M’Cheyne Bible Reading Plan

Emlékezzetek az Örökkévaló nagy tetteire!

11 Mózes így folytatta: Szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, és minden időben engedelmesen tartsátok meg mindazt, amit parancsolt: törvényeit, tanításait, rendelkezéseit és határozatait!

² Emlékezzetek ma Istenünk, az Örökkévaló hatalmas tetteire, amelyeket láttatok és átéltetek! Hiszen hozzátok szólok, akik az Úr nagyságát, hatalmát és erejét a saját szemetekkel láttátok, nem a gyermekeitekhez, akik akkor még meg sem születtek, és nem részesültek az Örökkévaló tanításában. ³ Emlékezzetek az Örökkévaló csodáira és nagy tetteire, amelyeket Egyiptomban vitt véghez: hogyan fenyítette meg a fáraót, Egyiptom királyát, és egész birodalmát! ⁴ Hogyan semmisítette meg az egyiptomi hadsereget, amely üldözőbe vett bennünket, harci szekereikkel és lovaikkal együtt! Emlékezzetek, hogyan borították el a Vörös-tenger hullámai őket, amikor utánunk nyomultak — bizony, az Örökkévaló elpusztította őket! S az Örökkévaló mind a mai napig ilyen dolgokat tesz velünk!

⁵ Gondoljátok meg mennyi mindent tett az Örökkévaló veletek, amíg a pusztában vándoroltunk, s végül ide érkeztünk! ⁶ Mit tett Dátánnal és Abírámmal, Eliáb fiaival, akik Rúben törzsébe tartoztak. Láttátok, hogyan nyílt meg lábuk alatt a föld, s hogyan nyelte el őket egész családjukkal, szolgáikkal, sátraikkal és állataikkal együtt. S ez a tábor közepén történt, az egész nép előtt. ⁷ Mindezt a saját szemetekkel láttátok, akárcsak az Örökkévaló többi hatalmas tettét.

⁸ Engedelmeskedjetek az egész törvénynek és tanításnak, amelyet ma tőlem hallotok, hogy erősek legyetek, és elfoglaljátok azt a földet, amelyre a Jordánon átkelve hamarosan bementek, ⁹ s hogy hosszú ideig lakhassatok azon a tejjel-mézzel folyó földön, amely felől az Örökkévaló megesküdött őseinknek, hogy az utódaiknak adja.

¹⁰ Jegyezzétek meg, hogy az a föld, amelyre most készültök bemenni, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek! Ott, amikor elvetetted a magot, a lábaddal kellett hajtanod az öntözőszerkezetet, hogy megöntözd a vetést a csatornából, mint a veteményes kertet szokták. ¹¹ De az a föld, ahová bementek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes vidék, amelyet csak az ég felhői öntöznek. ¹² Olyan föld az, amelyre Istenünk, maga az Örökkévaló visel gondot, és állandóan rajta tartja tekintetét az esztendő kezdetétől a végéig!

¹³ „Ezért, ha engedelmesen hallgattok parancsaimra — mondja az Örökkévaló —, amelyeket ma mondok nektek, és teljes szívvel-lélekkel szeretitek és szolgáljátok Istenünket, az Örökkévalót, ¹⁴ akkor esőt adok földetekre alkalmas időben. Bizony, korai és késői esőt bocsátok rátok, és bőven terem majd gabonátok, szőlőtök és olajfátok. ¹⁵ Jóllakhattok, s még állataitok is dúsfüvű legelőn legelhetnek.

¹⁶ De jól vigyázzatok! Nehogy a szívetek becsapjon benneteket, hogy elforduljatok tőlem, és más isteneket imádjatok és szolgáljatok!”

¹⁷ Mert, ha mégis megteszitek — folytatta Mózes —, akkor az Örökkévaló megharagszik rátok, és bezárja az eget, hogy egy csepp esőt se adjon nektek. Akkor a föld sem terem semmit, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az Örökkévaló ad nektek.

¹⁸ Jól véssétek a szívetekbe, és el ne felejtsétek, amit most mondok nektek! Kössétek ezeket az igéket a karotokra, hogy emlékeztessenek! Kössétek a homlokotokra, hogy el ne felejtsétek! ¹⁹ Tanítsátok meg gyermekeiteknek is! Újra meg újra beszéljetek ezekről az igékről nekik, amikor otthon ültök, vagy úton jártok, amikor lefekszetek, s amikor fölkeltek! ²⁰ Írjátok föl ezeket házaitok ajtófélfáira és kapuitokra! ²¹ Akkor ti és az utódaitok örökké élhettek majd azon a földön, amely felől az Örökkévaló megesküdött őseiteknek, hogy nekik adja. Bizony, akkor addig élhettek ott, amíg csak az ég a földet beborítja.

²² Ha engedelmesen megtartjátok az egész törvényt, amelyet ma parancsoltam nektek, ha szeretitek Istenünket, az Örökkévalót, ha mindig az ő útjain jártok és ragaszkodtok hozzá, ²³ akkor az Örökkévaló kiűzi előletek azokat az ott lakó nemzeteket, annak ellenére, hogy erősebbek és hatalmasabbak nálatok. ²⁴ Akkor minden talpalatnyi hely, amelyre léptek, a birtokotokba kerül. Bizony, akkor országotok határai délen a sivatagtól az északi Libanon-hegységig, és az Eufrátesz folyótól a Nyugati-tengerig^[a] terjednek majd. ²⁵ Ahogy az Örökkévaló megígérte, senki sem tud majd ellenállni nektek, mert amerre csak mentek, Istenünk, az Örökkévaló rettegést és rémületet kelt azokban a nemzetekben, akik ott laknak.

Áldás vagy átok? Válasszatok!

²⁶ Most jól figyeljetek rám! Két utat mutatok nektek. Választanotok kell az áldás és az átok között! ²⁷ Ha engedelmeskedtek Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, amelyekre ma tanítalak benneteket — akkor az áldást választottátok. ²⁸ Annak a földnek a lakói olyan isteneket imádnak, akiket ti nem ismertek. Ha nem engedelmeskedtek Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, és letértek arról az útról, amelyet ma mutattam nektek, s ha azokat az idegen isteneket fogjátok imádni és követni, akkor az átkot választottátok!

²⁹ Amikor majd Istenünk, az Örökkévaló bevisz titeket arra a földre, amelyet most készültök birtokba venni, hirdessétek ki az áldásokat a Garizim-hegy csúcsáról, az átkokat pedig az Ébál-hegy tetejéről! ³⁰ Ott emelkedik ez a két hegy a Jordán nyugati partján, a kánaániak országában, akik a Jordán völgyében laknak a Gilgállal szemben lévő síkságon, Móré tölgyese közelében. ³¹ Hamarosan át fogtok kelni a Jordánon, hogy bemenjetek arra a földre, és birtokba vegyétek, mert Istenünk, az Örökkévaló adta nektek azt. Birtokba is veszitek, és ott fogtok élni, ³² de jól vigyázzatok, hogy akkor is megtartsátok az egész törvényt és annak minden rendelkezését, amelyet ma helyezek elétek!

Babilóniai követek jönnek Ezékiáshoz^(A)

39 Miután Ezékiás felgyógyult betegségéből, követek érkeztek hozzá Babilóniából. Meródak-Baladán, Baladán fia, Babilónia királya küldte őket levelekkel és ajándékokkal, mivel hallotta, hogy Ezékiás beteg volt, de meggyógyult. ² Ezékiás örömmel fogadta a követséget, és megmutatta nekik a palotáját, raktárait, fegyvertárát és kincseit: az ezüstöt, aranyat, drágaköveket, illatos olajokat és drága fűszereket. Mindent megmutatott a követeknek, ami csak palotájában és királyságában értékes volt.

³ Ezután Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz ment, és megkérdezte tőle: „Kik voltak ezek az emberek? Honnan jöttek, és mit mondtak?” A király ezt felelte: „Egy távoli országból, Babilóniából jöttek hozzám.”

⁴ Ézsaiás tovább kérdezett: „Mit láttak a palotádban?” A király ezt válaszolta: „Mindent! Megmutattam nekik összes kincsemet. Nincs semmi egész palotámban, amit ne láttak volna.”

⁵ Akkor Ézsaiás ezt mondta Ezékiásnak: „Halld meg az Örökkévaló, a Seregek Ura szavát: ⁶ »Bizony, eljön az idő, amikor mindent, ami a palotádban van — amit elődeid eddig gyűjtöttek —, mindent elvisznek Babilóniába. Semmi sem marad itt. ⁷ Sőt, még a tőled származó utódaid közül is elvisznek egyeseket, hogy a babilóniai király palotájában udvari szolgák legyenek.«”

⁸ Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: „Jó az Örökkévaló beszéde, amelyet mondtál.” Magában ugyanis azt gondolta a király: „Akkor legalább az én időmben békesség és nyugalom lesz!”

Az ötödik trombitaszó

9 Az ötödik angyal is megfújta a trombitáját. Ekkor láttam, hogy az égből a Földre hullt egy csillag, s ennek odaadták a feneketlen mélység lejáratának kulcsát. ² Amikor kinyitotta a lejáratot, a mélységből füst szállt fel, mint egy nagy kemencéből, és elsötétítette a Napot és az egész égboltot. ³ A füstből sáskák szálltak le a földre. Ezek olyan erőt kaptak, mint a földi skorpiók. ⁴ Megparancsolták nekik, hogy ne ártsanak se a füveknek, se a fáknak, se a többi növénynek, csak azoknak az embereknek, akik nem viselik Isten pecsétjét a homlokukon. ⁵ De ezeket sem volt szabad megölniük, csak kínozták őket öt hónapig — olyan fájdalmat okoztak, mint a skorpió csípése.

⁶ Azokban a napokban az emberek keresik majd a Halált, de nem találják. Szeretnének meghalni, de a Halál elfut előlük.

⁷ Maguk a sáskák olyanok voltak, mint a harcra felkészített lovak. Emberi arcuk volt, és a fejükön volt valami, ami aranykoszorúhoz hasonlított. ⁸ A hajuk mintha női haj lett volna, de oroszlánfogaik voltak. ⁹ Mellkasuk, mint a vaspáncél, a szárnyaik pedig olyan zajt csaptak, mint a harci szekerek tömege, amkor a csatába rohannak. ¹⁰ Farkukon a skorpióéhoz hasonló fullánk volt, és ebben volt az erő, amellyel öt hónapig kínozhatták az embereket. ¹¹ A feneketlen mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddon, görögül Apollion, vagyis Pusztító.^[a]

¹² Ezzel az első csapás elmúlt, de még két csapás következik.

A hatodik trombitaszó

¹³ A hatodik angyal is trombitált, s ekkor hangot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül. ¹⁴ A hang azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: „Engedd szabadon azt a négy angyalt, akik a nagy folyónál, az Eufrátesznél vannak megkötve!” ¹⁵ Ekkor szabadon engedték azt a négy angyalt, akik készenlétben álltak erre az órára, napra, hónapra és évre, hogy megöljék az emberiség egyharmadát. ¹⁶ A lovas hadsereg húszezerszer tízezer főből állt — hallottam a számukat.

¹⁷ A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: mellvértet viseltek, amely tűzvörös, jácintkék és kénsárga színű volt. A lovak feje az oroszlánéhoz hasonlított, és a szájukból tűz, füst és lángoló kén tört elő. ¹⁸ Ez a három csapás — a lovak szájából előtörő tűz, füst és lángoló kén — ölte meg az emberiség egyharmadát. ¹⁹ A lovak ereje a szájukban és a farkukban volt. A farkaik kígyókhoz hasonlítottak és fejekben végződtek — ezzel ártottak az embereknek.

²⁰ A többiek, akik túlélték ezeket a csapásokat, mégsem változtatták meg a szívüket, nem tértek vissza Istenhez, és nem fordultak el bálványaiktól sem, amelyeket a saját kezükkel készítettek. Továbbra is imádták a gonosz szellemeket, és a bálványaikat, amelyeket aranyból, ezüstből, bronzból, kőből, fából ők maguk készítettek. Pedig a bálványok nem látnak, nem hallanak, és nem tudnak járni sem. ²¹ Az emberek nem hagyták abba azt sem, hogy gyilkoljanak, varázsoljanak, szexuális bűnöket kövessenek el és lopjanak.