M’Cheyne Bible Reading Plan
Sámson lakodalma
14 Egyszer Sámson elment Timnába, és meglátott ott egy filiszteus leányt, aki megtetszett neki[a]. 2 Hazaérve megkérte apját és anyját: „Timnában láttam egy filiszteus leányt, kérjétek őt nekem feleségül!”
3 De az apja és az anyja ezt felelte: „Miért éppen a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz nősülni? Nincsen elég eladó leány a rokonaid vagy Izráel egész népe között?”
De Sámson ezt mondta: „Őt kérjétek nekem feleségül, mert megtetszett nekem!”
4 Apja és anyja nem tudta, hogy ezt az Örökkévaló akarta így, mert a filiszteusok ellen akart tenni valamit. Ebben az időben ugyanis Izráel a filiszteusok uralma alatt élt.
5 Ezután Sámson a szüleivel együtt Timnába ment. Amikor a város szélén a szőlőskertek közé értek, hirtelen egy ordító fiatal oroszlán támadt Sámsonra, 6 akit ebben a pillanatban hatalmas erővel betöltött az Örökkévaló Szelleme. Puszta kézzel megragadta az oroszlánt, és kettészakította, mintha csak egy kis kecskegida lett volna. Azonban szüleinek nem szólt erről egy szót sem.
7 Azután Sámson megérkezett Timnába, és beszélt azzal a leánnyal, aki nagyon tetszett neki.
8 Egy idő múlva ismét Timnába ment, de ez alkalommal már a menyegzőjére készült. Útközben letért az útról, hogy megnézze annak az oroszlánnak a tetemét, amelyet a múltkor ő ölt meg. Meglepetésére azt látta, hogy méhek vertek tanyát a tetemben, és már mézet is gyűjtöttek. 9 Sámson vett a mézből a markába, és útközben kóstolgatta. Azután adott belőle a szüleinek is, akik szintén ettek belőle, de nem mondta meg nekik, honnan vette a mézet.
10 Ezután Sámson apja ismét Timnába ment, hogy a menyasszony szüleivel beszéljen. Sámson pedig a szokás szerint nagy lakodalmat tartott Timnában. 11 A filiszteusok 30 férfit küldtek a lakodalomba, hogy Sámsont tartsák szemmel. 12 Sámson ezt mondta nekik: „Ajánlok nektek egy fogadást: Felteszek nektek egy találós kérdést. Ha a lakodalom 7 napja alatt meg tudjátok fejteni, adok nektek 30 finom lenvászonból készült inget és 30 ruhát. 13 De ha addig nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem ugyanennyi inget és ruhát”. Azok elfogadták az ajánlatot: „Jól van, halljuk a találós kérdést!”
14 Sámson akkor előadta a rejtvényt:
„Étel származott az evőből,
édes jött elő az erősből”.
Azok harmincan három napig hiába törték a fejüket a megoldáson. 15 Végül a negyedik[b] napon Sámson feleségéhez fordultak: „Vedd rá a férjedet, hogy árulja el a megoldást neked, te pedig mondd el nekünk. Ha nem, akkor fölgyújtjuk apád házát veled együtt! Azért hívtatok meg a lakodalomba, hogy kifosszatok bennünket?”
16 Sámson felesége ettől kezdve állandóan sírva zaklatta a férjét: „Látom, nem is szeretsz engem igazán! Biztosan megutáltál! Látod, feltettél egy találós kérdést népem ifjainak, és nekem sem árulod el a megfejtést!”
„Még a szüleimnek sem árultam el, miért mondanám meg neked?” — válaszolt Sámson.
17 De a felesége egyre csak sírdogált, és napokon keresztül nyaggatta Sámsont. A lakodalom utolsó, vagyis hetedik napján Sámson végül beadta a derekát, és elárulta a megoldást, a felesége meg titokban elmondta a 30 filiszteus ifjúnak.
18 Eljött a lakodalom utolsó napja, de még naplemente előtt a 30 férfi előállt Sámsonnak a megoldással:
„Mi lehet édesebb, mint a méz?
Mi lehet erősebb, mint az oroszlán?”
Sámson így válaszolt:
„Ha nem az én tehenemmel szántottatok volna,
találós kérdésem meg nem fejtettétek volna!”
19 Akkor az Örökkévaló Szelleme betöltötte Sámsont, aki elment Askelón városába. Ott megölt 30 filiszteus férfit, elvette minden értéküket, ruháikat pedig odaadta a 30 ifjúnak, akik megfejtették a rejtvényt. Ezután nagy haraggal hazament apja házába.
20 A feleségét viszont feleségül adták az egyik filiszteus ifjúhoz.
Pál Korinthusban
18 Ezután Pál továbbment Athénból Korinthusba, 2 ahol találkozott egy Akvila nevű zsidó férfival, aki Pontuszból származott. Mivel Claudius császár[a] elrendelte, hogy minden zsidó hagyja el Rómát, Akvila — a feleségével, Priszcillával együtt — kénytelen volt máshová költözni. Nem sokkal Pál előtt érkeztek Itáliából Korinthusba.
Pál meglátogatta őket, és attól kezdve náluk is lakott. 3 Mivel Pálnak is sátorkészítő volt a mestersége, ezután együtt is dolgoztak.
4 Pál minden szombaton elment a helyi zsinagógába, és ott érveléssel, sőt vitatkozással is igyekezett meggyőzni mind a zsidókat, mind a görögöket.
5 Miután Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál minden idejét annak szentelte, hogy Isten üzenetét hirdesse a zsidóknak, és minden erejével meggyőzze őket arról, hogy Jézus a Messiás. 6 A zsidók azonban elutasították az üzenetét, és kitartóan ellenkeztek Pállal, sőt, szidalmazták és átkozták. Ekkor Pál lerázta ruhájáról a port,[b] és azt mondta nekik: „Ha nem fogtok üdvözülni, arról csak ti tehettek! Az én lelkiismeretem tiszta, mert mindent megtettem, hogy megmentselek titeket. Mostantól kezdve a görögökhöz[c] megyek.”
7 Azzal otthagyta őket, és Titiusz Jusztusz házába költözött, aki az igaz Istent imádta,[d] és a zsinagóga mellett lakott. 8 Kriszpusz, a zsinagóga vezetője egész családjával együtt mégis hitt az Úrban. Korinthusban még sokan mások is hallották Pál beszédét, és hittek Jézusban, majd pedig bemerítkeztek.
9 Egyik éjjel az Úr látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el, 10 mert én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni, vagy bántani téged. Sokan vannak ebben a városban, akik az enyémek!” 11 Ezért Pál még másfél évig Korinthusban maradt: hirdette és tanította Isten beszédét és üzenetét.
Pál a kormányzó előtt
12 Amikor Gallió volt Akhája kormányzója, a korinthusi zsidók összefogtak, rátámadtak Pálra, és erőszakkal Gallió elé hurcolták. 13 Ezzel vádolták a kormányzó előtt: „Ez a férfi azt tanítja a népnek, hogy olyan módon imádják Istent, amely ellenkezik a mi Törvényünkkel.”
14 Pál éppen mondani akart valamit, de szóhoz sem jutott, mert Gallió ezt válaszolta a zsidóknak: „Ha bűncselekményről, vagy valami törvénytelenségről lenne szó, akkor meghallgatnálak benneteket, zsidók. 15 Mivel azonban csak szavakról, nevekről és a saját törvényetek kérdéseiről vitatkoztok, ezt intézzétek el magatok között! Én nem leszek bíró ilyen dolgokban.” 16 Ezzel elküldte őket a bíróságról.
17 Ekkor a zsidók megragadták Szószthenészt, aki akkor a zsinagóga vezetője volt, és a bíróság előtt megverték. Gallió azonban ügyet sem vetett rájuk.
Pál visszatér a szíriai Antiókhiába
18 Pál sokáig Korinthusban maradt a testvérek között, azután elbúcsúzott tőlük, és Szíriába hajózott. Priszcilla és Akvila is vele tartott. Amikor Kenkreába értek, Pál levágatta a haját, mert fogadalmat tett Istennek.[e] 19 Amikor megérkeztek Efezusba, Priszcilla és Akvila letelepedett a városban. Pál Efezusban is bement a zsinagógába, ahol beszélgetett és vitatkozott a zsidókkal. 20 Azok kérték, hogy maradjon még náluk, de ő tovább akart utazni. 21 Amikor elbúcsúzott tőlük, azt mondta: „Ha Isten is akarja, még visszajövök hozzátok.” Azután hajóra szállt, és tovább utazott Efezusból.
22 Cézáreában szállt partra, majd innen felment Jeruzsálembe. Köszöntötte a helyi gyülekezetet, azután a szíriai Antiókhiába ment. 23 Egy ideig ott maradt, azután innen is továbbutazott, s bejárta Galácia és Frígia vidékét. Minden városban biztatta és erősítette Jézus tanítványait.
Apollós Efezusban és Korinthusban
24 Közben egy Apollós nevű művelt zsidó férfi érkezett Efezusba. Alexandria városából származott, kitűnő szónok volt, és nagyon jól ismerte az Írásokat. 25 Apollós már korábban kapott valamilyen tanítást az Úr Útjáról, de csak azt a bemerítést ismerte, amelyet Bemerítő János hirdetett. Ennek ellenére nagy buzgalommal hirdette, és tanította a Jézussal kapcsolatos dolgokat. 26 Apollós kezdett az efezusi zsinagógába járni, és ott nagyon bátran beszélt. Amikor Priszcilla és Akvila hallották Apollóst, meghívták magukhoz. Beszélgettek vele, és részletesebben elmagyarázták neki Isten Útját.
27 Ezután Apollós el akart menni Akhájába. Az efezusi testvérek biztatták, és levelet írtak az Akhájában lakó tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Amikor azután Apollós odaérkezett, nagy segítséget jelentett azoknak, akik Isten kegyelme által hívőkké lettek. 28 Apollós ugyanis a nyilvánosság előtt tartott viták során meggyőző erővel cáfolta a zsidók érvelését, és az Írások alapján bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.
Nebukadneccar igája
27 Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz, Cidkijjá[a], Jósiás fia, Júda királya uralkodásának kezdetén. 2 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, készíts magadnak igát fából és bőrszíjakból — olyat amilyet az ökrökre szoktak tenni —, és vedd a nyakadba! 3 Cidkijjá királyhoz követek jöttek Edom, Moáb, Ammon, Tírusz és Szidón királyságából. Ezek által a követek által küldj üzenetet mindegyik ország királyának!
4 Parancsold meg, hogy mondják meg királyuknak: Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: 5 Én vagyok az, aki nagy hatalommal és erős kézzel teremtettem a Földet, az embert és az állatokat az egész földön. Ezért annak adom a földet — és mindent, ami rajta van —, akinek akarom. 6 Most pedig ezt az öt királyságot odaadtam szolgámnak, Nebukadneccarnak, Babilónia királyának. Még a mezei vadakat is a kezébe adtam, hogy szolgálják őt. 7 Minden nemzet szolgálni fogja őt, a fiát és annak a fiát is, mindaddig, míg elérkezik az ideje, hogy az ő birodalmuk is más királyokat és hatalmas népeket szolgáljon.
8 Azt a népet és királyságot pedig, amely nem akarja szolgálni Nebukadneccart, Babilónia királyát; nem hajlandó meghódolni neki, és az igáját nyakába venni — azt én fogom csapásokkal sújtani! Bizony, fegyverrel, éhínséggel és halálos betegséggel büntetem meg azt az országot, és egészen elpusztítom őket Nebukadneccar keze által.
9 Ne hallgassatok hát a prófétáitokra, jövendőmondóitokra, varázslóitokra, álomfejtőitekre és jelmagyarázó jósaitokra, akik arra biztatnak, hogy ne hódoljatok be Babilónia királyának! 10 Hazugságot prófétálnak nektek, amelyre ha hallgattok, akkor elűzlek titeket a földetekről, szétszórlak benneteket, és elpusztultok.
11 Azt a népet, amely viszont nyakába veszi Babilónia királyának igáját, és szolgálja őt, lakni hagyom a maga helyén, hogy továbbra is művelje a földjét” — mondja az Örökkévaló.
12 Jeremiás hasonló üzenetet adott át Cidkijjának, Júda királyának is: Ezt mondja az Örökkévaló: „Vegyétek a nyakatokba Babilónia királyának igáját, szolgáljátok őt és népét, hogy életben maradjatok! 13 Miért pusztulnátok el te is, meg néped is, az ellenség fegyvere, éhínség és halálos betegségek által? Ezekkel a csapásokkal fenyegette meg az Örökkévaló azokat a nemzeteket, amelyek nem akarnak engedelmeskedni Babilónia királyának.
14 Ne hallgass azokra a prófétákra, akik azt mondják, hogy ne hódolj be Babilónia királyának, mert ezek a próféták hazudnak! 15 Én nem küldtem őket — mondja az Örökkévaló. — Hamisan prófétálnak a nevemben. Ha rájuk hallgattok, akkor kiűzlek titeket erről a földről, és velük együtt pusztultok el!”
16 A papokat és az egész népet is figyelmeztette Jeremiás: Ezt mondja az Örökkévaló: „Ne hallgassatok azokra a prófétákra, akik azt mondják: »Az Örökkévaló Templomának szent kincseit hamarosan visszahozzák Babilóniából[b]«, mert hazudnak! 17 Ne hallgassatok rájuk, hanem hódoljatok meg Babilónia királyának, hogy életben maradjatok! Miért is jusson ez a város pusztulásra? 18 Ha ők valóban próféták, és az Örökkévaló szavát hordozzák, akkor most könyörögjenek az Örökkévalónak, a Seregek Urának, hogy ami a kincsekből még megmaradt az Örökkévaló Templomában, a királyi palotában, és Jeruzsálemben, azt az ellenség ne hurcolja el Babilóniába!”
19 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „A Templom előtti bronzoszlopok, a nagy bronzmedence, a kisebb medencék állványai és még néhány templomi eszköz[c] megmaradt a városban. 20 Ezeket Nebukadneccar, Babilónia királya nem vitte magával, amikor fogságba hurcolta Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát és a vezetőket egész Júdából, meg Jeruzsálemből.” 21 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene azokról a kincsekről, amelyek még megmaradtak az Örökkévaló házában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben: 22 „Bizony, ezeket is el fogja hurcolni az ellenség Babilóniába, és ott is maradnak mindaddig az ideig, amelyet meghatároztam, hogy akkor visszahozom[d] valamennyit erre a helyre.”
Jézus prófétál az utolsó időkről(A)
13 Amikor Jézus már kifelé ment a Templom területéről, egyik tanítványa megszólította: „Mester! Nézd, milyen hatalmas kövek, micsoda épületek!”
2 Jézus ezt felelte: „Nézd meg jól ezeket a nagy épületeket! Itt kő kövön nem marad, mert mindent porig fognak rombolni.”
3 Ezután leült az Olajfák hegyén, ahonnan jól lehetett látni a Templomot. Csak Péter, Jakab, János és András volt mellette, akik megkérdezték: 4 „Mondd meg nekünk, mikor fog ez megtörténni! Milyen jelek fogják mutatni, amikor mindezeknek be kell teljesülniük?”
5 Akkor Jézus így tanította őket: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! 6 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás, és sokakat félrevezetnek. 7 Fogjátok hallani a háborúk zaját, és fogtok híreket hallani a távolban zajló háborúkról is, de ne rémüljetek meg! Ezeknek meg kell történniük, mielőtt a vég valóban elérkezik. 8 Egyik nép a másikra támad, és egyik ország a másik ellen fog harcolni. Földrengések és éhínségek lesznek különböző helyeken. De mindez még csak a »szülési fájdalmak« kezdetét jelzi.
9 Vigyázzatok magatokra, mert amiatt, hogy hozzám tartoztok, le fognak tartóztatni és bíróság elé állítanak benneteket, megvernek a zsinagógákban; és kormányzók, meg királyok elé állítanak! Akkor majd nekik is tanúskodjatok rólam!
10 Előbb azonban szükséges, hogy minden népnek hirdessék az örömüzenetet. 11 Amikor majd elhurcolnak, és bíróság elé állítanak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok. Amit Isten abban a helyzetben a szátokba ad, azt mondjátok, mert valójában nem ti fogtok beszélni, hanem a Szent Szellem szól majd rajtatok keresztül.
12 Abban az időben halálra adja testvér a testvérét, és apa a gyermekét. Sőt, a gyermekek is szüleik ellen fordulnak, és megöletik őket. 13 Mindenki gyűlölni fog benneteket amiatt, hogy a nevemet viselitek. De aki mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül.
14 Amikor majd látjátok, hogy az az utálatos dolog, amely gyilkol és pusztít,[a] ott áll, ahol nem lenne szabad — aki olvassa, értse meg, hogy ez mit jelent! —, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! 15 Mindenki késedelem nélkül fusson el! Aki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit! 16 Aki a mezőn van, ne forduljon vissza a ruhájáért se!
17 Jaj a gyermeket váró asszonyoknak és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18 Imádkozzatok, hogy mindez ne télen történjen! 19 Akkor olyan nehéz és keserves időszakot kell átélnetek, amilyen még nem volt a világ teremtése óta, és nem is lesz többé. 20 Ha Isten meg nem rövidítené azt az időszakot, bizony senki sem élné túl. De azoknak a kedvéért, akiket ő kiválasztott, megrövidítette azt az időt.
21 Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Nézzétek, ott van!«, ne higgyetek neki! 22 Mert hamis messiások és hamis próféták lépnek elő, akik nagy csodákat[b] és jeleket tesznek, hogy becsapják, ha lehet, még Isten választottait is. 23 De ti vigyázzatok, hiszen én előre figyelmeztettelek titeket!
Jézus prófétál az utolsó időkről(B)
24 Abban az időben, a nyomorúság ideje után
»elsötétül a Nap,
a Hold sem világít többé,
25 lehullnak az égről a csillagok,
s az égben lévő hatalmak is meginognak.«[c]
26 Akkor majd mindenki meglátja az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 27 Elküldi az angyalokat, hogy gyűjtsék össze a választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég széléig.
28 Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár. 29 Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudhatjátok, hogy ő már közel van,[d] szinte az ajtó előtt. 30 Igazán mondom nektek: ez a nemzet[e] el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek. 31 Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: örökké érvényes marad.
32 Arról a napról és óráról azonban senki sem tudja, mikor érkezik el, sem az angyalok a mennyben, sem a Fiú, csak az Atya. 33 Vigyázzatok hát, és legyetek mindig készen, mert nem tudjátok, mikor jön el az a nap és az az óra!
34 Olyan ez, mint mikor valaki elhagyja otthonát, és hosszú útra indul. A házat a szolgáira bízza, és mindegyiküknek külön-külön megszabja a feladatát, s a kaput őrző szolgának is megparancsolja, hogy éberen őrködjön. 35 Maradjatok hát ti is éberek, mert nem tudjátok, mikor jön vissza a ház ura: este, éjfélkor, hajnali kakasszóra, vagy reggel! 36 Ha hirtelen megérkezik, nehogy alva találjon titeket! 37 Amit most nektek mondok, mindenki másnak is mondom: »Maradjatok éberek!«”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center