M’Cheyne Bible Reading Plan
Mika házibálványt készíttet
17 Élt egy férfi Efraim hegyvidékén, akit Mikának hívtak. 2 Egyszer Mika azt mondta az anyjának: „Nézd, a saját fülemmel hallottam, hogy megátkoztad azt, aki ellopta tőled az 1 100 sékel[a] ezüstöt. Az az igazság, hogy én vettem el, de most visszaadom: itt van, tessék!”
„Áldjon meg az Örökkévaló, fiam!” — válaszolta az anyja.
3 Így hát Mika visszaadta az 1 100 sékel ezüstöt, s akkor az anyja ezt mondta: „Ezt az ezüstöt teljesen az Örökkévalónak szentelem a fiamért. Most pedig átadom az ezüstöt a fiamnak, hogy készíttessen belőle egy ezüsttel borított faragott szobrocskát!” Azután a fiához fordult: „Tessék, itt az ezüst!” 4 De Mika ezt nem vállalta el, így az anya vitte el az ezüst egy részét, 200 sékelt[b] az ötvöshöz, és készíttetett vele egy öntött bálványszobrot, amelyet Mika házában helyeztek el. 5 Mika épített a szobornak egy szentélyt, majd csináltatott néhány további házibálványt és efódot-szobrot is, azután az egyik fiát megtette papnak a családi szentélyben. 6 Abban az időben még nem volt király Izráelben, és mindenki azt tette, amit a saját felfogása szerint helyesnek gondolt.
7 Ebben az időben élt egy fiatal lévita a Júda földjén lévő Betlehemben. De csak ideiglenesen tartózkodott ott, 8 azután tovább vándorolt, hogy helyet találjon magának valahol. Eközben Efraim dombvidékére, Mika házához érkezett, 9 aki megkérdezte tőle: „Honnan jössz?”
„Lévita vagyok, Betlehemből, Júda földjéről jövök — felelte ő. — Helyet és megélhetést keresek magamnak”.
10-12 „Akkor éppen jó helyen jársz! — mondta Mika. — Telepedj le nálam, legyél az én papom![c] Ha ezt elfogadod, gondoskodom ételedről, és kapsz évente 10 sékel[d] ezüstöt meg egy rend ruhát”.
A lévita beleegyezett, és Mika papja lett. Attól kezdve ott lakott a házában, ő meg úgy tekintette a fiatal lévitát, mintha a fia lett volna. 13 Mika elégedetten mondta: „Most már látom, hogy az Örökkévaló meg fog áldani, mert egy lévita lett a papom!”
Pál útja Jeruzsálembe
21 Miután elbúcsúztunk a vezetőktől, útra keltünk, és egyenesen Kószba hajóztunk. Másnap Rodoszba érkeztünk, majd onnan Patarába indultunk. 2 Itt találtunk egy másik hajót, amely Föníciába tartott. Erre felszálltunk, és útnak indultunk.
3 Miután megláttuk Ciprust, és bal kéz felől elhajóztunk mellette, Szíria felé indultunk, és Tírusz városában kötöttünk ki. Itt a hajóból partra tették a rakományt. 4 Tíruszban felkerestük Jézus tanítványait, és hét napig velük maradtunk. A testvérek a Szent Szellem által azt mondták Pálnak, hogy ne menjen Jeruzsálembe. 5 Amikor már letelt az időnk, mégis továbbutaztunk. Az egész gyülekezet, az asszonyokkal és gyerekekkel együtt kikísért bennünket a városon kívül, egészen a tengerig. A parton letérdeltünk és imádkoztunk, 6 majd elbúcsúztunk egymástól. Felszálltunk a hajóra, ők pedig hazamentek.
7 Tíruszból továbbhajózva Ptolemaiszban kötöttünk ki. Itt is üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk. 8 Másnap továbbindultunk, majd Cézáreába érkeztünk. Itt Fülöp házához mentünk, és nála maradtunk. Ő volt az egyik a hét szolgálatra beállított testvér[a] közül, és mindenhol az örömüzenetet hirdette. 9 Négy hajadon leánya volt, akik mindannyian a prófétálás ajándékát kapták.
10 Néhány napja már ott voltunk, amikor egy Agabosz nevű próféta érkezett Júdeából. 11 Odajött hozzánk, elvette Pál övét, összekötözte vele a saját kezét-lábát, majd ezt mondta: „A Szent Szellem azt mondja, hogy ennek az övnek a gazdáját így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, majd átadják őt az Istent nem ismerő más népeknek.”
12 Amikor ezt hallottuk, mi is, meg a többiek is kérlelni kezdtük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13 Ő azonban így válaszolt: „Miért sírtok? Ne keserítsetek, hiszen felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”
14 Mivel nem hagyta, hogy lebeszéljük, nem is próbálkoztunk tovább, hanem azt mondtuk: „Legyen úgy, ahogy az Úr akarja!”
15 Néhány nap múlva elindultunk Jeruzsálembe. 16 A cézáreai tanítványok közül is velünk jöttek néhányan. Elvezettek bennünket a ciprusi Mnázón házához, aki Jézus első tanítványai közé tartozott. Nála laktunk egy ideig.
A jeruzsálemi gyülekezet vezetőinél
17 Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek örömmel fogadtak bennünket. 18 Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőit, akik mind együtt voltak. 19 Pál köszöntötte őket, majd részletesen beszámolt arról, hogy mi mindent tett Isten az ő szolgálatán keresztül az Izráelen kívüli népek között. 20 Ezt hallva a jeruzsálemi testvérek dicsérték Istent.
Majd azt mondták Pálnak: „Testvér, látod, hogy a zsidók közül milyen sok ezren lettek Jézusban hívőkké, és ugyanakkor a Mózes Törvényének is mind buzgón engedelmeskednek? 21 Ők viszont azt hallották rólad, hogy mindenhol azt tanítod a többi országban élő zsidóknak, hogy hagyják el Mózes Törvényét: ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a hagyományokat.
22 Most mit tegyünk? A zsidó hívők biztosan megtudják, hogy megérkeztél. 23 Tedd meg, amit mondunk neked! Van közöttünk négy férfi, akik fogadalmat tettek[b] Istennek. 24 Vidd őket magaddal, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást[c], és fizesd ki a költségeiket, hogy lenyírassák a hajukat![d] Így mindenki meg fogja tudni, hogy nem igaz, amit rólad hallottak, és hogy te magad is úgy élsz, hogy engedelmeskedsz a Törvény parancsainak.
25 Ami pedig az Izráelen kívüli hívőket illeti, nekik írtunk egy levelet, hogy
ne egyenek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel,
ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt,
se olyan húst, amelyben benne maradt a vér,
és ne kövessenek el semmilyen szexuális bűnt.”
26 Pál tehát csatlakozott ahhoz a négy férfihoz, és másnap velük együtt elvégezte a tisztulási szertartást. Azután elment a Templomba és bejelentette, hogy mikor jár le a tisztulásuk ideje, s hogy akkor készítsék el értük az áldozatot.
Pált a zsidók majdnem megölik
27 Amikor a hét nap már majdnem letelt, néhány Kis-Ázsiából jött zsidó meglátta Pált a Templomban. Ezek az kis-ázsiaiak Pál ellen uszították a többieket, akik erőszakkal megragadták őt, és közben azt kiáltozták: 28 „Izráeli férfiak, segítsetek! Ez az a férfi, aki népünk, Törvényünk és szent Templomunk ellen tanít minden városban mindenkit! Ráadásul nem zsidókat is behozott a Templom területére, és ezzel tisztátalanná tette a szent helyet!” 29 (Ezt azért mondták, mert előzőleg látták Pált és Trofimoszt a városban. Trofimosz Efezusból jött, és görög volt. A zsidók azt hitték, hogy Pál bevitte őt a Templom területére.)
30 Az egész város felbolydult emiatt, és a nép a Templom udvarába csődült. Erőszakkal megragadták Pált, kivonszolták onnan, a kapukat pedig azonnal bezárták. 31 A feldühödött tömeg meg akarta ölni Pált. Közben azonban valaki szólt a római katonai parancsnoknak, hogy Jeruzsálemben zűrzavar támadt. 32 A parancsnok azonnal maga mellé vette a tisztjeit, meg a katonáit, és ezekkel együtt lefutott oda, ahol a csődület volt. Amikor az emberek meglátták a parancsnokot és a katonákat, elengedték Pált, és nem verték tovább.
A rómaiak fogságába kerül
33 A parancsnok letartóztatta Pált, és megparancsolta a katonáinak, hogy két lánccal kötözzék meg. Ezután megkérdezte, hogy kicsoda ez a Pál, és mi rosszat tett. 34 De a sokaság össze-vissza kiabált, és a parancsnok a nagy zűrzavarban nem tudta kideríteni, hogy valójában mi is történt. Ezért megparancsolta, hogy Pált vigyék fel az erődbe. 35 Amikor a lépcsőkhöz értek, a katonák felvették Pált, és úgy vitték fel a lépcsőn. 36 Így védték meg a dühös tömegtől, amely jött utána, és folyton azt kiáltozta: „Pusztuljon! Öld meg!”
37 Amikor már éppen be akarták vinni az erődbe, Pál megkérdezte a parancsnokot: „Mondhatok neked valamit?”
Az így válaszolt: „Tudsz görögül? 38 Hát nem te vagy az az egyiptomi férfi, aki nemrég lázadást szított, és négyezer gyilkost vezetett a pusztába?”
39 Pál így válaszolt: „Nem, én zsidó vagyok. Tarzuszból, a híres cilíciai városból származom. De kérlek, engedd meg, hogy szólhassak a néphez!”
40 Amikor a parancsnok megengedte, Pál megállt a lépcsőn, és intett a tömegnek. Ekkor mindenki lecsendesedett, Pál pedig héberül szólalt meg. Ezt mondta:
A helyreállítás ígérete
30 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: 2 „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Jegyezd föl egy könyvtekercsbe mindazt, amit neked mondtam. 3 Mert bizony eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor kiszabadítom a fogságból népemet, Izráelt és Júdát. Visszahozom őket, és ismét birtokba veszik azt a földet, amelyet őseiknek adtam.”
4 Ezt mondja az Örökkévaló Izráel és Júda népéről:
5 „A félelem és rettegés kiáltozása hallatszik,
nincs békesség sehol!
6 Nézzétek, és csodálkozzatok!
Hát a férfiak is szülnek?
Miért látom őket összegörnyedve,
ágyékukra szorított kézzel,
mint a vajúdó asszonyokat?
Miért olyan sápadt és rémült az arcuk?
7 Jaj! Rettenetes az a nap,
nincs hozzá hasonló,
s megszorongatja Jákób népét,
de végül kiszabadulnak a bajból.
8 Mert azon a napon — mondja az Örökkévaló — letöröm nyakatokról az igát, köteleiteket leszaggatom, s nem szolgáltok többé idegeneket! 9 Hanem engem szolgáltok, az Örökkévalót, Isteneteket, és királyotokat, Dávidot[a], akit trónra emelek.
Ne félj szolgám, Jákób népe!(A)
10 Ne félj hát, szolgám, Jákób
— mondja az Örökkévaló —,
ne rettegj Izráel[b],
mert én megszabadítlak a távoli országokból,
és gyermekeidet a fogság földjéről.
Visszahozlak, Jákób, és békében élhettek,
senki sem háborgat, nem rémít meg többé!
11 Mert veled vagyok, hogy megmentselek
— mondja az Örökkévaló —,
véget vetek a nemzeteknek, akik közé szétszórtalak,
de nektek nem vetek véget.
Igazságosan megfenyítelek,
mert semmiképp nem hagyhatlak büntetés nélkül.
12 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
Súlyos a te sebed,
gyógyíthatatlan a sérülésed,
13 senki sem támogat,
nincs gyógyszer sebedre,
nincs gyógyulás számodra.
14 Szeretőid mind elhagytak,
nem törődnek veled.
Megvertelek, mintha ellenséged lennék,
megbüntettelek, mintha kegyetlen lennék,
sok bűnödért és súlyos vétkeidért.
15 Miért kiáltozol sebeid miatt?
Bizony, azok gyógyíthatatlanok!
Sok bűnödért,
súlyos vétkeidért bántam így veled.
16 De elpusztítják majd pusztítóidat is,
fogságba mennek ellenségeid,
aki téged kirabolt, azt is kirabolják,
és kifosztóidat is kifosztják.
17 Sebeidet begyógyítom,
betegségeidből meggyógyítalak
— mondja az Örökkévaló —,
mert azt mondták rólad:
»Száműzött fogoly lett Sion,
senki sem törődik már vele!«”
18 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Kiszabadítom a fogságból Jákób sátrait,
és megkönyörülök hajlékain.
Újjáépül romjaiból a város[c],
és a palota is a maga helyén.
19 Hálaének és dicsőítés hangzik,
öröm és vidámság hallatszik falaik között.
Megsokasítom népemet,
s többé meg nem fogyatkoznak,
megbecsültekké teszem őket,
s többé nem lesznek megvetettek.
20 Fiaik olyanok lesznek, mint régen,
közösségüket megerősítem, hogy megálljon előttem,
elnyomóikat pedig mind megbüntetem.
21 Fejedelmük közülük kerül ki,
belőlük származik uralkodójuk,
akit jelenlétembe hívok és emelek.
Ő pedig bátran közeledik hozzám.
Különben ki merészelne hívatlanul elém lépni?
— mondja az Örökkévaló. —
22 Akkor ti népemmé lesztek,
én pedig Istenetekké.”
23 Nézzétek! Kitör az Örökkévaló izzó haragjának vihara,
mint fékezhetetlen forgószél,
s az istentelen gonoszok fejére zúdul.
24 Nem csitul el az Örökkévaló haragja,
amíg véghez nem viszi,
be nem teljesíti szíve gondolatát.
Az utolsó napokban értitek meg ezt igazán!
Újra fölépítelek, és fölépülsz, Izráel!
31 Ezt mondja az Örökkévaló: „Abban az időben Istenévé leszek Izráel minden nemzetségének, ők pedig népemmé lesznek.”
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megkegyelmeztem a pusztában népem maradékának,
kik az ellenség kardjától megmenekültek,
mikor Izráel népét nyugalmuk földjére vezettem.”
3 Megjelent nekem az Örökkévaló a távolból:
„Örökké tartó szeretettel szeretlek téged,
ezért marad meg irántad hűségem és kegyelmem!
4 Újra fölépítelek, és fölépülsz, Izráel szűz leánya!
Újra kézbe veszed a csörgődobokat,
és kivonulsz az ujjongó, táncoló seregben.
5 Ismét szőlőskerteket ültetsz Samária dombjain,
s akik ültetik, azok élvezik is a gyümölcsét.
6 Bizony, eljön az idő,
mikor Efraim[d] hegyein az őrszem kiáltása hallatszik:
»Jöjjetek, menjünk föl Sionba,
az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz!«”
7 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Énekeljetek, ujjongjatok,
mert jót teszek Jákób népével!
Hirdessétek mindazt a jót,
amit teszek Izráellel,
hogy minden nemzet hallja![e]
Énekeljétek, kiáltsátok:
»Mentsd meg, Örökkévaló, népedet,[f]
szabadítsd meg Izráel maradékát!«
8 Nézzétek! Visszahozom népemet az északi földről,
összegyűjtöm őket a föld széléről is.
Lesznek közöttük vakok, sánták,
várandós asszonyok, sőt, vajúdók[g] is.
Hatalmas sereg gyűlik egybe,
mikor visszatérnek ide.
9 Sírva és imádkozva jönnek,
így vezetem őket.
Friss folyóvizekhez viszem,
egyenes úton vezetem őket,
ahol meg sem botlanak,
mert atyja vagyok Izráelnek,
és Efraim az elsőszülöttem.”
10 Halljátok az Örökkévaló szavát, ti nemzetek,
hirdessétek a szigeteknek,
s a távoli partok népeinek:
„Aki szétszórta Izráel népét,
az gyűjti össze őket,
s megőrzi népét, mint pásztor a nyáját.
11 Mert az Örökkévaló váltotta meg Jákób népét,
kiszabadította a nálánál erősebb kezéből.
12 A megszabadultak eljönnek, és énekelnek,
ujjonganak Sion hegyén,
arcuk örömtől ragyog az Örökkévaló jósága miatt.
Mert elárasztja őket ajándékaival:
búzával, borral, olívaolajjal,
bárányok és borjak sokaságával.
Lelkük olyan lesz, mint a jól öntözött kert,
s bánat a közelükbe sem ér többé.
13 Akkor táncolva ujjonganak együtt a tömegben
ifjak és vének, leányok és legények,
mert gyászukat örömre fordítom,
megvigasztalom őket,
s örömöt szerzek nekik sok bánatuk után.
14 A papokat ellátom bőségesen,
mindennek a színe-javával,
népemet jól tartom javaimmal”
— szól az Örökkévaló.
15 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Nagy sírás-jajgatás hallatszik Rámában,
keserves siratóének:
Ráhel[h] siratja fiait,
mert nincsenek többé,
s nem akar megvigasztalódni.”
16 De az Örökkévaló ezt mondja:
„Ne jajgass tovább,
ne hullass könnyeket,
mert munkádat az Örökkévaló megjutalmazza,
s fiaid visszatérnek az ellenség földjéről!
17 Légy hát jó reménységben jövőd felől,
mert fiaid hazatérnek a saját földjükre!”
— mondja az Örökkévaló.
18 Hallottam, bizony hallottam,
hogy Efraim kesereg:
„Megvertél, Uram,
jaj, megvertél engem,
mint mikor gazdája igához szoktatja
a betöretlen tinót!
Téríts vissza,
és visszatérek hozzád,
hiszen te vagy Istenem, Örökkévaló!
19 Igaz, elfordultam tőled,
de megbántam bűneimet,
s miután megismertem magam,
mellemet verem szégyenemben.
Szégyellem magam, arcom pirul,
ifjúságom vétkei miatt!”
20 Az Örökkévaló így felelt:
„Édes fiam, Efraim!
Legkedvesebb gyermekem!
Valahányszor megfenyítelek,
ismét megszánlak, és rólad megemlékezem.
Feltámad bennem az irgalom,
megindul rajtad a szívem,
s megkegyelmezek neked!”
21 Állíts útjelzőket magadnak,
építs útmutató oszlopokat, Izráel szűz leánya!
Emlékezz az útra, amelyen elmentél,
figyelj az útra, és jöjj vissza,
térj haza városaidba!
22 Meddig tétovázol még, hűtlen leány?
Hiszen az Örökkévaló újat teremt a földön:
a leány jár a férfi után!
23 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Amikor kiszabadítom őket a fogságból, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: »Áldjon meg téged az Örökkévaló[i], te szent hegy, ahol igazságosság lakik!«
24 Júda földjén és városaiban a földművesek és a nyájaikat terelő pásztorok békességben fognak élni egymással, 25 mert megitatok minden szomjazó lelket, és jóllakatok minden éhezőt.” 26 Amikor ezt hallottam, felébredtem, és körülnéztem. Ez az álom felüdítette lelkemet!
27 Ezt mondja az Örökkévaló: „Eljön az idő, mikor megszaporítom Júda és Izráel népét. Megszaporítom háziállataikat, a nyájakat és a csordákat is. 28 Ahogyan egykor gondom volt arra, hogy gyökerestül kitépjem, összetörjem, szétszórjam, elpusztítsam és csapásokkal büntessem őket, ugyanúgy most gondom lesz rá, hogy elültessem és fölépítsem őket — mondja az Örökkévaló. —
29 Akkor majd nem emlegetik többé ezt a mondást:
»Az apák ették az éretlen szőlőt,
mégis a fiaik foga fájdult bele.«[j]
30 Mindenki csak a saját bűnéért fog meghalni. Aki savanyú szőlőt eszik, annak a foga fájdul meg, nem másé.”
Az új szövetség ígérete
31 „Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével — én, az Örökkévaló mondom ezt! 32 Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi — én, az Örökkévaló mondom ezt! 33 Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. 34 Ezért nem kell többé senkinek sem a másikat tanítania, hogy igazán és személyesen megismerje az Örökkévalót, mert kicsinytől a nagyig mindannyian közvetlenül megismernek engem, mivel megbocsátom vétkeiket, és bűneikre többé nem is emlékezem — én, az Örökkévaló mondom ezt!”
Izráel népe örökre fennmarad
35 Ezt mondja az Örökkévaló,
aki teremtette a napot,
hogy világítson nappal,
aki megszabta a hold mozgását,
s a csillagok pályáját,
hogy világítsanak éjjel,
aki felkorbácsolja a tengert,
hogy zúgjanak hullámai,
kinek neve Örökkévaló, a Seregek Ura:
36 „Ha ezek már nem engedelmeskednek törvényemnek,
csak akkor nem lesz többé Izráel nemzet a szememben!”
37 „Ha majd megmérhető lesz az ég a magasban,
vagy kikutatható a föld alapzata a mélyben,
csak akkor vetem meg Izráel összes leszármazottjait
azért, amit elkövettek!
— ezt mondja az Örökkévaló!”
Prófécia Jeruzsálem újjáépítéséről
38 „Eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, mikor a város az Örökkévaló számára újjáépül a Hananaél-toronytól a Szöglet-kapuig, 39 majd azon túl is kihúzzák a mérőzsinórt egyenesen a Gáréb-dombig, azután elfordulnak Góá felé.[k] 40 A völgy, ahová a halottakat temették, és a szemetet hordták, azután a mező a Kidron-patakig és a Lovak kapujáig kelet felé — ez az egész terület szent lesz az Örökkévalónak.
Soha többé nem fogják ezt a várost feldúlni, sem lerombolni!”
Jézus feltámadásának örömhíre(A)
16 Miután elmúlt a szombat, Mária, a Jakab anyja és a magdalai Mária, meg Salómé illatszereket vásároltak, hogy megkenjék Jézus holttestét. 2 A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. 3 Közben azt kérdezték egymástól: „Ki fogja elgördíteni nekünk azt a súlyos zárókövet a sír bejáratáról?”
4 Amikor odaértek, látták, hogy valaki már elgördítette a követ, pedig az igen nagy és súlyos volt. 5 Amikor beléptek a sziklasírba, nagyon megrémültek, mert a jobb oldalon egy fehér ruhás fiatal férfi ült.
6 Ő így biztatta őket: „Ne féljetek! Tudom, hogy a názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nézzétek, itt a hely, ahová letették a testét, de már nincs itt, mert feltámadt! 7 Menjetek hát, és mondjátok el a tanítványainak és Péternek is, hogy Jézus előttetek fog Galileába menni. Ott majd meglátjátok őt, pontosan úgy, ahogy előre megmondta.”
8 Az asszonyok ezután kimentek, és elfutottak onnan, mert annyira megdöbbentek, hogy remegtek. Nem is merték elmondani ezeket senkinek, úgy megijedtek.[a]
A feltámadt Jézus megjelenik tanítványainak(B)
9 Miután a hét első napjának kezdetén feltámadt, Jézus először a magdalai Máriának jelent meg, akiből korábban hét gonosz szellemet űzött ki. 10 Mária azonnal elment, és elmondta ezt Jézus tanítványainak, akik gyászolták és siratták Jézust. 11 Elmondta nekik, hogy Jézus él, és hogy ő találkozott is vele, de a tanítványok nem hittek neki.
12 Ezután Jézus más alakban jelent meg két tanítványának, akik éppen vidékre mentek. 13 Ez a két tanítvány visszatért Jeruzsálembe, és hírt adott a többieknek. De azok nekik sem hitték el, hogy Jézus feltámadt.
Kiküldi a tanítványait(C)
14 Később Jézus megjelent a tizenegy tanítványának is, amikor éppen az asztalnál ültek, és ettek. Szemükre vetette, hogy mennyire hitetlenek és keményszívűek: hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták őt.
15 Majd ezt mondta nekik: „Menjetek el a világ minden részére, és hirdessétek az örömüzenetet mindenkinek! 16 Aki hisz és bemerítkezik, az üdvözülni fog. De aki nem hisz, az kárhoztató ítélet alá kerül. 17 Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják követni: a nevemben gonosz szellemeket űznek ki; új nyelveken szólnak; 18 kígyókat fognak meg, vagy halálos mérget isznak, de az sem nem árt nekik; ráteszik a kezüket a betegekre, azok pedig meggyógyulnak.”
Jézus visszatér a Mennybe(D)
19 Miután az Úr Jézus beszélt a tanítványaival, felvitték a Mennybe, és ott Isten jobb oldalára ült. 20 Az apostolok pedig elmentek, és mindenhol kihirdették Isten üzenetét. Az Úr együttműködött velük, és hitelesítette az üzenetet természetfeletti jelekkel, amelyek kísérték az üzenet hirdetését.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center