M’Cheyne Bible Reading Plan
Izráel táborhelyei a pusztában
33 Ezek Izráel népének táborhelyei, attól kezdve, hogy csapatokba rendezve, Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból. 2 Mózes az Örökkévaló utasítása szerint gondosan följegyezte ezeket a helyeket. Tehát ezek Izráel pusztai vándorlásának szakaszai és táborhelyei.
3 Izráel népe a Páska ünnepe után közvetlenül, az első hónap 15. napján indult útnak az egyiptomi Ramszeszből. Győzelmesen és bátran jöttek ki az egyiptomiak szeme láttára, 4 miközben egész Egyiptom temette összes elsőszülöttjeit, akiket az Örökkévaló megölt. Az Örökkévaló ítéletet tartott Egyiptom istenei[a] fölött.
5 Ezután Izráel táborhelyei a következők voltak: Szukkót, 6 majd Étám, amely a sivatag szélén fekszik. 7 Étámot elhagyva Pí-Haírót felé fordultak, amely Baál-Cáfónnal szemben fekszik, majd Migdól előtt vertek tábort.
8 Pí-Haírótból elindulva átgyalogoltak a tenger közepén a túloldalra, a sivatagba. Három napig vonultak az Étám-pusztában, amíg Márába érkeztek.
9 Következő táborhelyük az Élim-oázisban volt, ahol 12 forrás fakadt, és 70 pálmafa nőtt.
10 Ezután a következő helyeken vertek tábort: a Vörös-tenger[b] partján, 11 majd a Szin-pusztában, azután 12 Dofka, 13 majd Álús következett, és 14 Refídím, ahol nem volt ivóvíz.
15 Ezután a következő táborhelyeken állomásoztak: Sínai-puszta, 16 Kibrót-Hattaava, 17 Hacérót, 18 Ritma, 19 Rimmón-Perec, 20 Libna, 21 Rissza, 22 Kehéláta, 23 Sefer-hegy, 24 Harádá, 25 Makhélót, 26 Tahat, 27 Terah, 28 Mitka, 29 Hasmóna, 30 Mószérót, 31 Bené-Jaakán, 32 Hór-Haggidgád, 33 Jotbátá, 34 Abróna, 35 Ecjón-Geber és 36 Kádés (amely a Cin-pusztában fekszik), 37 majd a Hór-hegynél ütöttek tábort, Edom országának határán.
38 Mialatt ott táboroztak, az Egyiptomból való kivonulástól számított 40. esztendő 5. hónapjának első napján Áron főpap az Örökkévaló parancsa szerint fölment a Hór-hegyre. Ott is halt meg. 39 Áron ekkor 123 éves volt.
40 Ekkor történt az, hogy a Negev-pusztában lévő Arád városának kánaáni királya meghallotta, hogy Izráel népe közeledik.
41 A Hór-hegy után ezek a táborhelyek következtek: Calmóna, 42 Púnón, 43 Óbót, 44 Ijjé-Háabárim (amely Moáb országának határán fekszik), 45 Díbón-Gád, 46 Almón-Diblátaim. 47 Utána az Abárim-hegyeken táboroztak, Nebóval szemben, 48-49 majd Moáb síkságán, a Jordán partján, Jerikóval átellenben, Bét-Hajesimót és Ábél-Hassittim között.
50 Ezen a helyen szólt az Örökkévaló Mózesnek: 51 „Mondd meg Izráel népének: »Amikor majd átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, 52 űzzétek ki onnan azokat, akik ott laknak! Kőből faragott és fémből öntött bálványaikat törjétek össze, oltáraikat romboljátok le! 53 Vegyétek birtokba azt az országot, mert nektek adtam, és telepedjetek le ott! 54 Mindegyik törzs és nemzetség kapjon részt a földből: az legyen a saját birtoka. Azt pedig sorshúzással döntsétek el, hogy melyik törzs vagy nemzetség melyik területet kapja. Így osszátok el a földet magatok között. A nagyobb törzsnek tágasabb birtokot, a kisebbnek kisebbet adjatok. Mindenkinek el kell fogadnia azt a birtokot, amely a sorshúzással neki jutott. Minden nemzetség és család a maga törzsének területén belül kapjon részt.
55 Vigyázzatok! Ha nem űzitek ki onnan az összes jelenlegi lakost, akkor a megmaradók olyanok lesznek, mint szálka a szemetekben és tövis az oldalatokban! Állandóan bosszantani és gyötörni fognak benneteket azon a földön, 56 és akkor majd veletek fogok úgy bánni, ahogyan azokkal a népekkel akartam.«”
Ászáf tanítása.
78 Figyelj tanításomra, népem!
Hallgass szavamra!
2 Régi énekeket mondok,
ősrégi titkokat hirdetek.
3 Jól ismerjük ezeket,
hiszen őseink beszélték el nekünk.
4 Mi is továbbadjuk fiainknak,
elmondjuk a következő nemzedéknek,
amit az Örökkévaló tett velünk.
Elmondjuk erejét, hatalmát, csodáit,
hogy senki el ne felejtse.
5 Szövetséget kötött az Örökkévaló Jákóbbal,
Törvényt adott Izráelnek.
Megparancsolta őseinknek,
hogy tanítsák erre gyermekeiket.
6 Tudja meg ezt minden nemzedék,
a születendő fiak,
s felnőve ők is adják tovább fiaiknak!
7 Hogy bízzanak Istenben,
el ne felejtsék csodás tetteit,
engedelmeskedjenek parancsainak.
8 Ne legyenek lázadók, mint őseik:
makacs és engedetlen nemzedék,
állhatatlan és Istenhez hűtlen nép.
9 Ne legyenek olyanok, mint Efraim harcosai,
az íjászok, akik megfutamodtak a csatából,
10 nem tartották meg Istennel kötött Szövetségüket,
s nem követték Törvényét,
11 elfelejtették nagy tetteit,
csodáit, amelyeket megmutatott nekik.
12 Bizony, csodákat tett őseik szeme láttára
Cóán mezején, Egyiptomban!
13 Kettéválasztotta a tengert,
hogy a vizek megálltak oldalt, mint a falak,
és népét átvezette közöttük.
14 Vezette őket nappal a felhőoszloppal,
éjjel a tűzoszlop világosságával.
15 Sziklát hasított meg a sivatagban,
hogy a mélyből feltörő vizekből
inni adjon népének bőségesen.
16 Vizet fakasztott a sziklából,
mely úgy zúdult le, mint a folyó!
17 De őseink továbbra is vétkeztek,
lázadoztak a pusztában a Felséges ellen.
18 Próbára tették Istent,
ételt kértek tőle kívánságuk szerint.
19 Elégedetlenkedtek, és Isten ellen beszéltek:
„Vajon tud-e nekünk enni adni a sivatagban?
20 Ráütött a sziklára, és víz fakadt belőle,
patakok eredtek,
de tud-e kenyeret és húst is adni népének?”
21 Hallotta ezt az Örökkévaló, és megharagudott Jákóbra,
haragra lobbant Izráel ellen,
22 mert nem hittek benne,
nem bíztak segítségében.
23 Majd parancsolt fent a fellegeknek,
és megnyitotta az ég ajtaját,
24 mannát hullatott rájuk, mint esőt,
mennyei gabonát adott nekik eledelül.
25 Angyalok kenyerét adta népének,
Isten bőséges asztalt terített nekik.
26 Feltámasztotta a keleti szelet,
és erejével a déli szelet,
27 fürjek tömege hullott a népre, mint az eső,
annyi madár szállt közéjük, mint a por.
28 Ott értek földet a táborban,
leszálltak a sátrak közé.
29 Evett a nép, ameddig jóllakott,
Isten többet adott nekik, mint amit kívántak.
30 De nem fékezték kívánságukat,
még szájukban volt a hús,
31 mikor Isten haragja lesújtott rájuk,
és megölte még az erőseket is.
Sok fiatal harcost is megölt.
32 Mégis szüntelen vétkeztek Isten ellen,
nem bíztak csodás erejében.
33 Ezért hagyta, hogy napjaik értelmetlenül teljenek,
és félelemben töltsék éveiket.
34 Ha sokat megölt közülük,
a többiek hozzá fordultak segítségért.
Sietve jöttek hozzá, hogy keressék őt.
35 Akkor újra eszükbe jutott, hogy Isten a Kősziklájuk,
a Felséges Isten a Megmentőjük.
36 De csak szájukkal hízelegtek,
és nyelvükkel hazudtak neki,
37 szívük nem volt őszinte iránta,
Szövetségéhez nem voltak hűségesek.
Istent dicsérő ének
25 Örökkévaló, én Istenem!
Dicsérem neved és magasztallak,
mert csodákat tettél,
melyeket régen elhatároztál,
biztos kézzel vitted véghez terveidet!
2 Nagy városokat leromboltál,
erős várakat romhalmazzá tettél,
kőrakás maradt csak belőlük.
Az idegenek büszke várkastélyát ledöntötted,
fel sem épül soha többé.
3 Félnek téged az erős népek,
hatalmas nemzetek városai tisztelnek és dicsérnek.
4 Erős vára lettél a szegénynek,
biztos védelme a kiszolgáltatott gyengének,
mint hűs árnyék déli hőségben,
mint menedék a viharban;
pedig az erőszakosok haragja úgy zúdult ránk,
mint szélvihar a kőfalra,
5 mint tűző déli napsugár a sivatagra.
Megalázod az idegeneket,
büszke zajongásukat elhallgattatod.
Mint sűrű felhő árnyéka a hőséget,
elnyomóink diadalénekét megszünteted.
Nagy lakoma a Sion hegyén
6 Az Örökkévaló, a Seregek Ura
lakomát készít ezen a hegyen,
vendégséget minden népnek.
Nagy lakomát finom ételekből,
válogatott fogásokból, ízes falatokból,
erős letisztult aszúborból.
7 Megszabadítja az Örökkévaló a népeket
ezen a hegyen a sötét takarótól,
amely arcukat befedte,
a fekete gyászlepeltől,
amely az összes nemzetet beborította.
8 Bizony, elveszti a halált örökre,[a]
s arcukról minden könnyet letöröl Uram, az Örökkévaló!
Népét megszabadítja szégyenétől az egész földön.
Így lesz, mert az Örökkévaló mondja ezt!
9 Azon a napon így énekelnek a megszabadultak:
„Nézzétek! Ő a mi Istenünk, akit vártunk,
benne bíztunk, hogy megment!
Ő az Örökkévaló, akire vártunk!
Örvendezzünk és ujjongjunk szabadítónknak,
10 mert az Örökkévaló fölöttünk tartja kezét ezen a hegyen!
Moábot[b] pedig a saját helyén a sárba tapossa,
mint szalmát a trágyadombon.
11 S bár Moáb kiterjeszti karjait,
mint az úszó, hogy el ne merüljön,
az Örökkévaló mégis megalázza őket,
akárhogy igyekeznek is.
12 Városaik magas kőfalát lerontja,
büszkeségét porig alázza,
kevélységét pedig a földig rombolja.”
Isten gyermekei vagyunk
3 Gondoljátok csak meg: az Atya annyira szeret minket, hogy Isten gyermekeinek neveznek bennünket! De nemcsak így hívnak, hanem valóban azok is vagyunk! A hitetlenek nem értik, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, mert nem ismerték meg Istent. 2 Kedveseim, igaz, hogy most Isten gyermekei vagyunk, de még nem tudjuk, hogy majd mivé leszünk. Csak azt tudjuk, hogy amikor Krisztus visszajön, mi is hozzá hasonlóvá válunk, hiszen meg fogjuk látni őt teljes valójában! 3 Mindenki, aki abban reménykedik, hogy meglátja őt, tisztán tartja magát a bűntől, ahogyan Krisztus maga is tiszta.
4 Aki bűnt követ el, az Isten törvénye ellen vétkezik, mert a bűn nem más, mint az Isten törvényével szembeni engedetlenség. 5 Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és benne egyáltalán nincs bűn. 6 Aki Jézus Krisztusban él, és benne is marad, az nem fog továbbra is bűnben élni. Ha valaki folyamatosan bűnben él, az valójában nem is látta meg Jézust, sem nem ismerte meg őt igazán.
7 Kedves gyermekeim, nehogy valaki becsapjon benneteket! Aki Istennek tetsző életet él, az maga is igazságos és jó, amint Krisztus is igazságos és jó. 8 Aki ellenben bűnben él, az a Sátánhoz tartozik. A Sátán ugyanis kezdettől fogva állandóan vétkezik. Isten Fia azonban éppen azért jött le a Földre, hogy lerombolja és megsemmisítse mindazt, amit a Sátán épít.
9 Aki Isten gyermeke lett, az nem marad továbbra is a bűnben. Miért? Mert új életet kapott Istentől, amely állandóan benne marad.[a] Isten gyermeke nem maradhat a bűnben, hiszen az ilyen ember Istentől született. 10 Az, hogy ki az Isten gyermeke, és ki tartozik a Sátánhoz, ebből látszik meg: aki nem Istennek tetsző életet él, az nem Isten gyermeke. Ugyanígy, aki nem szereti a testvérét, az sem Isten gyermeke.
Isten szeretetével szeressétek egymást!
11 A régi parancs — amelyet jól ismertek — az, hogy Isten szeretetével kell szeretnünk egymást. 12 Ne legyünk olyanok, mint Kain, aki a Gonoszhoz tartozott, és meggyilkolta a testvérét. Miért ölte meg? Mert Kain gonosz dolgokat tett, a testvére pedig Istennek tetsző dolgokat.
13 Testvéreim, ne csodálkozzatok, ha gyűlölnek benneteket azok, akik nem hisznek Istenben! 14 Mi átmentünk a halálból az életre. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy Isten szeretetével szeretjük a testvéreinket. Aki ugyanis nem szereti a testvérét, azon még mindig a halál uralkodik. 15 Aki pedig gyűlöli a testvérét, az valójában gyilkos,[b] és jól tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sem lehet örök élete.
16 Abból értettük meg, hogy valójában mit jelent Isten irántunk való szeretete, hogy Krisztus a saját életét áldozatul adta értünk. Ezért mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a testvéreinkért. 17 Tegyük fel például, hogy van egy gazdag hívő, akinek mindene megvan, és látja a testvérét, aki szegény, mégsem segít rajta. Mit gondoltok, Isten szeretete megmaradhat az ilyen gazdag testvérben? Bizony, nem! 18 Kedves gyermekeim, ne szóval szeressük egymást! Az isteni szeretet abban mutatkozik meg, amit teszünk.
19-20 Így lehetünk biztosak abban, hogy az igazsághoz tartozunk. Így nyugtathatjuk meg a szívünket Isten előtt még akkor is, ha vádol bennünket a lelkiismeretünk, hiszen Isten sokkal hatalmasabb, mint a lelkiismeretünk, és mindent jól lát.
21 Kedveseim, ha a szívünk nem vádol bennünket, akkor bizalommal mehetünk Istenhez. 22 Ő pedig megadja, amit kérünk, akármi legyen is az, mert engedelmeskedünk a parancsainak, és azt tesszük, amit ő szeret. 23 Isten pedig azt parancsolja, hogy a Fiában, Jézus Krisztusban higgyünk, és szeressük egymást. Ezt parancsolta nekünk maga Jézus is, amikor velünk volt. 24 Aki engedelmeskedik Isten parancsainak, az Istenben él, és az Isten is él őbenne. Honnan tudjuk, hogy Isten bennünk él? Onnan, hogy a saját Szellemét adta nekünk!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center