M’Cheyne Bible Reading Plan
11 Ezután körülbelül egy hónap múlva[a] Náhás, az ammoniak királya, seregével körülzárta a gileádi Jábes városát, és tábort vert alatta. Jábes lakói megüzenték Náhásnak: „Köss velünk szövetséget, akkor az alattvalóid leszünk!”
2 Náhás azonban ezt válaszolta: „Ha eltűritek, hogy egész Izráel gyalázatára Jábes minden egyes lakójának kiszúrjam a jobb szemét, akkor hajlandó leszek szövetséget kötni veletek.”
3 A város vezetői erre így válaszoltak: „Adj nekünk 7 nap haladékot! Hadd küldjünk követeket Izráel minden részébe, és ha senki sem jön segítségünkre, megadjuk magunkat.”
Saul legyőzi az ammoniakat
4 Így is lett, elküldték a követeket, akik eljutottak Gibeába, Saul városába is, ahol kihirdették Jábes lakóinak segélykérését. Az emberek, mikor ezt meghallották, keserves sírásra fakadtak, és hangosan jajgattak. 5 Saul ekkor éppen a szántóföldjén dolgozott az ökreivel. Amikor munkája végeztével visszaérkezett a városba, megkérdezte: „Mi ez a nagy sírás és jajveszékelés?”
Az emberek elmondták neki, amit a jábesi követek kihirdettek. 6 Amint ezt Saul meghallotta, Isten Szelleme nagy erővel betöltötte, és haragra lobbant. 7 Fogta két igásökrét, levágta és feldarabolta őket. Majd a követek kezébe adta a darabokat ezzel az üzenettel: „Menjetek, és mindenhol hirdessétek ki Izráelben: »Erre a sorsra jutnak azoknak az ökrei, akik nem vonulnak hadba Saul és Sámuel vezetésével!«”
Ennek hatására nagy istenfélelem szállt a népre, és minden hadköteles férfi egy emberként hadba vonult. 8 Júdából 30 000, Izráel többi törzséből pedig 300 000 harcos gyűlt össze Bezek városában, ahová Saul hívta őket, hogy seregszemlét tartson.
9 A követekkel megüzenték Jábes lakóinak: „Ne féljetek, mire holnap délben a nap melegen süt, ti már szabadok lesztek!”
Azok visszamentek Jábesbe, ahol nagy örömmel fogadták a felmentő sereg hírét. 10 Azután megüzenték Náhás királynak: „Holnap kivonulunk hozzád, és azt tehetsz velünk, amit akarsz.”
11 Azon az éjjelen Saul három csapatra osztotta seregét. Azután még az éjszakai sötétségben, a harmadik őrség idején[b] megtámadta az ammoniak táborát, és délig egyfolytában vágta őket. Akik életben maradtak az ammoniak közül, azok a szélrózsa minden irányába elmenekültek: még csak kettő sem maradt együtt közülük.
12 Az emberek megkérdezték Sámuelt, hogy kik voltak azok, akik nem akarták, hogy Izráelben Saul király uralkodjon, ugyanis meg akarták ölni őket.
13 De Saul lecsendesítette a katonáit: „Senkit sem szabad megölnötök, hiszen az Örökkévaló ma szabadította meg Izráelt ellenségeitől!”
14 Sámuel pedig ezt indítványozta a seregnek: „Jöjjetek, menjünk Gilgálba, és erősítsük meg, hogy Saul a királyunk!”
15 Ekkor mind felvonultak Gilgálba. Ott, az Örökkévaló jelenlétében ismét királlyá tették Sault, hálaáldozatokat mutattak be az Örökkévalónak. Saul és Izráel egész népe együtt ünnepelt.
Isten és Izráel népe
9 Igazat mondok, nem hazudok, hiszen Krisztusban élek, és tanúskodik erről a Szent Szellem által megvilágított lelkiismeretem is, 2 hogy nagy szomorúság és állandó fájdalom gyötri a szívemet Izráel népe miatt, 3 hiszen ők a testvéreim, a rokonaim. Bárcsak tudnék rajtuk segíteni! Inkább lennék én magam átkozott, és Krisztustól elszakított, ha ezzel segíthetnék rajtuk! 4 Igen, őket választotta Isten: Izráel népét, akiket a fiaivá is fogadott. Övék a dicsőség, és velük kötötte Isten a szövetségeket. Ők kapták Istentől a Mózesi Törvényt, az Isten tiszteletének és imádásának rendjét, és az ígéreteket. 5 Ők a mi ősapáink leszármazottjai, és emberi természete szerint közülük származik Krisztus, aki Isten minden és mindenki felett. Legyen örökké áldott![a] Ámen.
6 Szomorú vagyok Izráel népe miatt, de nem azért, mintha Isten nem teljesítette volna a nekik adott ígéreteit. Hiszen nem mindenki számít Izráel népéhez tartozónak, aki származása szerint Izráel, vagyis Jákób utódja. 7 Ugyanígy, nem számítanak mindannyian Ábrahám igazi gyermekeinek, akik testileg tőle származtak. Hanem ahogyan Isten megígérte Ábrahámnak: „Utódaid Izsáktól származnak majd.”[b] 8 Tehát Ábrahámnak nem az összes utódja számít Isten gyermekének, hanem csak azok, akik Isten ígérete szerint születtek. 9 Mert így hangzott az ígéret: „A megfelelő időben visszajövök, és akkor Sárának fia születik.”[c]
10 Így volt ez Rebeka esetében is, akinek két fia volt. Mindkettőnek ősapánk, Izsák volt az apja. 11-12 Mielőtt azonban ez a két fiú megszületett volna, Isten azt mondta Rebekának: „Az idősebb fiú szolgálni fog a fiatalabbnak.”[d] Ez a születésük előtt történt, ezért akkor még a két fiú semmi jót vagy rosszat sem tehetett. Azért történt így, hogy Isten megmutassa: választása nem attól függ, hogy az emberek mit tesznek, hanem egyedül tőle magától. 13 Ezért mondja az Írás: „Jákóbot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem.”[e]
14 Hogyan értsük ezt? Vajon igazságtalanság ez Isten részéről? Nem, dehogyis! 15 Hiszen Isten már Mózesnek is megmondta: „Annak adok kegyelmet, akinek akarok, és azon könyörülök, akin könyörülni akarok”[f] 16 Tehát Isten dönti el, hogy kin könyörül, és kinek ad kegyelmet! Ez a döntés pedig nem függ attól, hogy az emberek mit akarnak, vagy milyen erőfeszítéssel küzdenek, csakis Isten könyörületétől függ! 17 Az Írás szerint ugyanis ezt mondta Isten a fáraónak: „Azért tettelek királlyá, hogy hatalmamat megmutassam rajtad, és mindenki megismerje nevemet az egész Földön.”[g] 18 Isten tehát könyörül, akin akar, viszont megátalkodottá és keményszívűvé teszi azt, akit akar.
19 Erre talán azt kérdezed: „Ha Isten irányítja, amit mi, emberek teszünk, akkor miért vádol bennünket a bűneinkért? Hiszen senki sem állhat ellen Isten akaratának!” 20 De hát kicsoda vagy te, hogy vitába mersz szállni Istennel? Felelősségre vonhatja-e a cserépedény a fazekasmestert: „Miért formáltál engem ilyenné?” 21 Vagy talán nincs hatalma a fazekasnak arra, hogy ugyanabból az agyagból az egyik cserépedényt megbecsült célra, a másikat pedig megvetett célra formálja?
22 Hasonló ehhez, amit Isten tett. Meg akarta mutatni haragját és hatalmát azokon az „edényeken”, akikre haragudott. Mégis türelmesen és hosszasan elviselte őket, pedig már megérdemelték volna, hogy elpusztítsa őket.
23 De meg akarta mutatni dicsőségének gazdagságát is azokon az „edényeken”, akik elfogadták Isten kegyelmét, és akiket arra készített, hogy részesüljenek a dicsőségéből. 24 Ilyenek vagyunk mi is, akiket erre hívott el, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is, 25 ahogyan ezt az Írás mondja Hóseás könyvében:
„Népemnek hívom majd azokat,
akik nem voltak az enyémek,
és szeretni fogom azt a népet,
amelyet eddig nem szerettem.”[h]
26 És:
„Ugyanazon a helyen, ahol azt mondta nekik Isten:
»Ti nem vagytok az én népem!«
— az Élő Isten fiainak hívják majd őket.”[i]
27 Izráelről szólva így kiáltott fel Ézsaiás próféta:
„Ha Izráel gyermekei oly sokan vannak is,
mint a tengerpart homokja,
akkor is csak a nép maradéka jut üdvösségre,
28 mert az Örökkévaló hirtelen és teljesen
végrehajtja ítéletét a földön.”[j]
29 Ahogyan előre megmondta Ézsaiás próféta:
„Ha az Örökkévaló, a Seregek Ura
meg nem mentett volna
egy keveset népe közül,
olyanná lettünk volna,
mint Sodoma vagy Gomora.”[k]
30 Mi következik ebből? Azt látjuk, hogy az Izráelen kívüli nemzetekből sokan elfogadhatóvá váltak Isten számára, pedig korábban nem is törekedtek erre. Igen, a hitük által érték el ezt. 31 Izráel népe azonban arra igyekezett, hogy a Törvény követeléseinek megfeleljen, és így váljon elfogadhatóvá Isten számára, de nem voltak képesek a Törvénynek megfelelően élni, ezért kudarcot vallottak. 32 Miért? Azért, mert megpróbáltak a saját erejükből és a tetteik alapján elfogadhatóvá válni Isten számára. Nem a hitük által és Istenben bízva törekedtek erre. Beleütköztek abba a botránykőbe, amelyről 33 az Írás ezt mondja:
„Figyeljetek rám!
Elhelyezek egy követ Sionban,
amelyben az emberek megbotlanak,
egy sziklát,
amely miatt elesnek.
De aki bízik és hisz őbenne,
az nem fog csalódni.”[l]
Fenyegető prófécia Moáb ellen
48 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene Moábról[a]:
„Jaj Nebónak[b], mert elpusztították!
Kirjátaim erős várát elfoglalták,
népét megalázták,
erődítményét lerombolták.
2 Moáb dicsősége porba hanyatlott!
Hesbónban gonosz tervet szőttek Moáb ellen,
hogy kiirtsák népét,
és ne legyen nemzet többé.
Te is elnémulsz, Madmén,
nem menekülhetsz a kard elől!
3 Hórónaimból rémült kiáltozás hallik,
pusztítás és pusztulás minden felől!
4 Szétzúzták Moábot,
s gyermekei hangosan zokognak.
5 Moáb népe keserves sírással megy föl Luhitba,
Hórónaim lejtőjén jajgatva vonulnak lefelé.
6 Fussatok, meneküljetek, rejtőzzetek,
legyetek olyanok, mint bokor[c] a sivatagban!”
7 „Mivel saját erődben és kincseidben bíztál,
Moáb, téged is foglyul ejtenek,
még istenedet, Kemóst is elhurcolják,[d]
papjaival és fejedelmeivel együtt!
8 Minden városra pusztítók törnek,
nem menekülhet meg egy sem.
Elpusztulnak a völgyek,
elpusztítják a fennsíkot is
— ahogy az Örökkévaló megmondta.
9 Hintsetek sót Moáb földjére,
mert kietlen sivataggá lesz!
Városaiból csak lakatlan romok maradnak.”[e]
10 „Átkozott legyen, aki hanyagul végzi, amit az Örökkévaló bízott rá, s nem akarja végrehajtani e népen az Örökkévaló ítéletét!”
11 „Moáb zavartalanul élt ifjúságától fogva, békében és biztonságban nyugodott, nem hurcolták népét száműzetésbe soha. Olyan volt, mint a bor, amelyet nem fejtettek át, hanem a saját seprőjén maradt, ezért nem tisztult meg: illata is, íze is maradt a régi[f]. 12 Ezért, eljön az ideje — mondja az Örökkévaló —, amikor munkásokat küldök, akik kiöntik a bort az edényekből, sőt, összetörik a boroskorsókat is.[g] 13 Akkor Moáb csalódni fog Kemósban, és kiábrándul belőle — ahogyan Izráel népe is csalódott Bételben,[h] amelyben bízott.”
14 „Hogyan mondhatjátok, Moáb katonái:
»Mind hősök vagyunk,
harcra termett vitéz harcosok«?
15 Az ellenség felvonult városaitok ellen,
le is rombolta őket.
Moáb harcosainak színe-java elhullt a csatában.”
— ezt mondja a Király, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
16 „Bizony, a küszöbön Moáb veszedelme,
bukásának napja sietve közeleg.
17 Sirassátok Moábot, ti szomszédos nemzetek!
Gyászoljátok őt, kik hallottátok hírét, s mondjátok:
»Jaj, hogy összetört a királyi jogar!
Odavan Moáb dicsősége és hatalma!«
18 Dibón[i] lakosai, szálljatok le a dicsőséges magasból,
üljetek a földre, a porba,
mert Moáb pusztítója feljött ellened,
s lerombolja minden váradat.
19 Áróér lakói, álljatok az útra, figyeljetek!
Kérdezzétek a menekülőket,
mi történt velük, miért futnak!
20 Jaj, elesett Moáb! — ezt felelik. —
Sírjatok, jajgassatok, mert vége van!
Hirdessétek az Arnón-patak[j] partján:
minden elpusztult,
minden romokban hever!”
21 „Ítélet ideje jött a fennsík vidékére, elpusztultak városaink: Hólón, Jahca, Méfáat, 22 Dibón, Nebó, Bét-Diblátaim, 23 Kirjátaim, Bét-Gámul, Bét-Meón, 24 Kerijjót, Bocra és Moáb összes többi városai közel és távol.”
25 „Bizony, letörték Moáb szarvát, s eltörték a karját” — mondja az Örökkévaló.
26 „Részegítsétek le Moábot, mert lázadt az Örökkévaló ellen! Essen abba, amit kihányt, és heverjen benne, mint a részeg! Hadd csúfolják őt is! 27 Hiszen ő is gúnyolta Izráelt, mintha lopáson kapta volna. Gúnyosan csóválta fejét Moáb, valahányszor róla beszélt, pedig Izráel nem lopott tőle soha.”
28 „Meneküljetek városaitokból
a sziklák hasadékaiba, Moáb lakói!
Lakjatok ott,
mint a barlang nyílásánál fészkelő galambok!”
29 „Hallottuk, milyen büszke és gőgös Moáb,
milyen nagyra tartja magát,
folyton kérkedik,
és mindenki mást lenéz!”
30 Ezt mondja az Örökkévaló: „Jól ismerem Moábot,
üres kérkedését.
Tudom, hogy dicsekvése hamis,
tettei semmit sem érnek!”
31 Siratom Moábot,
jajgatok és kesergek miatta,
gyászolom Kír-Heresz lakóit.
32 Szibmá szőlője, jobban siratlak, mint Jazért,
mert ágaid a tengerig és Jazérig értek!
De a pusztító téged is elért,
rátört szüretedre,
elvitte szőlődet és gyümölcseidet!
33 Kiveszett az öröm és vigasság
Moáb földjéről és gyümölcsöseiből,
nem kurjongatnak vigadozva a szőlőtaposók,
üresen állnak a borsajtók,
nincs vidám szüreti mulatság sehol.
34 Hesbón és Elálé népe jajgat, kiáltásuk Jahacig, Cóártól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig hallatszik.
Még Nimrim vizei is kiapadtak.
35 „Kiirtom Moábból azokat,
akik a magaslatokon áldoznak,
isteneiknek tömjént füstölnek!”
— mondja az Örökkévaló.
36 Egész lelkemmel gyászolom Moábot,
mint a gyász-síp.
Siratom Kír-Heresz lakóit,
mint temetéskor a síp,
mert minden vagyonuk odaveszett!
37 „Bizony, minden fej kopaszra nyírva,
minden férfi lenyírta a szakállát,
karjukat bevagdalták,
derekukon zsákruha.[k]
38 Az utcákon siratást hallani,
a házak tetején jajgatást,
mert széttörtem Moábot,
mint a cserépkorsót,
amely nem kell már senkinek!”
— mondja az Örökkévaló.
39 Jaj, hogy darabokra tört!
Hogy jajgatnak mind!
Milyen szégyenletesen megfutamodott!
Rémületes, ami történt Moábbal,
s még gúnyolják is szomszédai.
40 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Ellenség csap le Moábra,
hirtelen és sebes repüléssel,
mint a zsákmányra zuhanó sas.
Szárnyát kiterjeszti fölötte,
mint ahogy zsákmányát a sas betakarja,
mikor a földre száll.
41 Erős várait beveszik,
erődítményeit elfoglalják.
Moáb harcosainak szíve megolvad,
s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.
42 Moáb nem lesz többé nemzet,
mivel az Örökkévalóval szemben kevélykedett!
43 Rettegés, verem és csapda
vár rád, Moáb lakója
— az Örökkévaló mondja ezt neked!
44 Aki elfut a rettegés elől,
verembe esik,
aki kimászik a veremből,
csapdába kerül,
mert én büntetem meg Moábot,
én hozom rá megbüntetése esztendejét!”
— mondja az Örökkévaló.
45 „Hesbón árnyékában pihennek meg a menekülők,
de ott is tűz éri el őket,
mert láng csap ki Hesbónból,
tűz üt ki Szihón[l] palotáiból,
megégeti Moáb fejedelmeit,
zajongó büszke harcosait.
46 Jaj neked, Moáb!
Véged van, Kemós népe!
Fiaid fogságba kerülnek,
leányaid eladják rabszolgának.”
47 „Az utolsó napokban mégis kiszabadítom Moáb népét a fogságból, és sorsukat jóra fordítom” — mondja az Örökkévaló.
Itt végződnek Jeremiás próféciái Moábról.
[a] Dávidé.
25 Örökkévaló, hozzád emelem lelkemet!
2 Benned bízom, Istenem,
ne kelljen csalódnom,
s ne engedd, hogy ellenségeim kigúnyoljanak!
3 Senki se csalódjon, aki benned bízik!
Akik elárulnak téged, azok csalódjanak,
ne jussanak semmire!
4 Örökkévaló, mutasd meg, melyik a te utad,
taníts engem, hogy lábad nyomát kövessem!
5 Vezess és taníts, hogy igazságodban járhassak,
hiszen te vagy Szabadítóm, Istenem,
csak benned reménykedem szüntelen.
6 Kérlek, gondolj szeretetedre és kegyelmedre, Örökkévaló,
mert azok öröktől fogva és örökké tartanak!
7 Ne emlékezz ifjúkorom vétkeire és bűneimre!
Kegyelmed szerint gondolj rám,
mert jóságos vagy, Örökkévaló!
8 Bizony, jó az Örökkévaló, és igazságos!
Még a bűnösöket is jóra tanítja.
9 Az alázatosokat igazságosan vezeti,
megtanítja őket útjaira.
10 Bizony, aki az Örökkévaló útján jár,
az megismeri kegyelmét és hűséges szeretetét!
Mert így bánik azokkal,
akik szövetségét és ígéreteit megőrzik!
11 Örökkévaló, sokat vétkeztem ellened,
de bocsáss meg nekem jóságodért!
12 Aki teljes szívvel tiszteli és féli az Örökkévalót,
annak ő megmutatja, melyik utat válassza!
13 Áldott az ilyen ember!
S utódai megmaradnak a földön,
amelyet Isten nekik ígért.
14 Az Örökkévaló bizalmába fogadja, akik imádják őt,
és szövetségére tanítja őket.
15 Az Örökkévalóra nézek szüntelen,
mert ő szabadít ki minden bajból![b]
16 Örökkévaló, nézz rám, légy kegyelmes hozzám,
mert gyenge és magányos vagyok!
17 Enyhítsd szívem aggodalmát,
ments ki bajaimból!
18 Vedd észre, mennyi baj és próbatétel vesz körül,
és bocsásd meg minden bűnömet!
19 Nézd, mennyi ellenségem van,
akik gyilkos szándékkal gyűlölnek engem!
20 Istenem, védj meg, és ments meg tőlük,
hiszen benned bízom,
ne kelljen csalódnom!
21 Ártatlanságom és egyenességem védjen meg,
mert rád várok, Istenem, hogy megszabadíts!
22 Ó Istenem, mentsd ki Izráelt
minden bajból!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center