gonoszok?
Pusztítják népemet, mint a kenyeret,
az Örökkévalót pedig nem tisztelik!
5 De meg fognak rettenni,
egyszer nagyon megijednek,
mert Isten az igazakkal van!
6 A gonoszok elutasítják a szegény tanácsát,
akinek az Örökkévaló a biztos menedéke!
7 Bárcsak eljönne Sionból a Szabadító!
Az Örökkévaló az, aki Izráelt megszabadítja!
Mikor az Örökkévaló visszahozza népét a fogságból,
örül majd Jákób, és vigad Izráel!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center