M’Cheyne Bible Reading Plan
Emlékezzetek a pusztai vándorlásra!
8 Mózes így folytatta: Tartsátok meg az egész Törvényt, mindazokat, amelyeket most parancsolok nektek! Akkor birtokba vehetitek azt a földet, amelyet az Örökkévaló esküvel ígért őseiteknek, élhettek és megsokasodhattok ott.
2 De ott is emlékezzetek arra a pusztai vándorlásra, amikor 40 évig vezetett titeket Istenünk, az Örökkévaló, hogy engedelmességre tanítson, próbára tegyen titeket, és nyilvánvalóvá tegye, mi van a szívetekben: vajon megtartjátok-e parancsait, vagy nem. 3 Bizony, próbára tett benneteket azzal is, hogy kiéheztetett, de azután bőségesen táplált a mannával, amelyet azelőtt nem ismertetek, sőt hírét sem hallották még őseink sem. Így tanított meg arra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Örökkévaló szájából származik. 4 Emlékezzetek rá, hogyan gondoskodott az Örökkévaló rólunk ez alatt a 40 év alatt! Ruhánk nem kopott el, lábunk sem dagadt meg, amíg vándoroltunk.
5 Értsétek hát meg, és vegyétek szívetekre, hogy Istenünk, az Örökkévaló úgy bánik velünk, ahogy az apa a fiával: tanít, nevel és fegyelmez bennünket! 6 Ezért kövessétek az Örökkévaló parancsait, engedelmeskedjetek neki! Istenfélelemmel járjatok azon az úton, amelyet ő készített a számotokra!
7 Az Örökkévaló most jó és termékeny földre visz be titeket, ahol források fakadnak a hegyekben, patakok és folyók folynak a völgyekben. 8 Az a föld búzát és árpát terem nektek, a kertekben szőlőt, fügét és gránátalmát szüretelhettek, bőven terem ott az olajfa, sőt még mézet is találhattok. 9 Bizony, azon a földön bővében lesztek az élelemnek, s nem fogtok szűkölködni semmiben. Ott a hegyekben vasat bányászhattok, a dombokon pedig rezet. 10 Amikor pedig majd jóllaktok és bőségben éltek, áldjátok Istenünket, az Örökkévalót azért a jó földért, amelyet nektek adott!
Maradjatok hűségesek az Örökkévalóhoz!
11 De vigyázzatok! El ne forduljatok Istenünktől, az Örökkévalótól! Vigyázzatok, tartsátok meg parancsait, határozatait és rendelkezéseit, amelyeket most én közvetítek nektek! 12 Mert különben eljöhet az idő, amikor majd mindennel jóllaktok és beteltek, szép házakat építetek magatoknak, s azokban laktok, 13 amikor háziállataitok megszaporodnak, mindenben meggazdagodtok, s még aranyotok és ezüstötök is bőségesen lesz, 14 de elbízzátok magatokat, és elfordultok Istenünktől, az Örökkévalótól, aki kihozott bennünket Egyiptomból, a szolgaságból!
15 El ne forduljatok tőle, mert ő vezetett minket keresztül ezen a hatalmas és rettenetes sivatagon, a mérges kígyók és skorpiók földjén, a szomjúság földjén, ahol egy csepp vizet sem találtunk. Emlékezzetek rá, hogy az Örökkévaló fakasztott nekünk vizet még a kősziklából is! 16 Ne felejtsétek, hogy végig az úton ő táplált bennünket a mannával, amelynek hírét sem hallották őseink. Mindezt azért tette, hogy engedelmességre tanítson, próbára tegyen, és végül megáldjon bennünket mindenféle jóval.
17 Amikor tehát bementek arra a jó földre, vigyázzatok, nehogy azt gondoljátok, hogy mindazt a jót a saját erőtökkel és kezetek munkájával szereztétek magatoknak! 18 El ne felejtsétek, hogy Istenünk, az Örökkévaló az, aki erőt ad nektek, hogy hatalmas dolgokat vigyetek véghez! Ő pedig azért bánik veletek ilyen jól, mert ezzel teljesíti ígéretét, amelyet őseiteknek tett, amikor szövetséget kötött velük. Valójában most is így bánik veletek!
19 De már most figyelmeztetlek benneteket, hogy ha a jövőben mégis hűtlenül elfelejtkeztek Istenünkről, az Örökkévalóról, és más isteneket imádtok és követtek, akkor elpusztultok! 20 Bizony, akkor ti is ugyanúgy elpusztultok, mint azok a nemzetek, amelyeket majd az Örökkévaló pusztít ki előletek! Akkor veletek is ez történik, mert nem hallgattatok Isteneteknek, az Örökkévalónak szavára!
91 Aki a Felséges rejtekhelyén lakik,
a Mindenható árnyékában nyugszik az,
teljes biztonságban.
2 Azt mondom az Örökkévalónak:
„Te vagy Istenem, bízom benned!
Te vagy erős kőváram,
benned védelmet találok!”
3 Akkor ő kiment a rejtett csapdából,
megment a halálos járványtól,
4 szárnyával betakar, mint fiókáit a madár,
és tollai alatt védelmet találsz.
Hűsége lesz pajzsod és páncélod.
5 Nem kell félned éjjel a váratlan támadástól,
sem nappal a lesből kilőtt nyíltól,
6 sem a homályban lopakodó, halálos járványtól,
sem a délben támadó hirtelen haláltól!
7 Még ha ezerszám hullanak is melletted,
s tízezren a közeledben,
téged akkor is elkerül a pusztító.
8 Bizony, meglátod ezt a saját szemeddel!
Előtted büntetik meg a gonoszokat!
9 Mivel ezt mondtad: „Erős kőváram az Örökkévaló,
a Felséges a menedékem!”
10 Ezért nem ér el téged a veszedelem,
s otthonodnak a pusztítás közelébe sem jöhet.
11 Hiszen az Örökkévaló parancsolt felőled,
s melléd rendelte angyalait,
hogy őrizzenek minden utadon.
12 Kezükben hordoznak,
hogy meg ne üsd lábad a kőben.
13 Bizony, oroszlán és vipera fölött jársz,
letaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt!
14 Az Örökkévaló mondja rólad:
„Mivel ragaszkodsz hozzám, és szeretsz,
megmentelek.
Mivel jól ismersz engem,
magasra emellek.
15 Mikor kiáltasz hozzám,
felelek.
Veled vagyok, mikor bajok vesznek körül,
kimentelek, és fölemellek!
16 Hosszú élettel teszlek megelégedetté,
és megmutatom neked szabadításomat.”
Asszíria királya Jeruzsálem ellen támad(A)
36 Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében történtek ezek.
Szanhérib,[a] Asszíria királya felvonult hadseregével Júda fallal megerősített városai ellen, és Jeruzsálem kivételével el is foglalta mindegyiket. 2 Azután a király elküldte Lákisból az egyik vezérét, Rabsakét nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Rabsaké és serege megérkezett Jeruzsálem határába, és letáboroztak a ruhafestők mezején, a csatorna végénél, amely a Felső-tavat táplálja.[b] 3 Oda mentek ki hozzá Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró.
4 Rabsaké azt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Mondjátok meg uratoknak:
»Azt mondja Asszíria nagy királya: Ugyan miben reménykedsz? 5 Azt hiszed, van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? 6 Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak! 7 Vagy talán azt mondod, hogy az Örökkévalóban, Istenedben bízol, hogy majd ő megsegít? Vajon nem ő az, akinek oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?
8 Nézd! Uram, Asszíria királya fogadást ajánl neked: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.
9 Ugyan, hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb kapitányát is? Vagy Egyiptom harci szekereiben és lovasaiban bízol?
10 Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”
11 Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták Rabsakénak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne Júda nyelvén beszélj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!” 12 De Rabsaké így válaszolt: „Nem csak uratoknak és nektek küldte uram ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, és valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni, és vizeleteteket fogjátok inni!”[c]
13 Akkor Rabsaké odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek azon a nyelven, amelyet Júdában beszélnek: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek Asszíria nagy királya!
14 »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő képtelen megmenteni titeket! 15 Ne higgyetek Ezékiásnak, amikor azzal hiteget, hogy bízzatok az Örökkévalóban, aki biztosan megszabadít, és a várost nem adja Asszíria királyának kezébe! 16 Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:
Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek, és saját kútjaitok vizét ihatjátok. 17 Azután majd eljövök, és elviszlek titeket egy olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje. 18 Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet titeket azzal, hogy az Örökkévaló majd megszabadít! Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? 19 Hol vannak Hamát, Arpad és Szefarvaim istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? 20 Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét a kezemből? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet tőlem?«”
21 De a jeruzsálemi falon álló férfiak csendben maradtak, és semmit sem feleltek, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki egy szót se válaszoljon az ellenségnek.
22 Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában[d], és átadták Rabsaké üzenetét.
A Bárány felnyitja az első pecsétet
6 Ezután láttam: a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt. Majd hallottam, hogy az egyik mennyei élőlény mennydörgő hangon ezt kiáltja: „Jöjj!” 2 Ekkor egy fehér lovon ülő lovast láttam, aki íjat tartott a kezében. Győzelmi koszorút tettek a fejére, és győztesként lovagolt ki, hogy újra győzzön.
A második pecsét
3 Amikor a Bárány feltörte a második pecsétet, hallottam, hogy a második mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” 4 Ekkor előjött egy másik lovas, aki tűzvörös lovon ült. Megengedték neki, hogy elvegye a Földről a békét azért, hogy az emberek tömegei egymást mészárolják. Ennek a lovasnak hatalmas kardot adtak a kezébe.
A harmadik pecsét
5 Amikor a Bárány feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” Ismét egy másik lovast láttam, aki fekete lovon ült, és mérleget tartott a kezében. 6 Ekkor a négy mennyei élőlény közül hangot hallottam, amely ezt mondta: „Egy mérték[a] búza egy dénár, három mérték árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd!”
A negyedik pecsét
7 Amikor a Bárány feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik mennyei élőlény ezt kiáltja: „Jöjj!” 8 Ismét egy lovast láttam, aki hamuszürke lovon ült. A lovas neve: Halál. Közvetlenül utána a Hádész haladt. Ők ketten hatalmat kaptak, hogy háborúkkal, éhínségekkel, járványos betegségekkel és vadállatokkal megöljék a Föld lakosainak negyedrészét.
Az ötödik pecsét
9 Amikor a Bárány feltörte az ötödik pecsétet, emberek lelkeit láttam az oltár alatt, akiket Isten beszéde és a tanúskodásuk miatt gyilkoltak meg. 10 Erős hangon kiáltották: „Szent és igaz Úr! Meddig vársz még? Miért nem ítélsz, és miért nem bünteted meg azokat, akik megöltek minket?” 11 Ekkor mindegyikre fehér ruhát adtak. Mondták nekik, hogy még várjanak egy kis ideig, mert még vannak olyan szolgatársaik és testvéreik, akiket ugyanúgy meg fognak ölni, ahogy őket. Meg kell várniuk, amíg ezeknek a száma teljessé lesz.
A hatodik pecsét
12 Mikor a Bárány feltörte a hatodik pecsétet, erős földrengés támadt, a Nap elsötétült, mintha fekete gyászruhába öltözött volna, és a Hold teljes korongja olyan lett, mint a vér. 13 Az ég csillagai úgy hullottak a földre, mint erős szélben a fügefáról az éretlen fügék. 14 Az ég eltűnt, mint egy könyvtekercs, amelyet összetekernek. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről.
15 A földi királyok, uralkodók, katonai vezetők, gazdagok, hatalmasok, minden rabszolga és minden szabad ember mind elbújtak a barlangokban és a sziklák közt a hegyekben. 16 Azt mondták a hegyeknek és a szikláknak: „Zuhanjatok ránk, és rejtsetek el minket annak szeme elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől, 17 mert eljött a haragjuk nagy napja! Ki tudná ezt elviselni?”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center