M’Cheyne Bible Reading Plan

Az Ígéret Földjét nem az érdemeitekért kapjátok!

9 Mózes így folytatta: figyelj rám, Izráel! Hamarosan átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek arra a földre, és kiűzzetek onnan nálatok nagyobb és erősebb nemzeteket. Megerősített városaikat elfoglaljátok, noha falaik az égig érnek. ² Legyőzitek azokat a nemzeteket, pedig harcosaik között vannak Anák utódai is: óriási termetű és erős vitézek — ahogyan ti is tudjátok. Róluk szokták mondani: „Ki állhat ellen Anák fiainak?”

³ Tudjátok meg hát, hogy Istenünk, az Örökkévaló maga megy előttetek, mint pusztító tűz! Ő fogja legyőzni és elpusztítani azokat a nemzeteket, hogy ki tudjátok űzni őket arról a földről, és hamar megsemmisítsétek őket — ahogy az Örökkévaló megígérte.

⁴ De jól vigyázzatok! Amikor Istenünk, az Örökkévaló kiűzi őket előletek, nehogy azt gondoljátok: „Lám, az Örökkévaló azért hozott bennünket ide és adta nekünk ezt a földet, mert megérdemeltük!” Nem! Azok a nemzetek érdemelték ki a saját gonoszságuk miatt, hogy az Örökkévaló előletek kiűzze és elpusztítsa őket! ⁵ Titeket nem a saját érdemeitekért visz be oda az Örökkévaló! Nem azért adja nektek azt a földet, mintha ti jobbak és különbek lennétek másoknál, hanem azért, mert így teljesíti be ígéretét, amelyet esküvel ígért őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Azokat a nemzeteket pedig a saját gonoszságuk miatt űzi ki előletek. ⁶ Jól jegyezzétek meg tehát, hogy Istenünk, az Örökkévaló nem azért adja nektek azt a jó földet, mintha megérdemelnétek, hiszen kemény nyakú, makacs és engedetlen nép vagytok!

Emlékezzetek az Örökkévaló haragjára!^(A)

⁷ Emlékezzetek csak vissza, hányszor haragítottátok magatokra Istenünket, az Örökkévalót a pusztában! Attól kezdve, hogy elindultunk Egyiptomból, mind a mai napig szüntelenül csak engedetlenkedtetek és lázadoztatok ellene! ⁸ Már a Hóreb hegynél annyira felbosszantottátok, hogy el akart pusztítani benneteket.

⁹ Akkor történt, hogy fölmentem a hegyre, hogy átvegyem az Örökkévaló kezéből azokat a kőtáblákat, amelyek szerint szövetséget kötött velünk. Ott is maradtam a hegyen 40 nap és 40 éjjel — s ezalatt semmit sem ettem vagy ittam. ^10-11 Amikor a 40 nap eltelt, az Örökkévaló átadta nekem a kőtáblákat, a szövetség tábláit. Ezekre a saját ujjával írta azokat az igéket, amelyeket mondott nekünk a hegyen égő tűzből, amikor Izráel egész gyülekezete ott állt előtte. ¹² Akkor az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Mózes, most kelj föl, és sietve menj le népedhez, amelyet kivezettél Egyiptomból, mert nagy bűnt követtek el. Bizony hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Bálványszobrot készítettek maguknak aranyból.”

¹³ Még ezt is mondta az Örökkévaló: „Látom, hogy ez a nép nyakas és engedetlen! ¹⁴ Állj félre hát az utamból, hadd pusztítsam el őket! Eltörlöm ezt a népet a föld színéről, és helyettük a te utódaidból támasztok náluk nagyobb és erősebb népet!”

¹⁵ Akkor lejöttem a hegyről, amely tűzben égett. Kezemben hoztam a Szövetség két kőtábláját. ¹⁶ Amikor a táborba értem, láttam, hogy bikaformájú bálványszobrot készítettetek, hogy azt imádjátok. Láttam, hogy milyen súlyosan vétkeztetek Istenünk, az Örökkévaló ellen, és hamar letértetek arról az útról, amelyet ő parancsolt számunkra. ¹⁷ Emiatt a szemetek láttára földhöz vágtam a két kőtáblát, és összetörtem azokat.

¹⁸ Azután ismét arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt — úgy, mint korábban. Így feküdtem ott 40 nap és 40 éjjel, étlen-szomjan, és könyörögtem neki, hogy bocsássa meg, amit vétkeztetek ellene. Bizony, súlyos bűnt követtetek el, amikor azt tettétek, amit gyűlöl, és ezzel haragra ingereltétek őt! ¹⁹ Én magam is megrémültem az Örökkévaló izzó haragjától és lángoló dühétől, amellyel el akart pusztítani benneteket. Ennek ellenére közbenjártam értetek. Ő pedig ismét meghallgatta könyörgésemet, és teljesítette kérésemet. ²⁰ Áronra is nagyon megharagudott, és őt is meg akarta ölni, de Áronért is imádkoztam akkor. ²¹ Azután fogtam azt az utálatos bálványszobrot, megégettem és összemorzsoltam, amíg egészen porrá nem lett, s azután beleszórtam a patakba, amely a hegyről folyt le.

Mózes közbenjár a népért

²² Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is megharagítottátok az Örökkévalót. ²³ Ugyanígy történt Kádés-Barneában is. Az Örökkévaló elküldött titeket, hogy induljatok, és foglaljátok el azt a földet, amelyet nektek adott. Ti mégis lázadoztatok Istenünk, az Örökkévaló parancsa ellen, nem hittetek neki, és nem engedelmeskedtetek szavának. ²⁴ Amióta csak ismerlek benneteket, mindig lázadoztatok ellene.

²⁵ Tehát ismét arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt, mivel azt mondta, hogy el akar pusztítani titeket. Ott feküdtem előtte 40 nap és 40 éjjel, ²⁶ és így könyörögtem: Örökkévaló Isten! Kérlek, ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal megváltottál! Ne töröld el Izráelt, amelyet erős karoddal kihoztál Egyiptomból! ²⁷ Szolgáidra emlékezz: Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra! Ne tekints ennek a népnek a bűneire, makacsságára és vétkeire! ²⁸ Ne mondhassák Egyiptomban, ahonnan kihoztál bennünket: „Az Örökkévaló nem volt képes bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik. Bizony, az Örökkévaló megutálta ezt a népet, és csak azért hozta ki a pusztába, hogy megölje őket mind egy szálig.” ²⁹ Gondold meg, Örökkévaló, hogy ez a nép mégis a te néped! A te örökséged, amelyet nagy hatalmaddal és erőddel hoztál ki Egyiptomból!

Zsoltár. Ének szombatnapra.

Ezékiás az Örökkévaló segítségét kéri^(A)

37 Amikor Ezékiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta a ruháit, majd zsákruhába^[a] öltözött, és az Örökkévaló Templomához ment. ² Azután elküldte néhány emberét Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei: Eljákim, a királyi palota udvarmestere, azután Sebna, a király titkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsákruhába öltöztek.

³ Elmentek Ézsaiáshoz és ezt mondták: „Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje.^{[b] 4} Talán meghallotta Istened, az Örökkévaló, hogy mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent káromolja és gyalázza. Talán meg is fenyíti őt Istened, az Örökkévaló ezért az istenkáromlásért, amely bizonyára feljutott hozzá. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”

^5-6 Ézsaiás meghallgatta a király üzenetét, majd így felelt: „Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az Örökkévaló: »Ne ijedj meg attól, amit az asszír király szolgái mondtak, mert ők engem gyaláztak és káromoltak! ⁷ Figyeld csak meg, mit teszek vele! Egy szellemet küldök az asszír király ellen. Amikor a király híreket kap, hazatér országába, ott pedig kardélre juttatom: a saját földjén fogják meggyilkolni.«”

^8-9 Ezután Tirháká,^[c] Etiópia királya felvonult seregével Asszíria királya ellen. Amikor ezt az asszír király megtudta, elvonult Lákisból, és Libna városát kezdte ostromolni. Rabsaké ekkor Libnába ment, mert közben hallotta, hogy az asszír király ott tartózkodik.

Az asszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki szóban és írásban is:

¹⁰ „Ne higgy Istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának a kezébe; mert Istened becsap téged! ¹¹ Láthatod, hogyan pusztították el Asszíria királyai az összes országot! Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből?! ¹² Elődeim, Asszíria királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Telasszárban! Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni népét Asszíria hatalmától. ¹³ Nézd meg mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvá királyainak!”

Ezékiás imádsága

¹⁴ Ezékiás meghallgatta a követeket, átvette tőlük az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset, ¹⁵ és így könyörgött az Örökkévalóhoz:

¹⁶ „Örökkévaló, Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te teremtetted az eget és a földet! ¹⁷ Kérlek, Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent káromolta és gyalázta!

¹⁸ Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat, ¹⁹ azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek nem voltak valódiak, csupán emberi kéz kőből és fából készült alkotásai — ezért tudták elpusztítani azokat.

²⁰ Ezért hát, Örökkévaló, Istenünk, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy egyedül te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!”

Az Örökkévaló válasza

²¹ Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene. Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt,^{[d] 22} válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek:

³⁰ Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked!

Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami a gabonaföldön magától terem. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek.

³¹ Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz ágain. ³² Mert e nép maradéka Jeruzsálemből kiindulva ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak majd szét. Az Örökkévaló féltékeny és erős szeretete^[f] fogja ezt véghezvinni.”

³³ Asszíria királyáról pedig ezt mondja az Örökkévaló:

Az asszír sereg pusztulása

³⁶ Ezután az Örökkévaló elküldte angyalát, aki éjjel 185 000 katonát megölt az asszír sereg táborában. Amikor másnap reggel az életben maradottak korán reggel felébredtek, megdöbbenve látták bajtársaik holttestét. ³⁷ Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt. ³⁸ Egy napon Szanhérib éppen imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, amikor fiai, Adrammelek és Szárecer karddal meggyilkolták, majd elmenekültek Ararát földjére. Ezután Szanhérib egyik fia, Észárhaddón követte a trónon apját.

A száznegyvennégyezer

7 Ezután egy-egy angyalt láttam a Föld négy sarkánál állni, akik visszatartották a Föld négy szelét, hogy se a földön, se a tengeren, se a fákra ne fújjon a szél. ² Majd észrevettem egy másik angyalt is, aki kelet felől közeledett, és az Élő Isten pecsétjét hozta magával. Erős hangon kiáltott a másik négy angyalnak, akik hatalmat kaptak, hogy kárt okozzanak a földön és a tengeren: ³ „Ne bántsátok se a földet, se a tengert, se a fákat addig, amíg Istenünk rabszolgáit a homlokukon meg nem jelöljük a pecséttel!”

⁴ Hallottam a megjelöltek számát: összesen száznegyvennégyezer embert jelöltek meg a pecséttel Izráel népének tizenkét törzséből:

A fehér ruhások serege

⁹ Ezután ismét láttam: egy megszámlálhatatlanul nagy sokaságot, akik mindenféle nemzetből, törzsből, népből és nyelvből származtak. A trón és a Bárány előtt álltak fehér ruhában, és a kezükben pálmaágat tartottak. ¹⁰ Ezt kiáltották:

¹¹ Az angyalok, akik körülállták a trónt, a mennyei vezetőket és a négy mennyei élőlényt, arcra borultak a trón előtt. ¹² Ezekkel a szavakkal imádták Istent:

¹³ Ekkor az egyik mennyei vezető megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhások, és honnan jöttek?”

¹⁴ Így feleltem: „Uram, te tudod!”

Így válaszolt: „Ők azok, akik a nagy szenvedések idejéből jöttek, s akik a Bárány vérével megtisztították és megfehérítették ruháikat.^{[a] 15} Ezért állnak most Isten trónja előtt a templomában,^[b] és imádják őt éjjel-nappal. Az, aki a trónon ül, kiterjeszti sátorát fölöttük. ¹⁶ Ezért soha többé nem éheznek, nem szomjaznak, a nap nem égeti, hőség nem bántja őket, ¹⁷ mert a Bárány a pásztoruk, aki a trón közepén ül, és az élet vizének forrásaihoz vezeti őket. Isten pedig minden könnyet letöröl a szemükről.”