Print Page Options
Previous Prev Day Next DayNext

M’Cheyne Bible Reading Plan

The classic M'Cheyne plan--read the Old Testament, New Testament, and Psalms or Gospels every day.
Duration: 365 days
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)
Version
4 Mózes 8

Az arany mécstartó

Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: „Mondd meg Áronnak: az arany mécstartón úgy helyezze el a hét olajmécsest, hogy azok előre világítsanak”.

Áron így is tett: úgy helyezte el a mécseket, ahogy az Örökkévaló azt Mózesnek mondta. A mécstartó színaranyból készült, ötvösmunkával. Egyetlen darabból kalapálták ki az aljától a szárain lévő virágokig. Pontosan arra a mintára készült, amelyet az Úr megmutatta Mózesnek.

A léviták szolgálatba állítása

Azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: „Válaszd külön a lévitákat Izráel népéből és végezd el megtisztításuk szertartását, hogy rituálisan tiszták legyenek! Ezt kell tenniük, hogy megtisztuljanak: először hintsd rájuk a megtisztulás vizét, azután borotválják le a hajukat és egész testüket, majd mossák ki ruháikat, és mosakodjanak meg.

Hozzanak egy bikaborjút és a hozzá tartozó lisztáldozatot: olajjal gyúrt finomlisztet. Azután egy másik bikaborjút is hozzanak bűnáldozatul. Állítsd a lévitákat a Találkozás Sátora elé, és hívd össze Izráel egész közösségét. 10 Azután ahogy ott állnak az Örökkévaló jelenlétében, Izráel fiai tegyék rá kezüket a lévitákra. 11 Áron pedig ajánlja föl a lévitákat az Örökkévalónak Izráel népe részéről, hogy ezentúl a léviták végezzék az Örökkévaló szolgálatának munkáit.

12 Azután a léviták tegyék kezüket a bikák fejére, te pedig készítsd el az egyik bikát vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul az Örökkévalónak, engesztelésül a lévitákért. 13 Így ajánld föl a lévitákat az Örökkévalónak, és állítsd őket szolgálatba, hogy legyenek Áronnak és fiainak, a papoknak segítői.

14 Így válaszd külön a lévitákat Izráel népének többi részétől, hogy személyesen nekem szolgáljanak. 15 Miután így rituálisan megtisztítottad és felajánlottad őket az Örökkévalónak, a léviták megkezdhetik gyakorlati szolgálatukat[a] a Találkozás Sátoránál. 16 Izráel népének elsőszülöttjei helyett a lévitákat fogadtam magamhoz, hogy személyesen nekem szolgáljanak, ezért Izráel népe őket egészen nekem adta.

17 Izráelben minden elsőszülött az én tulajdonom, mind az emberek, mind a háziállatok között! Amikor az egyiptomiak elsőszülöttjeit megöltem, egyúttal magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráel népéből. 18 Azonban Izráel elsőszülöttjeit a lévitákkal helyettesítettem. 19 A lévitákat pedig ajándékba adtam Áronnak és fiainak, a papoknak, hogy Izráel többi leszármazottjai helyett a léviták végezzék a Találkozás Sátoránál a gyakorlati szolgálatokat. A léviták segítsenek a papoknak az áldozatoknál, amelyek által engesztelést szereznek Izráel népe számára, és ne legyen csapás Izráel népén, amikor a szent hely közelébe jönnek.”

20 Mózes, Áron és Izráel egész közössége engedelmeskedett az Örökkévalónak, és a lévitákkal kapcsolatban mindenben aszerint jártak el, ahogy az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta. 21 A léviták elvégezték a megtisztulás szertartását, és kimosták ruháikat. Áron pedig felajánlotta őket az Örökkévalónak szentelt ajándékul, azután engesztelést szerzett nekik az áldozat bemutatásával — így tisztította meg őket. 22 Csak ezután lettek alkalmasak a szolgálat ellátására a Találkozás Sátoránál, Áronnak és fiainak, a papoknak az irányításával. Mindenben úgy jártak el a lévitákkal kapcsolatban, ahogyan az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.

23 Azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 24 „A lévita férfiakra ez a különleges rendelkezés érvényes: 25 éves koruktól fogva álljanak szolgálatba a Találkozás Sátoránál! 25 Amikor pedig betöltik ötvenedik évüket, vonuljanak vissza a felelős szolgálattól. 26 Továbbra is segítsék a testvéreiket, a szent helyen szolgálatot végző lévitákat, de ők maguk már ne végezzenek felelős szolgálatot. Így szabd meg a léviták szolgálatát”.

Zsoltárok 44

A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.

44 Ó Isten, hallottuk a történeteket.
    Szüleink elmondták,
    mi tettél őseinkkel a régi időkben.
Népeket űztél el kezeddel erről a földről,
    őseinket pedig a helyükre telepítetted.
Gyökerestül kiirtottad azokat a népeket,
    őseinket pedig kiterjesztetted.
Mert nem a kardjukkal szerezték ezt a földet,
    nem saját vitézségükkel győztek,
    hanem te győztél, Istenem!
A te karod győzött, a te jobb kezed,
    és arcod fénye!
Azért győztek, mert szeretted őket.

Te vagy Királyom, ó Isten!
    Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!
Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket,
    neveddel tiporjuk le támadóinkat!
Mert nem az íjamban bízom,
    nem a kardom szabadít meg a csatában,
hanem te, Istenem!
Te szabadítasz meg ellenségeinktől,
    te szégyeníted meg gyűlölőinket.
Ezért dicsérünk téged szüntelen,
    örökké dicsérjük neved! Szela

Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket!
    Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!
10 Megfutamítottál az ellenség előtt,
    gyűlölőink kifosztottak minket.
11 Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra,
    szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!
12 Milyen olcsón adtad el saját népedet!
    Nem is alkudtál érte!
13 Megszégyenítettél szomszédaink előtt,
    nevetnek rajtunk és gúnyolnak,
14 csúfolnak, megvetnek,
    vicceket mondanak rólunk az idegenek,
    fejüket csóválják miattunk az emberek.
15 Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van.
    Szégyen borítja arcomat
16 az ellenség gúnyolódása miatt,
    a bosszúálló gyalázkodása miatt.
17 Mindez ránk szakadt,
    mégsem felejtettünk el téged,
    nem törtük meg szövetségedet!
18 Szívünk nem pártolt el tőled,
    nem tértünk le ösvényedről.
19 Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve,
    a halál árnyékával borítottál be.
20 Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,
    ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,
21 Istenünk látta volna ezt,
    hiszen ő ismeri a szívek titkait.
22 Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem.
    Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk,
    mert hozzád tartozunk.
23 Ébredj fel!
    Miért alszol, Urunk?
    Ne feledkezz meg rólunk végképpen!
24 Miért rejtőzöl el előlünk,
    meddig tűröd, hogy üldözzenek,
    miért nézed el szenvedéseinket?
25 Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket,
    arccal a porba fektettek bennünket!
26 Kelj fel, Örökkévaló!
    Siess hozzánk, segíts!
Mutasd meg, hogy szeretsz,
    és szabadíts meg bennünket!

Énekek Éneke 6

Jeruzsálem leányai

Hová tűnt a kedvesed,
    szépek szépe?
Merre ment a kedvesed?
    Hadd keressük veled együtt!

A menyasszony

Kertjébe ment szerelmesem,
    a balzsamillatú virágok kertjébe,
hogy a virágok között legeltessen,
    és liliomokat szedjen.
Én az övé vagyok,
    és kedvesem az enyém!
Ő a liliomok között legelteti nyáját!

A vőlegény

Szépséges vagy szerelmesem,
    oly szép, mint Tirca városa[a],
    mint Jeruzsálem, oly gyönyörű!
Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett!
Fordítsd el tekinteted rólam,
    mert rabul ejt szemed!
Hajad, mint kecskenyáj,
    amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
    amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
    és egy sem hullik el.
Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
    fátyolod mögött.

A királynék hatvanan,
    az ágyasok nyolcvanan vannak,
    a leányoknak se szeri, se száma.
De egyetlen az én galambom,
    hibátlan szerelmesem,
anyjának egyetlene,
    szülőjének szemefénye!
Csodálják őt a leányok,
    és boldognak mondják,
    dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok:

Az asszonyok

10 „Kicsoda ez?!
    Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag,
oly szép, mint a telihold,
    tiszta, mint a napfény,
    félelmetes, mint zászló a sereg felett!”

A vőlegény

11 Lementem a diófás kertbe,
    hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya[b],
    kihajtott-e a szőlő,
    kinyílt-e már a gránátalma virága.
12 Észre sem vettem, mikor ő felemelt
    királyi harci szekerébe.[c]

Zsidókhoz 6

Ezért hagyjuk el a Krisztusról szóló alapvető tanításokat, és igyekezzünk szellemileg felnőtté válni! Ne kezdjük el újra elölről az abc-t: az elemi tanítást az Istenben való hitről és a gonosz dolgok elhagyásáról, a bemerítkezésekről, a kézrátételről,[a] a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről! Tovább kell mennünk, és komolyabb tanításokkal kell foglalkoznunk. A továbbiakban ezt is fogjuk tenni, ha Isten megengedi.

4-6 Ha valaki elhagyja Krisztus útját, vajon visszatérhet-e hozzá megint? Olyanokról beszélek, akiket az igazság egyszer már megvilágosított, meg is ízlelték ajándékát, megkapták a Szent Szellemet, hallották Isten beszédét, megtapasztalták a következő korszak erejét, azután mégis elhagyták Krisztus útját. Ezek szinte ismét megfeszítik Isten Fiát, és szégyent hoznak rá az emberek előtt. Vajon az ilyen emberek ezután ismét visszatérhetnek Istenhez? Nem, ez lehetetlen!

Vannak, akik olyanok, mint a termőföld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényeket terem azoknak, akik megművelik — ők áldást kapnak Istentől. Mások viszont olyanok, mint az a föld, amely folyton csak töviseket és gazt terem. Az ilyen föld haszontalan, átkot érdemel, és végül a tűz égeti meg.

Ezzel figyelmeztetni szeretnélek benneteket, kedves testvéreim, de biztos vagyok benne, hogy rátok jobb dolgok várnak, és azok közé tartoztok, akik üdvözülni fognak. 10 Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen a munkátokról. Nem felejti el azt a szeretetet sem, amellyel iránta vagytok, és amellyel segítettétek, és ma is segítitek népét. 11 Azt kívánjuk, hogy mindannyian szorgalmasan végezzétek ezt a munkát, egész életetekben. Így azután meg is fogjátok kapni, amiben most reménykedtek! 12 Ne legyetek lusták! Azokat kövessétek, akik hittel és türelemmel végül megkapták, amit Isten ígért nekik!

Isten ígéretei és esküje Ábrahámnak

13 Isten esküvel megerősített ígéretet tett Ábrahámnak, de mivel nagyobbra nem esküdhetett, ezért saját magára esküdött. 14 Azt mondta Ábrahámnak: „Esküszöm, hogy bőségesen megáldalak, és sok-sok utódot adok neked.”[b] 15 Ábrahámnak sokáig és türelmesen kellett várnia, de végül megkapta, amit Isten ígért.

16 Az emberek között az a szokás, hogy olyan valakire esküsznek, aki nagyobb náluk. Így erősítik meg ígéretüket, és ezzel vetnek véget a vitának. 17 Hasonlóképpen, amikor Isten egészen világosan meg akarta mutatni, hogy ígéreteit biztosan teljesíteni fogja, ő is megesküdött azoknak, akiknek az ígéreteket tette. Tehát Isten egyrészt megígért valamit, másrészt azt az esküjével erősítette meg.

18 Ez a két dolog sohasem változik! Isten nem hazudhat, amikor ígér valamit, és nem hazudhat, amikor megesküszik. Ez erős biztatást jelent, és reménységet ad nekünk. Hiszen odamenekültünk Istenhez, és belekapaszkodtunk abba a reménységbe, amelyet ő adott nekünk. 19 Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak erős horgonya. Ez a „remény-horgony” a mennyei Templomban, a függöny mögött, a mennyei Szentek Szentjében[c] kapaszkodik meg, 20 ott, ahová Jézus bement. Értünk ment be oda, hogy utat készítsen a számunkra, hiszen mindörökké Jézus lett a Főpap, Melkisédek rendje szerint.

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center