M’Cheyne Bible Reading Plan
Kánaán északi részének meghódítása
11 Jábin, Hácór királya is meghallotta a hírét Izráel győzelmeinek. Ezért üzenetet küldött a következő királyoknak: Jóbábnak, Mádón királyának, azután Simrón királyának, azután Aksáf királyának, 2 meg az északi hegyvidéken, a Kinneret-tó[a] déli oldalán lévő Arábá völgyben, a nyugati dombvidéken, és a Földközi-tenger partján, Dór vidékén uralkodó királyoknak. 3 Részt vettek ebben a hadjáratban a keleti és nyugati részeken élő kánaániak, az emóriak, a hettiták, a perizziek, a hegyvidéki jebúsziak, meg a Hermón-hegység lejtőin és a Micpá vidékén élő hivviek is. 4-5 Mindezek egyesítették seregeiket, felvonultak Izráel ellen, és együtt letáboroztak a Méróm folyócska mellett. Annyian voltak, mint a homokszemek a tenger partján, és rengeteg harci szekerük is volt.
6 De az Örökkévaló így biztatta Józsuét: „Ne félj tőlük! Holnap ilyenkor már valamennyien holtan hevernek Izráel lábai előtt! Lovaikat bénítsd meg[b], szekereiket pedig égesd el!”
7 Józsué és serege ezután meglepetésszerű támadással lerohanta az ellenség táborát a Méróm folyócska mellett. 8 Az Örökkévaló győzelmet adott Izráelnek, és ellenségeik megfutamodtak. A menekülőket Izráel üldözte a nagy Szidón városáig, Miszrefót-Májimig és kelet felé egészen a Micpá-völgyig. Futás közben az izráeliek addig vágták őket, amíg senki sem maradt életben közülük. 9 Józsué az Örökkévaló parancsa szerint az ellenség lovait megbénította, és harci szekereiket elégette.
10 Ezután Józsué visszafordította a seregét, és Hácór ellen vonult. 11 Ez a város volt az Izráel ellen szövetkezett királyságok vezetője. Józsué elfoglalta, majd fölgyújtotta ezt is, annak királyát megölte, lakosait pedig kiirtotta. Senkit sem hagyott életben közülük.
12 Így foglalta el Józsué mindezeket a városokat. Királyaikat megölte, és lakosaikat kiirtotta, ahogyan Mózes, az Örökkévaló szolgája azt megparancsolta. 13 A dombokon álló, fallal körülvett városok közül Józsué és serege egyedül Hácórt gyújtotta föl. 14 A városok lakóit mind egy szálig kiirtották, de a városban talált háziállatokat és egyéb értékeket Izráel serege hadizsákmánynak tekintette.
15 Amit az Örökkévaló megparancsolt szolgájának, Mózesnek, azt Mózes megparancsolta Józsuénak. Józsué pedig mindent ennek megfelelően tett, semmiben nem tért el attól, amit az Örökkévaló Mózesnek parancsolt.
16 Józsué tehát elfoglalta az egész országot. Meghódította a dombvidéket, az egész délvidéket, Gósen egész földjét és a síkságot, a Jordán völgyét. Elfoglalta Izráel összes hegyvidékét és dombvidékét 17 a Kopasz-hegytől, amely délen, Edom szélén emelkedik, egészen Baál-Gádig, amely messze északon, a Libanon-völgyben, a Hermón-hegy lábánál fekszik. Ezen a területen minden királyt elfogott, és kivégzett. 18 Hosszú ideig viselt háborút ezek ellen a királyok ellen. 19 Nem volt város, amely békét kötött volna Izráellel, csak egyedül Gibeon, és a benne lakó hivviek. A többi várost Józsué mind harcban foglalta el, 20 mert az Örökkévaló megkeményítette azoknak szívét, hogy harcoljanak Izráel ellen. Az Örökkévaló úgy akarta, hogy Izráel legyőzze és irgalom nélkül mind egy szálig kiirtsa a Kánaán területén élő nemzeteket — ahogy ezt Mózesnek is megparancsolta.
21 Abban az időben Józsué harcolt az anákiak ellen is. Kiirtotta őket a dombvidékről, Hebronból, Debírből, Anábból, Júda és Izráel hegyvidékéről. Városaikkal együtt elpusztította őket. 22 Csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak meg egy kevesen az anákiak közül. Izráel területén nem maradt meg közülük senki.
23 Így foglalta el Józsué az egész országot, amint az Örökkévaló azt megmondta Mózesnek. Azután Józsué fölosztotta a földet Izráel törzsei között, és mindegyiknek örökséget adott benne. Ezután vége lett a harcoknak, és a békesség ideje következett az országban.
Dávidé.
144 Áldott legyen Kősziklám, az Örökkévaló!
Ő tanítja kezem hadakozni,
ujjaimat harcolni.
2 Szeret és megvéd engem!
Erős váram ő a hegytetőn,
megmentőm és pajzsom, benne bízom!
Népemet ő veti uralmam alá.
3 Örökkévaló, micsoda az ember, hogy törődsz vele?
Az emberfia, hogy gondod van rá?
4 Hiszen az ember, mint a tűnő lehelet,
életének napjai, mint a múló árnyék!
5 Hajtsd félre az egeket, és szállj le, Örökkévaló!
Érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Villámaiddal sújts ellenségeimre,
szórd szét őket,
lődd ki nyilaidat,
hogy összezavarodjanak!
7 Nyújtsd le kezed,
és ments ki a bajból!
Húzz ki ellenségeim tengeréből,
szabadíts meg az idegenek seregétől,
8 mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
9 Istenem, új éneket éneklek neked!
Tízhúrú hárfával dicsérlek téged!
10 A királyok kezedből kapják a győzelmet,
te szabadítod meg szolgádat,
Dávidot is a gonoszok kardjától!
11 Szabadíts meg az idegenek seregétől,
mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
12 Fiaink erősek legyenek, mint az ifjan nagyra nőtt facsemeték,
leányaink, mint a palota gyönyörű faragott oszlopai!
13 Raktáraink legyenek színültig gabonával,
juhaink szaporodjanak a legelőkön ezerszám!
14 Harcosaink fegyvere legyen erős,
ellenség ne törhessen városainkba,
senki ne vonuljon hadba,
és kiáltás ne legyen utcáinkon!
15 Bizony, áldott az a nép,
amelynek ilyen jól megy a sora!
Milyen boldog az a nemzet,
amelynek Istene az Örökkévaló!
Júda népének hűtlensége
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Járjátok be Jeruzsálemet!
Nézzetek szét utcáin és terein!
Kutassátok át az egész várost:
találtok-e ott valakit, aki igazságosan cselekszik,
és hűségre törekszik!
Megbocsátok a városnak,
ha csak egyet is találtok!”
2 Mikor esküsznek, azt mondják: „Él az Örökkévaló!”
— de hamisan esküsznek.
3 Pedig te, Örökkévaló, a hűséget keresed!
Megverted őket, de nem bánták,
pusztítottad őket, de ebből sem tanultak.
Megkeményítették szívüket,
s nem akartak visszatérni hozzád!
4 Akkor azt gondoltam:
csak az egyszerű emberek ilyen ostobák,
nem értik az Örökkévaló dolgait,
nem ismerik Istenük Törvényét.
5 Elmegyek hát a vezetőkhöz, a hatalmasokhoz,
és velük beszélek.
Ők biztosan értik az Örökkévaló dolgait,
és ismerik Istenük Törvényét!
De összefogtak, és lerázták magukról az igát,
eltépték a köteleket.
6 S mivel az Örökkévaló ellen fordultak,
oroszlán jön ellenük a sűrű bozótból,
és széttépi őket!
Farkasok jönnek a pusztából,
és elpusztítják őket!
Párduc leselkedik rájuk a városkapunál,
hogy a kilépőt széjjelszaggassa,
mivel bűneik megszámlálhatatlanok,
és elpártolásuk egyre csak növekszik.
7 „Hogyan is bocsáthatnék meg neked, Júda népe?
Hiszen fiaid elhagytak engem,
és más istenekre esküsznek.
Bár én jól bántam velük,
mégis hűtlenek lettek hozzám,
és a prostituáltak házában gyülekeznek.
8 Olyanok, mint a jól tartott mének,
amelyek kanca után futkosnak és nyerítenek.
Ők is a társuk felesége után vágyakoznak.
9 Ne büntessem meg őket ezekért?
Az ilyen népnek ne fizessek meg?”
— kérdezi az Örökkévaló.
10 „Menjetek föl Júda szőlőskertjébe,
pusztítsátok szőlőjét,
de ne vágjátok ki tövestül!
Vagdaljátok le vadhajtásait,
mert azok nem az Örökkévalóhoz tartoznak!
11 Mert Júda népe és Izráel népe
egészen hűtlen lett hozzám
— mondja az Örökkévaló. —
12 Megtagadták az Örökkévalót:
»Ugyan, nem tesz ő semmit!
Veszedelem nem érhet bennünket,
nem kell tartanunk sem éhínségtől,
sem háborútól.«
13 A próféták össze-vissza fecsegnek,
szavuk csak üres szél[a],
nincs bennük isteni üzenet!
Velük történjen meg, amit mondtak!”
14 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene:
„Mivel népem így beszél,
szavaimat tűzzé teszem a szádban, Jeremiás,
a népet pedig száraz fává,
a tűz égesse el őket!
15 Izráel népe, figyeljetek rám!
Messzi földről hozok egy nemzetet,
hogy rátok támadjanak
— ezt üzeni az Örökkévaló. —
Ősi nemzet ez,
hatalmas és kegyetlen,
amelynek nyelvét nem ismered,
s beszédét nem érted.
16 Seregükben mindenki vitéz harcos,
nyilaik mind halálosak.
17 Felemésztik kenyered és gabonád,
megölik fiaid és leányaid.
Elemésztik nyájaid és csordáid,
elpusztítják szőlőskertjeid és fügefáid.
Fegyvereik lerombolják váraidat,
amelyekben reménykedsz, hogy megvédenek.
18 De még azokban a napokban sem vetek véget nektek egészen”
— mondja az Örökkévaló.
19 „Amikor néped majd kérdezi: »Miért tette ezt velünk Istenünk, az Örökkévaló?« Akkor, Jeremiás, ezt válaszold nekik: »Ti elhagytatok engem, és a saját országotokban idegen isteneket szolgáltatok — mondja az Örökkévaló —, emiatt idegeneket kell majd szolgálnotok idegen földön!«”
Ne büntessem meg őket mindezért?
20 „Mondjátok meg Jákób családjának,
hirdessétek ki Júdában:
21 Hallgassatok rám, ostoba és esztelen nép!
Szemetek van, mégsem láttok,
fületek van, mégsem hallotok?
22 Nem féltek engem
— kérdezi az Örökkévaló —,
nem remegtek színem előtt?
Pedig én szabtam határt a tengernek,
én állítottam örök korlátot elé,
amelyet át nem léphet soha!
Ostromolják ugyan, de nem bírnak vele,
háborognak hullámai, de át nem hághatják!
23 De ez a nép lázadó és makacs természetű,
elfordultak az Örökkévalótól, és elhagyták őt.
24 Eszükbe sem jut, nem is gondolnak rá,
hogy féljék és tiszteljék Istenüket, az Örökkévalót,
aki esőt ad földjükre,
őszi és tavaszi esőt a maga idejében,
de az aratásra kijelölt heteket[b] megőrzi!
25 Júda népe, bűneitek miatt maradt el az eső,
és maradt el az aratás,
vétkeitek fosztottak meg titeket az áldástól!
26 Népem között istentelen gonoszok leselkednek,
mint a madarászok,
aki csapdát állítanak a madaraknak,
de embereket ejtenek rabul.
27 Házuk tele van csalással szerzett javakkal,
mint a madarász kosara madarakkal,
ezért lettek gazdagok és hatalmasak,
28 kövérek és előkelők.
Gonoszságuk nem ismer határt,
az árvákat nem segítik, hogy boldoguljanak,
ügyükben nem ítélnek igazságosan,
a szegényeket nem védelmezik.
29 Ne büntessem meg őket mindezért?
— kérdezi az Örökkévaló. —
Az ilyen nemzeten ne álljak-e bosszút?
30 Bizony, szörnyű és rettenetes dolgok történnek Júdában:
31 a próféták hamisan prófétálnak,
a papok összeszövetkeztek[c] velük,
népem pedig ezt szereti!
De mit tesztek majd,
ha a vég elérkezik?!”
A házasságról és a válásról(A)
19 Miután Jézus befejezte ezeket a tanításokat, Galileából Júdeába ment, a Jordán folyón túlra. 2 Nagy tömeg követte, és ő meggyógyította a betegeiket.
3 Ekkor néhány farizeus jött hozzá, akik próbára akarták tenni. Azt kérdezték tőle: „Megengedi-e a Törvény, hogy a férj bármilyen okból elváljon a feleségétől?”
4 Jézus megkérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok az Írásban, hogy Isten a teremtéskor férfivá és nővé teremtette az embert,[a] és 5 azt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és ketten egy testté válnak«?[b] 6 Ezután tehát már nem kettő, hanem egy. Amit pedig Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét!”
7 A farizeusok azonban tovább faggatták: „Akkor miért adott Mózes olyan rendelkezést, amely megengedi, hogy a férfi elküldje a feleségét úgy, hogy válólevelet[c] ad neki?”
8 Jézus így válaszolt: „Mózes csak a szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elváljatok a feleségetektől, de kezdetben nem így volt. 9 Én azonban azt mondom nektek: aki a feleségét elküldi — a felesége házasságtörésén kívül más, egyéb okból —, és mást vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”
10 Ekkor a tanítványok azt mondták: „Ha ez a helyzet a férj és felesége között, akkor jobb meg sem házasodni.”
11 Jézus így válaszolt: „Erre nem mindenki képes, csak azok, akiket Isten képessé tesz rá. 12 Többféle oka lehet annak, ha valaki nem házasodik meg. Vannak férfiak, akik már eleve úgy születtek, hogy nem alkalmasak a házasságra. Másokat viszont az emberek tettek erre alkalmatlanná. De vannak olyanok is, akik maguk döntöttek úgy, hogy nem fognak megházasodni Isten Királysága kedvéért. Aki képes arra, hogy ezt elfogadja, az fogadja el!”
Jézus megáldja a gyerekeket(B)
13 Ekkor néhányan gyerekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzon értük, de tanítványok rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni. 14 Jézus azonban ezt mondta: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyerekeket hozzám jönni, hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak!” 15 Ezután a gyerekekre tette a kezét, majd továbbment.
A gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába(C)
16 Egyszer odajött Jézushoz egy férfi, és ezt kérdezte: „Mester! Mi az a jó, amit tennem kell, hogy örök életem legyen?”
17 Válaszul Jézus megkérdezte tőle: „Miért kérdezed tőlem, hogy mi a jó? Egyedül Isten jó! Ha be akarsz menni az örök életre, kövesd a parancsolatokat!”
18 „Milyen parancsolatokat?” — kérdezte a férfi.
Jézus így válaszolt: „Ne gyilkolj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! 19 Tiszteld apádat és anyádat![d] Úgy szeresd embertársadat,[e] mint saját magadat!”[f]
20 A fiatalember ezt felelte: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?”
21 Jézus ezt mondta neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el minden vagyonodat, és a pénzt oszd szét a szegények között! Így a Mennyben lesznek a kincseid. Azután gyere, és kövess engem!”
22 A fiatalember ekkor szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt.
23 Jézus ekkor a tanítványaihoz fordult: „Igazán mondom nektek: a gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába! 24 Mondom nektek: könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdagnak Isten Királyságába bemenni.”
25 A tanítványok ezen nagyon meglepődtek. Meg is kérdezték: „Hát akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”
26 Jézus rájuk nézett, és ezt mondta: „Az emberek számára ez valóban lehetetlen, Istennek viszont minden lehetséges.”
27 Ekkor Péter megkérdezte: „Látod, mi mindent otthagytunk, és követtünk téged. Velünk mi lesz?”
28 Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: az újjászületéskor az Emberfia majd dicsőséges trónjára ül. Akkor majd ti is — akik követtek engem — tizenkét trónra ültök, hogy Izráel tizenkét törzse felett uralkodjatok. 29 Mindenki, aki elhagyta értem házát, testvéreit, apját, anyját, gyermekeit vagy szántóföldjeit, százszor annyit kap vissza, és örök életet kap örökségül. 30 De sokan, akik most az első helyeket foglalják el az életben, akkor majd utolsók lesznek. Ugyanakkor sokan, akik most az utolsó helyeken vannak, az első helyekre kerülnek.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center