M’Cheyne Bible Reading Plan

Egy lévita és az ágyasa

19 Abban az időben, amikor még nem volt király Izráelben, élt egy lévita Efraim hegyvidékének távoli szélén, aki csak ideiglenesen lakott azon a vidéken. Feleségül vette az ágyasát, aki a júdabeli Betlehemből származott. ² Egyszer az ágyasa megharagudott a lévitára, és visszaköltözött az apja házába, Betlehembe. Négy hónap múlva ³ a férje elhatározta, hogy utána megy, megbékül vele, és hazahozza. El is indult a szolgájával együtt, két szamárral Betlehembe. Amikor megérkezett a felesége apjának a házához,^[a] az apa nagy örömmel fogadta, ⁴ és marasztalta, hogy ne siessen vissza. Így azután a lévita az apósa házában vendégeskedett három napig: ettek-ittak, és ott is szálltak meg.

⁵ A negyedik napon a lévita korán reggel fölkelt, és induláshoz készülődött. De az apósa marasztalta: „Egyetek előbb valamit, azután induljatok útnak!” — unszolta. ⁶ Le is ültek az apósával, ettek-ittak, s jól eltelt az idő. Végül az apósa azt mondta: „Ugyan fiam, maradj itt még ez éjjel, s érezd jól magad!” ⁷ A lévita már hozzákészült, hogy útnak induljanak, de apósa addig marasztalta, míg meggyőzte, s így még egy éjszakára ott maradt.

⁸ Ötödik nap reggel a lévita megint induláshoz készülődött, de az apósa kérte, hogy előbb egyenek valamit. Megint leültek enni-inni. ⁹ Már délután volt, mikor a lévita fölkelt az asztaltól, hogy ágyasával és a szolgájával együtt elinduljon, de az apósa megint próbálta őt visszatartani. „Nézd, fiam, már későre jár! Maradj hát még egy éjszakára, és érezd jól magad! Majd holnap reggel útra kelhettek, hogy hazatérjetek”.

^10-11 Ezúttal azonban a lévita már nem engedett neki, és végre elindultak. Vele volt a szolgája és az ágyasa is, meg a két teherhordó szamara. Mire Jebúsz, vagyis Jeruzsálem alá érkeztek, már majdnem este lett. A szolga javasolta, hogy ne menjenek tovább, hanem szálljanak meg a jebúsziak városában.

^12-13 De a lévita tovább akart menni. „Ne menjünk be idegenek városába! Itt nem izráeliek laknak. Inkább menjünk el Gibeáig^[b] vagy Rámáig, és ott szálljunk meg!”

¹⁴ Így hát továbbindultak, és éppen a Benjámin-törzshöz tartozó Gibeáig jutottak, mikor a nap leszállt. ¹⁵ Bementek a városba, és leültek a piactéren, de senki sem hívta be őket éjszakára.

¹⁶ Végül jött egy öregember, aki napi munkája után éppen a szántóföldjéről tért haza. Ez az öreg szintén Efraim hegyvidékéről származott, és csak ideiglenesen tartózkodott Gibeában, amely Benjámin területéhez tartozott. ¹⁷ Meglátta az utasokat a piactéren, és megkérdezte: „Honnan jöttök, és hová igyekeztek?”

¹⁸ „Útban vagyunk Efraim hegyvidékének túlsó szélére, ahol lakom. A júdabeli Betlehemből jövünk, és hazafelé^[c] igyekszünk, de senki sem akar szállást adni éjszakára. ¹⁹ Pedig nem lennénk terhére senkinek, mert hoztunk magunkkal kenyeret és bort eleget, meg a szamarainknak is szalmát és abrakot. Mindenünk megvan, amire csak szükségünk van hármunknak, ugyanis velem van az ágyasom és szolgám is” — felelt a lévita.

²⁰ Az öregember meghívta magához: „Békesség neked! — mondta. — Csak nem fogsz itt az utcán éjszakázni? Szállj meg nálam! Amire csak szükséged lesz, az az én gondom!” ²¹ Így hát betértek hozzá, az öregember ellátta a szamarakat, és megvendégelte őket. Lemosták lábukról az út porát, ettek-ittak, ²² és jól érezték magukat.

Közben azonban a város férfiai — elvetemült és gonosz emberek — körülvették a házat, és dörömböltek az ajtón. Bekiabáltak az idős házigazdának: „Hozd ki azt a férfit, aki hozzád jött, mert meg akarjuk ismerni őt!”^[d]

²³ Az öregember kiment hozzájuk, és így kérlelte őket: „Barátaim, ne tegyetek ilyen gyalázatos dolgot! Kérlek, ne kövessetek el ilyen gonoszságot, hiszen ez az ember az én vendégem!^{[e] 24} Nézzétek, itt van a hajadon leányom, meg annak a férfinak az ágyasa, kihozom őket nektek, bánjatok velük, ahogyan jónak látjátok, csak a vendégemmel ne tegyetek ilyen gyalázatos dolgot!”

²⁵ De azok nem hallgattak rá, s tovább követelőztek. Végül a lévita kivitte hozzájuk az ágyasát, azok pedig egész éjjel erőszakoskodtak vele. Csak hajnal felé engedték el az asszonyt, ²⁶ aki az öregember házának küszöbén esett össze, és ott feküdt reggelig.

²⁷ Reggel a lévita fölkelt, hogy továbbinduljanak, és kinyitotta az ajtót. Akkor látta, hogy ágyasa ott fekszik a földön, s keze a küszöbön. ²⁸ „Kelj föl, induljunk el!” — mondta neki, de az nem válaszolt. Akkor a lévita föltette a szamarára, és hazavitte. ²⁹ Otthon az ágyasa holttestét szétvágta 12 részre, s Izráel mindegyik vidékére küldött egy-egy darabot. ³⁰ Aki csak látta, nagyon megdöbbent, és ezt mondta: „Ilyen még sohasem történt közöttünk, mióta Izráel kijött Egyiptomból”.

Emlékezzetek erre a szörnyű dologra, gondoljátok meg, és beszéljetek róla!

23 Pál a Főtanácsra nézett és beszédet tartott: „Testvéreim, én mind e mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt.” ² Ekkor Anániás^[a] főpap megparancsolta azoknak, akik Pál mellett álltak, hogy üssék szájon. ³ Pál Anániáshoz fordult: „Isten fog téged megverni, te képmutató! Te akarsz engem a Törvény alapján elítélni, s ugyanakkor a Törvény ellenére megparancsolod, hogy engem üssenek meg?”

⁴ Akik mellette álltak, rászóltak Pálra: „Hogy mersz így beszélni Isten főpapjával?”

⁵ Pál így felelt: „Testvéreim, nem tudtam, hogy ő a főpap. Meg van írva: »Ne szidalmazd néped fejedelmét!«”^[b]

⁶ Amikor Pál látta, hogy a Főtanács egy része szadduceusokból, a másik része farizeusokból áll, felkiáltott: „Testvérek, én is farizeus vagyok, sőt már apám is az volt! Most is azért állok a bíróság előtt, mert hiszek abban, hogy a halottak fel fognak támadni.”

⁷ Amikor ezt mondta, a farizeusok és a szadduceusok vitatkozni kezdtek egymással, és a gyűlés két csoportra szakadt. ⁸ A szadduceusok ugyanis nem hiszik, hogy a halottak fel fognak támadni. Nem hiszik, hogy vannak angyalok, vagy szellemek, a farizeusok azonban hisznek ezekben. ⁹ Nagy zűrzavar és kiabálás támadt. Majd a farizeusok csoportjából felállt néhány törvénytanító, és szenvedélyesen így érveltek: „Semmi rosszat nem találunk benne. Lehet, hogy egy angyal vagy szellem szólt hozzá.”

¹⁰ A vitatkozás annyira elvadult, hogy a parancsnok már attól félt, hogy Pált széttépik. Ezért megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, Pált szabadítsák ki a vitatkozók közül, és vigyék vissza az erődbe.

¹¹ Azon az éjszakán az Úr megállt Pál mellett, és azt mondta neki: „Légy bátor, mert ahogyan Jeruzsálemben hűségesen tanúskodtál rólam, úgy kell majd tanúskodnod Rómában is!”

Pált a zsidók meg akarják gyilkolni

^12-13 Másnap reggel a zsidók közül negyvenen összegyűltek, és azt tervezték, hogy meggyilkolják Pált. Átok terhe alatt megfogadták, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg ez nem sikerül. ¹⁴ Elmentek a főpapokhoz és a nép vezetőihez, és azt mondták: „Megfogadtuk, hogy addig semmit nem eszünk, amíg Pált meg nem öljük. ¹⁵ Ezért most a Főtanáccsal együtt kérjétek meg a parancsnokot, hogy küldje le hozzátok Pált, mintha még kérdezni szeretnétek tőle valamit. Mi pedig lesbe állunk, és megöljük, mielőtt ideérne.”

¹⁶ Pál unokaöccse azonban meghallotta ezt a tervet, elment az erődbe, és elmondta Pálnak. ¹⁷ Pál ekkor magához hívta az egyik századost, és azt mondta neki: „Vidd ezt a fiatalembert a parancsnokhoz, mert fontos hírt hozott!” ¹⁸ A százados a parancsnokhoz vezette a fiút, és jelentette: „Az a Pál nevű fogoly hívatott, és megkért, hogy hozzam ide ezt a fiatalembert, mert mondani akar neked valamit.”

¹⁹ A parancsnok ekkor kézen fogta a fiút, különvonult vele, és megkérdezte tőle: „Mit akarsz mondani?”

²⁰ A fiú így válaszolt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek, küldd le Pált holnap a Főtanács elé, mintha még valamit kérdezni akarnának tőle. ²¹ De ne higgy nekik, mert több mint negyvenen állnak lesben, hogy útközben meggyilkolják Pált. Ezek átok terhe alatt megfogadták, hogy addig nem esznek, s nem isznak semmit, amíg meg nem ölik őt. Már készen állnak, és csak a te engedélyedet várják.”

²² A parancsnok ekkor elküldte a fiút. Azt mondta neki: „Senkinek se szólj, hogy ezt jelentetted nekem!”

Pált Cézáreába viszik

²³ Azután magához hívatott két századost, és azt mondta nekik: „Készítsetek fel 200 gyalogos katonát, 70 lovast és 200 lándzsást, és ma este kilenc órakor induljatok útnak Cézáreába. ²⁴ Ültessétek lóra Pált is, és juttassátok el épségben Félix kormányzóhoz!” ²⁵ A parancsnok levelet is írt Félixnek, amelyben ez állt:

²⁶ „Klaudiusz Liziásztól, üdvözlettel a nagyra becsült Félix kormányzónak.

²⁷ Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de katonáimmal kiszabadítottam, mert megtudtam, hogy római polgár. ²⁸ Tudni akartam, hogy mivel vádolják, ezért levittem őt a Főtanácsuk elé. ²⁹ Kiderült, hogy csak a saját törvényükkel kapcsolatban vádolják, és nincs ellene semmi olyan vád, amely alapján halált vagy börtönt érdemelne. ³⁰ Amikor megtudtam, hogy titokban meg akarják ölni, azonnal elküldtem őt hozzád. Vádlóinak pedig meghagytam, hogy előtted emeljenek vádat ellene.”

³¹ A katonák a parancs szerint még azon az éjszakán elvitték Pált Antipatriszba. ³² Másnap a lovas katonák továbbmentek vele, a többiek pedig visszatértek Jeruzsálembe. ³³ Amikor a lovascsapat megérkezett Cézáreába, átadták a levelet a kormányzónak, és Pált is elébe vezették. ³⁴ A helytartó elolvasta a levelet, és megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Cilíciából, ³⁵ azt mondta neki: „Majd meghallgatlak, amikor a vádlóid is megérkeznek.” Megparancsolta, hogy Pált a Heródes palotájában őrizzék.

Kiszabadítom a fogságból népemet!

33 Másodszor is szólt az Örökkévaló hozzám, amikor még a királyi palota belső udvarában raboskodtam: ² „Ezt mondja az Örökkévaló, aki eltervezi a dolgokat; véghez is viszi, amit eltervezett; és kiformálja az eseményeket — Örökkévaló az ő neve — ³ kérdezz tőlem, Jeremiás, és válaszolok neked: nagy és hozzáférhetetlen titkokat mutatok, amelyeket máskülönben nem tudhatsz.”

⁴ Mert ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene a város házairól és a királyi palotáról: „Az ellenség lerombolja ezeket, és ostromsáncokat épít belőlük a városfal tetejéig, azután megostromolja. ⁵ A város lakóinak gonosztettei miatti haragomban és nagy felindulásomban elfordultam tőlük, és eltakartam arcomat előlük, és sokakat megölök közülük. Ezért a város védői hiába harcolnak a káldeusok ellen, mert végül a védők hullái töltik meg házaikat.

⁶ De nézd! Azután majd orvosságot készítek számukra, bekötözöm és meggyógyítom sebeiket, sőt élvezhetik a bőséges békesség, jólét és igazság áldásait. ⁷ Kiszabadítom a száműzetésből és a fogságból Júda és Izráel foglyait, újra fölépítem és megerősítem őket, mint régen. ⁸ Megtisztítom őket minden bűnüktől, amellyel vétkeztek ellenem, megbocsátom bűneiket, amellyel lázadtak ellenem. ⁹ A föld minden nemzete látni fogja, hogy megbocsátottam népemnek, és sorsukat jóra fordítom. A nemzetek tisztelni és félni fognak engem, és remegnek, mert látják, hogy Izráel békességben és jólétben él, felvirágzik, és teljes biztonságban van. Mindez jó híremet-nevemet, dicsőségemet és dicséretemet növeli, nekem pedig nagy örömet szerez.

¹⁰ Ti azt mondjátok erről a helyről, hogy elpusztult és lakatlan, még állatok sem élnek itt. Így is van: Júda városai és Jeruzsálem utcái kietlen romhalmazzá lettek, lakatlanok, s még állatokat sem látni bennük. ¹¹ Én, az Örökkévaló pedig azt mondom, hogy ismét hallatszik majd e helyen az öröm és vidámság hangja, menyasszony és vőlegény szava, meg azoknak az éneke, akik a dicséret hálaáldozatát hozzák az Örökkévaló Templomába:

Mert kiszabadítom népemet a száműzetésből és fogságból, helyreállítom őket, és olyanok lesznek, mint régen.”

¹² Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Ez a hely most emberek és állatok nélküli kietlen pusztaság. De eljön az idő, amikor majd ismét pásztorok fogják itt a nyájaikat terelgetni. Igen, Júda összes városaiban lakni fognak, s a pásztorok juhnyájaikat a legelőre vezetik, és megpihentetik. ¹³ Bizony, így lesz ez az egész országban: a nyugati dombvidék, a síkság és a déli vidék városaiban, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban! Még nyájak fognak átmenni a pásztorok keze alatt, amint megszámolják állataikat — ezt én mondom, az Örökkévaló!”

Prófécia az Igazságos Csemetéről

¹⁴ Ezt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek! Eljön az idő, amikor beteljesítem jó ígéreteimet, amelyeket Izráel és Júda népének tettem.

¹⁷ Mert azt mondja az Örökkévaló: Izráel trónján mindörökké Dávid leszármazottja fog királyként uralkodni.

¹⁸ Lévi leszármazottjai közül sem fogynak el a papok, akik szüntelenül áldozatokat hoznak elém: égő-, étel-, és véresáldozatokat.”

¹⁹ Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: ^20-21 „Ezt mondja az Örökkévaló: Szövetséget kötöttem a nappallal és az éjszakával, hogy megszabott rendjükben kövessék egymást. Szövetséget kötöttem Dáviddal is, hogy trónján mindörökké leszármazottja fog királyként uralkodni. Hasonlóképpen szolgáimmal, a Lévi törzséből származó papokkal is szövetséget kötöttem. Ha föl tudjátok bontani a nappalra és éjjelre vonatkozó szövetségemet, csak akkor lesz érvénytelen a Dáviddal és a lévitákkal kötött szövetségem is. ²² Amennyi csillag van az égen, vagy homokszem a tengerparton, annyira megsokasítom szolgámnak, Dávidnak a leszármazottjait, és megsokszorozom szolgáimnak, a lévitáknak számát: megszámlálhatatlanul sokan lesznek.”

²³ Ismét szólt az Örökkévaló hozzám: ²⁴ „Jeremiás, hallottad, hogy mit beszélnek az emberek? Azt mondják, hogy az Örökkévaló egykor kiválasztotta, most azonban eltaszította magától Izráel és Júda népét. Ezzel annyira megvetik népemet, hogy már nemzetnek sem tartják őket! ²⁵ Én, az Örökkévaló pedig azt mondom: Ha már nem lesz érvényben a nappallal és éjszakával kötött szövetségem, s ha az ég és a föld nem engedelmeskedik többé törvényeimnek, amelyekkel megszabtam rendjüket, ²⁶ csak akkor fogom eltaszítani magamtól Jákóbnak és szolgámnak, Dávidnak leszármazottjait, és csak akkor fordulhat elő, hogy nem választok többé Dávid leszármazottjai közül senkit, hogy királyként uralkodjon Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottjain.

Mert kiszabadítom népemet a száműzetésből, és örökké tartó szeretettel könyörülök rajtuk”.

Dávid zsoltára. Amikor fia, Absolon elől menekült.^[a]

A zenészek vezetőjének. Húros hangszerekkel kísért ének. Dávid zsoltára.