M’Cheyne Bible Reading Plan
Jonatán nagy győzelmet szerez Izráelnek
14 Akkoriban történt, hogy Jonatán, Saul fia azt mondta fegyverhordozójának: „Gyere, menjünk át a völgy túlsó oldalára, és támadjuk meg a filiszteusok előőrsét!” De apjának nem szólt a tervéről.
2 Saul ekkor egy gránátalmafa alatt ült, Gibea határában, ahol csépelni szoktak. Mintegy 600 harcos volt vele.[a] 3 Ahijjá pap is mellette volt, aki az efódot viselte. Ahijjá Ahitúb fia volt, ez pedig Íkábód testvére és Fineás fia. Éli, Fineás apja korábban Silóban az Örökkévaló papja volt.
Saul seregében senki sem tudta, hogy Jonatán elment a táborból. 4-5 Jonatán azt tervezte, hogy a hágón keresztül közelíti meg a filiszteusok előőrsét. A hágó két oldalán volt egy-egy nagy szikla. Az egyik az északi oldalon állt, Mikmásszal szemben, ezt Bócécnek hívták. A másik a déli oldalon emelkedett, Gebával szemben, ennek Szenne volt a neve.
6 Tehát Jonatán ezt mondta a fegyverhordozójának: „Gyere velem, támadjuk meg ezeket a körülmetéletleneket: menjünk föl a filiszteusok előőrséhez! Hátha megsegít bennünket az Örökkévaló a harcban! Számára nem akadály, hogy csak ketten vagyunk. Ha győzelmet ad nekünk, mindegy, hogy sokan vagyunk-e vagy kevesen.”
7 Ő ezt felelte: „Tégy, ahogy jónak látod. Indulj előre, én meg követlek, bármit is akarsz tenni.”
8 „Figyelj rám! — mondta Jonatán. — Most átkelünk a völgyön, de nem rejtőzünk el, hanem hagyjuk, hogy a filiszteusok meglássanak bennünket. 9 Ha azt mondják: »Várjatok csak, mindjárt odamegyünk!« — akkor megállunk, és bevárjuk őket. 10 De ha azt mondják: »Gyertek csak fel ide!« — akkor felmászunk a meredek oldalon hozzájuk, mert ez lesz a jele, hogy az Örökkévaló nekünk adta a győzelmet!”
11 Azzal elindultak. Amikor a filiszteusok őrei észrevették őket, gúnyolódni kezdtek: „Nézd csak! A héberek előmásztak a föld alatti lyukakból, ahová félelmükben elbújtak.” 12 Azután lekiabáltak Jonatánnak és a társának: „Gyertek csak föl ide, majd mutatunk nektek valamit!”
Jonatán ezt mondta a fegyverhordozójának: „Gyere csak utánam! Most már biztos, hogy az Örökkévaló Izráelnek adta a győzelmet a filiszteusok fölött!” 13 Mindketten nekiindultak a meredek hegyoldalnak, Jonatán elől, a társa utána, és négykézláb fölmásztak a filiszteusokhoz. Összecsaptak velük, és a filiszteusok csak úgy hullottak előttük! Jonatán vágta őket elől, a fegyverhordozója meg öldöste azokat, akik hátulról támadtak. 14 Ebben az első összecsapásban — amely mindössze egy fél holdnyi területen zajlott — Jonatán és a társa vagy 20 filiszteust ölt meg.
15 Ennek hatására a filiszteusok táborában igen nagy riadalom támadt. Megrémült az egész sereg a csatamezőn, az előőrsök, és a portyázó csapatok is. Földrengés támadt, és a filiszteusokat nagy félelem fogta el.
16 Észrevették ezt Saul seregének az őrszemei is, akik Benjámin földjén, Gibeában figyelték az ellenséget. Látták, hogy a filiszteusok serege szétszéled. 17 Akkor Saul megparancsolta a tisztjeinek, hogy számolják meg a hozzájuk beosztott harcosokat, és derítsék ki, hogy kik hiányzanak a seregből.
Hamarosan kiderült, hogy Jonatán és a fegyverhordozója hiányzik. 18 Saul ekkor szólt Ahijjának: „Hozd ide az efódot!”
Abban az időben Ahijja viselte az efódot Izráel népe előtt.[b] 19 Miközben Saul Ahijjával beszélt, a filiszteusok táborában egyre nőtt a zűrzavar és a zaj. Emiatt Saul türelmetlen lett, és azt mondta Ahijjának: „Hagyd abba!”
20 Azután Saul összeszedte seregét, és megtámadta a filiszteusokat, akik teljesen összezavarodtak, és már egymás ellen fordították fegyvereiket. 21 A filiszteusok seregében voltak olyan héberek is, akik a filiszteusokkal együtt vonultak harcba Saul serege ellen. Most azonban ezek is átálltak Saul és Jonatán oldalára. 22 Voltak olyan izráeli katonák, akik korábban elbújtak a barlangokba Efraim hegyvidékén. Mikor ezek meghallották, hogy az ellenség megfutamodott, előjöttek rejtekhelyeikről, és ők is üldözni kezdték a menekülő filiszteusokat. 23 Így az Örökkévaló megmentette Izráel népét azon a napon. A csata még Bét-Áven városán túlra is kiterjedt. Az egész sereg Saullal tartott, így már 10 000 katonája volt. A csata kiterjedt Efraim egész dombvidékére és annak minden városára.[c]
24 De Saul nagy hibát követett el azon a napon.[d] Ugyanis kihirdette a seregében: „Átkozott legyen, aki naplemente előtt egy falatot is eszik, mielőtt teljesen le nem győzöm ellenségeimet!” Emiatt a harcoló sereg egész nap böjtölt.
25-26 A filiszteusok üldözése közben Saul katonái egy erdőn haladtak keresztül, ahol lépes mézet találtak, amelyből csak úgy folyt a méz a földre. De senki sem mert enni belőle, mert féltek az átoktól. 27 Jonatán azonban nem volt jelen, amikor Saul megeskette a seregét, hogy böjtölni fognak. A kezében lévő botot Jonatán a mézbe mártotta, és evett abból egy keveset. Ettől felüdült és megerősödött.
28 Az egyik katona azonban megmondta Jonatánnak, hogy apja átok terhe alatt megtiltotta, hogy bárki is egyen valamit azon a napon, és emiatt olyan kimerült az összes harcos a seregben.
29 Jonatán ezt felelte: „Apám, bizony bajt okozott az országnak! Látod, én csak egy kis mézet kóstoltam, mégis mennyire felüdültem! 30 Hát még, ha seregünk ehetett volna a zsákmányból, amit ellenségeinktől szereztünk! Mennyivel nagyobb lehetne most a győzelmünk!”
31 Azon a napon tehát Izráel serege legyőzte a filiszteusokat. Mikmásztól Ajjálónig harcoltak velük. A nap végére azonban a győztes harcosok nagyon kimerültek. 32 Este azután — amikor már szabad volt enniük — a zsákmányra vetették magukat, hogy valami ételt készítsenek maguknak. A zsákmányolt állatok közül birkákat, ökröket és borjakat vágtak le. De a földön vágták le az állatokat, és a húst a nagy sietségben úgy fogyasztották el, hogy a vér is benne maradt.
33 Valaki jelentette Saulnak, hogy a katonák vétkeznek az Örökkévaló ellen, mert a húst a benne lévő vérrel együtt eszik meg.
Saul ezt mondta: „Vétkeztetek!” Majd megparancsolta, hogy hozzanak elé egy nagy követ.
34 Majd szétküldte a táborba hírnökeit, és kihirdette: „Mindenki hozza a levágni való állatot Saul elé a nagy kőhöz, és ott vágja le, csak azután készítsen belőle ételt! Senki ne vétkezzen az Örökkévaló ellen azzal, hogy véresen eszi a húst!”
A katonák így is tettek: aznap este mindenki odavitte a nagy kőhöz a kiszemelt állatot, és ott vágta le. 35 Így épített Saul oltárt az Örökkévalónak életében először.
36 Ekkor Saul azt mondta: „Még ma éjjel induljunk a filiszteusok üldözésére, senkit ne hagyjunk életben közülük! Fosszuk ki őket reggelig!”
Katonái azt mondták: „Legyen úgy, ahogyan jónak látod, királyunk!”
De a pap azt javasolta: „Előbb kérjük Isten tanácsát!”
37 Saul ezt elfogadta, és megkérdezte Istent: „Üldözzem-e a filiszteusokat? Győzelmet adsz-e Izráelnek?” De Istentől nem jött semmilyen válasz azon a napon.
38 Akkor Saul magához hívta a sereg vezetőit, és ezt mondta: „Gyertek, nézzünk utána, miféle vétek történt ma közöttünk? 39 Esküszöm az Élő Örökkévalóra, aki Izráel Szabadítója, hogy aki vétkezett, az halálnak halálával fog meghalni, még ha a saját fiam, Jonatán lenne is az!” De a katonák mélyen hallgattak, senki nem szólt egy szót sem.
40 Akkor Saul azt mondta a seregnek: „Ti mindannyian álljatok az egyik oldalra, én és Jonatán meg a másikra!”
„Ahogy kívánod, királyunk!” — felelték a katonák.
41 Akkor Saul így imádkozott: „Örökkévaló, Izráel Istene! Miért nem válaszoltál ma szolgádnak? Kérlek, mutasd meg, ki vétkezett! Ha én, vagy Jonatán vétkeztünk, kérlek, válaszolj az Úrím által, ha pedig néped, Izráel vétkezett, a Tummím által!”[e]
A sorshúzás Sault és Jonatánt jelölte meg, így a hadsereg ártatlannak bizonyult. 42 „Ismét húzzatok sorsot — rendelkezett Saul —, hadd lássuk, melyikünk vétkezett! Akit pedig az Örökkévaló kiválaszt, az haljon meg!” De a katonák azt mondták: „Ne tegyük ezt!” Saul azonban ragaszkodott hozzá, ezért ismét sorsot vetettek Saul és Jonatán között.[f] Ezúttal a sors Jonatánra esett.
43 „Fiam, Jonatán, mit tettél?” — kérdezte Saul.
„Csak egy kis mézet kóstoltam: a pálcám végét belemártottam. Most ezért kell meghalnom?”
44 „Bizony, halálnak halálával kell meghalnod, Jonatán! — válaszolta Saul. — Isten engem úgy segéljen!”
45 Ekkor azonban a harcosok közbeléptek, és ellenálltak Saulnak: „Jonatán haljon meg?! Isten ments! Hiszen ő szerezte Izráelnek ezt a nagy győzelmet! Esküszünk az Élő Örökkévalóra, hogy Jonatánnak egy haja szála sem görbülhet meg, mert Isten segítségével ő szerezte a győzelmet!” Így váltotta meg Jonatánt a haláltól Izráel serege.
46 Ekkor Saul letett arról, hogy üldözze a filiszteusokat, akik így visszatértek a saját országukba.
Saul uralkodásának összegzése
47 Saul kiterjesztette uralmát az Izráelen kívüli területekre[g] is: háborút viselt ellenségeivel, akik minden oldalról körülvették országát. Harcolt a moábiakkal, az ammoniakkal, az edomiakkal, Cóbá királyával meg a filiszteusokkal, és minden hadjáratában győzelmet aratott.[h] 48 Bátran és hősiesen harcolt, legyőzte az amálekieket, és megszabadította Izráelt ezektől a fosztogatóktól.
49 Három fia volt: Jonatán, Jisvi és Malkisúa. Két leánya közül az idősebbet Mérabnak, a fiatalabbat Mikálnak hívták. 50 Saul felesége Ahinóam, Ahimaac leánya volt.
Saul hadseregének vezére Abner, Nér fia, ez utóbbi pedig Saul nagybátyja volt. 51 Saul apja, Kís és Abner apja, Nér Abiél fiai voltak.
52 Izráelnek Saul egész uralkodása alatt állandóan súlyos harcokat kellett vívnia a filiszteusokkal. Emiatt Saul, ha az országában valahol látott egy-egy bátor és erős férfit, akkor azonnal bevette a seregébe.
Szánjátok oda magatokat Istennek!
12 Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat[a] Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek!
2 Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!
3 Az Istentől kapott kegyelem által figyelmeztetlek benneteket, hogy egyikőtök se tartsa magát többre, mint ahogyan kellene! Józanul lássátok magatokat, a hiteteknek megfelelően, hiszen mindenki kapott bizonyos mértékű hitet Istentől. 4 Gondoljátok csak meg: az emberi test egységes egész, de sok részből épül fel! Az egyes részeknek mind megvan a maguk sajátos feladata. 5 Ugyanígy van ez velünk is, akik Krisztusban vagyunk: sokan vagyunk ugyan, de együttesen alkotunk egyetlen „testet”. Ennek a testnek külön-külön a részei vagyunk, és kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz.
6 Különböző ajándékokat kaptunk aszerint, hogy Isten mire adott nekünk kegyelmet. Használjuk hát ezeket! Ha például valaki a prófétálás ajándékát kapta, akkor a hite mértéke szerint használja ezt az ajándékot! 7 Aki a gyakorlati dolgokban való szolgálat ajándékát kapta, azzal szolgáljon! Aki a tanítás ajándékát, az tanítson! 8 Aki a biztatás és bátorítás ajándékát kapta, az biztassa és bátorítsa a többieket! Aki az adakozás ajándékát kapta, az adakozzon egyszerűen és tiszta szívvel! Aki azt az ajándékot kapta, hogy vezető legyen, az végezze szorgalmasan a feladatát! Aki azt kapta, hogy a szenvedőkkel jót tegyen, az tegye ezt jókedvűen és barátságosan!
9 A bennetek lévő isteni szeretet képmutatás nélkül jusson érvényre! Gyűlöljetek minden gonoszságot, viszont ragaszkodjatok ahhoz, ami jó! 10 Testvéri szeretettel szeressétek egymást, és a másik testvérnek mindig adjatok nagyobb tiszteletet, mint amit tőle vártok! 11 Ha dolgozni kell, ne lustálkodjatok, a Szent Szellem tüze lobogjon bennetek, hiszen az Urat szolgáljátok! 12 A reménység töltsön be örömmel! Legyetek türelmesek és kitartók, ha nehézségek vesznek körül! Állandóan imádkozzatok! 13 Isten népét segítsétek adományaitokkal, ha szükségük van rá! Gyakoroljátok a szíves vendéglátást!
14 Még azokat is áldjátok, akik üldöznek vagy zaklatnak titeket! Ne kívánjatok nekik semmi rosszat, hanem áldjátok őket! 15 Örüljetek együtt azokkal, akik örülnek, és sírjatok azokkal, akik sírnak! 16 Éljetek egyetértésben és összhangban egymással! Ne legyetek büszkék, hanem az egyszerű emberekkel vállaljatok közösséget! Ne becsüljétek túl magatokat!
17 Ha valaki rosszul bánik veletek, ne álljatok bosszút rajta! Arra törekedjetek, amit mindenki jónak és nemesnek tart! 18 Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy mindenkivel békességben éljetek!
19 Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.”[b] 20 Sőt,
„ha éhezik ellenséged, adj neki enni,
ha szomjazik, adj neki inni!
Mert olyan ez,
mintha izzó parazsat tennél a fejére.”[c]
21 Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!
51 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Pusztító szelet küldök Babilon ellen,
a káldeusok népe ellen:
2 idegenek seregét,
akik felforgatják és szétszórják Babilont,
mint forgószél a polyvát.
Rázúdulnak mindenfelől a veszedelem napján,
és csupaszra pusztítják országát.
3 Íjászok, nyilazzatok Babilonra,
harcosok, öltözzetek páncélba ellene.
Ne kíméljétek ifjait,
irtsátok ki egész seregét!
4 Babilon katonái elhullanak a káldeusok földjén,
sebesültek hevernek a város utcáin.”
5 Mert Izráelt nem hagyta el Istene,
sem Júdát az Örökkévaló, a Seregek Ura,
bár földjük megtelt bűneikkel,
annyit vétkeztek Izráel Szentje ellen!
6 Fussatok ki Babilonból,
ki-ki mentse az életét!
Ne vesszetek el ti is Babilon bűnei miatt,
mert most az Örökkévaló bosszút áll rajta,
s megfizet neki!
7 Arany serleg volt Babilon az Örökkévaló kezében,
megrészegítette az egész földet.
Borából ittak mind a nemzetek,
s eszüket vesztették tőle.
8 Milyen hirtelen esett el,
milyen váratlan tört össze!
Sirassátok hát el,
vagy hozzatok balzsamot sebére,
talán még felgyógyul!
9 Gyógyítgattuk Babilont,
de hiába, mert gyógyíthatatlan!
Hagyjátok hát magára,
térjen vissza ki-ki a maga földjére!
Babilon ítélete az égig ér,
pusztulásának robaja a fellegekig.
10 Az Örökkévaló javunkra ítélt.
Jöjjetek, hirdessük ki ezt az örömhírt Sion hegyén,
Istenünknek, az Örökkévalónak nagy tetteit!
11 Az Örökkévaló felindította a médek királyait, mert általuk akarja lerombolni Babilóniát. Így áll bosszút Templomának elpusztítóin. A támadó sereg tisztjei kiáltanak: „Élesítsétek nyilaitokat! Vállra a pajzsokat! Emeljétek magasra a zászlókat! 12 Adjatok jelt a rohamra Babilon falai ellen! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őrszemeket! Állítsátok lesbe a csapatot!”
Bizony, az Örökkévaló nemcsak eltervezte, véghez is vitte, amit előre megmondott Babilon lakosairól!
13 Babilon, te gazdag város a folyók mellett,
számodra eljött a vég ideje,
nem rabolsz már többé soha!
14 Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura önmagára:
„Ellenségeid hatalmas seregét
hozom rád, Babilon,
s úgy elborítanak,
ahogy a sáskák felhője elsötétíti az eget.
Bizony, ellenségeid diadaléneket
énekelnek fölötted!”
Zsoltár(A)
15 Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével,
alkotta a lakható világot bölcsességével,
kiterjesztette az eget értelmével.
16 Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen,
pára száll föl a földről,
villámok cikáznak és zápor zuhog,
szélvihart hív elő raktáraiból.
17 Akik bálványokban bíznak, mind ostobák!
Megszégyenülnek mind az aranyművesek,
mert kezük munkája tehetetlen,
csak öntött fém az,
nincs benne lehelet,
18 nem jó semmire, hitvány és hamis.
Elpusztul minden bálvány,
mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.
19 De nem ilyen Jákób Istene!
Ő teremtette a mindenséget,
s Izráel népét magának választotta örökségül:
Örökkévaló, a Seregek Ura a neve!
Az Örökkévaló fegyvere
20 „Csatabárdom vagy te,
jó harci fegyverem!
Szétzúzok veled nemzeteket,
összetörök királyságokat,
21 szétzúzok lovas seregeket,
összetöröm a harci szekeret és hajtóját,
22 szétzúzok férfit és asszonyt,
összetörök fiatalt és öreget,
összetörök ifjút és szüzet,
23 szétzúzok nyájat és pásztort,
összetöröm a szántóvetőt és igavonó állatát,
összetörök kormányzót és fejedelmet!
24 Szemetek láttára bosszút állok Babilonon és a káldeusokon, megfizetek nekik minden gonoszságukért, amelyet Sionban elkövettek — ezt én mondom, az Örökkévaló!”
Babilon végső pusztulása
25 „Nézd! Ellened fordulok, te pusztító hegy,
amely az egész földet pusztítja
— mondja az Örökkévaló —,
rád támadok, ledoblak a szikláról,
s kiégett heggyé teszlek!
26 Soha többé nem vesznek belőled
sem sarokkövet, sem alapkövet!
Örökké kietlen sivatag leszel!”
— mondja az Örökkévaló.
27 Emeljétek[a] a zászlót, adjatok jelt,
fújjátok meg a sófárt a nemzetek között!
Népek, készüljetek a harcra Babilon ellen,
Ararát, Minni és Askenáz országából
gyűjtsétek össze a seregeket,
állítsatok hadvezért az élükre!
Gyűljenek össze a lovasok,
mint roppant sáskasereg!
28 Készüljenek a nemzetek a háborúra,
készüljenek a médek királyai, helytartói és fejedelmei,
készüljenek az uralmuk alatt álló népek is!
29 Megindul a föld, félelmében reszket,
mert az Örökkévaló végrehajtja, amit eltervezett:
lakatlan sivataggá teszi Babilon földjét.
30 Feladták a küzdelmet Babilon harcosai,
félve húzódtak vissza erős váraikba,
minden erejük elhagyta őket,
reszketnek, mint az asszonyok.
Az ellenség betörte a kapukat,
a város házai égnek,
31 futár futárt követ,
hírnök hírnök után siet,
jelentik Babilon királyának,
hogy egész városa elesett:
32 elfoglalta az ellenség a folyó révhelyeit,
fölgyújtotta a nádasokat,
Babilon harcosai rémülten menekülnek.
33 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Babilon népe olyan, mint a szérűskert, mikor ledöngölik. Ezután már hamarosan következik az aratás.”
34 „Nebukadneccar, Babilónia királya
fölfalt bennünket, összetört minket,
mindenünket elrabolta.
Elnyelt, mint egy szörnyeteg,
gyomrát megtöltötte legjobb részeinkkel,
a maradékot meg kiköpte!”
35 Mondja hát Sion lakosa:
„Bánjanak úgy Babilonnal, ahogy velünk bánt!
Bűnhődjön a véres erőszakért!”
Mondja ezt Jeruzsálem:
„Álljanak bosszút a káldeusokon
sok-sok megölt gyermekemért!”
36 Az Örökkévaló pedig ezt mondja Jeruzsálemnek:
„Én magam veszem kezembe ügyed védelmét,
és bosszút állok érted Babilonon:
kiszárítom tengerét és forrásait.
37 Kietlen pusztává lesz Babilon,
sakálok tanyája,
rémületes romhalom,
ahol senki sem lakik.”
38 „Együtt ordítanak, mint az oroszlánok[b],
hangoskodnak, mint a civakodó oroszlánkölykök.
39 Mikor a bortól fölhevülnek,
én rendezek nekik lakomát,
s leitatom őket, hogy vigadozzanak,
azután álomba merüljenek.
Örök álomba,
melyből föl nem ébrednek soha
— ezt én mondom, az Örökkévaló!
40 Így viszem őket a leöletésre,
mint bárányokat, kosokat és bakokat a vágóhídra.”
Gyászének Babilonról
41 Hogy elesett Sésak![c]
Hát mégis elfoglalták az egész föld büszkeségét?!
Hogy történhetett meg ez vele?
Bizony, kietlen és rémületes pusztasággá lett
a népek szeme előtt!
42 Elöntötte Babilont a tenger[d] áradása,
elborították zúgó hullámai.
43 Városait elpusztították,
földje kietlen sivataggá száradt,
lakatlan pusztaság lett,
ahol a madár se jár,
még az átutazók is elkerülik.
44 „Megbüntetem Bél bálványát, Babilon istenét.
Kiragadom szájából, amit benyelt.
Babilon falai leomlanak,
nem jönnek hozzá többé a nemzetek!”
Jöjj ki népem Babilonból!
45 „Jöjjetek ki Babilonból!
Népem, menekülj ki belőle!
Mentse ki-ki az életét,
az Örökkévaló lángoló haragja elől!
46 Ne ijedjetek meg a hírektől,
ne essetek kétségbe,
mikor rossz hírek érkeznek!
Minden évben más-más rémhírt hallotok:
erőszak az országban,
s király király ellen indít háborút.”
47 „Bizony, eljön az idő,
mikor végrehajtom ítéletem Babilon bálványain,
megalázom egész országát,
és halottaik szerteszét hevernek majd utcáin.
48 Pusztítók törnek rá észak felől,
s Babilon bukásán örvendezik akkor
az ég, a föld, és összes lakosuk
— mondja az Örökkévaló. —
49 Bizony Babilonnak is el kell buknia,
mivel sokakat megöltek Izráelben.
Elesik Babilon,
ahogy sokan elestek keze által
az egész világon.”
50 „Akik megmenekültetek a fegyvertől,
jöjjetek ki onnan, meg ne álljatok!
Emlékezzetek az Örökkévalóra a távoli országokban,
jusson eszetekbe Jeruzsálem!”
— mondja az Örökkévaló.
51 Hogy szégyenkeztünk, mikor meghallottuk a gyalázat hírét! Szégyen borította arcunkat, mikor megtudtuk, hogy idegenek hatoltak be az Örökkévaló Templomába!
Végrehajtom ítéletem Babilonon
52 Az Örökkévaló ezt mondja:
„Bizony, eljön az idő,
mikor végrehajtom ítéletem Babilon bálványain,
és a káldeusok földjén mindenütt
haldokló sebesültek hörögnek!
53 Ha Babilon az égig emelkedne,
ha magas várait még jobban megerősítené,
akkor is pusztítókat küldök ellene!”
— mondja az Örökkévaló.
54 Jajkiáltás hangzik Babilonból,
nagy pusztítás zaja a káldeusok földjéről.
55 Mert az Örökkévaló most pusztítja el Babilont,
elnémítja benne a lármát, a város zaját.
Ellenségei megrohanják,
elborítják, mint az árvíz.
Csatakiáltás hangzik fölötte,
mint harsogó hullámok robaja.
56 Rátör a pusztító Babilonra,
harcosait foglyul ejtik,
íjait összetörik,
mert a bosszúállás Istene az Örökkévaló,
aki méltányosan megfizet.
57 „Megrészegítem Babilon fejedelmeit,
bölcseit, kormányzóit,
hivatalnokait és erős harcosait.
Elalszanak örökre,
föl nem ébrednek soha!”
— ezt mondja a Király,
az Örökkévaló, a Seregek Ura.
58 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Babilon széles várfalait földig rombolják,
magas kapuit tűz égeti meg.
Így válik semmivé,
amiért a népek fáradoztak!
Amit a nemzetek építettek,
tűz emészti meg.”
Jeremiás Babilonba küldi a könyvtekercset
59-60 Jeremiás próféta külön leírta egy könyvtekercsbe mindezeket a próféciákat, amelyek Babilónia ellen szóltak, és mindazokat a csapásokat, amelyeknek be kell következniük Babilónián. Ezt a tekercset átadta Szerájának[e], Nérijjá fiának, (aki Mahszéjá fia), Cidkijjá, Júda királya egyik bizalmas szolgájának.
Cidkijjá király uralkodásának negyedik évében[f] Babilóniába ment, és kíséretében volt Szerája is, a király szállásmestere.
61 Jeremiás ezt mondta Szerájának: „Itt ez a könyvtekercs. Amikor Babilon városába érkezel, feltétlenül olvasd föl hangosan minden szavát! 62 Azután így imádkozz: »Örökkévaló, te jelentetted ki, hogy ezt a helyet teljesen el fogod pusztítani úgy, hogy semmi sem marad belőle. Sem ember, sem állat nem fog itt élni, hanem örökre lakatlan sivatag lesz.« 63 Amikor pedig befejezed a fölolvasást, köss egy követ a tekercsre, és dobd bele az Eufrátesz folyó közepébe! 64 Akkor ezt mondd: »Ahogy ez a könyvtekercs elsüllyedt, és nem jön fel többé, úgy süllyedjen el Babilon a csapások miatt, amelyekkel sújtom!«”
Itt végződnek Jeremiás beszédei.
Dávid zsoltára, templomszentelési ének.
30 Dicsérlek, Örökkévaló, mert felemeltél,
nem engedted, hogy ellenségeim legyőzzenek!
2 Örökkévaló, Istenem, segítségért kiáltottam hozzád,
és meggyógyítottál.
3 Kiemelted lelkemet a halottak országából,
megmentettél, hogy ne szálljak a sírba.
4 Ti, akik az Örökkévalót hűséggel követitek,
énekeljetek zsoltárokat neki,
dicsérjétek szent nevét![a]
5 Mert haragja csak pillanatig tart,
de jósága egész életemben kísér!
Este sírva fekszem le,
de reggel már örömre ébredek.
6 Amíg jól ment sorom, azt gondoltam,
semmi baj nem érhet.
7 Amíg kegyelmed körülvett,
az élet csúcsán éreztem magam.
De mikor elfordítottad arcodat tőlem,
halálra rémültem.
8 Hozzád kiáltottam, Örökkévaló,
kegyelemért könyörögtem:
9 „Mi haszna, ha meghalok,
ha sírba szállok?
Ha porrá leszek,
dicsér-e téged az a por?
Hirdeti-e hűségedet az embereknek?”
10 Hallgass meg, Örökkévaló,
könyörülj meg rajtam!
Ó, Örökkévaló, segíts!
11 Gyászomat örömre fordítottad!
Levetted rólam a szomorúság gyászruháját,
és víg örömbe öltöztettél,
12 hogy dicsérjelek, és soha ne hallgassak el!
Örökkévaló, én Istenem, örökké dicsérlek téged!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center