M’Cheyne Bible Reading Plan
Menedékvárosok(A)
20 Az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: 2 „Mondd meg Izráelnek, hogy most jelöljék ki azokat a menedékvárosokat, amelyekről Mózes által szóltam! 3 Oda meneküljön az, aki nem szándékosan, hanem véletlen baleset folytán okozza valakinek a halálát. Ezek a városok nyújtsanak menedéket számára, és védjék meg az őt üldöző vérbosszuló rokontól.
4 Aki így menekül ezekbe a városokba, az jelentkezzen a város kapujánál az ott ülő vezetőknél. Mondja el nekik, hogyan történt az eset. Akkor, ha a vezetők menedéket nyújtanak neki, fogadják be a városba, és adjanak neki ott lakóhelyet. 5 Ha pedig a vérbosszuló rokon jelentkezne, a város vezetői ne szolgáltassák ki a menekültet neki. Hiszen nem szándékosan okozta a másik ember halálát, és nem gyűlölte azelőtt. 6 A menekült lakjon abban a városban, amíg a közösség elé állítják, és ítélnek ügyében; illetve ameddig az a főpap meg nem hal, aki abban az időben szolgálatban állt. Azután a menekült visszatérhet a saját városába és otthonába.”
7 Ennek megfelelően a következő városokat választották ki, hogy menedékül szolgáljanak a Jordántól nyugatra: Kedes — Galileában, Naftáli dombvidékén, Sikem — Efraim hegyvidékén, Kirját-Arba, vagyis Hebron — Júda hegyvidékén. 8 A Jordántól keletre pedig ezeket jelölték ki: Becer — Rúben törzsi területén, a fennsík pusztáján, Jerikóval átellenben, Rámót — Gileádban, Gád törzsi területén, Gólán — Básánban, Manassé törzsi területén.
9 Tehát ezeket a városokat jelölték ki, hogy menedékül szolgáljanak az Izráel népéhez tartozó olyan személyek számára; illetve az Izráelben lakó, de más nemzethez tartozó olyan jövevények számára, akik nem szándékosan okozzák valakinek a halálát. Az ilyen vétlen gyilkos ezekben a menedékvárosokban védelmet találhat a vérbosszuló rokon ellen, és ott lakhat addig, amíg a közösség elé nem áll, hogy ítéljenek ügyében.
A léviták városai(B)
21 Amikor Izráel népe még Silóban, Kánaán földjén táborozott, Lévi törzsének nemzetségfői odamentek a vezetőkhöz: Eleázár főpaphoz, Józsuéhoz és a törzsek fejedelmeihez. Ezt mondták nekik: „Az Örökkévaló parancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat, ahol letelepedjünk, és a városokhoz tartozó legelőket állataink számára.” 3 A vezetők ekkor, az Örökkévaló szavának engedelmeskedve, a többi törzs területéből a következő városokat jelölték ki és adták át — a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt — Lévi törzsének.
4 A sorsolás szerint elsőnek Áron családja és leszármazottjai, vagyis a papok kaptak 13 várost, amelyek Júda, Simeon és Benjámin törzsi területén feküdtek. Áron és családja Kehát nemzetségébe, Lévi törzsébe tartozott.
5 Kehát nemzetségének másik része 10 várost kapott Efraim és Dán törzsi területén, valamint Manassé törzse felének területén.
6 Gérsón nemzetsége 13 várost kapott Issakár, Ásér és Naftáli törzsi területén, illetve Manassé törzse felének területén, Básánban.
7 Merári nemzetsége 12 várost kapott, amelyek Rúben, Gád és Zebulon törzsi területén feküdtek.
8 Így tehát Izráel vezetői sorsolás útján ezeket a városokat jelölték ki, és adták át Lévi nemzetségeinek, a városokhoz tartozó legelőkkel együtt. Mindent úgy tettek, ahogy az Örökkévaló megparancsolta Mózes által.
9-10 Az átadott városok a következők:
Áron családjának városai
Először Áron családja, vagyis a papok kaptak városokat Júda és Simeon területén. Áron és családja Kehát nemzetségébe, Lévi törzsébe tartozott. 11 Ezek a városok a következők voltak: Kirját-Arba, vagyis Hebron, amely Júda hegyvidékén fekszik. Ezt a várost eredetileg „Arba városának” nevezték Arba után, aki az anákiak őse volt. A várossal együtt a körülötte fekvő legelőket is átadták Áron családjának. 12 A város körül fekvő falvak és szántóföldek azonban Káleb, Jefunne fia és családja tulajdonában maradtak, mert ők ezt örökségül kapták. 13 Hebron egyúttal menedékvárosnak is ki volt jelölve. Ez a város tehát Áron családjának, a papoknak a birtoka lett. Ezen kívül még megkapták Libna, 14 Jattír, Estemóa, 15 Holón, Debír, 16 Ain, Jutta és Bétsemes városokat is, minden esetben a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Ez összesen 9 város, Júda és Simeon területén.
17 Benjámin törzsi területén a fentieken kívül még ezt a négy várost és a hozzájuk tartozó legelőket kapták a papok: Gibeon, Geba, 18 Anátót és Almón.
19 Tehát Áron családjának, a papoknak összesen 13 város jutott, azok legelőivel együtt.
A Kehát nemzetség másik részének városai
20 A Kehát nemzetség többi családjának a következő városok jutottak, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt:
21 Négy város Efraim területén, a dombvidéken: Sikem, Gézer, 22 Kibcaim és Bét-Hórón,
23 azután további négy város Dán területén: Elteke, Gibbetón, 24 Ajjálón és Gat-Rimmón,
25 azután Manassé nyugati területén két város: Taanak és Gat-Rimmón.
26 Tehát a Kehát nemzetség másik része összesen 10 várost kapott.
A Gérsón nemzetség városai
27 A Gérsón nemzetség családjainak a következő városok jutottak, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt:
Manassé törzse keleti területén két várost kaptak: Básán vidékén Gólán városát, amely egyúttal menedékváros is lett, és Beesterát.
28 Issakár területén további négy várost kaptak. Ezek a következők: Kisjón, Dobrat, 29 Jarmút és Én-Ganním.
30 Ásér területén is négy város jutott nekik: Misál, Abdón, 31 Helkat és Rehób.
32 Naftáli területén, Galileában pedig ez a három város lett az övék: Kades, a menedékváros; Hammót-Dór és Kartán. 33 Tehát a Gérsón nemzetség összesen 13 várost kapott, a legelőkkel együtt.
A Merári nemzetség városai
34 A Merári nemzetség családjainak jutottak a következő városok, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt: Zebulon törzsi területén négy város: Jokneám, Karta, 35 Dimna és Nahalál. 36 Rúben törzse ezt a négy várost adta a lévitáknak: Becer, Jahca, 37 Kedémót és Méfáat. 38 Gád törzsi területén ez a négy város lett az övék: a gileádi Rámót, a menedékváros, és Mahanaim, 39 Hesbón és Jazér.
40 A Lévi törzséből utolsónak Merári nemzetsége kapott összesen 12 várost.
41-42 Lévi törzsének tehát összesen 48 város jutott, amelyeket a különböző törzsek a maguk örökségéből engedtek át nekik. Minden egyes várossal együtt a hozzá tartozó legelőket is megkapták.
Összefoglalás
43 Így teljesítette be az Örökkévaló, amit megígért: Izráel népének birtokába adta azt a földet, amely felől megesküdött őseiknek, hogy az övék lesz. Izráel pedig birtokba vette a megígért földet és ott letelepedett. 44 Ezután nyugalmat adott nekik az Örökkévaló körös-körül, ahogyan őseiknek megígérte. Ellenségeik közül senki sem tudott ellenállni, mert az Örökkévaló kiszolgáltatta nekik minden ellenségüket. 45 Mindaz a jó, amit az Örökkévaló megígért Izráel népének, maradéktalanul beteljesedett. Semmi el nem maradt belőle.
Jézus a Szent Szellem eljövetelét ígéri
1 Kedves Teofilus, első könyvemben mindarról írtam neked, amit Jézus tett és tanított 2 addig a napig, amikor felvitték a Mennybe. Mielőtt felvitték volna, Jézus még beszélt az apostolokkal, akiket kiválasztott: a Szent Szellem által útbaigazította őket, és parancsokat adott nekik. 3 Ez Jézus szenvedése és halála után történt. Ő azonban negyven napon keresztül többször is megjelent az apostoloknak, beszélt nekik Isten Királyságáról, és sokféle módon meggyőzően bizonyította, hogy él. 4 Az egyik ilyen alkalommal, amikor együtt ettek, ezt parancsolta nekik: „Az Atya megígért nektek valamit, ahogyan már beszéltem erről. Ne menjetek el Jeruzsálemből, amíg ő be nem teljesíti az ígéretét! 5 Mert János vízbe merített be, titeket azonban néhány nap múlva Szent Szellembe fognak bemeríteni.”
Jézust felemelik a Mennybe
6 Amikor az apostolok együtt voltak, megkérdezték Jézust: „Uram, nem mostanában fogod helyreállítani Izráel népe számára a királyságot?”
7 Ő így válaszolt: „Azokat az időpontokat és időszakokat, amelyeknek kijelölését az Atya saját magának tartotta fenn, nektek nem szükséges ismernetek. 8 Ellenben, amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol.”
9 Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett, majd egy felhő beburkolta és eltakarta a tanítványok tekintete elől. 10 Az apostolok még mindig merően néztek a távolodó Jézus után, amikor hirtelen megállt mellettük két fehér ruhás férfi, 11 és megszólította őket: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé meredve? Ez a Jézus, akit felvittek tőletek a Mennybe, ugyanúgy jön majd vissza, ahogyan felmenni láttátok.”
Júdás helyett Mátyást választják az apostolok közé
12 Ezután az apostolok az Olajfák hegyéről visszamentek Jeruzsálembe, amely körülbelül egy kilométerre volt onnan, 13 majd felmentek abba az emeleti szobába, ahol a szállásuk volt: Péter, János, Jakab, András, Fülöp, Tamás, Bertalan, Máté, azután Jakab, az Alfeus fia, azután a zélóta Simon és Júdás, a Jakab fia.
14 Mindannyian együtt voltak, állandóan és egy szívvel-lélekkel imádkoztak. Asszonyok is voltak velük — többek között Jézus anyja, Mária — meg Jézus testvérei is.
15 Ezekben a napokban történt, hogy amikor körülbelül százhúszan gyűltek össze, Péter felállt a testvérek között, és azt mondta: 16-17 „Testvéreim, be kellett teljesednie az Írásnak, amit a Szent Szellem Dávid által már régen megmondott Júdásról. Bár ő korábban közénk tartozott, és velünk együtt szolgált, mégis ő vezette azokat, akik Jézust letartóztatták.
18 (Júdás a gonoszságáért pénzt kapott, s ezen egy telket vettek. Amikor a holtteste lezuhant, a belső részei kiomlottak. 19 Mindenki megtudta ezt Jeruzsálemben, és ezért adták annak a teleknek ezt a nevet: »akeldama«. Ez az ő nyelvükön azt jelenti: vérmező.)
20 A Zsoltárok Könyvében így van ez megírva:
»Legyen az ő lakóhelye elhagyatott,
senki ne lakjon ott!«[a]
És az is meg van írva:
»Valaki más foglalja el a helyét a vezetők között!«[b]
21-22 Ezért választanunk kell valakit, aki velünk együtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Olyan valakit, aki közénk tartozott egész idő alatt, amíg az Úr Jézus velünk volt — attól fogva, hogy Bemerítő János bemerítette őt, egészen addig, amíg tőlünk a Mennybe felvitték.”
23 Két férfit javasoltak: Józsefet (akit Barsabbásnak és Jusztusznak, vagyis igazságosnak is hívtak), és Mátyást. 24-25 Azután így imádkoztak: „Urunk! Te mindenki szívét ismered. Mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad ki arra, hogy apostol legyen, és átvegye azt a szolgálatot, amelyet Júdás elhagyott, hogy oda jusson, ahová való!” 26 Azután sorsot húztak, és a választás Mátyásra esett, aki ettől fogva az apostolok közé tartozott.
A bálványok kigúnyolása
10 Halljátok az Örökkévaló üzenetét, Izráel népe! 2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Ne kövessétek a nemzetek szokásait,
se ne féljetek az égi jelektől[a],
amelyektől ők félnek!
3 Hiszen a nemzetek vallásos szokásai
nem érnek semmit!
Bálványuk csak egy fadarab,
melyet az erdőben vágtak,
baltával faragtak,
4 arannyal-ezüsttel cifráztak,
szögekkel erősítettek,
hogy el ne mozduljon.
5 Olyan, mint a madárijesztő az uborkaföldön:
nem beszél, s hordozni kell,
mert járni sem tud.
Ne féljetek tőlük,
mert sem jót, sem rosszat nem tudnak tenni:
tehetetlenek!”
6 Nincs senki hozzád hasonló, Örökkévaló!
Nagy vagy, és nagy a hatalmad,
neved is erős és hatalmas!
7 Ki ne félne téged, Nemzetek Királya?
Téged illet a tisztelet,
nincs hozzád hasonló a nemzetek bölcsei között,
sehol a királyságokban!
8 Ostobák ők mindannyian, és bolondok,
hogy imádják a tehetetlen bálványokat.
Hiszen azok csak faragott fadarabok,
9 Társisból való ezüsttel borítva,
ufázi arannyal cifrázva
— ötvösök, ácsok keze munkája —,
felöltöztetve kék és bíbor ruhákba,
takácsok vásznaiba!
10 De az Örökkévaló valóban Isten,
élő igaz Isten, örökké uralkodó Király.
Haragjától reszket az egész föld,
felindulását nem viselhetik el a nemzetek.
11 Mondjátok meg hát nekik: „Az úgynevezett istenek,
akik nem teremtették az eget és a földet,
kipusztulnak a földről,
és kivesznek az ég alól!”[b]
Dicsőítő ének(A)
12 Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével,
alkotta a lakható világot bölcsességével,
kiterjesztette az eget értelmével.
13 Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen,
pára száll föl a földről,
villámok cikáznak, zápor zuhog,
szélvihart hív elő raktáraiból.
14 Akik bálványokban bíznak, mind ostobák!
Megszégyenülnek az aranyművesek,
mert kezük munkája tehetetlen,
csak öntött fém az,
nincs benne lehelet,[c]
15 nem jó semmire, hitvány és hamis.
Elpusztul minden bálvány,
mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.
16 De nem ilyen Jákób Istene![d]
Ő teremtette a mindenséget,
s Izráel népét magának választotta örökségül.
Örökkévaló, Seregek Ura — ez az ő neve!
Közeleg a száműzetés!
17 Szedjétek össze holmitokat,
vegyétek vállaitokra batyutokat,
ti, akik az ostromlott városokban éltek!
18 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Most messzire hajítom parittyámból e föld lakosait,
és szenvedést hozok rájuk,
hogy tanuljanak belőle!”[e]
19 Jaj nekem, hogy összetörtem!
Súlyos a sebem, gyógyíthatatlan,
de ez a büntetésem,
el kell viselnem!
20 Sátramat összedöntötték,
köteleit elvagdalták,
gyermekeim elmentek,
többé nem látom őket!
Nincs, aki felállítsa hajlékomat,
újra kifeszítse sátramat.
21 Ostobák voltak a pásztorok,
mert nem keresték az Örökkévaló tanácsát,
ezért vallottak kudarcot,
s egész nyájuk szétszóródott.
22 Halljátok a zúgást?
Figyeljétek, hogy erősödik!
Észak felől[f] támad, arról közeledik.
Bizony, elpusztítja az áradat Júda városait,
sakálok tanyája lesz belőlük![g]
23 Ó, Örökkévaló, tudom, hogy az ember nem ura sorsának,
halandó nem irányíthatja a saját lépteit!
24 Fenyíts meg, Örökkévaló, de igaz mértékkel,
ne haragodban,
nehogy egészen megsemmisíts!
25 Izzó haragod tüzét öntsd az idegen nemzetekre,
akik nem ismernek, s nem tisztelnek téged,
mert ők pusztították el Jákób népét,
lerombolták lakóhelyét,
egészen megemésztették.
Jézus prófétál az utolsó időkről(A)
24 Jézus kijött a Templom területéről, és tovább akart menni. Ekkor odaléptek hozzá a tanítványai, hogy felhívják figyelmét a Templom épületeire. 2 Ő azonban ezt mondta: „Jól nézzétek meg ezeket az épületeket! Igazán mondom nektek: nem marad itt kő kövön! Mindezt porig fogják rombolni.”
3 Ezután felment az Olajfák hegyére, és ott leült. Amikor egyedül voltak vele, a tanítványai megkérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor fog ez megtörténni! Milyen jel fogja mutatni, hogy eljössz, és a korszak a végéhez ér?”
4 Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket! 5 Mert sokan jönnek majd az én nevemre hivatkozva, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás, és sokakat félrevezetnek. 6 Fogjátok hallani a háborúk zaját, és fogtok híreket hallani a távolban zajló háborúkról is, de ne rémüljetek meg! Ezeknek meg kell történniük, mielőtt a vég valóban elérkezik. 7 Egyik nép rátámad a másikra, és egyik ország a másik ellen fog harcolni. Földrengések és éhínségek lesznek különböző helyeken. 8 De mindez még csak a »szülési fájdalmak« kezdetét jelzi.
9 Akkor majd letartóztatnak titeket, és átadnak azoknak, akik megkínoznak, sőt meg is ölnek benneteket. Minden nép gyűlölni fog titeket amiatt, hogy az én nevemet viselitek. 10 Akkor sokan megtagadják a hitüket, elfordulnak tőlem, és elárulják, sőt gyűlölni fogják egymást. 11 Akkor sok hamis próféta lép a nyilvánosság elé, akik sokakat félrevezetnek, hogy a hazugságokban higgyenek. 12 Mivel a törvénytelenség teljességre jut, és a gonoszság megsokasodik, sok hívő emberben kihűl az isteni szeretet. 13 Aki azonban mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül. 14 Isten Királyságának örömüzenetét az egész világon mindenhol hirdetni fogják. Ez minden nemzet számára hiteles bizonyíték lesz. Csak azután érkezik el a vég.
15 Dániel próféta beszélt arról az »utálatos dologról, amely gyilkol és pusztít«.[a] Amikor látjátok, hogy ez a szent helyen áll — aki olvassa, értse meg! —, 16 akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! 17 Mindenki késedelem nélkül fusson el! Aki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit! 18 Aki a mezőn van, azonnal fusson, ne menjen vissza a házába, még a ruháiért se!
19 Jaj a gyermeket váró asszonyoknak és szoptatós anyáknak azokban a napokban! 20 Imádkozzatok, hogy ez a menekülés ne télen, se ne szombaton történjen! 21 Akkor olyan nehéz és keserves időszakot kell átélnetek, amilyen még nem volt a világ kezdete óta, és nem is lesz többé. 22 Ha Isten le nem rövidítené azt az időszakot, bizony senki sem élné túl, de a választottai kedvéért megrövidíti azt az időt.
23 Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Ott van!« — ne higgyetek neki! 24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták lépnek fel, akik nagy csodákat és jeleket[b] tesznek, hogy félrevezessék, ha lehet, még a választottakat is. 25 Emlékezzetek majd rá, hogy mindezt előre megmondtam!
26 Ha tehát valaki azt mondja nektek: »A Messiás a pusztában van!«, ne menjetek ki oda! Vagy ha ezt mondják: »A Messiás a belső szobában van!«, azt se higgyétek el! 27 Mert, amikor az Emberfia eljön, mindenki meg fogja látni őt! Olyan lesz, mint a villámlás az égen, amely kelettől nyugatig mindenhol látható. 28 Ahol a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk.
29 Közvetlenül ezek után a nyomorúságos napok után:
»Elsötétül a Nap,
a Hold sem világít többé,
lehullnak az égről a csillagok,
s az égben lévő hatalmak is meginognak.«[c]
30 Akkor megjelenik az égen az Emberfiának a jele, és a világon minden ember gyászolni és sírni fog. Mindannyian meg fogják látni az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. 31 Hangos trombitaszóval elküldi angyalait, hogy összegyűjtsék választottait a négy égtáj felől, az ég egyik szélétől a másikig.
32 Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár. 33 Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, akkor tudhatjátok, hogy ő[d] már közel van, szinte az ajtó előtt! 34 Igazán mondom nektek, hogy ez a nemzet[e] el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek. 35 Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad.”
Mindig álljatok készen!(B)
36 „Arról a napról és óráról azonban senki sem tudja, mikor jön el, sem az angyalok a Mennyben, sem a Fiú, csak az Atya. 37 Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelének idejében is. 38 Az Özönvíz előtti napokban is ettek, ittak, megnősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. 39 Fogalmuk sem volt arról, hogy mi következik, egészen addig amíg az Özönvíz el nem söpörte őket. Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia eljön.
40 Akkor két férfi közül, akik a mezőn dolgoznak, az egyiket felviszik, a másik ott marad. 41 Hasonlóképpen két asszony közül, akik a kézimalommal őrölnek, az egyiket felviszik, a másik ott marad.
42 Ezért állandóan legyetek készen, mert nem tudjátok, melyik napon jön el Uratok. 43 Jegyezzétek meg, ha tudná a házigazda, hogy az éjszaka melyik órájában jön a tolvaj, akkor ébren maradna, és nem engedné, hogy betörjön a házába. 44 Ti is legyetek mindig készen, mert az Emberfia is akkor fog eljönni, amikor nem várjátok!”
Példázat a jó és a gonosz szolgáról(C)
45 „Amikor a ház gazdája elmegy, megbízza egyik szolgáját, hogy viseljen gondot az egész házanépére, és idejében adjon nekik enni. Miből látszik, hogy ez a szolga hűséges[f] és bölcs? 46 Abból, hogy amikor az ura megérkezik, a szolga éppen azt a munkát végzi, amit a gazdája rábízott! Milyen boldog és áldott az ilyen szolga! 47 Igazán mondom nektek: ura rá fogja bízni egész birtokának igazgatását!
48 Ha viszont az a szolga gonosz, akkor azt gondolja: »Uram még sokáig nem jön vissza!« 49 Verni kezdi hát a szolgatársait, és a részegesekkel lakomázik együtt. 50 Egy napon azonban — amikor a gonosz szolga nem várja, és nem is gondol rá — az ura hazaérkezik. 51 Akkor az úr kegyetlenül megbünteti őt, és oda küldi, ahová a képmutatók kerülnek. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center