M’Cheyne Bible Reading Plan
Jonatán szövetséget köt Dáviddal
18 Saul a szolgálatába fogadta Dávidot, és nem küldte vissza a szülői házhoz.
Miután Saul befejezte a beszélgetést Dáviddal, Jonatán úgy megszerette Dávidot, mint a saját lelkét. Szövetséget kötöttek egymással, és a lelkük szinte összeforrt. 4 Jonatán Dávidnak ajándékozta a ruháját, köpenyét, kardját, íját, sőt még az övét is.
Saul féltékeny lesz Dávidra
5 Saul ettől kezdve sokszor küldte harcolni Dávidot, aki minden esetben győzelmet aratott, akárhova küldte is őt a király. Ezért Saul kinevezte őt a harcosok élére. Dávidot az egyszerű katonáktól a tisztekig mindenki megszerette.
6 Történt egyszer, hogy Izráel serege — amelyben Dávid is harcolt — Saul vezetésével éppen a filiszteusok ellen vívott győztes csatából tartott hazafelé. Az asszonyok minden városból Saul és a sereg elé vonultak, hogy üdvözöljék őket. Nagy örömmel énekeltek, táncoltak, hangszerekkel zenéltek, 7 és így dicsérték a győzteseket:
„Megölt Saul ezreket,
Dávid meg tízezreket!”
8 Saulnak ez nagyon rosszul esett, és megharagudott miatta. Azt gondolta: „Lám, Dávidnak tízszer annyi filiszteus megölését tulajdonítják, mint nekem! Ha ez így megy tovább, még a királyság is az övé lesz!”[a] 9 Ettől kezdve gyanakvással figyelte Dávid minden lépését.
Saul meg akarja gyilkolni Dávidot
10 A következő napon, amikor Saul a házában ült, ismét megszállta a gonosz szellem, amelyet Isten küldött. Emiatt Saul magánkívül volt. Dávid eközben Saul előtt pengette a hárfáját, ahogy ilyen esetekben máskor is szokta. Saul kezében ott volt a lándzsája, 11 és hirtelen azt gondolta: „Most megölöm Dávidot! A falhoz szegezem!” — s azzal a lándzsáját Dávid felé hajította, aki azonban félrehajolt előle. Ez kétszer is megtörtént, 12 és Saul megértette, hogy az Örökkévaló Dáviddal van, tőle viszont eltávozott. Emiatt félni kezdett Dávidtól, 13 és jobbnak látta, ha elküldi őt maga mellől.
Kinevezte hát Dávidot egy katonai egység parancsnokának, és harcolni küldte a csapata élén. Ettől kezdve Dávid gyakran vezette harcba az embereit, 14 és minden alkalommal győzelemmel tért haza, mert az Örökkévaló vele volt és segítette őt. 15 Saul látta, hogy Dávid minden csatában győztesnek bizonyul, emiatt még inkább félt tőle. 16 Ugyanakkor egész Izráel és Júda népe nagyon megszerette Dávidot, aki vezette őket a harcokban.
Saul feleségül adja a leányát Dávidhoz
17 Ezután történt, hogy Saul ezt mondta Dávidnak: „Feleségül adom hozzád Mérabot, a legidősebb leányomat, csak légy hűséges harcosom, és harcolj az Örökkévalóért!” De magában azt gondolta, hogy így majd előbb-utóbb a filiszteusok ölik meg Dávidot, és nem neki kell eltennie láb alól.
18 Dávid azonban elhárította ezt a megtiszteltetést: „Ugyan, ki vagyok én, hogy a király veje lehetnék? Mi az én apám családja Izráelben?”
19 Így azután, amikor eljött az ideje, hogy Mérabot Dávidhoz adják feleségül, Saul mégis úgy határozott, hogy inkább a mehólai Adriélhez adja a leányát.
20 Saul kisebbik leánya, Mikál azonban megszerette Dávidot. Ezt Saul is meghallotta, és helyeselte. 21 Ugyanis azt remélte, hogy Mikál révén mégis sikerül csapdába csalnia Dávidot, akit a filiszteusok előbb-utóbb majd csak elpusztítanak. Ezért másodszor is ajánlatot tett neki: „Dávid, most aztán tényleg a vőm leszel!”
22 Ugyanakkor Saul szólt az udvari embereinek, hogy titokban beszéljék rá Dávidot a házasságra. „Mondjátok neki — sugalmazta Saul —, hogy a király kedveli Dávidot, és az udvari szolgák körében is nagyon népszerű, hát miért ne venné feleségül a király leányát!”
23 Azok valóban megpróbálták Dávidot rábeszélni, de ő elhárította magától ezeket az érveket: „Ti valóban azt hiszitek, hogy olyan csekélység a király leányát feleségül venni? Hogy gondolhatnék én ilyesmire, holott én szegény vagyok, s a származásom sem előkelő!”
24 A szolgák jelentették Saulnak, hogy Dávid mit mondott. 25 De Saul nem adta föl. Újra Dávidhoz küldte a szolgáit: „Akkor mondjátok neki ezt: »Ne félj, Dávid, a király nem kíván tőled nagy jegyajándékot[b] a leányáért cserébe. Mindössze annyit vár a vőlegénytől, hogy öljön meg száz filiszteust, és hozzon erről bizonyítékot[c]. Így álljon bosszút a király ellenségein.«” Saul ezt is csak azért tervelte ki, hogy Dávidot a filiszteusok fegyvere által ölesse meg.
26-27 Az udvari emberek ismét megpróbálták rábeszélni Dávidot, s ezúttal sikerült is nekik. Most már Dávid is szeretett volna a király veje lenni. El is indult, és embereivel együtt levágott 100[d] férfit a filiszteusok közül. Még le sem telt a kitűzött határidő, már hozta is a bizonyítékot a királynak, hogy feleségül vehesse a leányát.
Így azután Saul Mikált Dávidhoz adta feleségül.
28 Saul jól látta, hogy az Örökkévaló valóban Dáviddal van, és Mikál is szereti a férjét. 29 Emiatt még jobban félt Dávidtól, és haláláig ellenségévé lett.
30 Ebben az időben a filiszteusok fejedelmei állandóan támadták Izráelt. Azonban valahányszor csatára került sor, Dávid mindig nagyobb győzelmeket aratott, mint Saul többi vezérei. Ezért Dávid igen nagy hírnévre tett szert.
Búcsúzás
16 Ajánlom nektek testvérnőnket, Fébét, aki a Kenkrea városában élő helyi gyülekezet diakónusa. 2 Fogadjátok őt szeretettel az Úrban úgy, ahogyan Isten népéhez illik! Segítsétek mindenben, amire csak szüksége van, mert ő is sokat segített nekem, és másoknak is!
3 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim Krisztus Jézusban! 4 Ők életük kockáztatásával mentettek meg engem, amiért hálás vagyok nekik, de nemcsak én, hanem az Izráelen kívüli népek között élő összes helyi gyülekezet is. 5 Köszöntsétek a gyülekezetet, amely a házuknál szokott összejönni.
Köszöntsétek az én kedves Epainetosz barátomat is! Ő volt az első, aki Kis-Ázsia tartományában Krisztus követője lett. 6 Köszöntsétek Máriát, aki olyan sokat dolgozott közöttetek! 7 Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, a rokonaimat, akik régebben velem együtt raboskodtak a börtönben! Előbb lettek hívők, mint én, és nagyra becsülik őket az apostolok között.[a]
8 Köszöntsétek Ampliátuszt, akit nagyon szeretek az Úrban! 9 Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat az Úrban, és szeretett barátomat, Sztakhüszt is! 10 Köszöntsétek Apellészt, aki kiállta a próbát, és bebizonyította, hogy igazán szereti Jézust! 11 Köszöntsétek Arisztobuloszt és a családját, meg Heródiónt, a rokonomat, és azokat, akik Narcisszusz családjából az Urat követik! 12 Köszöntsétek Trüfainát és Trüfószát! Ez a két asszony sokat dolgozott az Úrért. Köszöntsétek kedves barátomat, Persziszt, aki szintén sokat tett az Úrért!
13 Köszöntsétek Rufuszt, az Úr kiválasztott szolgáját, és Rufusz anyját, akit én is úgy szeretek, mintha a tulajdon édesanyám lenne! 14 Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Pátrobászt, Hermászt és a velük levő többi testvért! 15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és a nőtestvérét, meg Olümpászt és a velük levő többi testvért is! 16 Köszöntsétek egymást szent csókkal! Krisztus összes helyi gyülekezete köszönt titeket.
17 Figyelmeztetlek benneteket testvéreim, hogy legyetek nagyon óvatosak és vigyázzatok, mert vannak, akik széthúzást és viszályt keltenek, és a testvéreket egymás ellen fordítják. Ezek összezavarják a többiek hitét, és ellenkeznek azzal az igaz tanítással, amit hallottatok. Kerüljétek el őket! 18 Az ilyenek nem Urunkat, Krisztust szolgálják, hanem a saját hasukat! Hízelgéssel és mézes-mázos szavakkal becsapják az egyszerű és ártatlan embereket.
19 A ti engedelmességetek híre azonban már mindenhová eljutott, ezért nagyon örülök nektek! Azt akarom, hogy bölcsek legyetek abban, ami jó, és ne legyen semmi közötök a gonoszhoz.
20 A békesség Istene hamarosan összetiporja a Sátánt a lábatok alatt.
Urunknak, Jézusnak kegyelme legyen veletek!
21 Köszönt még benneteket Timóteus, a munkatársam, és rokonaim: Luciusz, Jázon és Szószipatrosz is.
22 Én, Terciusz is köszöntelek benneteket az Úrban, aki ezt a levelet Pál szavai szerint leírom.
23 Köszönt benneteket Gájusz, aki nemcsak az én házigazdám, hanem az egész itteni helyi gyülekezeté is. Köszönt benneteket Erásztosz, a városi kincstárnok, és Kvártusz testvér. [24] [b]
25 Dicsőség Istennek, mert ő meg tud titeket erősíteni az örömüzenet által, amelyet hirdetek, és amely Jézus Krisztusról szól! Ez az a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve, 26 most azonban nyilvánosságra került a próféták írásai által. De az örökké élő Isten parancsa szerint nemcsak nekünk, hanem az összes népnek is kihirdették ezt a titkot, hogy ők is eljussanak a hitből származó engedelmességre. 27 Az egyedül bölcs Istené legyen minden dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké! Ámen.
Jó az Örökkévaló szabadítására várni
3 Én vagyok a férfi, aki fenyítést szenvedett,
akit az Örökkévaló haragjában megvert!
2 Akit sötétségbe vitt,
világtalan vidéken vezetett.
3 Bizony, én vagyok, akit megvert,
újra meg újra, egész nap!
4 Elsorvasztotta testemet[a],
összetörte csontjaimat,
5 körülkerített és megostromolt
keserűséggel és szenvedéssel,
6 a sötétségbe helyezett,
mintha már meghaltam volna[b].
7 Körülkerített, hogy meg nem szökhetek,
megnehezítette bilincseimet.
8 Segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz,
de hiába: nem hallgatja meg.
9 Utjaimat erős fallal zárta el,
s nem találok kiutat.
10 Lesben áll, mint medve,
mint oroszlán a bozótban, hogy rám rohanjon.
11 Lekergetett utamról, megszaggatott,
s otthagyott sebesülten.
12 Felvonta íját, céltáblának felállított,
és nyilait rám lőtte.
13 Belém fúródtak, bensőmbe találtak,
nyílvesszői mélyen megsebeztek.
14 Gúnyolódnak rajtam a nemzetek,
csúfolnak engem napestig.
15 Eltöltött keserűséggel az Örökkévaló,
megrészegített ürömmel.
16 Földre tepert, fogaim kavicsokkal kitörte,
hamuba fektetett, porig alázott.
17 Lelkem nem ismer békességet,
elfelejtettem a jólétet.
18 Már azt gondoltam, végem van,
s nincs számomra reménység az Örökkévalónál.
19 Uram, lásd meg szenvedésemet,
hontalanságomat, keserűségemet!
20 Amíg ezen kesergek,
lelkem a földre roskad.
21 De újra remény támad bennem,
ha meggondolom:
22 Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk,
mert hűséges szeretete soha nem fogy el!
23 Sőt, megújul minden reggel!
Bizony, nagy a te hűséged, Uram!
24 Te vagy örökségem, Örökkévaló[c]
— mondja a lelkem —,
ezért benned bízom, benned reménykedem!
25 Jó az Örökkévaló azokhoz, akik benne bíznak,
akik jelenlétét keresik, kívánják.
26 Bizony, jó várni és nyugton maradni,
amíg az Örökkévaló megszabadít!
27 Jó, ha igát viselsz,
és türelmet tanulsz már fiatal korodban,
28 ha egyedül ülsz, s nem panaszkodsz,
mikor az Úr igáját viseled,
29 ha megalázod magad előtte
— hiszen van még remény —,
30 ha engeded, hogy bántalmazzanak,
s eltűröd, hogy gyalázzanak.
31 Mert az Úr nem fordul el tőlünk örökre!
32 Megszomorít, de meg is könyörül rajtunk,
mert hűséges szeretete kifogyhatatlan.
33 Hiszen nem szíve szerint büntet meg,
nem annak örül, ha megalázhat!
34 Hogy a föld összes foglyait
lába alá tiporja valaki,
35 hogy kiforgassák jogaiból a szegényt
a Magasságos Isten szeme láttára,
36 hogy a perben igazságtalanul ítéljenek,
— ezt az Úr nem nézi ölbe tett kézzel!
37 Ki tehetne bármit,
amit az Úr nem parancsolt?
38 Vajon nem a Magasságos Isten szava szerint
történik velünk jó és rossz?
39 Miért panaszkodik hát, aki él,
miért zúgolódik saját vétke büntetése miatt?
40 Vizsgáljuk hát meg életünket,
és térjünk vissza az Örökkévalóhoz!
41 Emeljük fel kezünket[d]
és szívünket a Menny Istenéhez:
42 „Bizony, vétkeztünk és lázadtunk ellened, Urunk,
azért nem bocsátottál meg nekünk!
43 Haragodba burkolóztál,
üldöztél és kíméletlenül öldöstél minket!
44 Sűrű felhővel vetted körül magad,
könyörgésünk elől elzárkóztál.
45 Megvetett söpredékké tettél bennünket
a nemzetek között.
46 Ellenségeink nagy hangon
gyaláznak minket,
47 rettegés fenyeget, csapdába estünk,
romlás és pusztulás a részünk.”
48 Szememből könnypatakok folynak
népem romlása miatt.
49 Éjjel-nappal sírok,
könnyeim szüntelen patakzanak,
50 amíg az Örökkévaló le nem néz a Mennyből,
amíg ránk nem tekint!
51 Fáj a lelkem,
mikor látom városom lakóinak sorsát.
52 Ellenségeim ok nélkül vadásztak rám,
mint egy madárra,
53 sziklaverembe dobtak elevenen,
s köveket hajigáltak fejemre.
54 Elborította fejemet a víz,
s már azt hittem, végleg elvesztem.
55 Téged hívtalak segítségül,
a verem mélyéről,
56 s te meghallottad segélykiáltásomat:
„Örökkévaló, ne fogd be füledet
sóhajtásom és kiáltásom előtt!”
57 Közel jöttél hozzám, mikor hívtalak,
szívemhez szóltál: „Ne félj!”
58 Igen, Örökkévaló, te lettél védelmezőm,
megmentetted életemet!
59 Láttad, hogyan bántak velem ellenségeim,
ítélj hát javamra!
60 Nézd, milyen bosszúállók,
hogyan forralnak gonosz terveket!
61 Hallottad gúnyolódásukat, Örökkévaló,
és aljas terveiket,
62 hogyan rágalmaznak egész nap,
s hogyan szidalmaznak folytonosan.
63 Akár ülnek, akár állnak,
mindig engem gyaláznak.
64 Fizess meg nekik, Örökkévaló,
minden gonosz tettük szerint!
65 Sötétítsd el szívüket,
átkod sújtsa,
66 haragod üldözze őket, Örökkévaló,
töröld el őket a föld színéről örökre!
[a] Dávidé, abból az időből, amikor Abimeleknél keresett menedéket, és úgy viselkedett, mintha eszelős lett volna. Abimelek pedig elkergette Dávidot, aki el is ment.
34 Áldom az Örökkévalót jó időben, rossz időben,
én mindig őt dicsérem!
2 Az Örökkévalóval dicsekszem,
hallják meg ezt az alázatosak, és örüljenek!
3 Jöjjetek, dicsérjétek velem az Örökkévalót,
jöjjetek, dicsérjük együtt őt!
4 Nézzétek! Az Örökkévalóhoz futottam,
s ő meghallgatott engem,
minden félelmemtől megmentett.
5 Csak nézz az Örökkévalóra,
és tőle várj segítséget,
akkor arcod felderül,
soha nem kell félned!
6 Látjátok, ez a szegény is az Örökkévalóhoz kiáltott,
ő pedig kimentette minden bajból!
7 Mert az Örökkévaló angyala körülveszi azokat,
akik tisztelik és félik az Örökkévalót,
és megvédi őket.
8 Ízleljétek és lássátok meg,
hogy jó az Örökkévaló!
Bizony, boldog és áldott,
aki benne bízik!
9 Imádjátok az Örökkévalót, ti szentjei!
Mert akik őt félik és tisztelik,
nem szenvednek hiányt semmiben!
10 Még a fiatal oroszlánok is koplalnak és éheznek,
de akik az Örökkévalótól kérnek segítséget,
semmi jót nem nélkülöznek.
11 Jöjjetek, gyermekeim, hallgassatok rám,
megtanítlak benneteket tisztelni az Örökkévalót!
12 Szereted az életet,
sokáig akarsz boldogan élni?
13 Akkor őrizd meg nyelved a gonosztól,
és szádat a hazugságtól!
14 Messzire kerüld el, ami gonosz,
és tedd meg, ami jó!
Törekedj a békességre,
ne nyugodj, míg el nem éred!
15 Az Örökkévaló megvédi az igazakat,
s meghallja kiáltásukat.
16 De ellene fordul a gonoszoknak,
még emléküket is kiirtja a földről.
17 Aki az Örökkévalóhoz imádkozik,
azt ő meghallgatja,
és kimenti minden bajából.
18 Közel van a megtört szívűekhez,
és megmenti a reményvesztett lelkűeket.
19 Valóban, sok baj éri az igazakat,
de az Örökkévaló valamennyiből kimenti őket!
20 Megőrzi még a csontjaikat is,
egy se törik el közülük.
21 De a gonoszokat saját gonoszságuk öli meg,
az igazak ellenségei mind megbűnhődnek.
22 Az Örökkévaló megváltja szolgái életét,
aki hozzá menekül, azt nem ítéli el.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center