M’Cheyne Bible Reading Plan
A hadviselés törvényei
20 Mózes így folytatta: Amikor harcba vonultok ellenségeitek ellen, és azt látjátok, hogy ők vannak többen, sok harci szekerük és nagyobb lovasságuk van, akkor se féljetek tőlük, mert Istenünk, az Örökkévaló, aki kihozott bennünket Egyiptomból, mellettetek áll! 2 A csata megkezdése előtt álljon elő a pap, 3 és mondja ezt a harcosok bátorítására: „Izráeli férfiak! Ti most megütközni készültök ellenségeinkkel. Ne féljetek tőlük! Legyetek bátrak és erősek! Ne ijedjetek meg tőlük, 4 mert maga az Örökkévaló, Istenünk megy veletek a csatába, és ő harcol ellenségeinkkel, hogy nektek adja a győzelmet!”
5 Azután a vezetők hirdessék ki: „Lépjen elő, aki otthonában új házat épített, de még nem avatta föl, és nem lakott benne! Térjen most haza, nehogy más avassa fel a házát, ha ő meghal a harcban! 6 Lépjen elő, aki szőlőskertet telepített, de még nem kóstolta meg a gyümölcsét! Térjen most haza, nehogy más élvezze annak gyümölcsét, ha ő meghal a harcban! 7 Lépjen elő, akinek eljegyzett menyasszonya van, de még nem vette feleségül! Térjen most haza, nehogy más férfi vegye a menyasszonyát feleségül, ha ő meghal a harcban.
8 Lépjen elő, aki elvesztette a bátorságát, és fél az ellenségtől! Térjen most haza, nehogy a gyávaságával megfertőzze a bajtársait is!” 9 Amikor a vezetők befejezik ezt, álljanak a csapatok élére a parancsnokok, és vezessék őket a harcba.
10 Amikor hadba vonultok egy város ellen, először szólítsátok fel annak lakosait, hogy békével adják fel a várost. 11 Ha kinyitják a város kapuit, és megadják magukat, legyenek szolgáitok, és végezzenek ingyen munkát, de ne bántsátok őket! 12 De ha nem fogadják el a békét, akkor ostromold meg a várost. 13 Amikor pedig Istenünk, az Örökkévaló kezetekbe adja azt, és elfoglaljátok, akkor a városban minden férfit hányjatok kardélre, 14 de a többieket ne bántsátok! Az asszonyok és a gyerekek legyenek a szolgáitok. Az állatokat és a városban talált értékeket tekintsétek hadizsákmánynak, és vegyétek birtokba, mert Istenünk, az Örökkévaló adta azokat a kezetekbe. 15 Így járjatok el abban az esetben, ha az a város távol van országotoktól.
16 De annak a földnek a városaiban, amelyet Istenünk, az Örökkévaló nektek ad örökségül, egyetlen embert vagy állatot se hagyjatok életben! 17 Ezeket a népeket: a hettitákat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat irtsátok ki mind egy szálig — ahogyan Istenünk, az Örökkévaló megparancsolta! 18 Igen, ezeket a nemzeteket el kell pusztítanotok, nehogy átvegyétek tőlük azokat az utálatos szokásokat, ahogyan ők tisztelik a saját isteneiket! Nehogy ti is hasonlóképpen vétkezzetek Istenünk, az Örökkévaló ellen.
19 Amikor hosszú ideig ostromoltok egy-egy várost, a körülötte lévő gyümölcsösökben ne vágjátok ki a termő gyümölcsfákat. Gyümölcsüket megehetitek, de ne pusztítsátok el a gyümölcsfákat. Miért kellene bűnhődni a fáknak az emberek miatt? Vagy azokat is ostromolni akarjátok? 20 Csak azokat a fákat vágjátok ki, amelyek nem teremnek ehető gyümölcsöt. Azokból építsetek ostromműveket a város ellen, amíg azt el nem foglaljátok.
Ötödik Könyv
(Zsoltárok 107–150)
107 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert hűséges szeretete örökké tart!
2 Ezt hirdesse mindenki, akit az Örökkévaló megváltott,
akit az ellenségtől megszabadított,
3 akiket összegyűjtött sok-sok országból,
keletről és nyugatról, észak és dél felől![a]
4 Megmentette azokat, akik a pusztában vándoroltak,
úttalan utakon bolyongtak,
keresték a várost, ahol lakhassanak,
de nem találták.
5 Éheztek és szomjaztak,
lelkük kifáradt, testük kimerült.
6 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
7 Vezette őket egyenes úton, hogy a városba jussanak,
ahol békességben lakhatnak.
8 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
9 Mert inni adott a szomjazónak,
és betöltötte az éhező lelkét minden jóval.
10 Megmentette azokat,
akik a halál árnyékában, sötétségben ültek,
nyomorúsággal és vasláncokkal megkötözve,
11 mert Isten szava ellen lázadtak,
a Felséges tanácsára nem hallgattak.
12 Ezért szívüket szenvedéssel alázta meg,
megbotlottak, elestek,
nem volt, aki segítsen rajtuk.
13 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
14 A sötétségből és a halál árnyékából kihozta őket,
és köteleiket széttépte.
15 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
16 Mert a vaskapukat összetörte,
és záraikat szétzúzta!
17 Megmentette azokat,
akik ostobán Isten ellen lázadtak,
és bűneik miatt szenvedtek.
18 Már az ételtől is undorodtak,
a halál kapujához közeledtek,
19 de mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
20 Parancsolt, és azok meggyógyultak,
a haláltól megmenekültek.
21 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
22 Hálával áldozzanak,
és öröménekkel hirdessék az Örökkévaló tetteit!
23 Akik hajóikon tengerre szálltak,
hogy a nagy vizeken kereskedjenek,
24 azok is látták az Örökkévaló nagy tetteit,
még ott, a mélységes vizeken is!
25 Mert az Örökkévaló parancsolt,
és viharos szél támadt,
felkorbácsolta a hullámokat,
26 hogy hajójuk az égig emelkedett,
majd megint a mélybe zuhant.
Minden bátorságuk elolvadt a veszedelemben,
27 szédültek és tántorogtak, mint a részegek,
hajózó tudásuk semmit sem segített.
28 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből,
29 a vihart lecsendesítette,
a tenger hullámait elsimította.
30 Örülhettek ismét a nyugodt vizeknek,
és az Örökkévaló a kívánt kikötőbe vezette őket.
31 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
32 Dicsérjék őt, mikor az emberek összegyűlnek,
dicsérjék őt a nép vezetői előtt!
33 Az Örökkévaló folyókat szárított ki, és forrásokat,
hogy helyükön csak kietlen pusztaság maradt,
34 termékeny földet változtatott szikes pusztává,
a rajta lakók gonoszsága miatt.
35 Máshol bővizű forrásokat fakasztott a száraz földön,
és tavakat árasztott a sivatagban.
36 Éhezőket telepített oda,
hogy városokat építsenek lakóhelyül,
37 megművelték a földet, szőlőt ültettek,
bőségesen arattak és szüreteltek.
38 Az Örökkévaló megáldotta és megsokasította őket,
s még barmaikat is megszaporította.
39 Majd elnyomás és csapások alatt görnyedeztek,
és számuk is megfogyatkozott.
40 Az Örökkévaló szégyent borított vezetőikre,
és úttalan utakon bolyongtak a pusztában.
41 Mégis felemelte az Örökkévaló
a szegényeket a nyomorból,
és családjaikat megsokasította, mint a juhnyájat.
42 Látják ezt az istenfélők, és örülnek,
látják a gonoszok is, de szájukat befogják.
43 Aki bölcs, gondolja meg ezeket,
hogy az Örökkévaló jóságát és hűségét megértse!
Gúnydal Babilónia pusztulásáról
47 „Szállj le trónodról, ülj a porba,
Babilon szűz leánya!
Ülj a puszta földre,
káldeusok leánya![a]
Nincs többé trónusod,
nem leszel többé kényeztetett úrnő!
2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,
mint a rabszolgalányok!
Vedd le fátyladat, járj hajadonfővel,
emeld fel szoknyád,
mikor a folyók[b] gázlóin átkelsz!
3 Bizony, csupaszra vetkőztetnek téged,
s mindenki előtt megszégyenülsz![c]
Megfizetek neked minden gonoszságodért,
s nem kímélek senkit közületek!”
4 Ezt mondja Megváltónk,
az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Szentje:
5 „Némulj el, és ülj le a sötétben,
káldeusok leánya,
többé nem leszel birodalmak királynője!
6 Megharagudtam népemre,
elfordultam örökségemtől,
és kezedbe adtam őket.
Te pedig kegyetlenül büntetted népemet,
az öregekre is súlyos terhet raktál!
7 Azt gondoltad: »Örökké úrnő maradok!«
Nem törődtél hát velük,
nem gondoltad meg,
mi lesz ennek a vége!
8 Hozzászoktál a jóléthez,
elbíztad magad.
Azt gondoltad: ȃn vagyok,
és nincs senki más!
Nem leszek soha özvegy,
sem gyermektelen!«
9 Hát tudd meg, hogy mindkettő
egy napon szakad rád hirtelen:
özveggyé leszel,
és elveszted gyermekeidet!
Bizony, utolér mindez,
hiába a sokféle okkult praktikád és varázsigéd,
egyik sem segít rajtad!
10 Hiába bíztál gonoszságodban,[d]
hiába mondtad: »Engem senki sem láthat!«
Bölcsességed és tudásod becsapott téged,
mikor azt mondtad:
ȃn vagyok,
rajtam kívül nincs más!«
11 Baj és veszedelem zúdul rád,
de nem tudod honnan és mikor.
Utolér a csapás,
és nem tudod kivédeni.
Hirtelen tör rád a pusztulás,
s nem tudod eltéríteni.
12 Hát állj elő nagy varázstudományoddal!
Vedd elő számtalan varázsigéd,
melyekkel ifjúságodtól kezdve annyit vesződtél!
Lássuk, mire mész velük?
Nézzük, kit tudsz velük elriasztani!
13 Hiszen tanácsadóid annyian vannak,
mint égen a csillag!
Talán meguntad őket és bölcsességüket?
Jöjjenek hát, és mentsenek meg, ha tudnak:
az asztrológusok, meg a csillagok ismerői,
és a jövendőmondók,
akik újhold napján jósolnak neked!
14 Bizony, mint a polyva,
úgy megégnek a tűzben!
Nagy bölcsességükkel
magukat sem menthetik meg a tűzből!
Mert ez a tűz nem a kályha parazsa,
nem a tűzhely barátságos melege!
15 Így jársz majd varázslóiddal,
akikkel ifjúságodtól fogva vesződtél.
Menekülnek, ki merre lát,
s rajtad nem tud egyik sem segíteni.”
A Nagy Parázna
17 Odajött hozzám az egyik angyal a hét közül, akik a hét poharat kapták, és azt mondta: „Jöjj, megmutatom neked a Nagy Parázna elítélését, aki a tengerek felett ül. 2 Ő az, akivel a Föld királyai paráználkodtak, s aki lerészegítette a Föld lakóit paráznaságával, mint erős borral.”
3 Ekkor az angyal szellemben magával ragadott a pusztába. Ott egy asszonyt láttam, aki egy skarlátvörös színű Szörnyeteg hátán ült, amelynek hét feje és tíz szarva volt. A Szörnyetegre mindenhol olyan nevek és titulusok voltak írva, amelyek Istenre nézve gyalázkodást jelentettek. 4 Az asszony bíborszínű és skarlátvörös ruhát viselt, drágakövekkel, gyöngyökkel és arannyal ékesítette magát. A kezében borral teli aranykelyhet tartott, amely az asszony paráznaságát, és mindenféle utálatos tisztátalanságát jelképezte. 5 Homlokára ez a titokzatos név volt felírva:
nagy babilon
a paráznák anyja
a föld minden gonoszságának anyja
6 Láttam, hogy az asszony lerészegedett azoknak a vérétől, akiket Isten szent népe közül a Jézusról való tanúskodásukért öltek meg.
Amikor ezt az asszonyt megláttam, nagyon megdöbbentem. 7 Az angyal meg is kérdezte: „Csodálkozol? Feltárom hát neked, mi az értelme ezeknek a jelképeknek: az asszonynak és a hétfejű, tízszarvú Szörnyetegnek, amely az asszonyt a hátán hordozza. 8 A Szörnyeteg, amelyet láttál, volt, de most nincs, azonban arra készül, hogy feljöjjön a feneketlen mélységből, s azután majd a végső pusztulásra megy. A földön élő emberek közül azok, akiknek a nevét nem írták be a világ teremtése előtt az Élet Könyvébe, csodálkoznak, amikor meglátják a Szörnyeteget. Azon csodálkoznak, hogy a Szörnyeteg volt, most nincs, de mégis meg fog jelenni.
9 Itt van igazán szükséged a bölcsességre és értelemre, hogy ezt megérthesd!
A Szörnyeteg hét feje azt a hét hegyet jelenti, amelyen az asszony ül. 10 De jelenti azt a hét királyt is, akik közül az első öt már meghalt, az egyik most van, az utolsó pedig még nem jött el. Amikor majd eljön, csak rövid ideig marad. 11 Maga a Szörnyeteg pedig, amely volt, de most nincs, az a nyolcadik király. Ez is a hét király közé tartozik, és a pusztulás felé halad.
12 A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent, akik még nem kezdték meg uralkodásukat. Ők majd a Szörnyeteggel együtt kapnak egyetlen óráig tartó királyi hatalmat. 13 Mind a tíz királynak az a közös szándéka és célja, hogy erejüket és hatalmukat átadják a Szörnyetegnek. 14 Együttes erővel háborút fognak indítani a Bárány ellen.
A Bárány azonban legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. Vele együtt fognak győzni azok is, akik kiválasztottak, elhívottak és hűségesek.”
15 Az angyal így folytatta: „Az a hatalmas tenger, amely felett a Nagy Paráznát láttad ülni, a népeket, embertömegeket, nemzeteket és nyelveket jelképezi. 16 A Szörnyeteg és a tíz szarv, amelyet láttál, meggyűlölik a Nagy Paráznát, mindenéből kifosztják, még a ruhát is letépik róla, húsát megeszik, és tűzben pusztítják el. 17 Mert Isten adta ezt a tíz király szívébe, hogy az ő tervét végrehajtsák. Igen, Isten akarta, hogy a tíz király egy akarattal átadja hatalmát a Szörnyetegnek, amíg Isten szavai beteljesednek. 18 Az asszony pedig, akit láttál, azt a nagy várost jelenti, amely a Föld királyai felett uralkodik.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center