M’Cheyne Bible Reading Plan

Saul harcai a filiszteusokkal

13 Saul 30 éves korában^[a] lett Izráel királya, és 40 évig uralkodott. ² Kiválasztott Izráelből a hadköteles férfiak közül 3 000 harcost. Ebből 2 000 főt maga mellett tartott Mikmászban és Bétel hegyvidékén, 1 000 fő pedig Jonatánnak, Saul fiának a vezetése alatt Gibeában állomásozott, Benjámin törzsi területén. A többi hadköteles férfit hazaküldte.^[b]

³ Jonatán elfoglalta a filiszteusok Gebában fölállított helyőrségét. Ennek híre ment a filiszteusok között, akik azt mondták: „Föllázadtak a héberek!”^[c] Saul kiadta a parancsot, hogy fújják meg a sófárt az egész országban, vagyis hadba szólította Izráel harcosait. ⁴ Így egész Izráel hallotta a hírt: „Saul serege vereséget mért a filiszteusokra, akik haragra gyúltak Izráel ellen”. Ezért minden harcos Saulhoz gyülekezett Gilgálba.

⁵ A filiszteusok is hadba vonultak, és sereget gyűjtöttek Izráel ellen. Seregükben 3 000^[d] harci szekér, 6 000 ló és számtalan gyalogos volt. Olyan sokan voltak, mint a homokszemek a tenger partján. Felvonultak, és tábort vertek Mikmász mellett, Bét-Áventől keletre.

⁶ Amikor az izráeli katonák látták, hogy bajba kerültek, mert a filiszteusok szorongatják őket, akkor közülük sokan elfutottak a harcból, és elrejtőztek a barlangokban, a sziklák közötti szakadékokban, a ciszternákban és egyéb föld alatti üregekben. ⁷ Olyanok is voltak, akik átkeltek a Jordán keleti partjára, és Gád földjére meg Gileádba menekültek. Eközben Saul még mindig Gilgálnál várakozott, és a vezetése alatt lévő sereg félt.

⁸ Sámuel megmondta Saulnak, hogy várja meg, amíg ő is Gilgálba érkezik. Saul tehát várt Sámuelre, aki azonban még 7 nap múltán sem érkezett meg. Eközben a harcosok kezdtek szétszéledni Saul mellől. ⁹ Végül Saul nem várt tovább, hanem azt mondta: „Hozzátok ide az égő- és hálaáldozathoz szükséges dolgokat!” Azután ő maga mutatta be az égőáldozatot. ¹⁰ De alighogy befejezte, Sámuel megérkezett, és Saul eléje sietett, hogy köszöntse.

¹¹ Amikor Sámuel látta, hogy mi történt, ezt kérdezte: „Hogy tehettél ilyet?!”

Saul így mentegetőzött: „Azért tettem, mert láttam, hogy lassanként minden katonám elszéled mellőlem és magamra hagy, te pedig nem jöttél a megbeszélt időre, közben a filiszteusok serege már összegyűlt ellenünk Mikmásznál. ¹² Attól féltem, hogy a filiszteusok megtámadnak, amíg én tétlenül várakozom itt Gilgálnál, és még be sem mutattuk az áldozatot, hogy megnyerjük az Örökkévaló jóindulatát. Kénytelen voltam hát magam bemutatni az égőáldozatot helyetted.”

¹³ Sámuel azonban ezt válaszolta: „Mekkora ostobaságot követtél el! Megszegted Istened, az Örökkévaló parancsát! Pedig ha engedelmeskedtél volna neki, most az Örökkévaló örökre megerősítette volna családod kezében a királyságot Izráel fölött! ¹⁴ Így azonban még a te uralmad sem lesz tartós. Mivel nem engedelmeskedtél annak, amit az Örökkévaló parancsolt neked, keresett az Örökkévaló mást helyetted. Választott magának szíve szerint való férfit, és őt teszi majd népe fejedelmévé.” ¹⁵ Ezután Sámuel otthagyta Sault Gilgálban és elment.

Saul pedig a csapatát Gilgálból,^[e] Gibeába vezette, Benjámin földjére, hogy csatlakozzanak a többiekhez. Ezután megszámolta, hányan maradtak mellette, és úgy találta, hogy mintegy 600 katonája van. ¹⁶ Ezután Saul és a fia, Jonatán, meg a seregük egy ideig Gibeában maradtak.

Ugyanekkor a filiszteusok serege Mikmásznál táborozott. ¹⁷ Innen három portyázó csapat indult ki. Az egyik észak felé ment, Ofrá irányába, Súál földjére. ¹⁸ A másik nyugatra tartott, Bét-Horon felé. A harmadik keletre indult, a határ irányába, azon az úton, amelyről a Cebóim völgyét lehet látni a puszta felé.

¹⁹ Ebben az időben még egész Izráel földjén nem lehetett kovácsmestert találni. A filiszteusok nem engedték, hogy akár csak egyetlen kovács is Izráelben éljen, mert attól féltek, hogy az izráeliek kardot vagy dárdát készítenek maguknak. ²⁰ Így azután az izráeliek kénytelenek voltak elmenni a filiszteusok kovácsaihoz, ha ekevasuk, kapájuk, fejszéjük vagy sarlójuk^[f] élezésre vagy javításra szorult. ²¹ Ezek a kovácsok pedig az izráeliektől magas árakat kértek. Az ekevas vagy kapa élezését egy pim ezüstért^[g] vállalták, de még a fejsze élezése vagy az ösztöke^[h] javítása is ennek a felébe került. ²² Így történt, hogy a csata napján Sault és Jonatánt kivéve az egész izráeli seregben senkinek nem volt kardja vagy fémhegyű dárdája.

²³ A filiszteusok egyik előőrse már a mikmászi hágóig nyomult.

Isten nem feledkezett meg a népéről

11 Azt kérdezem tehát: vajon teljesen visszautasította és eltaszította magától Isten a saját népét? Nem, dehogyis! Hiszen én magam is Izráel népéhez tartozom, Ábrahám utódja vagyok, Benjámin törzséből származom. ² Nem, Isten nem taszította el magától Izráel népét, amelyet kezdettől fogva kiválasztott a maga számára! Vagy talán nem tudjátok, mit mond az Írás arról, amikor Illés próféta Izráel miatt panaszkodott Istennek? ³ Azt mondta: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, már csak én maradtam meg, és most engem is meg akarnak ölni!”^{[a] 4} De mit felelt neki Isten? Ezt: „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem imádták Baált.”^[b]

⁵ Ugyanígy, a mostani időben is van egy „maradék”, akiket Isten a kegyelme alapján választott ki. ⁶ Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján — különben a kegyelem nem lenne kegyelem.

⁷ Hogyan is van hát ez? Izráel népe nem érte el, amire törekedett. Csak azok érték el a célt, akiket Isten kiválasztott. A többiek pedig megkeményedtek és érzéketlenek lettek, mint a kő. ⁸ Amint az Írás mondja:

⁹ Dávid is ezt mondja:

¹¹ Azt kérdezem tehát: azért boltott bele Izráel népe ebbe a botránykőbe, hogy elessen? Egyáltalán nem! Éppen ellenkezőleg: botlásuk következtében jutott el az üdvösség üzenete az Izráelen kívüli népekhez — hogy azután Isten Izráel népét ezzel féltékennyé tegye. ¹² Valóban, Izráel népének botlása milyen bőséges áldást hozott az egész világnak! Amit ők elveszítettek, azzal a többi nép lett gazdagabb. De ha ez így van, akkor képzeljétek el, milyen hatalmas nyereséget fog jelenteni a világnak az, amikor Izráel népét Isten teljes egészében helyreállítja!

¹³ Most pedig hozzátok szólok, akik nem vagytok zsidók. Mivel Isten engem az Izráelen kívüli népekhez küldött, teljes erőmmel arra törekszem, hogy a szolgálatomat minél sikeresebben végezzem. ¹⁴ Közben állandóan abban reménykedem, hogy így féltékennyé tudom tenni a saját népemet, és néhányat közülük is elvezethetek az üdvösségre. ¹⁵ Mert ha az, hogy Isten elfordult népemtől, azt eredményezte, hogy kibékült a többi néppel, akkor mi lesz abból, ha ismét kegyelemmel fordul hozzájuk, és magához fogadja őket? Bizony, olyan lesz az, mint a feltámadás a halálból!

¹⁶ Ha az aratás kezdetén Istennek szentelik az első kévét, akkor szent lesz az abból készült tészta is. Hasonlóképpen, ha a fa gyökerei szentek, akkor az ágak is azok.

¹⁷ Olyan ez, mint mikor a nemes olajfa ágai közül néhányat letörnek, titeket pedig, akik az Izráelen kívüli népek közül jöttetek, és így a „vadolajfa ágai” vagytok, beoltanak a letört ágak helyére. Így most már ti is részesültök mindabból a jóból, amit a nemes fa gyökere nyújt. ¹⁸ De ne gondoljátok, hogy különbek vagytok, mint a letört ágak! Ha pedig jobbnak képzelitek magatokat, jusson eszetekbe: nem ti tápláljátok a gyökeret, hanem a gyökér titeket! ¹⁹ Lehet, hogy így gondolkoztok: „Azért törték le az ágakat, hogy minket beoltsanak az olajfába.” ²⁰ Ez igaz, de gondoljátok meg, hogy azokat a hitetlenségük miatt törték le, és ti is csak a hitetek által maradhattok meg. Ezért ne legyetek büszkék, hanem istenfélők! ²¹ Mert ha Isten nem kímélte meg az olajfa saját ágait a hitetlenségük miatt, akkor titeket sem fog kímélni, ha nem hisztek.

²² Ismerjétek fel azért, hogy Isten nemcsak jóságos, hanem szigorú is! Szigorú azokhoz, akik elestek, hozzátok viszont mindaddig jó, amíg megmaradtok Isten jóságában. Ha nem, akkor titeket is letör arról a fáról, mint azokat az előző ágakat. ²³ Ugyanakkor, ha Izráel népe már nem marad tovább a hitetlenségben, akkor Isten újra beolthatja őket a saját fájukba. Isten meg tudja tenni, hogy újra beoltsa őket. ²⁴ Nem természetes, hogy a vadolajfa ágát beoltsák a szelíd olajfába. Ti, akik az Izráelen kívüli népek közül származtok, valóban olyanok vagytok, mint a vadolajfa ágai. Isten mégis beoltott benneteket a szelíd olajfába. Gondoljátok meg, mennyivel inkább természetes, ha a szelíd olajfa letört ágait ismét beoltják a saját fájukba! Hiszen ezeknek az ágaknak a természet rendje szerint ott a helyük!

²⁵ Testvéreim, szeretném, ha megértenétek ezt az eddig elrejtett igazságot, és nem csapnátok be magatokat: Izráel népe csak részben makacsolta meg magát. De még ez is csak addig tart, amíg teljes számban Istenhez jönnek azok, akiket ő az Izráelen kívüli népek közül hívott el. ²⁶ Akkor majd Izráel népe teljes egészében üdvösséget nyer. Amint az Írás is mondja:

²⁸ Igaz, hogy Izráel népe az örömhír ellenségévé lett, de még ez is a ti javatokat szolgálja. Ennek ellenére Izráel még mindig Isten kiválasztott és szeretett népe, az ősapák kedvéért. ²⁹ Isten ugyanis soha nem veszi vissza az ajándékait, és nem vonja vissza, ha egyszer valakit elhívott.

³⁰ Gondoljátok csak meg! Régebben ti voltatok engedetlenek Istennek, most azonban Izráel engedetlensége miatt Isten a kegyelmébe fogadott titeket. ³¹ Hasonlóképpen most Izráel engedetlen, hogy — azon a kegyelmen keresztül, amelyet most ti élveztek — majd ők is kegyelemben részesüljenek. ³² Mert kivétel nélkül minden ember engedetlen Isten iránt. Ő pedig mindenkit bezárt az engedetlenség börtönébe, hogy azután mindenkinek felkínálhassa kegyelmét.

Dicsőség Istennek!

³³ Ó, milyen hatalmas Isten gazdagsága, milyen mélységes a bölcsessége, és végtelen a tudása! Milyen nehéz megérteni a döntéseit! Ki képes követni, hogy Isten mit miért tesz? ³⁴ Amint az Írás is mondja:

³⁶ Mert mindent Isten teremtett, mindent ő tart fenn, és minden őérte létezik. Övé legyen a dicsőség örökké! Ámen.

Prófécia Babilónia pusztulásáról

50 Ezt az üzenetet az Örökkévaló jelentette ki Jeremiás prófétán keresztül Babilóniáról, a káldeusok országáról:

³ Mert észak felől nagy sereg támad rá Babilonra, és az egész országot elpusztítja. Olyannyira, hogy annak minden lakosa rémülten menekül. Sem ember, sem állat nem lakik többé azon a földön.”

Kössünk az Örökkévalóval örök szövetséget!

⁶ „Népem olyanná lett, mint a szétszéledt, kóborló juhnyáj! Saját pásztoraik vezették tévútra, a hegyekre csábították és félrevezették őket. Egyik hegyről a másik halomra terelték juhaimat, s pihenő tanyájukat elfeledtették velük. ⁷ Aki csak rájuk talált, pusztította és felfalta juhaimat, s azt mondta: »Mi nem vétettünk semmit! Ők vétkeztek az Örökkévaló ellen, aki számukra az igazságosság otthona, és őseiknek reménye volt.«”

Fenyegető próféciák Babilónia ellen

²⁸ Halljátok? Akik Babilóniából kimenekültek, hirdetik Sionban, hogy Istenünk, az Örökkévaló bosszút állt a káldeusokon, bosszút állt Temploma lerombolásáért!

³⁹ Babilon úgy elpusztul, hogy soha többé nem lakik benne senki. Nemzedékről nemzedékre lakatlan marad. Csak sakálok, struccok és egyéb sivatagi vadállatok tanyáznak romjain.

⁴⁰ Mert ahogy Isten elpusztította Sodomát, Gomorát és szomszédait — mondja az Örökkévaló —, úgy jár Babilon is: tökéletesen elpusztul. Senki sem lakik benne többé, még vándorok sem vernek sátrat a helyén.”

⁴⁴ „Ahogy az oroszlán feljön a Jordán menti sűrű bozótosból a dúsan zöldellő legelőre, és szétkergeti a nyájat, úgy török rá én is Babilon népére, s hirtelen elűzöm őket földjükről. Azután választottamat helyezem föléjük, hogy uralkodjon rajtuk.

Dávidé.

Dávid zsoltára.