M’Cheyne Bible Reading Plan

Sámuel találkozik Saullal

9 Élt akkoriban Benjámin földjén egy Kis nevű jómódú férfi, aki Abiél fia volt. Abiél apja Cerór, annak apja Bekórat, annak apja Afíah volt, Benjámin törzséből. ² Kisnek volt egy Saul nevű daliás termetű fia, aki férfikora legszebb éveit élte. Egész Izráelben nem volt nála daliásabb férfi: egy fejjel kimagaslott az emberek közül.

³ Egyszer Kisnek, Saul apjának a szamarai elkódorogtak. Azt mondta hát a fiának: „Eredj, fiam, keresd meg azokat a szamarakat, de végy magad mellé egy szolgát is!” ⁴ Saul és a szolgája útnak is indultak. Bejárták Efraim hegyeit, Sálisá és Saalim vidékét, Benjámin törzsének területét, de a szamarakat sehol sem találták.

⁵ Végül, mikor Cúf vidékére értek, Saul azt mondta a szolgájának: „Gyere, most már menjünk haza, mert apám a végén még értünk fog aggódni, nem a szamarai miatt!”

⁶ De a szolgája ezt felelte: „Uram, Isten embere most éppen ebben a közeli városban tartózkodik. Őt mindenki tiszteli, mert amit mond, az biztosan beteljesedik. Menjünk el hozzá, talán meg tudja mondani, merre menjünk tovább.”

⁷ „Elmehetünk, de mit vigyünk neki ajándékba? Nincs semmi nálunk, s még a kenyerünk is elfogyott. Üres kézzel csak nem kereshetjük föl!” — mondta Saul.

⁸ „Nézd, Uram, van nálam egy kis ezüst^[a], odaadom ezt neki! Hátha megmondja, merre menjünk” — válaszolt a szolga.

^9-11 „Igazad van, menjünk!” — mondta Saul, és elindultak a városba, amelyben az Isten embere tartózkodott. Amint a domboldalon közeledtek a város felé, fiatal leányok jöttek velük szembe, akik vízért indultak a kúthoz. Saul megszólította őket: „Itt van-e a látó?” Ugyanis abban az időben Izráelben a prófétát „látónak” nevezték. Ha valaki meg akart kérdezni Istentől valamit, azt mondta: „Menjünk a látóhoz!”

¹² A leányok feleltek: „Igen, itt van a látó, éppen ma érkezett ide. Csak siess, mert áldozathoz készül a nép, ott fönt a dombon, az áldozat helyén. ¹³ Amint beértek a városba, egyenesen előre menjetek, és megtaláljátok. Még ott van, s azután ő is fölmegy majd a dombra az áldozati lakomára. Amíg ő oda nem érkezik, nem kezdik el a lakomát. Ő szokta megáldani az áldozatot, csak azután kezdenek a meghívottak enni. Menjetek, még éppen ott találjátok!”

¹⁴ Saul és a szolgája továbbment, és már a városkapu előtt jártak, amikor Sámuel éppen szembe jött velük. Akkor lépett ki a kapun, hogy fölmenjen a dombra az áldozati lakomához.

¹⁵ Az Örökkévaló az előző napon már kijelentette Sámuelnek: ¹⁶ „Holnap ilyenkor küldök hozzád egy férfit Benjámin földjéről. Őt kend föl, hogy népemnek, Izráelnek fejedelme legyen! Ő fogja megszabadítani népemet a filiszteusoktól. Láttam népem szenvedését,^[b] és meghallottam segélykiáltásukat.”

¹⁷ Amikor Sámuel meglátta Sault, az Örökkévaló azonnal szólt Sámuelhez: „Nézd! Ő az, akiről beszéltem. Ő fog uralkodni a népemen!”

¹⁸ Ekkor Saul a városkapunál odalépett Sámuelhez, és megszólította: „Kérlek, meg tudnád mondani, hol lakik a látó?”

¹⁹ „Én vagyok a látó! — válaszolt Sámuel. — Most azonban menjetek föl előttem a dombra, ahol az áldozati lakoma lesz, mert ma velem együtt ültök asztalhoz! Holnap reggel tovább mehettek, de előbb majd megmondom neked, amit tudni akarsz. ²⁰ Ami pedig a három nappal ezelőtt elveszett szamarakat illeti, ne aggódj, már megkerültek. Különben is, ami csak értékes Izráelben, az úgyis mind a tiéd és családodé lesz!”

²¹ „Miért mondod ezt nekem? — kérdezte Saul. — Hiszen Izráel legkisebb törzséből származom, és az én családom a legkisebb Benjámin törzsén belül is!”

²² Sámuel bevezette Sault és szolgáját a lakoma termébe, és a mintegy 30 vendég között a fő helyre ültette őket. ²³ Majd szólt a szakácsnak: „Most hozd elő azt a combot, amelyről mondtam, hogy tedd félre!” ²⁴ A szakács behozta a húst, és Saul elé tette.

Sámuel azt mondta Saulnak: „Látod, ezt a te számodra tettem félre! Láss hozzá, és egyél, mert neked készítettük, és a tiszteletedre hívtam össze a vendégeket erre a lakomára!” Így lakomázott együtt Saul és Sámuel azon a napon.

²⁵ Miután befejezték a lakomát, eljöttek onnan, és együtt mentek vissza a városba. Sámuel a tetőteraszon készített szállást Saulnak, ²⁶ aki lefeküdt aludni.^[c]

Másnap, korán reggel Sámuel fölkiáltott Saulnak a tetőteraszra: „Kelj föl, és készülj az útra, hogy elbocsássalak!” Saul fölkelt, ²⁷ és együtt mentek ki az utcára. Sámuel a város széléig kísérte. Ott megállt, és ezt mondta Saulnak: „Küldd előre a szolgádat, te pedig maradj itt még, mert Isten üzenetét kell elmondanom neked!” A szolga ekkor előrement.

A házasság példája és a Törvény

7 Testvéreim, ti mind ismeritek Mózes Törvényét. Tudjátok azt is, hogy a Törvénynek csak addig van hatalma valaki felett, amíg az illető életben van. ² Például a férjes asszonyt mindaddig a férjéhez köti a Törvény, amíg a férje él, de ha meghal a férje, az asszony felszabadul a házasságra vonatkozó törvény alól. ³ Ezért ha más férfi felesége lesz, amíg az első férje él, akkor a Törvény szerint vétkes a házasságtörés bűnében. Ha viszont meghal a férje, az asszonyt már nem köti a házassági törvény, és nem követ el házasságtörést, ha más férfi felesége lesz.

⁴ Hasonlóan van ez veletek is, testvéreim. Ti is meghaltatok a Törvény számára Krisztussal együtt, amikor ő testileg meghalt. Így most már máshoz kapcsolódhattok — ahhoz, aki azért támadt fel a halálból, hogy ezentúl már Istennek teremjünk jó gyümölcsöket. ⁵ Az elmúlt időkben még a régi emberi természetünk uralkodott rajtunk. A Törvény bűnös kívánságokat keltett életre bennünk, ezért követtük el a bűnöket, és a halálnak teremtünk gyümölcsöket. ⁶ Akkor a Törvény foglyai voltunk, most azonban felszabadultunk ebből a rabságból, mert a régi emberi természetünk meghalt. Most már új módon szolgáljuk Istent a Szent Szellem által, nem pedig a régi, írott szabályok szerint.

A Törvény és a bűn

⁷ Ezzel vajon azt állítjuk, hogy a Törvény és a bűn azonos? Semmi esetre sem! Az viszont igaz, hogy a Törvény nélkül nem tudtam volna, mi a bűn. Például nem tudnám, mit jelent a bűnre csábító kívánság, ha a Törvény nem mondaná: „Ne kívánd!”^{[a] 8} Ez a parancs tehát lehetőséget teremtett a bűnnek, hogy különféle, bűnre csábító kívánságokat ébresszen bennem. A Törvény nélkül ugyanis a bűnnek nincs ereje. ⁹ Korábban úgy éltem, hogy nem ismertem a Törvényt. Később azonban, amikor megismertem a parancsokat, megelevenedett bennem a bűn, ¹⁰ én pedig meghaltam. Így az a parancs okozta a halálomat, amelynek életet kellett volna adnia. ¹¹ A bűn számára ugyanis lehetőség nyílt a parancs által, hogy becsapjon és megöljön engem.

¹² A Törvény tehát szent, és annak minden parancsa is szent, igazságos és jó. ¹³ Ezek szerint az okozta halálomat, ami jó? Nem, dehogyis! A bűn azonban felhasznált valamit — ami egyébként jó —, hogy megöljön engem. Ez azért történt, hogy tisztán megláthassam a bűn valódi természetét. A parancs arra volt jó, hogy lássam, mennyire gonosz dolog a bűn!

Az ember belső vívódása

¹⁴ Tudjuk, hogy a Törvény szellemi természetű, én azonban nem vagyok szellemi, hanem a régi, emberi természetemet követve élek, és a bűn rabszolgája vagyok. ¹⁵ Nem értem a saját tetteimet: nem a jó dolgokat teszem, amelyeket akarok, hanem a rossz dolgokat, amelyeket nem akarok. ¹⁶ Mivel azonban nem akarom elkövetni azokat a rossz dolgokat, amiket mégis megteszek, ezzel igazat adok a Törvénynek. Igen, a Törvény jó! ¹⁷ Valójában nem is én vagyok, aki ezeket a rossz dolgokat teszem, hanem a bűn, amely bennem lakik. ¹⁸ Jól tudom, hogy semmi jó nem lakik bennem, vagyis a régi emberi természetemben, hiszen a jót akarom tenni, mégis képtelen vagyok rá. ¹⁹ Mert nem a jót teszem, amit annyira szeretnék, hanem a rosszat, amit nem akarok. ²⁰ De ha azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

²¹ Tehát ez érvényes rám nézve: én, aki a jót akarom tenni, mégis törvényszerűen mindig valami rosszat találok magamban. ²² Ami a lényem legbelső részét illeti, szeretem Isten törvényét. ²³ Azonban látok egy másik törvényt, amely a régi, emberi természetemben működik. Ez a bűn törvénye, amely az értelmem által elfogadott törvény ellen harcol. Emiatt vagyok fogoly, a bűn törvényének börtönébe zárva.

²⁴ Milyen szörnyű helyzetben is vagyok! Ki szabadít meg engem ettől a régi természettől, amely a halál felé taszít?

²⁵ Isten az, aki megszabadít! Hálát adok Istennek, hogy valóban megszabadít Urunk, Jézus Krisztus által!

Ami tehát engem illet, a lényem legbelső részével Isten törvényét szolgálom, ugyanakkor a régi emberi természetem még a bűn törvényének a rabszolgája.

Prófécia az egyiptomi sereg vereségéről

46 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiás prófétához a különböző nemzetekről. ² Ezt mondta az Örökkévaló Egyiptomról és Nékó fáraó, Egyiptom királya seregéről, amelyet Nebukadneccar, Babilónia királya és serege legyőzött Karkemis városa mellett, az Eufrátesz folyónál, Jójákim, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának negyedik évében^[a]:

Prófécia Egyiptom megtámadásáról

¹³ Ezt mondta az Örökkévaló Jeremiás prófétának arról, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya meg fogja támadni, és elfoglalja majd Egyiptomot:^[c]

²⁵ Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene mondja: „Bizony, megbüntetem Ámont^[e], Nó istenét és a fáraót, meg egész Egyiptomot, isteneivel és királyaival együtt! Megbüntetem a fáraót is, meg azokat is, akik benne bíznak. ²⁶ Kiszolgáltatom őket azoknak, akik az életükre törnek: Nebukadneccarnek, Babilónia királyának, meg a szolgáinak.

Azután majd Egyiptom ismét lakott föld lesz, mint a régi időkben” — mondja az Örökkévaló.

Prófécia Izráel helyreállításáról^(A)

A zenészek vezetőjének. A „Hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.