M’Cheyne Bible Reading Plan
Sámuel búcsúbeszéde
12 Sámuel ezt mondta Izráel egész közössége előtt: „Látjátok, megtettem, amire kértetek: királyt állítottam Izráel élére. 2 Most már van királyotok, aki vezessen[a] titeket, én pedig megöregedtem és megőszültem, fiaim is felnőttek, és közöttetek élnek.
Ifjúságomtól fogva mindmáig vezettelek titeket.
3 Itt állok előttetek, most mondjátok a szemembe az Örökkévaló és a király előtt, ha valakinek elvettem ökrét, vagy szamarát! Most szóljatok, ha valakit becsaptam, megkárosítottam, vagy ajándékot fogadtam el tőle megvesztegetésül, hogy a javára ítéljek! Szóljatok, és ha kárt okoztam, jóváteszem.”
4 A nép egyhangúlag válaszolta: „Nem, Sámuel, nem csaptál be, sem nem károsítottál meg senkit; és nem fogadtál el ajándékot sem.”
5 Sámuel akkor ezt mondta: „Az Örökkévaló és a király legyen a tanúm, hogy a mai napon mindezekben a dolgokban ártatlannak találtatok engem!”
„Igen, az Örökkévaló a tanú erre!” — válaszolta a nép egyhangúlag.
6 „Valóban, az Örökkévaló a tanú[b] — folytatta Sámuel —, aki kiválasztotta Mózest és Áront, és általuk kihozta őseinket Egyiptomból. 7 Most pedig hallgassatok meg figyelmesen,[c] hadd pereljek veletek az Örökkévaló előtt, és hadd hirdessem[d] szabadító tetteit, amelyeket értetek és őseitekért vitt véghez!
8 Emlékezzetek rá, hogy Jákób és családja Egyiptomba költözött, ahol az egyiptomiak rosszul bántak őseitekkel![e] Amikor őseitek az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő Mózest és Áront küldte, hogy vezessék ki a népet Egyiptomból, és telepítsék le ezen a helyen.
9 Őseink mégis elfordultak Istenüktől, az Örökkévalótól, aki ezért kiszolgáltatta őket az ellenséges hadseregeknek: Siserának, Hácór városa hadvezérének, a filiszteusoknak és Moáb királyának, akik mind Izráel ellen harcoltak. 10 Szorult helyzetükben őseink megint az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért. Ezt mondták neki: »Örökkévaló, vétkeztünk ellened, mert elfordultunk tőled, és a Baálokat és Astárótot szolgáltuk. Most mégis kérünk, szabadíts meg bennünket ellenségeinktől, és újra téged szolgálunk!«
11 Válaszul az Örökkévaló elküldte Jerubbaált (Gedeont), Bárákot,[f] Jeftét és Sámsont[g] — általuk szabadított meg titeket ellenségeitektől, akik körülvettek benneteket. Azután ismét biztonságban élhettetek.
12 De amikor Náhás, az ammoniak királya megtámadott bennünket, azt mondtátok nekem: »Nem, mi mégis azt akarjuk, hogy király uralkodjon fölöttünk!« Igen, ezt mondtátok akkor, amikor pedig Istenetek, maga az Örökkévaló a királyotok!
13 Most hát itt van a királyotok, akit kértetek, és magatoknak választottatok! Látjátok, az Örökkévaló királyt adott nektek! 14 Ha félitek és szolgáljátok az Örökkévalót, ha engedelmeskedtek szavának, ha nem hágjátok át az Örökkévaló parancsait; ha ti is követitek, meg a királyotok is követi az Örökkévalót, Istenünket — akkor ő megment titeket.[h] 15 De ha nem engedelmeskedtek az Örökkévaló szavának, ha áthágjátok parancsait, akkor az Örökkévaló ellenetek és királyotok ellen fordul, és elpusztít benneteket.[i]
16 Most pedig jól figyeljetek! Lássátok meg, hogy milyen nagy dolgot tesz az Örökkévaló a szemetek láttára! 17 Kiáltani fogok az Örökkévalóhoz, és annak ellenére, hogy éppen búzaaratás ideje[j] van, az Örökkévaló nagy mennydörgést és esőt küld ránk — hogy megértsétek és elismerjétek, milyen nagyot vétettetek az Örökkévaló ellen, mikor királyt kértetek magatoknak!”
18 Ezután Sámuel kiáltott az Örökkévalóhoz, aki zivatart küldött nagy mennydörgéssel és esővel még azon a napon. Ezt látva az egész nép nagyon megrettent az Örökkévalótól és Sámueltől.
19 Ezt kérte a nép: „Sámuel, kérünk, hogy imádkozz értünk, szolgáidért, Istenedhez, az Örökkévalóhoz, hogy ne haljunk meg! Most már látjuk, hogy milyen sokat vétkeztünk az Örökkévaló ellen, és most ráadásul még királyt is kértünk tőle!”
20 „Ne féljetek! — biztatta őket Sámuel. — Igaz, sok gonoszságot követtetek el, de ezentúl kövessétek és szolgáljátok az Örökkévalót teljes szívvel-lélekkel! Soha ne forduljatok el tőle! 21 Ne pártoljatok a bálványokhoz, amelyek nem segítenek rajtatok, nem tudnak megszabadítani, mert semmik azok!
22 Hiszen az Örökkévaló — az ő fenséges nevéért — nem hagyja el népét, mert kedvét lelte abban, hogy titeket a saját népévé tegyen! 23 Ami pedig engem illet, soha nem fogom abbahagyni, hogy imádkozzam értetek. Különben vétkeznék az Örökkévaló ellen! Továbbra is tanítani foglak benneteket, hogyan válasszátok a jó és helyes utat. 24 Csak féljétek, tiszteljétek és szolgáljátok az Örökkévalót teljes szívvel-lélekkel, és el ne feledkezzetek, milyen sok hatalmas dolgot tett értetek! 25 De ha folytonosan csak vétkeztek, akkor az Örökkévaló elsöpör titeket innen királyotokkal együtt!”
10 Testvéreim, szívből kívánom és könyörgök Istenhez, hogy Izráel népe üdvösségre jusson. 2 Elmondhatom róluk, hogy teljes erővel igyekeznek Istenhez, de nem ismerik az utat, amely hozzá vezet. 3 Nem értették meg, hogy milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára, ezért megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogyan lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.
4 A Törvény ugyanis Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja. 5 Mózes azt írja az Istenhez való helyes viszonyról, amely a Törvény követelésein alapul: „Aki mindezeket megteszi, az élni fog a tettei által.”[a] 6 Arról viszont, hogy hit által hogyan válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, így ír: „Ne mondd magadban: Ugyan ki megy fel a Mennybe?” — vagyis, hogy a Krisztust lehozza onnan. 7 De ne mondd azt sem: „Ki megy le a mélységbe?” — vagyis, hogy a Krisztust felhozza a halottak közül. 8 Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.”[b] Ez pedig a hit üzenete, amelyet mi hirdetünk.
9 Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.
11 Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”[c] 12 Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett, ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki hozzá fordul segítségért, 13 mert „mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét”.[d]
14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akiről még csak nem is hallottak? Hogyan hallhatnának róla, ha senki nem mondja el nekik az üzenetet? 15 Viszont hogyan vihetné el valaki az üzenetet, ha nem küldik ki? Hiszen ezt mondja az Írás: „Milyen szép és jó, amikor jönnek, akik az örömhírt hozzák!”[e]
16 Mégsem engedelmeskedett mindenki az örömhírnek. Hiszen Ézsaiás próféta is ezt mondta: „Uram, ki hitte el, amit mondtunk?”[f] 17 A hit tehát abból származik, amit hallunk, és amit hallunk, az Krisztus beszéde.
18 De hadd kérdezzem meg: Vajon nem hallotta a mi üzenetünket mindenki? De bizony hallotta! Hiszen az Írás is azt mondja:
„Az egész földkerekségen mindenhol hallatszott a hangjuk,
a lakott föld széléig mindenhol hallották szavukat.”[g]
19 Újra kérdezem: talán Izráel nem értette meg? De bizony, megértette! Először is, már Mózes azt mondja, amikor Isten üzenetét adja tovább:
„Féltékennyé teszlek benneteket
oly nép által, amely nem az én népem,
értelmetlen nemzettel bosszantalak fel titeket.”[h]
20 Majd Ézsaiás próféta nagy bátran így szól, amikor Isten szavait mondja:
„Megtaláltak azok,
akik nem is kerestek.
Megmutattam magam azoknak,
akik sohasem kérdezősködtek utánam.”[i]
21 Isten ezt az Izráelen kívüli népekről mondta. Izráel népéről viszont így szól:
„Egész nap kitárt karokkal vártam
erre az engedetlen népre,
amely ellenkezik velem,
és nem akar követni.”[j]
Prófécia Ammon ellen
49 Ezt mondja az Örökkévaló Ammonról:
„Talán nincsenek Izráelnek fiai?
Nincsenek örökösei?
Miért foglalta el Gád földjét Milkóm[a]?
Miért költöztek be az ammoniak Gád[b] városaiba?
2 Emiatt elhozom azt az időt
— mondja az Örökkévaló —,
mikor csatakiáltás harsan Rabbá[c] falain,
romhalmazzá lesz az ammoniak városa,
fölégetik még a környező falvakat is!
Izráel népe újra birtokba veszi örökségét,
visszaveszi jogos birtokát elrablóitól”
— mondja az Örökkévaló.
3 „Jajgassatok, Hesbón lakói,
mert Aj városát porig rombolták!
Sírjatok Rabbá leányai!
Öltsetek zsákruhát, gyászoljatok,
rémülten futkossatok a juhaklok között,
mert az ellenség fogságba hurcolja Milkómot,
papjait és fejedelmeit!
4 Erőddel dicsekszel, hűtlen nemzet?
De hiszen elhagy az erőd!
Kincseidben bízol, s azt hiszed,
téged nem érhet támadás?
5 Nézd! Veszedelmet hozok rád
minden felől, és rettegést!
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Szerteszét futtok, ki merre lát,
s nem lesz, aki összegyűjtsön titeket!
6 Sok idő múltán mégis jóra fordítom Ammon népének sorsát” — mondja az Örökkévaló.
Prófécia Edom ellen
7 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura Edomról:
„Hát nincs már bölcsesség Témánban?
Nincs senki Edomban, aki tanácsot adna?
Minden értelmes és bölcs kiveszett közülük?
8 Meneküljetek onnan Dédán lakói,
s rejtőzzetek a barlangok mélyére,
mert pusztulást hozok Ézsau népére,
mikor megbüntetem őket.
9 Még a szüretelők is hagynak
néhány fürtöt a tőkén,
még az éjjeli tolvajok is
csak azt viszik el, ami kell nekik.
10 De én teljesen kifosztom Ézsau népét,
csupaszra vetkőztetem, hogy semmije sem marad.
Felkutatom búvóhelyein is,
előlem nem rejtőzhet el.
Elpusztítom gyermekeit,
megölöm rokonait és szomszédait,
egy sem menekül meg.
11 Nem marad senki, hogy árváira gondot viseljen,
sem aki özvegyeivel törődjön.”
12 Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, még azoknak is inniuk kellett a harag poharából, akikre nem terjedt ki az ítélet! Akkor mennyivel inkább innod kell neked, Edom népe, mert semmiképpen nem maradhatsz büntetés nélkül! 13 Mert magamra esküdtem — mondja az Örökkévaló —, hogy Bocra városa rémületes módon elpusztul, lakatlan romhalmazzá lesz, és a nemzetek akkor fogják emlegetni, mikor átkozódnak, vagy gúnyolódnak rajta. Edom többi városai is hasonlóképpen örökre romvárosok maradnak.”
14 Azt a hírt hallottam az Örökkévalótól, hogy követet küldött a nemzetekhez, és megparancsolta nekik:
„Gyűljetek össze,
vonuljatok fel Edom ellen,
támadjátok meg országát.
15 Halld meg ezt, Edom!
Kicsivé teszlek a népek között,
megvetnek téged a nemzetek!
16 Sok nép rettegett tőled,
ezért bíztad el magad.
Saját büszkeséged lett a veszted,
becsaptad magad!
Bár magas sziklákon raktál fészket,
mint a sasok,
hegyek tetején építetted váraidat,
de onnan is lerántalak!”
— mondja az Örökkévaló.
17 „Edom pusztulásán elborzadnak a nemzetek. Aki csak elmegy mellette, Edom szörnyű sorsát látva csodálkozik, rémüldözik, és fejét csóválja. 18 Mert úgy bánok vele, mint Sodomával, Gomorával és szomszédaival: tökéletesen elpusztítom. Edomban senki sem lakik többé, még vándorok sem vernek sátrat benne — mondja az Örökkévaló. —
19 Ahogy az oroszlán feljön a Jordán menti sűrű bozótosból a dúsan zöldellő legelőre, és szétkergeti a nyájat, úgy török rá én is Edom népére, s hirtelen elűzöm őket földjükről. Azután választottamat helyezem föléjük, hogy uralkodjon rajtuk.
Mert kicsoda hasonlítható hozzám? Ki vonhat engem felelősségre? Melyik uralkodó állhat ellen nekem?”
20 Tudjátok meg, mit tervezett az Örökkévaló Edom ellen,
mit határozott Témán lakói felől:
Ellenségeik elhurcolják őket,
még a kicsiny bárányokat is,
legelőik pedig pusztán maradnak.
21 Edom bukásától még a föld is megremeg,
jajkiáltásuk elhallatszik a Vörös-tengerig.
22 Nézd! Úgy jön Edomra[d],
mint zsákmányra lecsapó sas[e],
és szárnyát kiterjeszti fölötte.
Azon a napon Edom harcosainak a szíve megolvad,
s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.
Prófécia Damaszkusz ellen
23 Üzenet Damaszkusz városának:
„Hamát és Arpad[f] lakói kétségbeesnek,
mert rossz hírt hallottak.
Remegnek a félelemtől,
nem tudnak megnyugodni,
mint a háborgó tenger.
24 Damaszkusz népe erőtlen,
menekülni készül,
retteg és pánikba esett,
fájdalom és félelem tört rá,
mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyra.
25 Miért nem hagyták el ezt a híres várost,
amely oly vidám volt?
26 Ezért fiataljait az utcákon ölik meg,
harcosait mind levágják azon a napon
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —,
27 én pedig tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán,
amely megemészti Benhadad[g] palotáit!”
Prófécia a keleti arab törzsek ellen
28 Kédár törzsei és Hácór területe felől, amelyeket Nebukadneccar, Babilónia királya legyőzött és meghódított, ezt mondja az Örökkévaló[h]:
„Induljatok,
támadjátok meg Kédár törzseit,
pusztítsátok kelet fiait!
29 Elveszik sátraikat, szőnyegeiket, eszközeiket,
nyájaikat, tevéiket, mindenüket!
Kiáltanak nekik: »Rémület mindenfelől!«
30 Hácór lakosai, fussatok messzire,
rejtőzzetek a barlangok mélyére!
— mondja az Örökkévaló. —
Mert Nebukadneccar, Babilónia királya
tervet készít ellenetek,
el akar pusztítani!”
31 „Induljatok,
vonuljatok föl a nemzet ellen,
amely biztonságban érzi magát,
gondtalan békességben él,
sem kapujuk, sem záruk nincsen,
egymaga lakik!
— mondja az Örökkévaló. —
32 Zsákmányoljátok el tevéiket és csordáikat!
Én pedig szétszórom ezt a nyírott hajú népet[i]
a négy égtáj felé.
Veszedelmet hozok rájuk mindenfelől.
— mondja az Örökkévaló. —
33 Hácór sakálok tanyája lesz,
örök pusztaság, ahol senki sem lakik többé,
még vándorok sem vernek sátrat benne.”
Prófécia Élám országa ellen
34 Az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás prófétának mondott Élámról,[j] Cidkijjá, Júda királya uralkodásának kezdetén. 35 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Nézd! Összetöröm Élám íját,
legerősebb fegyverét!
36 Forgószelet küldök rá minden irányból,
rászabadítom a vihart a négy égtáj felől,
hogy szórja szét Élám népét a szélrózsa minden irányába.
A föld minden országába
elvetődnek bujdosó menekültjei.
37 Megrémítem őket ellenségeik előtt,
akik életükre törnek.
Izzó haragomban csapásokkal sújtom Élámot,
és gyilkoló kardot küldök utánuk,
amíg egészen elpusztítja őket
— mondja az Örökkévaló. —
38 Felállítom trónomat Élámban,
királyukat és fejedelmeiket pedig kiirtom belőle
— mondja az Örökkévaló. —
39 De az utolsó napokban visszahozom Élám népét a fogságból,
és sorsukat jóra fordítom”
— mondja az Örökkévaló.
Dávidé.
26 Örökkévaló, ítélj meg engem,
mert ártatlanul éltem,
és benned bíztam, ingadozás nélkül!
2 Vizsgálj meg, Örökkévaló,
és próbálj meg,
tisztítsd meg szívemet és szándékaimat!
3 Mert mindig kegyelmedre nézek,
szereteted által élek.
4 Nem barátkozom bajkeverőkkel,
semmi közöm képmutatókhoz.
5 Utálom a gonoszok társaságát,
nem ülök közéjük sohasem.
6 Kezeimet mosom, ártatlan vagyok,
így jövök oltárodhoz, Örökkévaló,
7 hogy énekkel dicsérjelek,
és elmondjam csodás tetteidet!
8 Örökkévaló, szeretem házadat:
a helyet, ahol dicsőséged lakik!
9 Ne számíts engem a bűnösök közé,
ne pusztíts el a gyilkosokkal együtt!
10 Ők mindig gonoszat terveznek,
és markukat tartják, hogy megvesztegessék őket.
11 Én azonban ártatlanságban élek,
szabadíts hát meg, Istenem,
kegyelmezz nekem!
12 Lábam biztos talajon áll,
s áldalak a nagy gyülekezetben, ó, Örökkévaló!
Dávidé.
27 Világosságom és Szabadítóm az Örökkévaló,
ugyan kitől féljek?
Erős váram az Örökkévaló,
miért félnék bárkitől?
2 Ha rám támadnak a gonoszok,
hogy elevenen felfaljanak,
ők fognak megbotlani és elesni.
3 Ha ellenség tábora vesz körül,
akkor sem félek,
ha háborút indítanak ellenem,
akkor is bízom én!
4 Csak egyet kérek az Örökkévalótól,
ezért könyörgök,
hogy házában lakhassam egész életemben,
szépségét nézhessem,
és templomában gyönyörködhessek.
5 Bizony, a veszedelem napján
hajlékában rejt el,
sátrában[a] biztonságban leszek!
Magas sziklavárába felvisz magához!
6 Most is fölemeli fejemet
ellenségeim fölé, akik körülvettek!
Ezért örömkiáltással viszek áldozatot az Örökkévalónak,
dicséretet és zsoltárt éneklek neki.
7 Ó, Örökkévaló, hallgass meg, ha hozzád kiáltok!
Légy kegyelmes, válaszolj nekem!
8 Szívem helyetted mondja: „Keresd az Örökkévalót!”
Ezért jövök hozzád,
és téged kereslek, Örökkévaló!
9 Ne rejtsd el arcodat előlem,
ne fordulj el szolgádtól,
hiszen te vagy segítségem!
Ne lökj el magadtól, ne hagyj el,
Szabadítóm, Istenem!
10 Ha apám és anyám elhagyna,
az Örökkévaló akkor is magához fogad engem!
11 Taníts meg, utadon járni, Örökkévaló,
vezess egyenes ösvényen, ellenségeim miatt!
12 Ne adj ellenségeim kezébe!
Mert sokan vannak, akik ellenem támadnak,
hazugságokkal vádolnak, kegyetlenek és erőszakosak!
13 Mégis hiszem, hogy meglátom
az Örökkévaló jóságát, még életemben!
14 Várj az Örökkévalóra, légy erős és bátor!
Benne bízz, és benne reménykedj!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center