M’Cheyne Bible Reading Plan
24 Mózes így folytatta: Előfordulhat, hogy egy férfi megházasodik, de valami oknál fogva nincs megelégedve a feleségével. Ekkor megteheti, hogy válólevelet ír, azt a felesége kezébe adja, és elküldi. Ha tehát a férfi el akar válni tőle, így kell eljárnia. 2 Az asszony ezután szabadon feleségül mehet egy másik férfihoz. 3 Előfordulhat azonban, hogy a második férje is elválik tőle: ő is válólevelet ad az asszony kezébe és elküldi a háztól. Az is lehet, hogy a második férj meghal. 4 Ilyen esetben az első férj nem veheti ismét feleségül azt az asszonyt, mert az ő számára az az asszony tisztátalanná válik. Ha mégis feleségül venné, az utálatos dolog lenne az Örökkévaló szemében. Vigyázzatok, hogy ne szennyezzétek be azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek örökségül!
5 Amikor egy férfi új feleséget vesz, egy évig ne vonuljon hadba, és más egyéb közösségi munkát se végeztessenek vele, hanem maradjon otthon a felesége mellett, és tegye boldoggá asszonyát.
6 Amikor kölcsönt adtok valakinek, és zálogot kértek a visszafizetésre biztosítékul, ne vegyétek el senkitől a kézimalmot, vagy annak felső kövét, mert így az adós egész családját megfosztanátok a mindennapi kenyértől.
7 Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izráel népe közül valakit elrabolt, és szolgájává tette, vagy eladta rabszolgának, akkor az emberrabló halállal bűnhődjön. Így tisztítsátok ki a gonoszt magatok közül!
8 Ha rosszindulatú bőrbetegség jelentkezik valakin, pontosan kövessétek a papok útmutatásait, és azok szerint járjatok el, amiket nekik parancsoltam! 9 Emlékezzetek rá, mit tett az Örökkévaló Mirjámmal útközben, mikor Egyiptomot elhagytuk![a]
10 Amikor izráeli testvérednek pénzt adsz kölcsön, ne menj be a házába, hogy magad vedd el tőle a zálogot! 11 Várd meg az ajtó előtt, amíg ő maga hozza ki, és adja át neked. 12 De ha az adós olyan szegény, hogy csak egyetlen felsőruháját adhatja zálogba, amely egyúttal az egyetlen éjjeli takarója is, akkor ne tartsd magadnál a zálogba vett ruhát másnapig. 13 Feltétlenül add vissza neki még aznap, mielőtt a nap lemegy, hadd takarózzon a saját ruhájával. A szegény adós áldani fog ezért, Istenünk, az Örökkévaló pedig számon tartja, hogy igazságosan jártál el, és a javadra számítja be.
14 Ne zsarold ki szegény napszámosodat, és ne tartsd vissza a bérét, akár Izráel népéből való testvéred, akár idegen nemzet fia, aki jövevényként lakik földeteken. 15 Még azon a napon, napnyugta előtt fizesd ki a bérét, amiért megdolgozott, hiszen látod, milyen szegény, és mennyire szüksége van rá. Ha nem teszed, ő az Örökkévalóhoz kiált miattad, téged pedig bűn fog terhelni.
16 A szülőket ne ítéljék halálra a gyermekeik bűne miatt, de a gyermekeket se a szüleik vétkéért. Mindenki csak a maga vétkéért bűnhődjön.
17 Ne forgassátok ki jogaikból a veletek együtt lakó idegeneket vagy az árvákat! Özvegyasszonytól ne vedd zálogba a felsőruháját! 18 Emlékezz rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, de Istenünk, az Örökkévaló kiváltott onnan! Ezért parancsolom neked ezeket.
19 Amikor a gabonádat aratod, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza érte, hanem hagyd ott a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek! Akkor Istenünk, az Örökkévaló megáld téged mindenben, amit teszel. 20 Amikor levered olajfáidról a termést, ne menj vissza a fán maradt bogyókért, hanem hagyd ott a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek! 21 Amikor leszüreteled szőlődet, utána már ne szemezgess róla, hanem hagyd ott, ami rajta maradt a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek! 22 Emlékezz rá, hogy te is rabszolga voltál Egyiptomban, ezért parancsolom neked ezeket.
114 Mikor Izráel népe kijött Egyiptomból,
Jákób családja az idegen nyelvű népek közül,
2 Júda lett Isten szent lakóhelye,
Izráel a királysága.
3 Meglátta a tenger és elfutott előle,
a Jordán pedig visszafordult.
4 A hegyek szökdelve táncoltak, mint a vadkecskék,
a dombok ugrándoztak, mint a bárányok.
5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál?
És te, Jordán, hogy visszafordultál?
6 Mit ugrándoztok, ti hegyek, mint a vadkecskék,
és ti dombok, mint a bárányok?
7 Reszkess az Úr előtt, te föld,
reszkess Jákób Istene előtt,
8 aki a sziklát tóvá változtatta,
kemény kősziklából forrást fakasztott!
115 Magadnak szerezz dicsőséget, Örökkévaló,
ne nekünk!
Egyedül tiéd minden dicsőség,
hűséges szeretetedért!
2 Ne mondhassák az idegen népek:
„Ugyan, hol a ti Istenetek?!”
3 Bizony, Istenünk a Mennyben lakik,
és mindent megtehet, amit csak akar!
4 A népek istenei csak bálványok,
hitvány szobrok, ezüstből, aranyból,
emberi kéz alkotásai!
5 Van szájuk, de némák,
van szemük, de vakok,
6 van fülük, de süketek,
van orruk, de nem szagolnak,
7 van kezük, de nem tapintanak,
van lábuk, de nem járnak,
torkuk sem ad hangot sohasem.
8 Ilyenek lesznek maguk is,
akik bálványokat emelnek,
és azokban bíznak!
9 Izráel népe, te az Örökkévalóban bízzál!
Segítséged és pajzsod ő!
10 Áron családja, az Örökkévalóban bízzál!
Segítséged és pajzsod ő!
11 Akik az Örökkévalót imádjátok, benne bízzatok!
Segítségetek és pajzsotok ő!
12 Az Örökkévaló törődik velünk, figyel ránk,
és megáld bennünket!
Megáldja Izráel népét,
megáldja Áron családját,
13 megáld titeket, akik őt imádjátok,
kicsinytől fogva nagyig.
14 Adjon nektek az Örökkévaló
mind többet és többet,
nektek és gyermekeiteknek egyaránt!
15 Áldjon meg téged az Örökkévaló,
aki a Mennyet és a Földet teremtette!
16 A Menny az Örökkévalóé,
de a Földet az ember fiainak adta.
17 Nem a halottak dicsérik az Örökkévalót,
nem azok, akik leszálltak a csend országába,
18 hanem mi, akik élünk!
Igen, dicsérjük az Örökkévalót
most és mindörökké!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Nézzetek Ábrahámra!
51 „Figyeljetek rám,
akik kívánjátok az igazságosságot,
akik az Örökkévalót keresitek!
2 Nézzetek Ábrahámra, ősapátokra,
a sziklára, amelyből kihasítottak titeket!
Nézzetek Sárára, aki benneteket világra hozott,
a kőfejtőre,[a] melyből származtatok!
Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam,
de megáldottam, és utódait megszaporítottam.
3 Bizony, helyreállítja az Örökkévaló Siont,
romjaiból újra felépíti,
elpusztult földjét olyanná teszi,
mint az Éden,
kopár pusztájából az Örökkévaló kertje lesz,
öröm szava hangzik ott,
dicséret és hálaének hallatszik benne.”
Szabadításom örökre érvényes!
4 „Figyelj rám, népem!
Nemzetem hallgass rám!
Mert tanítás származik tőlem,
igazságos ítéletem megvilágosítja a nemzeteket.
5 Hamar eljön igazságom,
már úton van szabadításom,
és karjaim népeket ítélnek.
Reménykedve várnak engem a szigetek
és a távoli partok lakói,
s karom erejében bíznak.
6 Tekintsetek fel az égre,
nézzetek a földre körös-körül!
Mindezek elmúlnak:
az ég eltűnik, mint a füst,
a föld pedig szertefoszlik,
mint kopott ruha,
lakói meghalnak és elenyésznek.
De szabadításom örökre érvényes,
és igazságosságom soha nem változik.”
7 „Figyeljetek rám,
akik ismeritek az igazságosságot!
Hallgass rám, te nép,
aki Törvényem szívedbe zártad!
Ne féljetek azoktól,
akik gyaláznak titeket!
Ne essetek kétségbe szidalmaik miatt!
8 Mert úgy pusztulnak el,
mint a molyrágta ruha.
Végük lesz, mint a gyapjúnak,
melyet férgek rágnak szét.”
Ébredj föl, Örökkévaló karja!
9 Ébredj föl, ébredj föl, Örökkévaló karja!
Mutasd meg erődet, mint a régi időkben,
az ősi nemzedékek napjaiban!
Hiszen Ráháb[b] fejét karod ereje hasította ketté,
a tengeri szörnyet te döfted keresztül!
10 Te szárítottad ki a tenger mély vizét,
te készítettél utat a tenger fenekén,
hogy megváltottaid átkeljenek rajta!
11 Így jönnek majd az Örökkévaló megváltottai,
ujjongó énekkel térnek vissza Sionra,
fejüket örök öröm koszorúzza.
Vidámság és öröm lesz a részük,
messze tűnik a bánat és fájdalom.
12 „Én magam vigasztallak meg titeket!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
Hogyan félhetsz hát halandótól,
vagy bárki ember fiától,
aki mulandó, mint a fű?
13 Elfelejtkeztél az Örökkévalóról, Teremtődről,
aki az eget kiterjesztette,
és a földet megalapozta?
Miért rettegsz hát folyton
a haragvó elnyomótól,
aki el akar pusztítani?
De hová lett a dühöngő haragú elnyomó?
14 Hamarosan megszabadul a fogoly,
nem hal meg a börtönben,
és kenyere sem fogy el,
15 mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
aki felkavarja a tengert,
hogy zúgjanak hullámai.
Örökkévaló, Seregek Ura — ez a nevem.
16 Én adtam szádba saját szavaimat,
és kezem árnyékával takartalak be,
hogy új eget alkossak,
és a földet újra alapozzam,
és azt mondjam Sionnak:
»Az én népem vagy!«”
Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem!
17 Ébredj föl!
Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem,
aki az Örökkévaló haragját elszenvedted,
elvetted kezéből poharát, és kiittad!
Bizony, ki kellett innod a büntetés öblös kelyhét,
amelytől tántorogsz.
18 Fiúkat szültél,
de egy sem akadt köztük,
aki vezetett volna.
Felnevelted őket,
de egy sem fogta meg a kezed.
19 Kétszeres csapás ért,
mégsem szánt meg senki.
Pusztítás és rombolás tört rád,
éhínség és fegyver ért utol,
de ki vigasztal téged?
20 Ájultan hevertek fiaid az utcákon szerteszét,
mint hálóba gabalyodott vadak[c],
tehetetlenül.
Megrészegedtek az Örökkévaló haragjától,
beteltek büntetésével.
21 Halld meg hát, Jeruzsálem,
te megalázott!
Figyelj rám, aki megrészegedtél,
de nem a bortól!
22 Ezt üzeni neked Urad, az Örökkévaló,
és Istened, aki felkarolja népe ügyét:
„Nézd, kivettem kezedből a poharat,
amely megrészegített!
Nem kell többet innod
haragom öblös kelyhéből,
elég már ennyi!
23 De kínzóid kezébe adom,
hogy ők igyák meg.
Azok, akik ezt mondták neked:
»Feküdj csak a földre,
hadd tapossunk rajtad!«
Te pedig eltűrted,
hogy a földre tapossanak.
Úgy tiporták hátadat,
mint járókelő az utat.”
Új Ég, Új Föld, Új Jeruzsálem
21 Újra láttam: Új Ég és Új Föld[a] tűnt elő, mert a régi Ég és a régi Föld már eltűnt, és tenger sem volt többé. 2 Láttam, hogy a Szent Város, az Új Jeruzsálem[b] leszállt a Mennyből, Istentől. Olyan volt, mint egy menyasszony, akit a férje számára öltöztettek és ékesítettek fel. 3 Majd erős hangot hallottam a Mennyből, amely ezt kiáltotta: „Isten otthona most már az emberek között van, s ő ezentúl együtt lakozik velük. Népévé lesznek, ő pedig Istenükké lesz. 4 Minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.”
5 Ekkor az, aki a trónon ült, megszólalt: „Lásd, én mindent megújítok!” Majd így szólt hozzám: „Írd le, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak!”
6 Azután ezt mondta: „Be van fejezve! Én vagyok az Alfa és az Ómega[c], mindennek az elkezdője és a befejezője. Aki szomjas, annak inni adok az élet vizének forrásából ajándékul. 7 Aki győz, örökli mindezeket, annak Istene leszek, ő pedig a fiam lesz. 8 Azonban a gyávák, a hitetlenek, és akik gyűlöletes dolgokat tesznek, a gyilkosok, a szexuális bűnben élők, akik varázslással foglalkoznak, a bálványimádók és a hazugok — mindezek a tűz-tóba kerülnek, amelyben kén ég. Ez a második halál.”
9 Azután odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akik a hét utolsó csapással teli poharakat kapták. Ezt mondta: „Jöjj velem, megmutatom neked a Menyasszonyt, a Bárány feleségét!” 10 Ekkor magával ragadott a Szent Szellem, és az angyal elvezetett egy hatalmas és magas hegyre. Megmutatta a Szent Várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a Mennyből szállt le. 11 Isten dicsősége ragyogott belőle: a fénye olyan volt, mint a legértékesebb drágakőé, a kristálytiszta gyémánté. 12 A városnak erős és magas fala volt és tizenkét kapuja. Egy-egy angyal állt a kapuknál, amelyekre fel volt írva egy-egy név Izráel tizenkét törzsének nevei közül. 13 Három kapu volt a város keleti oldalán, három az északi, három a déli és három a nyugati oldalon. 14 A városfal tizenkét alapkőre épült, amelyekre a Bárány tizenkét apostolának neve volt felírva.
15 Az angyalnál, aki velem beszélt, volt egy arany mérőpálca, s azzal mérte meg a várost, a kapukat és falakat. 16 A város pontosan négyzet alakú, hossza és szélessége egyenlő. Megmérte a várost a mérőpálcával, és az eredmény 12 000 stádium[d] lett. A város hossza, szélessége és magassága is egyenlő. 17 Azután a falat is megmérte: ez 144 könyök[e] magas volt — férfi, vagyis angyal mértékével mérve. 18 A fal gyémántból épült, maga a város pedig színaranyból, amely átlátszó volt, mint a tiszta üveg.
19 A városfal alapkövei sokféle értékes drágakővel voltak ékesítve. Az első alapkő gyémánt, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20 az ötödik szárdonix, a hatodik rubin, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. 21 A tizenkét kapu tizenkét gyöngyből készült — minden kapu egy-egy gyöngyből —, a város főútja pedig színaranyból, amely olyan átlátszó volt, mint a tiszta üveg.
22 Templomot nem láttam a városban, mert annak temploma maga a Mindenható Úr Isten és a Bárány. 23 A városnak nincs szüksége sem a Nap, sem a Hold fényére, mert Isten dicsősége ragyogja be, a világosság forrása pedig maga a Bárány.
24 Ebben a világosságban élnek a világ nemzetei. A Föld királyai ebbe a városba hozzák be gazdagságukat és kincseiket. 25 Nappal a város kapuit soha nem zárják be, éjszaka pedig egyáltalán nem is lesz ott. 26 Oda viszik a nemzetek gazdagságukat és kincseiket, 27 de semmit sem lehet oda bevinni, ami tisztátalan. Akik szégyellni való, utálatos, vagy hamis dolgokat tesznek, nem mehetnek be, csak azok, akiknek nevét felírták az Élet Könyvébe, amely a Bárányé.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center