M’Cheyne Bible Reading Plan
32 Halljátok énekem, egek!
Figyelj szavamra, Föld!
2 Tanításom záporozzon a földre,
szavam hulljon, mint harmat a rétre,
mint langyos nyári eső a fűre,
tavaszi zápor a sarjadó vetésre.
3 Dicsérjétek Istenünket,[a]
mert az Örökkévaló nevét hirdetem!
4 Kőszikla ő! Minden tette tökéletes,
minden döntése igazságos.
Hűséges Isten, nincs benne hamisság,
mindenben egyenes és igaz.
5 De ez a nemzedék megromlott,
már nem is a gyermekei többé!
Bizony elfajzott
és elvetemült nemzedék ez!
6 Hát így viszonzod
az Örökkévaló jóságát,
ostoba és esztelen nemzedék?
Hiszen Atyád ő, aki teremtett,
Alkotód, aki nemzetté nevelt!
7 Emlékezz hát a régi időkre,
gondold végig sok-sok nemzedék éveit!
Kérdezd apádat, majd ő elmondja,
és az öregeket, ők elbeszélik:
8 amikor a Felséges
örökséget osztott a nemzeteknek,
mikor Ádám fiait szétválasztotta,
s földjük határait kijelölte,
Izráel fiainak[b] száma szerint,
9 akkor Jákób fiait
magának választotta,
így lett Izráel az Örökkévaló
saját tulajdona, öröksége.
10 Puszta földön találta,
kietlen, szeles, vad sivatagban,
karjával körülölelte, gondozta
és óvta, mint a szeme fényét.
11 Mint sas a fészkét oltalmazza,
fiókáit védi és betakarja,
majd kiterjeszti szárnyát,
kicsinyeit felkapja,
tulajdon tollain hordozza,
12 úgy vezette népét
az Örökkévaló egymaga.
Más isten nem volt vele.
13 Népét az Örökkévaló
a föld magaslatain járatta,
mezők termésével táplálta,
még a kősziklából is mézzel etette,
kovakőből is olajjal itatta.
14 Táplálta tehenek vajával,
juhok tejével,
básáni bakok, bárányok
és kosok húsával,
a legjobb búzával,
és szőlő vérével, a legjobb borral.
15 De mikor meghízott Jesurún,[c]
gazdája ellen rugdosott.
Meghíztál, Izráel,
kövér lettél, elhájasodtál!
Elhagytad Teremtődet,
az Örökkévalót,
megvetetted
szabadításod Kőszikláját!
16 Féltékenységre ingerelték
más istenekkel,
utálatos bálványokkal bosszantották.
17 Gonosz szellemeknek áldoztak,
nem Istennek,
más isteneknek,
akiket nem ismertek.
Újaknak, akik csak most jöttek,
s akiket Izráel ősei sem ismertek.
18 Kőszikládat, aki nemzett,
elfeledted,
elfordultál Istenedtől,
aki világra hozott!
19 Látta ezt az Örökkévaló,
és felháborodott,
eltaszította haragjában
fiait és leányait.
20 „Elrejtem arcomat előlük
— mondta —,
lássam, mire mennek nélkülem!
Mert elvetemült nemzedék ez,
hűtlen és állhatatlan gyermekek.
21 Féltékenységre ingereltek
azzal, ami nem Isten,
felbosszantottak ostoba bálványaikkal.
Hát én is féltékennyé teszem őket
oly néppel, amely nem a népem,
bosszantom őket
ostoba nemzetekkel.
22 Haragom tüze lángra lobban,
s mindent megemészt
a Seol fenekéig,
elégeti a földet és minden termését,
fölgyújtja még a hegyek alapját is.
23 Csapásokkal sújtom népemet,
nyilaimat szórom rájuk,
24 éhség sorvasztja,
emésztő láz
és halálos járvány pusztítja,
vérengző vadak foga szaggatja,
porban csúszó kígyók mérge
öldösi őket.
25 Kívül fegyver gyilkolja népem,
otthon a rettegés,
nem kímél sem férfit, sem szüzet,
csecsemőt és öreget
egyaránt elér.
26 Gondoltam, szétzúzom őket egészen,
még emléküket is
eltörlöm az emberek közül,
27 ha nem tartanék
az ellenség gúnyolódásától,
hogy öntelten félremagyarázzák:
»Nem az Örökkévaló tette ezt velük,
erős kezünk győzte le őket!«”
28 Milyen értelmetlen ez a nép,
nincs köztük bölcs tanácsadó!
29 Ha bölcsek lennének,
megértenék sorsukat.
30 Hogyan üldözhet egy ezret
hogyan futamíthat meg kettő tízezret,
ha Kősziklánk nem dob oda nekik,
ha az Örökkévaló nem szolgáltat ki
bennünket ellenségeinknek?
31 Mert isteneik meg sem állhatnak
Kősziklánk, az Örökkévaló előtt
— még ellenségeink is jól tudják ezt.
32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből származik,
gyümölcsfáik Gomora kertjéből valók.
Szőlőjük keserű fürtöket terem,
s a szőlőszemek mérgezők,
33 boruk, mint a sárkányok mérge,
viperák gyilkos marása.
34-35 „Enyém a büntetés joga,
enyém a bosszúállás
— mondja az Örökkévaló —,
megőrzöm ezt magamnak,
lepecsételt kincseim között.
Én megfizetek nekik,
s akkor elhullanak,
mert közel a veszedelem napja,
amely rájuk vár,
és sebesen közeledik.”
36 Megítéli népét az Örökkévaló,
de szolgáin megkönyörül,
ha látja, hogy elfogyott erejük,
nincs többé sem szolga,
sem szabad.
37 „Hol vannak hát isteneitek?
— kérdezi tőlük. —
Hol van kősziklátok,
akiben biztatok?
Segítsenek most bálványaitok,
38 akik megették áldozataitok húsát,
megitták az italáldozat borát!
Most védjenek meg titeket,
ha tudnak!
39 Lássátok meg végre,
hogy egyedül én vagyok Isten,
ÉN VAGYOK,
és nincs más Isten kívülem!
Én ölök és elevenítek,
megsebesítek és meggyógyítok,
s kezemből ki nem ragadhat senki sem!
40 Fölemelem kezemet az égre,
és magamra esküszöm.
Amilyen biztos, hogy örökké élek,
olyan biztos, hogy ezt megteszem:
41 Villámló kardomat megélesítem,
marokra fogom, megsuhintom,
ítélethez fog kezem,
bosszút állok ellenségeimen,
és gyűlölőimnek megfizetek.
42 Nyilaim vértől részegednek,
kardom jóllakik hússal,
a megöltek és foglyok vérével,
az ellenség vezéreivel.”
43 Ujjongjatok, ti nemzetek,
az ő népével együtt!
Mert megtorolja
szolgáinak meggyilkolását,
bosszút áll ellenségein,
de népét és földjét
a bűntől megtisztítja.[d]
44 Így énekelte ezt az éneket Mózes, Józsuéval együtt, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta.
Mózes fölmegy a Nebó-hegyre
45 Miután Mózes befejezte az éneket, 46 ezt mondta nekik: Szívleljétek meg, és véssétek emlékezetetekbe a Törvény minden igéjét, amelyet ma elmondtam nektek! Tanítsátok meg rá gyermekeiteket is, és parancsoljátok meg nekik, hogy engedelmeskedjenek azoknak. 47 Nem üres beszédek ezek, hanem az életet jelentik a számotokra! A Törvény megtartása által lakhattok hosszú ideig azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek azt.
48 Ugyanazon a napon szólt az Örökkévaló Mózeshez: 49 „Menj föl az Abárim-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Moáb földjén van, Jerikóval szemben! Onnan tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel népének adok, hogy birtokba vegyék azt. 50 Ott fogsz meghalni, azon a hegyen, és pihenni térsz őseidhez, ahogyan testvéred, Áron is meghalt a Hór-hegyen, és pihenni tért őseihez. 51 Azért határoztam így, mert mindketten vétkeztetek ellenem Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, amikor nem szenteltetek meg[e] engem Izráel népe előtt. 52 A távolból megláthatod azt a földet, amelyet Izráel népének adok, de oda nem mehetsz be.”
Ajin
121 Azt tettem, ami helyes és igazságos,
ne adj át azoknak, akik el akarnak taposni engem!
122 Kérlek, te vállalj értem, szolgádért, kezességet,
hogy a büszkék ne nyomhassanak el engem!
123 Szemem sóvárogva várja segítségedet:
igazságos ígéreted teljesülését.
124 Bánj velem, szolgáddal, kegyelmed szerint,
és taníts törvényedre!
125 Uram, szolgád vagyok,
segíts, hogy megérthessem bizonyítékaidat!
126 Itt az ideje, Örökkévaló, hogy cselekedj,
mert az emberek eltértek tanításodtól!
127 De én szeretem parancsaidat,
az aranynál is, még a színaranynál is jobban.
128 Követem minden utasításodat,
de gyűlölök minden hamisságot és csalást.
Pe
129 Bizonyítékaid csodálatosak,
ezért lelkem hozzájuk igazodik.
130 Uram, beszéded megértése világosságot gyújt a sötétben,
még a tanulatlan embert is bölccsé teszi.
131 Annyira kívánom parancsaidat,
mint fuldokló a levegőt!
132 Uram, fordulj hozzám, és erősíts meg,
ahogy azokkal bánsz, akik szeretnek téged!
133 Beszéded vezessen, és erősítse lépteimet,
hogy ne uralkodjon rajtam semmiféle gonosz!
134 Szabadíts meg az emberek elnyomásától,
hogy a te utasításaidat követhessem!
135 Arcod fénye ragyogjon rám, szolgádra,
és taníts törvényeidre!
136 Patakzik a könny szememből,
mert az emberek nem követik tanításaidat!
Cádé
137 Örökkévaló, te igazságos vagy,
ítéleteid is igazságosak és helyesek!
138 Igazságos és jó törvényeket adtál nekünk,
amelyek teljesen megbízhatóak.
139 Izzó szenvedély emészt engem,
mert ellenségeim nem törődnek beszédeddel!
140 Uram, beszéded tiszta, mint a tűzben finomított arany,
szolgád azért szereti szavaidat!
141 Én ugyan lenézett és jelentéktelen vagyok,
utasításaidat mégis megtartom, Uram!
142 Igazságosságod örökké érvényes,
tanításod pedig igaz és megbízható!
143 Nagy nyomorúság és baj ért,
mégis parancsaidban gyönyörködöm.
144 Igazságos bizonyítékaid örökké érvényesek,
hadd értsem meg őket, hogy élhessek!
Nem az Örökkévaló keze gyengült meg
59 Nézzétek! Nem az Örökkévaló keze gyengült meg,
hogy ne tudna megszabadítani titeket,
nem süketült meg,
hogy szavatokat ne hallaná,
2 hanem bűneitek választanak el titeket Istenetektől,
és vétkeitek takarják el arcát előletek,
ezért nem hallgat meg benneteket!
3 Hiszen kezetekhez vér tapad,
ujjaitokhoz bűn ragad,
ajkatok hazugságot beszél,
és nyelvetek gonoszságot suttog.
4 Nincs, aki kiállna az igazságért,
nincs, aki helyesen ítélne.
Inkább üres hazugságban bíznak,
és hazudoznak,
hamisságot fogannak,
és vétkeket szülnek.
5 Viperák tojásait költik ki,
és pókhálót szőnek.
Aki eszik a tojásokból, meghal,
ha pedig feltöri, viperát költ ki.
6 Pókhálójukból nem készítenek ruhát,
nem is takarózhatnak vele.
Minden tettük törvénytelen,
s kezeik erőszakossággal vannak tele.
7 Lábaik gonoszra igyekeznek,
és sietnek ártatlan vért ontani.
Már gondolataik is a bűn körül forognak,
s útjaikon pusztulás és romlás terem.
8 A békesség útját nem ismerik,
a jogosság számukra ismeretlen,
tekervényes utakra tértek,
amelyeken nyoma sincs a békességnek.
9 Ezért van tőlünk távol a helyes ítélet,
és nem ér el bennünket az igazságosság.
Világosságra várunk,
de sötétség vesz körül,
napfényt remélünk,
de homályban járunk.
10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok,
tapogatózunk, mint akinek nincs szeme,
délben is megbotlunk, mint éjszaka.
Olyanok vagyunk, mint élők között a holtak.
11 Morgolódunk, mint a medvék,
mint a gerlék, úgy nyögünk.
Jogosságot remélünk, de nem jön,
szabadulást, de távol marad,
12 mert sokat vétkeztünk az Örökkévaló ellen,
és bűneink ellenünk tanúskodnak.
Bizony, vétkeink terhe nyom,
és jól ismerjük bűneinket:
13 megtagadtuk az Örökkévalót, és lázadtunk ellene,
elfordultunk Istenünktől.
Elnyomásról és lázadásról beszéltünk,
hazug szavakat forgattunk szívünkben,
és hazugságot szólt a szánk.
14 A jogosság vereséget szenvedett,
s az igazságosság messze, a távolban áll,
az igazság holtan hever a város utcáin,
a becsület és egyenesség be sem jöhet a városba!
15 Nem maradt a hűségből semmi sem,
aki pedig tartózkodik a gonosztól,
azt kirabolják.
Az Örökkévaló látta, és haragudott miatta,
hogy nincs törvény és igazság.
16 Látta, hogy nincs senki,
nincs, aki népéért közbenjárna nála.
Ezért saját hatalmára támaszkodott,
karja szerzett győzelmet,
igazsága segített neki.
17 Magára öltötte az igazságosságot, mint páncélt,
fejére tette a szabadítás sisakját,
a bosszúállás ruhájába öltözött,
s a féltő szeretet[a] palástját terítette vállára.
18 Megfizet mindenkinek tettei szerint,
haraggal ellenfeleinek,
bosszúval ellenségeinek,
s bosszút áll még a távoli szigeteken is.
19 Ezért félik majd az Örökkévaló nevét napnyugaton,
és tisztelik dicsőségét keleten,
mikor eljön, mint egy sebes sodrású folyó,
amelyet az Örökkévaló Szelleme hajt.
20 Eljön Sionhoz mint Megváltó,[b]
eljön azokhoz,
akik Jákób népe közül hozzá fordulnak,
és bűneiket elhagyják.
Az Örökkévaló határozott így.
21 Én pedig ilyen szövetséget kötök velük, mondja az Örökkévaló:
„Rajtad nyugvó Szellemem,
és szavaim, amelyeket szádba adtam,
mostantól fogva el nem távoznak tőled soha.
Veled maradnak, és utódaiddal,
meg az ő utódaikkal is!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
Ne ítéljetek el senkit!(A)
7 „Ne ítéljetek el senkit, hogy titeket se ítéljenek majd el! 2 Ha mégis ítéletet mondtok mások fölött, akkor titeket is úgy ítélnek majd, ahogyan ti ítéltek másokat. Amilyen mértékkel mértek másokat, olyan mértékkel mérnek majd titeket is. 3 Miért nézed a szálkát a másik szemében, ha a magadéban még a gerendát sem veszed észre? 4 Hogy mondhatod neki: »Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből!« — amikor a te szemedben gerenda van? 5 Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát! Akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy a szálkát is kivehesd más szeméből.
6 Nem dobjuk a kutyák elé azt a szent húst, amit Istennek áldozunk. Ti se adjátok a kutyáknak, ami szent, mert csak ellenetek fordulnak, és megmarnak! Gyöngyeiteket se szórjátok a disznók elé, mert csak a sárba tapossák!”
Kitartóan kérjetek Istentől!(B)
7 „Kitartóan kérjétek, és megkapjátok! Kitartóan keressétek, és megtaláljátok! Kitartóan kopogtassatok, és kinyitják nektek az ajtót! 8 Mert aki kitartóan kéri, megkapja, amit kér. Aki kitartóan keresi, az megtalálja, amit keres. Aki kitartóan kopogtat, annak kinyitják az ajtót.
9 Melyik apa adna a fiának követ, ha az kenyeret kér tőle? 10 Vagy ha a fia halat kér, kígyót ad-e neki? 11 Ha tehát még ti is — bár romlottak vagytok — tudtok jó ajándékot adni gyerekeiteknek, mennyivel inkább Mennyei Atyátok! Ő biztosan megad minden jót azoknak, akik elkérik tőle!”
A Törvény lényege
12 „Ezért úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak! Ez a lényege a Mózes Törvényének és a próféták tanításának.”
Szűk kapu és keskeny ösvény(C)
13 „A szűk kapun menjetek be! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan járnak rajta. 14 De az életre vezető ajtó szűk, az ösvény keskeny, és csak kevesen találják meg.”
A hamis prófétákról(D)
15 „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhoknak álcázva közelednek hozzátok, de belül olyanok, mint a ragadozó farkasok! 16 Arról ismerhetitek fel őket, hogy mit tesznek, és annak mi az eredménye. Hiszen a tövises bokor nem teremhet szőlőt, vagy a bogáncskóró fügét. 17 Ugyanígy minden jó fa jó gyümölcsöket terem, a rossz fa pedig rosszakat. 18 A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt, és a rossz fa sem hoz jót. 19 Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre dobnak. 20 Tehát ezeket a hamis prófétákat is a tetteik eredményei alapján ismeritek fel.
21 Nem mindenki fog bemenni Isten Királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!« Csak az megy be, aki megteszi, amit Mennyei Atyám akar. 22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki a gonosz szellemeket? Nem a te nevedben tettünk sok csodát?« 23 Akkor világosan megmondom nekik: »Semmi közötök hozzám, sohasem ismertelek titeket! Menjetek előlem, ti törvényszegők!«”
A bölcs és az ostoba háza(E)
24 „Aki meghallgatja szavaimat, és meg is teszi, amit mondok, az olyan, mint a bölcs, aki a házát sziklára alapozta. 25 Esett az eső, jött az árvíz, fújt a szél, és nekitámadt a háznak, de az mégsem dőlt össze, mert sziklára építették.
26 Aki pedig hallgatja a szavaimat, de nem teszi meg, amit mondok, az olyan, mint az ostoba, aki homokra építette a házát. 27 Esett az eső, jött az árvíz, fújt a szél, és rázúdult a házra, az pedig teljesen romba dőlt.”
28 Mikor Jézus befejezte a beszédet, az egész tömeg csodálkozott a tanításán, 29 mert nem úgy tanította őket, mint a törvénytanítóik, hahanem úgy, mint akinek teljes hatalma van.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center