M’Cheyne Bible Reading Plan
Mózes megáldja Izráel törzseit
33 Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere — nem sokkal a halála előtt — megáldotta Izráel népét:
2 „Az Örökkévaló a Sínai-hegyről jött,
a Széírről ragyogott föl,
mint a hajnal,
a Párán hegyéről fénylett,
mint a nap,
tízezer szentje kísérte,
s jobbján tűz lángja égett.
3 Bizony, szereti népét az Örökkévaló,
és szentjeit mind kezében tartja!
Köré gyűlnek, lába elé borulnak,
tanítását hallgatják és követik.
4 Törvényt adott nekünk Mózes,
örökségül Jákób népe közösségének.
5 Király lett az Örökkévaló Izráelben,[a]
mikor a törzsfők
és vezetők összegyűltek.”
Rúben törzsének áldása
6 Mózes ezt mondta Rúben törzséről:
„Éljen Rúben, ne haljon ki,
de csak kevesen legyenek utódai.”
Júda törzsének áldása
7 Ezt mondta Júda törzséről:
„Örökkévaló, hallgasd meg Júda szavát,
mikor segítségért kiált!
Vezesd vissza népéhez,
erősítsd meg kezét,
és segítsd meg,
mikor ellenségével küzd!”
Lévi törzsének áldása
8 Ezt mondta Lévi törzséről:
„Örökkévaló, a Tummímot és Úrímot
Lévinek, hűséges szolgádnak adtad,
akiket próbára tettél Masszában,
s akikkel pereltél Meríbá[b] vizénél.
9 Többre tartották szavadat,
mint saját családjukat.
Nem kedveztek szüleiknek,
nem kímélték testvéreiket,
sem saját gyermekeiket,
hanem engedelmeskedtek parancsodnak,
és megőrizték szövetséged.
10 Ők tanítják Jákób népét
az Örökkévaló Törvényére,
Izráelt az ő határozataira.
Tömjént tesznek eléd,
s égőáldozatokat oltárodra.
11 Áldd meg Lévi erejét,
s keze munkáját fogadd kedvesen!
Törd meg a derekát annak,
aki Lévi ellen támad,
s aki őt gyűlöli,
hogy többé föl ne kelhessen!”
Benjámin törzsének áldása
12 Ezt mondta Benjámin törzséről:
„Benjámin, akit az Örökkévaló kedvel!
Biztonságban lakhatsz az ő közelében,
Körülvesz oltalmával szüntelen,
s hátán hordoz, mint anya a kicsinyét.”[c]
József törzseinek áldása
13 Ezt mondta József törzseiről:
„Az Örökkévaló áldása
szálljon József földjére!
Adjon neki az Örökkévaló harmatot
a menny kincseiből,
ajándékot
a mélységes vizekből.
14 Érlelje meg gyümölcseit a Nap,
sarjasszon neki drágaságokat a Hold!
15 Teremjenek neki az ősi hegyek
jobbnál-jobb gyümölcsöket,
adjanak az örök halmok
bőséges aratást!
16 Józsefé legyen a föld termésének
legjava és teljessége,
nyugodjon rajta annak tetszése
és kegyelme,
aki az égő bokorban megjelent!
Szálljanak ezek az áldások Józsefre,
a testvérei közül kiválasztottnak fejére!
17 Méltósága és ereje,
mint az elsőszülött bikáé,
szarva erős,
mint a bivalyé,
népeket öklel fel a föld széléig:
ilyenek Efraim tízezrei
és Manassé ezrei.”
Zebulon és Issakár törzsének áldása
18 Ezt mondta Zebulon törzséről:
„Örülj, Zebulon,
mikor útra kelsz,
és te is, Issakár,
otthon, a sátraidban!”
19 Népeket hívnak fel hegyükre,
hogy igaz áldozattal áldozzanak.
Tengerek gazdagságának
hasznát élvezik,
és a tengerpart homokjának kincseit.
Gád törzsének áldása
20 Ezt mondta Gád törzséről:
„Áldott legyen az Örökkévaló,
aki kiterjeszti Gád határait!
Mint ugrásra kész,
zsákmányra leső oroszlán,
úgy lakik Gád a helyén,
s ha zsákmányt ejt,
szétszaggatja annak karját és fejét.
21 A legjobb részt választotta magának,
a vezető osztályrésze jutott Gádnak,
mikor a törzsfők összegyűltek.
Véghez viszi, amit az Örökkévaló
Izráelről határozott
végrehajtja igazságos ítéletét.”
Dán törzsének áldása
22 Ezt mondta Dán törzséről:
„Dán, mint fiatal básáni oroszlán,
prédájára veti magát.”
Naftáli törzsének áldása
23 Ezt mondta Naftáli törzséről:
„Bőven jut neked az Örökkévaló jóságából
és áldásaiból.
Terjeszkedj nyugatra és délre!”
Ásér törzsének áldása
24 Ezt mondta Ásér[d] törzséről:
„Áldott a fiúk között Ásér!
Kedveljék a testvérei,
s áztassa lábát olívaolajban!
25 Védjenek bronz és vas
zárak és kapuk,
ne hagyjon el erőd,
amíg csak élsz!”
Az Örökkévaló Isten hajlékod és menedéked!
Végül így dicsérte Mózes az Örökkévalót:
26 „Nincs senki hasonló Istenhez,
ó, Jesurún!
Fenséges dicsőségében
száguld az egeken,
harci szekerein, a fellegeken robog,
hogy segítségedre siessen.
27 Az Örökkévaló Isten hajlékod
és menedéked,
örök karja felkarol
és megtart téged.
Ellenséged szétszórja előtted,
s így biztat: »Pusztítsd!«
28 Biztonságban lakik Izráel népe,
háborítatlan Jákób lakóhelye.
Gabona és bor földjén lakik,
melyre bő harmatot hullat az ég.
29 Milyen boldog vagy, Izráel!
Nép, amelyet az Örökkévaló
szabadított meg,
akinek pajzsa és győzelmes kardja
az Örökkévaló!
Nincs más nemzet,
akivel így bánt volna istene.
Kegyelemért könyörögnek
majd ellenségeid,
te pedig a fejükre[e] tiporsz.”
Mózes halála
34 Ezután Mózes a Moáb-síkságról fölment a Nebó-hegységbe, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben emelkedik. Onnan az Örökkévaló megmutatta neki az egész országot: Gileád vidékét, egészen Dánig, 2 Naftáli egész területét, Efraim, Manassé és Júda területét egészen a Földközi-tengerig, 3 azután a déli vidéket, meg a pálmafák városának, Jerikónak völgyét, egészen Cóárig. 4 Akkor ezt mondta az Örökkévaló: „Látod, Mózes, ez az a föld, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem. Megesküdtem nekik, hogy utódaiknak adom ezt az országot. Megengedtem, hogy a saját szemeddel lásd, de oda nem mehetsz be.”
5 Ott halt meg Mózes, az Örökkévaló szolgája Moáb földjén, ahogy az Örökkévaló előre megmondta. 6 Ott temette el az Úr Bét-Peórral szemben, a völgyben — de annak pontos helyét mindmáig senki sem ismeri.
7 Mózes 120 éves volt, mikor meghalt, de életereje még ilyen idős korában is töretlen maradt, és a látása sem gyengült meg.
8 Izráel népe 30 napig még Moáb földjén maradt, és siratták Mózest, amíg el nem telt a gyász ideje.
Józsué Mózes helyére lép
9 Józsué, Nún fia beteljesedett a bölcsesség szellemével, mert Mózes tette rá a kezét, és jelölte ki a nép új vezetőjévé. Izráel népe ezután elfogadta Józsuét vezetőjének, és engedelmeskedett neki — ahogyan ezt az Örökkévaló megparancsolta Mózes által.
10 Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, akit egészen bensőségesen ismert. Azóta nem támadt Izráelben hozzá hasonló próféta, 11 aki olyan hatalmas jeleket és csodákat vitt volna véghez, mint Mózes, amikor őt az Örökkévaló Egyiptomba küldte, a fáraóhoz, meg annak szolgáihoz és egész népéhez. 12 Azóta sem volt hozzá hasonló, aki oly sok erőteljes és félelmetes dolgot tett volna Izráel népe szeme láttára, mint Mózes.
Kof
145 Teljes szívből kiáltok hozzád, Örökkévaló,
hallgass meg engem!
Törvényednek engedelmeskedem.
146 Segítségül hívlak, ments meg,
hogy bizonyítékaidat megőrizhessem!
147 Korán reggel felkelek, és imádkozom:
ígéretedben bízom!
148 Még éjjel is felébredek,
és szavaidon gondolkozom.
149 Hallgass meg engem, hűséges szeretetedért,
eleveníts meg igazságos ítéleteddel, Örökkévaló!
150 Közelednek, akik gonosz terveket készítenek ellenem,
mennyire eltávolodtak tanításodtól, Örökkévaló!
151 De te közel vagy hozzám, Örökkévaló!
Parancsaid mind igazak és megbízhatók.
152 Régóta ismerem bizonyítékaidat,
tudom, hogy örökké érvényesek.
Res
153 Vedd észre szenvedéseimet, Uram,
és szabadíts meg,
mert nem felejtettem el tanításodat!
154 Harcolj értem, és ments meg,
eleveníts meg, ígéreted szerint!
155 A gonoszoktól távol van a szabadítás,
mert nem törődnek törvényeiddel.
156 Milyen nagy irgalmas szereteted, Örökkévaló!
Eleveníts meg engem ítéleted szerint!
157 Milyen sokan vannak ellenségeim,
milyen sokan üldöznek engem,
mégsem fordultam el bizonyítékaidtól!
158 Mikor láttam az árulókat, akik nem tisztelik tanításodat,
megutáltam őket.
159 Látod, Örökkévaló, mennyire szeretem utasításaidat,
eleveníts meg hűséges szereteteddel!
160 Kezdettől fogva minden szavad megbízható és állandó,
minden ítéleted igazságos és örökre érvényes.
Sin
161 Fejedelmek támadnak rám ok nélkül,
mégis inkább félek beszédedtől,
és szavaidat tisztelem.
162 Uram, beszéded olyan boldoggá tesz,
mintha nagy kincset találtam volna.
163 Gyűlölöm és utálom a hazugságot,
de szeretem tanításodat.
164 Minden nap hétszer dicsérlek
igazságos ítéleteidért.
165 Milyen nagy békességben és jólétben élhetnek,
akik szeretik tanításodat,
hiszen semmiben sem ütköznek meg.
166 Szabadításodra várok, Örökkévaló,
és teljesítem parancsaidat!
167 Lelkemben őrzöm bizonyítékaidat,
mert nagyon szeretem őket!
168 Követem utasításaidat, és megőrzöm bizonyítékaidat,
hiszen te jól ismered egész életemet!
Tav
169 Örökkévaló, hallgasd meg öröménekem,
és adj nekem bölcsességet, ígéreted szerint!
170 Hallgasd meg kérésemet,
és szabadíts meg, ígéreted szerint!
171 Hadd dicsérjelek teljes erőmmel,
mikor törvényeidre tanítasz engem!
172 Nyelvem a te szavaidat énekelje,
mert minden parancsod igazságos!
173 Segíts meg kezeddel,
mert elhatároztam, hogy utasításaidat követem!
174 Szabadíts meg, Örökkévaló,
mert tanításodban gyönyörködöm!
175 Elevenítsd meg lelkemet, hogy dicsérhesselek téged,
segíts engem ítéleteiddel!
176 Ha eltévednék, mint az elkószált birka,
jöjj, Uram, keresd meg szolgádat,
mert nem felejtem el parancsaidat!
Izráel Szentjének városa
60 „Kelj fel és tündökölj,
hiszen elérkezett világosságod,
és az Örökkévaló dicsősége rád ragyogott!
2 Nézd, bár a földet sötétség borítja,
és a népeken sűrű homály terpeszkedik,
de rajtad felragyog az Örökkévaló világossága,
és dicsősége benned nyilvánvaló lesz.
3 Világosságodhoz nemzetek gyűlnek,
királyaik eljönnek e hajnal fényéhez.
4 Nézz föl, és tekints körül!
Lásd, mind hozzád jönnek,
köréd gyülekeznek!
Fiaid ezek, akik messziről jönnek,
és leányaid, akiket dajkáik a karjukon hoznak!
5 Mikor meglátod, arcod felragyog,
szíved örömében majd kiszökik a helyéről,
és remegve szélesre tárul,
mivel a tengerek gazdagsága özönlik hozzád,
a nemzetek hozzák kincseiket.
6 Karavánok sora jön Midjánból, Éfából,
tevék tömege tolong utcáidon.
Sebából is eljönnek mindannyian,
aranyat és tömjént hoznak,
és az Örökkévaló dicső tetteit hirdetik.
7 Hozzád terelik a juhnyájakat Kédárból,
Nebajótból kosokat hoznak,
hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatul.
Bizony, dicsőségem házát még dicsőségesebbé teszem!
8 Kik ezek, akik oly tömegben repülnek,
mint a sűrű fellegek,
vagy mint galambok csapata,
mikor dúcaikba leszállnak?
9 Mert rám várnak a szigetek
és a távoli tengerpartok lakói.
Társis hajói is csak szavamra várnak,
hogy elhozzák fiaidat messze földről,
ezüstjükkel, aranyukkal együtt, Istened kedvéért,
hogy tiszteljék az Örökkévaló nevét,
és Izráel Szentjét, aki téged felékesített.
10 Az idegenek fiai újra felépítik falaidat,
és királyaik szolgálnak neked,
mert haragomban ugyan megvertelek,
de mivel szeretlek, most könyörülök rajtad.
11 Ezért tartsd nyitva kapuid szüntelen,
ne zárd be őket se éjjel, se nappal!
Hadd hozzák be a nemzetek kincseiket,
királyaik vezetik ünnepélyes menetüket.
12 Mert az a nép és ország,
amely nem szolgál téged, elvész.
Bizony, az ilyen nemzet elpusztul teljesen!
13 A Libanon dísze jön hozzád:
legszebb cédrusaikat, fenyőiket
és ciprusaikat hozzák,
hogy ékesítsék szent helyemet,
s trónusom zsámolyát[a] díszítsék vele.
14 Hozzád mennek,
s meghajolnak előtted elnyomóid fiai,
leborulnak lábad előtt,
akik megvetettek téged,
így neveznek: »Az Örökkévaló városa«,
és így: »Izráel Szentjének Sionja«.
15 Bár azelőtt utált és elhagyott voltál,
és senki feléd sem nézett,
most már örökre dicsőségessé teszlek,
és öröm forrásává nemzedékről nemzedékre.
16 A népek gazdagsága táplál,
és királyok segítenek téged,
és akkor tudod meg,
hogy én vagyok az Örökkévaló,
Megmentőd és Megváltód,
Jákób erős Istene.
17 Bronz helyett aranyat hozok,
vas helyett ezüstöt,
fa helyett bronzot,
és kövek helyett vasat.
A békességet teszem fejedelmeddé,
és igazságosság kormányoz téged.
18 Erőszaknak híre sem lesz földeden,
pusztulás és rombolás elő sem fordul határaid között.
Isten szabadítása lesz városod védőfala,
és dicsérete annak kapuja.
19 Attól kezdve nem a napfény lesz világosságod,
s éjjel sem a Hold világít neked,
hanem maga az Örökkévaló lesz világosságod örökké,
és Istened lesz dicsőséged.
20 Napod nem nyugszik le soha,
sem a hold el nem fogy,
hanem az Örökkévaló lesz világosságod örökre,
és gyászod napjai véget érnek.
21 Néped fiai mind igazságban élnek,
és övék lesz a föld örökre.
Olyanok lesznek, mint a facsemete
amelyet magam ültettem kertembe,
hogy dicsőségemet nyilvánvalóvá tegyék.
22 A legkisebb közülük ezerre sokasodik,
a kicsiny is hatalmas néppé növekszik.
Én, az Örökkévaló viszem ezt végbe,
megvalósítom a maga idején.”
Akarom, gyógyulj meg!(A)
8 Miután Jézus lejött a hegyről, nagy tömeg követte. 2 Ekkor odalépett hozzá egy leprás férfi, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, te meg tudsz gyógyítani engem!”
3 Akkor Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” Ekkor a férfiról azonnal eltűnt a lepra. 4 Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, senkinek se beszélj erről! Menj, és mutasd meg magad a papnak![a] Azután vidd fel az áldozatot, ahogy Mózes megparancsolta, hogy bizonyíték legyen a számukra!”
A római százados hite(B)
5 Amikor Jézus Kapernaumba ért, egy római százados lépett hozzá, és így könyörögött: 6 „Uram, a szolgám megbénult, otthon fekszik, és nagy fájdalmai vannak.”
7 „Megyek, és meggyógyítom” — válaszolta Jézus.
8 A százados azonban így felelt: „Uram, nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj. Elég, ha szólsz egy szót, és meggyógyul a szolgám. 9 A feletteseimnek vagyok alárendelve, s ők felhatalmaztak arra, hogy a katonáimnak parancsoljak. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!« — az el is megy. Vagy, ha szólok a másiknak: »Gyere ide!« — az odajön hozzám. És ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!« — az meg is teszi.”
10 Ezen a válaszon Jézus nagyon elcsodálkozott, és ezt mondta azoknak, akik őt követték: „Igazán mondom nektek: egész Izráelben nem találtam ilyen nagy hitet senkiben. 11 Bizony, sokan eljönnek majd az egész világról, kelettől nyugatig a nemzetek közül, és asztalhoz ülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal együtt Isten Királyságában. 12 Akik pedig arra születtek, hogy a Királyság örökösei legyenek, azokat kidobják a külső sötétségbe, ahol fájdalmukban sírnak majd és a fogukat csikorgatják.”
13 Majd a századoshoz fordult: „Menj haza nyugodtan! Legyen meg, amit kértél, a hited szerint!” Ezzel egy időben a százados szolgája valóban meggyógyult.
Ő hordozta betegségeinket(C)
14 Egyszer Jézus Péter házába érkezett, és látta, hogy Péter anyósa lázas betegen fekszik. 15 Jézus megfogta a beteg kezét, akinek azonnal elmúlt a láza. Föl is kelt az asszony, és megvendégelte Jézust.
16 Amikor leszállt az este, sok olyan embert vittek hozzá, akikben gonosz szellemek laktak. Jézus egy szavával kiűzte a gonosz szellemeket, és minden beteget meggyógyított. 17 Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:
„Ő vette el gyengeségeinket,
és ő hordozta betegségeinket.”[b]
Te csak kövess engem!(D)
18 Amikor Jézus látta, milyen sokan gyűltek köré, szólt a tanítványainak, hogy evezzenek át a tó túlsó partjára. 19 Ekkor azonban egy törvénytanító lépett hozzá, és ezt mondta: „Mester, követni foglak téged, akárhová mész.”
20 Jézus így válaszolt: „A rókáknak van tanyájuk, az égi madaraknak is van fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét.”
21 Egyszer az egyik tanítványa azt kérte Jézustól: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!”[c]
22 Jézus azonban így válaszolt: „Te csak kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy temessék el a halottaikat!”
Jézus lecsendesíti a vihart(E)
23 Jézus beszállt egy bárkába, tanítványai pedig követték. 24 Miután eltávolodtak a parttól, hirtelen akkora vihar támadt, hogy a hullámok majdnem elborították a bárkát. Eközben Jézus aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, és ezzel ébresztették fel: „Uram, ments meg bennünket! Mindjárt elmerülünk!”
26 Jézus így válaszolt: „Miért féltek, kishitűek?” Azután felállt, ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, elsimultak a hullámok, és nagy csend lett.
27 A tanítványok csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Kiűzi a gonosz szellemek seregét(F)
28 Amikor Jézus megérkezett a túlsó partra, Gadara[d] vidékére, két ember jött elé, akikben gonosz szellemek laktak. A sírbarlangokban tanyáztak, és olyan veszélyesek voltak, hogy senki sem járhatott miattuk azon az úton. 29 Így kiabáltak: „Mi közöd hozzánk, Isten Fia?! Azért jöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?”
30 A távolban egy nagy disznókonda legelt. 31 A gonosz szellemek ekkor azt kérték Jézustól: „Ha kiűzöl minket, küldj azokba a disznókba!”
32 „Menjetek!” — válaszolta ő. Akkor a gonosz szellemek elhagyták azt a két embert, és bementek a disznókba. Azok pedig mind egy szálig lerohantak a meredek lejtőn, egyenesen a tóba, és belefulladtak a vízbe. 33 Ekkor a pásztorok, akik a disznókat őrizték, elfutottak a városba, és elmondtak mindent — azt is, ami a két megszállottal történt. 34 A város egész lakossága kiment, hogy Jézussal találkozzon. Amikor meglátták, kérték, hogy menjen el arról a vidékről.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center