M’Cheyne Bible Reading Plan
A Nagy Parancs: szeresd az Örökkévalót, Istenedet!
6 Ezek a törvények, parancsok és rendelkezések, amelyekről azt mondta Istenünk, az Örökkévaló, hogy ezekre tanítsalak benneteket. Ezekhez igazítsátok az életeteket azon a földön, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek. 2 Ezekből tanuljátok meg, hogy tiszteljétek és féljétek az Örökkévalót, Isteneteket — ti is, gyermekeitek is, meg az ő utódaik is mind. Tartsátok meg törvényeit és parancsait, amelyeket tőlem hallotok, hogy hosszú ideig élhessetek! 3 Figyeljetek hát rám, Izráel népe! Engedelmesen kövessétek az Örökkévaló tanítását, hogy jó dolgotok legyen, és megsokasodjatok azon a tejjel-mézzel folyó földön, ahogy őseink Istene, az Örökkévaló megígérte.
4 Halld hát Izráel népe! Az Örökkévaló a mi Istenünk. Az Örökkévaló az egyetlen[a] Isten.
5 Izráel, szeresd az Örökkévalót, Istenünket, teljes szívvel-lélekkel és minden erőddel!
6 Jól véssétek a szívetekbe, és gondosan őrizzétek meg, amit most parancsolok nektek! 7 De gyermekeiteknek is véssétek a szívébe és elméjébe! Tanítsátok őket, újra meg újra beszéljetek ezekről a parancsokról nekik, amikor otthon ültök, vagy úton jártok, amikor lefekszetek, s amikor fölkeltek! 8 Kössétek ezeket az igéket a karotokra, hogy emlékeztessenek! Kössétek a homlokotokra, hogy el ne felejtsétek! 9 Írjátok föl ezeket házaitok ajtófélfáira és kapuitokra!
10 Istenünk, az Örökkévaló megígérte őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nektek adja azt a földet, amelyre most bevisz titeket. Mindazt a nagy gazdagságot, amely ott található, nektek fogja adni: nagy és virágzó városokat, amelyeket mások építettek, 11 lakóházakat, telve mindenféle értékkel, amelyeket nem ti szereztetek, víztároló ciszternákat, amelyek készítésével nem ti fáradoztatok, szőlőskerteket és olajfa-ültetvényeket, amelyeket mások telepítettek. Akkor majd minden tekintetben bőségben és megelégedettségben élhettek.
12 De jól vigyázzatok! Nehogy a bőség és a jólét közepette elfelejtkezzetek az Örökkévalóról, aki kihozott benneteket Egyiptomból, a szolgaság házából! 13 Akkor is, ott is tiszteljétek és féljétek Istenünket, az Örökkévalót! Egyedül csak őt szolgáljátok, és csak az ő nevére esküdjetek!
14 Ne forduljatok más istenekhez, ne kövessétek azokat az idegen isteneket, akiket a körülöttetek lakó nemzetek imádnak, 15 mert Istenünk, az Örökkévaló — aki közöttünk lakik — féltékenyen szerető Isten! Ha mégis más istenekhez pártoltok, Istenünk, az Örökkévaló haragja fellángol ellenetek, és eltöröl titeket a föld színéről! 16 Ne tegyétek próbára Istenünk, az Örökkévaló türelmét — ahogyan Masszában tettétek! 17 Gondosan és lelkiismeretesen tartsátok meg Istenünk, az Örökkévaló parancsait, tanításait és rendelkezéseit, amelyeket közölt veletek!
18 Azt tegyétek, amit az Örökkévaló jónak és helyesnek tart, hogy jó dolgotok legyen. Így majd bemehettek, és birtokba vehetitek azt a jó és termékeny földet, amelyet az Örökkévaló esküvel ígért őseinknek. 19 Az Örökkévaló fogja előletek kiűzni arról a földről minden ellenségeteket — úgy, ahogy azt megígérte.
Tanítsd gyermekeidet az Örökkévaló tiszteletére!
20 Gyermekeitek majd megkérdezik tőletek: „Miért adta nekünk Istenünk, az Örökkévaló ezeket a törvényeket, parancsokat és rendelkezéseket?”
21 Akkor ezt válaszoljátok: „Tudd meg, fiam, hogy mi rabszolgasorban éltünk Egyiptomban. A fáraót kellett szolgálnunk. De az Örökkévaló kiszabadított bennünket onnan nagy hatalmával, 22 az egyiptomiakat és országukat pedig szörnyű csapásokkal sújtotta. A szemünk láttára vitt véghez nagy jeleket és csodákat Egyiptomban, még a fáraó családjában és udvarában is. 23 Az Örökkévaló kihozott bennünket onnan, hogy bevezessen erre a földre, és azt nekünk adja, mert ezt esküvel ígérte őseinknek. 24 Azután az Örökkévaló megparancsolta nekünk, hogy engedelmeskedjünk törvényeinek és kövessük tanításait — így tiszteljük és féljük őt. Akkor lesz jó dolgunk, és éltet bennünket — ahogy ez ma is van. 25 Ha tehát gondosan megőrizzük Istenünk, az Örökkévaló összes tanítását és rendelkezését — ahogy ezt megparancsolta nekünk —, akkor ez által válunk elfogadhatóvá Istenünk, az Örökkévaló számára.”
Az ezráhi Étán tanítása.
89 Az Örökkévaló szeretetéről
és kegyelméről énekelek örökké!
Nemzedékről nemzedékre
hirdetem hűségedet, Uram!
2 Azt mondom: szereteted örökké tart,
hűséged oly szilárd, mint a Menny!
3 Azt mondtad:
„Szövetséget kötöttem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
4 örökké megerősítem fiaidat[a]
örökre állandóvá teszem királyságodat.” Szela
5 Még a Menny is dicsér téged, Örökkévaló,
csodálatos dolgaidért!
A szentek közösségében is csodálnak téged
hűségedért!
6 Senki sem hasonlítható hozzád
még a Mennyben sem, Örökkévaló!
Még a hatalmas erejű angyalok között
sincs hozzád fogható!
7 A szentek gyűlésében is az Örökkévaló az,
akit mindenki tisztel és fél!
Félelemmel csodálják az Örökkévalót mind,
akik körülötte vannak!
8 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene,
kicsoda olyan erős, mint te?
Hatalmas Isten![b]
Hűséged körülvesz téged!
9 Uralkodsz a dühöngő tengereken,
s lecsendesíted viharos hullámait,
10 összetörted Ráhábot,
erős karoddal szétszórtad
ellenségeid seregét!
11 A Mennyekben és a Földön minden a tiéd,
hiszen az egész világot kezed teremtette,
s mindent, ami benne van!
12 Északtól délig mindent kezed alkotott!
A Tábór és Hermón hegye is
táncolva énekel örömében, ha nevedet hallja!
13 Milyen erős a karod!
Milyen hatalmas vagy, milyen erős a kezed!
Jobb karod magasra emelted!
14 Királyi trónod alapja igazságosság és jogosság,
hűséges szeretet jár előtted!
15 Áldott az a nép,
amely örömében hozzád kiált, Örökkévaló!
Boldogok, akik arcod világosságában élnek!
16 Nevedben örvendeznek egész nap,
jóságod és igazságosságod felemeli őket,
17 mert te vagy erejük dicsőséges forrása!
Hatalmunk folyton növekszik,
mert szeretsz bennünket!
18 Örökkévaló, te vagy Védelmezőnk!
Izráel Szentje a Királyunk!
19 Te mondtad egykor látomásban hűséges szolgáidnak:
„Megerősítettem a vitéz harcost,
felemeltem, akit a nép közül választottam.
20 Megtaláltam szolgámat, Dávidot,
szent olajommal királlyá kentem fel őt.
21 Kezem állandóan segíti,
karom erősíti,
22 hogy ellensége le ne győzhesse,
a gonoszok el ne nyomhassák.
23 Ellenségeit összetöröm,
gyűlölőit szétzúzom előtte!
24 Hűségem és szeretetem állandóan kíséri,
nevem hatalma által növekszik ereje, uralma.
25 Kezére bízom a tengert,
uralmát kiterjesztem a folyókra.
26 Azt mondja nekem: »Édesapám vagy, Istenem,
Kősziklám és Szabadítóm!«
27 Én pedig elsőszülött fiammá teszem,
elsővé a Föld királyai között.
28 Kegyelmem örökre állandó lesz iránta,
szövetségem meg nem változik.
29 Családját is örökre állandóvá teszem,
királysága örökké tart, mint a Menny.
30 Ha utódai eltérnek törvényemtől,
s nem engedelmeskednek parancsaimnak,
31 ha rendelkezéseimet nem tartják meg,
és nem utasításaim szerint élnek,
32 akkor vesszővel megfenyítem őket vétkeikért,
és csapásokkal bűneikért,
33 de jóindulatom és szeretetem
nem vonom meg Dávidtól.
Hűséges maradok hozzá!
34 Vele kötött Szövetségem nem töröm meg,
nem vonom vissza, amit igértem.
35 Megesküdtem saját szentségemre,
amely változhatatlan,
nem csaphatom be Dávidot:
36 Dávid utódai soha el nem fogynak,
királyi uralma előttem örökké megmarad,
mint a Nap az égen!
37 Bizony, örökre megerősítem őt,
mint a Holdat!
Mindez oly biztos, mint a Menny,
amely tanúm erre a Szövetségre!” Szela
38 Istenem, te mégis megharagudtál felkent királyodra,
megvetetted és elhagytad őt!
39 Megvetetted szolgáddal kötött szövetséged,
királyi koronáját a porba dobtad!
40 Lerontottad városának falait,
erős városait romba döntötted.
41 Aki csak arra jár, mind fosztogatja,
a szomszéd népek kigúnyolják és megvetik.
42 Istenem, királyod ellenségeit segítetted győzelemre,
támadóinak szereztél örömet.
43 Királyod kardjának erejét elvetted,
a harcban nem segítetted.
44 Véget vetettél dicsőségének,
trónját földig romboltad.
45 Megrövidítetted a király ifjúságának napjait,
szégyenbe borítottad. Szela
46 Örökkévaló, meddig tart még ez?
Örökre elrejtőzöl előlünk?
Meddig ég haragod tüze ellenünk?
47 Emlékezz, milyen rövid az ember élete!
Milyen mulandónak teremtettél bennünket!
48 Kicsoda élhet örökké,
hogy ne lásson halált soha?
A halál hatalmától
ki tudja lelkét megmenteni? Szela
49 Uram, hol van korábbi szereteted?
Hiszen megígérted Dávidnak,
hogy hűséges leszel utódaihoz!
50 Nézd, Uram, mennyi szégyent
kell szolgáidnak elszenvedniük!
Lásd meg, hogyan gyaláznak
minket ellenségeink!
51 Nézd, Örökkévaló, hogyan gúnyolják
felkent királyod minden lépését!
52 Áldott legyen az Örökkévaló örökké!
Ámen, ámen!
Prófécia a nemzetek pusztulásáról
34 Jöjjetek nemzetek, halljátok meg!
Figyeljetek népek!
Hallja meg az egész világ:
minden földi lakó!
Tudja meg ezt az egész föld,
és minden, ami a földről származik!
2 Az Örökkévaló haragja lángra lobbant
az összes nemzetek ellen.
Megharagudott a népek tömegeire,
pusztulásra ítélte őket,
átadta őket a halálnak.
3 Patakokban folyik a vér,
halottak hevernek szanaszét temetetlen,
a holttestek bűze mindent beborít.
4 A magasságban lévő sereg széthullik,
s összehajtják az eget, mint a könyvtekercset.
Az ég csillagai[a] lehullanak,
mint ledobja ősszel száraz lombját a szőlő,
vagy mint a fügefa hullatja aszott termését.
5 „Öldöklő kardom az égben megrészegült már a vértől
— mondja az Örökkévaló —,
most hát leszáll a földre.
Lesújt Edomra,
a népre, melyet halálra ítéltem.”
6 Bizony, az Örökkévaló kardja megrészegült a vértől,
jóllakott öldökléssel,
bárányok és kecskék vérével,
kosok zsírjával.
Mert az Örökkévaló nagy áldozatot tart Bocrában,[b]
tömeges mészárlást rendez Edom földjén.
7 Elhullanak még a vadbivalyok is,
levágja az erős bikákat és gyenge borjakat
Edom népével együtt.
Vérük áztatja földjüket,
zsírjuktól síkos lesz a por.
8 Mert bosszút áll rajtuk az Örökkévaló,
megfizet azért, amit Sionnal tettek!
9 Edom patakjai szurokká változnak,
földje kénkővé,
egész országa pedig égő szurokká.
10 Tüze el nem alszik
sem nappal, sem éjjel,
füstje felszáll az égre örökké.
Földje sivár pusztaság marad,
még az átutazók is elkerülik.
11 Pusztai madarak és vadállatok tanyáznak rajta,
baglyok és hollók laknak ott,
mert az Örökkévaló a pusztulás mérőzsinórját húzza ki fölötte,
a kietlen üresség[c] mérőónjával méri meg.
12 Így fogják nevezni birodalmát:
„Nincs Többé Királyság”.
Fejedelmeit pedig így:
„Nincsenek Sehol”.
13 Palotáinak romjain csalán és bogáncs nő,
hajdan erős várait benövi tüskés bozót,
benne sakálok vernek tanyát,
s baglyok fészkelnek omladékain.
14 Hiénák és mindenféle pusztai vadak találkoznak ott,
a vadkecske[d] hívja társát,
s éjjeli állatok[e] pihennek a romok közt.
15 Ott fészkel a pusztai bagoly,
tojásait kikölti, s kicsinyeit szárnyával takarja.
Ott gyülekeznek párosával a fekete keselyűk.
16 Keressétek meg mindezt az Örökkévaló könyvében,
olvassátok majd el, és vizsgáljátok meg!
Beteljesedik ez minden részletében,
nem fog hiányozni egy sem.
Mind megtaláljátok,
mert az Örökkévaló szája parancsolta így,
s az ő Szelleme gyűjtötte őket össze.
17 Ő adta Edom földjét a vadállatoknak,
keze osztott birtokot nekik.
Birtokolni is fogják azt örökre,
nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.
Isten trónja a Mennyben
4 Ezek után láttam: egy ajtó nyílt ki a Mennyben, éppen előttem. Hallottam ugyanazt a hangot, amelyet korábban. Olyan volt, mint a trombitaszó, és azt mondta nekem: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezek után kell megtörténniük!” 2 Ekkor azonnal magával ragadott a Szent Szellem. A Mennyben voltam egy királyi trón előtt. A trónon valaki ült, 3 aki úgy ragyogott, mint a gyémánt és a rubin fénye. 4 A trónt smaragdfényű szivárvány vette körül. Körülötte huszonnégy másik trónt láttam, rajtuk huszonnégy mennyei vezető ült fehér ruhában, fejükön aranykoszorúval. 5 A középen álló trónból villámok csaptak ki, mennydörgések és más hangok is hallatszottak. A trón előtt hét láng lobogott: Isten hét Szelleme. 6 A trón előtti tér kristálytiszta üvegtengerhez hasonlított.
A trón belsejében és oldalainál négy mennyei élőlényt láttam, akiknek a testén körös-körül sok szem volt. 7 Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második bikához, a harmadiknak emberi arca volt, a negyedik pedig olyan volt, mint a repülő sas. 8 Mindegyiknek hat-hat szárnya volt, és ezeket is kívül-belül mindenütt szemek borították. Éjjel-nappal szüntelenül ezt kiáltották:
„Szent, szent, szent az Úr, a Mindenható,
aki volt, aki van, és aki el fog jönni!”
9 Amikor ezek a mennyei élőlények dicséretet, tiszteletet és hálát adnak annak, aki a trónon ül, aki örökké él, 10 a huszonnégy mennyei vezető leborul a trónon ülő előtt, és imádja az Örökké Élőt. Koronájukat a trón elé teszik, és azt mondják:
11 „Urunk, Istenünk, méltó vagy rá,
hogy tiéd legyen minden dicsőség, tisztelet és erő,
mert te teremtettél mindent,
és mindent akaratod hozott létre!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center