M’Cheyne Bible Reading Plan

Áron botja kivirágzik

17 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ^2-3 „Hirdesd ki ezeket Izráel népének! Vegyél a törzsek vezetőitől egy-egy botot,^[a] és mindegyikre írd fel annak a vezetőnek a nevét, akitől kaptad. Áron nevét a Lévi botjára írd. Összesen tehát 12 botot gyűjts össze tőlük, minden törzsből egyet. ⁴ Majd ezeket a botokat tedd a földre, a Találkozás Sátorában a Szövetségláda elé, ahol találkozom veletek. ⁵ Annak a férfinak a botja, akit kiválasztok magamnak, ki fog hajtani. Így fogok véget vetni Izráel népe zúgolódásának, amellyel folyton ellened és Áron ellen támadtak”.

⁶ Kihirdette ezt Mózes a népnek, és a törzsek vezetői mind átadtak neki egy-egy botot. Áron botja is ott volt közöttük. ⁷ Mózes pedig elhelyezte a botokat az Örökkévaló jelenlétében, a Szövetség Sátorában.

⁸ Másnap, amikor Mózes bement a Sátorba, látta, hogy Áron botja — vagyis a Lévi törzsét jelképező bot — kihajtott: zöld leveleket, rügyeket és virágokat hozott, sőt, már mandulát is érlelt. ⁹ Ezután Mózes kihozta a botokat az Örökkévaló jelenlétéből, és megmutatta azokat Izráel egész népének. Minden törzsi vezető is látta, majd visszakapta a saját botját.

¹⁰ Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Áron botját tedd vissza a Szövetségláda elé! Őrizzétek meg, és maradjon ott! Szolgáljon figyelmeztető jelül a lázadásra hajlamos népnek, hogy ne zúgolódjanak többé ellenem, mert különben meghalnak!” ¹¹ Mózes így is tett, visszavitte Áron botját, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.

¹² A nép azonban Mózeshez kiáltott: „Látod? Mindannyian meghalunk! Jaj, elveszünk, mind egy szálig elpusztulunk! ¹³ Aki csak a közelébe megy az Örökkévaló Sátorának, azonnal meghal! Hát tényleg mind meg kell haljunk?”

A papokra és lévitákra vonatkozó rendelkezések

18 Az Örökkévaló ezt mondta Áronnak: „Áron, te és a fiaid, vagyis egész nemzetségetek felelős a szent dolgokért. Ha vétkeztek a szent dolgokkal és a papi szolgálattal kapcsolatban, nektek kell viselnetek a büntetést miatta.

^2-3 Vedd magad mellé a rokonaidat, ősapád, Lévi leszármazottjait, vagyis a lévitákat, hogy szolgáljanak titeket, papokat. Ők segítsenek nektek, amikor a Szövetség Sátoránál a papi szolgálatot végzitek. Ők segítsenek nektek a Szent Sátor egész területének őrzésében, de ne érintsék meg a szent dolgokat, vagy az oltárt, mert meghalnak, és ti is meghaltok! ⁴ Csak a léviták legyenek a segítőitek, csak ők őrizzék a Találkozás Sátorát, és lássák el a Sátor költöztetésével járó fizikai munkákat! Rajtuk kívül más, aki nem Lévi törzséből származik, nem segíthet nektek ezekben a dolgokban.

⁵ Ti őrizzétek a Találkozás Sátorát és az oltárt, nehogy ismét megharagudjak Izráel népére. ⁶ Látod, én magam választottam ki Izráel népe közül rokonaitokat, a lévitákat, és nektek ajándékoztam őket, hogy ők végezzék a Találkozás Sátorának szállítását és felállítását. ⁷ Te pedig — és utánad a fiaid —, őrizzétek a papi szolgálatok szentségét, és ne engedjetek illetéktelen személyt az oltár közelébe, vagy bemenni a Szentek Szentjébe! Azokat a feladatokat, amelyeket rátok bíztam, csak ti végezzétek! Ha rajtatok kívül valaki más mégis megpróbálná, az halállal lakoljon”.

⁸ Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Rád bíztam mindazoknak az áldozatoknak az őrzését és kezelését, amelyeket Izráel népe az Örökkévalónak felajánl. Neked és fiaidnak adtam azokat, mint járandóságotokat. Örökké érvényes rendelkezés ez. ⁹ Amikor az emberek különböző áldozatokat hoznak nekem: ételáldozatot, bűnért való áldozatot vagy vétekáldozatot, akkor ezekből minden, amit az oltár tüzén nem égettek el, legyen a tiétek. Minthogy ezek a legszentebb dolgok, úgy is bánjatok velük! ¹⁰ Ezeket csak a Szent Sátor udvarában ehetitek meg, és tartsátok igen szentnek! Családjaitokban minden férfi ehet azokból.

¹¹ Ugyancsak a ti járandóságotok minden olyan áldozat, amelyet Izráel népéből valaki önként ajánl fel nekem, s amelyet ti felmutattok az Örökkévaló jelenlétében. Ezeket is nektek adtam, egész családotok minden rituálisan tiszta tagja és leszármazottjaitok: fiaitok és leányaitok egyaránt ehetnek belőle.

¹² Szintén nektek adtam az olívaolaj, szőlőmust, gabona és a belőlük készült termékek^[b] színe-javát. ¹³ Titeket illet aratáskor vagy betakarításkor minden termény első része: amit az emberek ilyenkor az Örökkévalónak hoznak, azt nektek adtam. Egész családotok minden rituálisan tiszta tagja ehet belőle.

¹⁴ Mindaz, amit valaki Izráelben különleges esküvel az Örökkévalónak szentel,^[c] szintén legyen a tiétek.

¹⁵ Minden gyermek, aki anyjának elsőszülöttje, az Örökkévaló tulajdona, és hasonlóképpen a háziállatok elsőszülött kicsinyei is. Ezeket az Örökkévalónak kell felajánlani, én pedig nektek adom őket. De mivel az elsőszülött gyermeket és a háziállatok közül a tisztátalan állat kicsinyét meg kell váltani, ezek helyett fogadjátok el a váltságdíjat. ¹⁶ Az elsőszülött gyermeket egy hónapos korában váltsák meg a szülei. Ennek a megszabott mértéke 5 sékel ezüst^[d] — a szent sékel szerint, amely 20 gérát^[e] ér.

¹⁷ Azonban nem szabad megváltani a szarvasmarha, juh vagy kecske elsőszülött kicsinyeit. Ezek szentek, tehát áldozatra valók. Jó illatú áldozati ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. Az állatok vérét öntsd az oltárra, zsíros részeiket égesd el az oltár tüzén, ¹⁸ húsuk azonban a ti részetek. Titeket illet az áldozatok jobb combja, és a felmutatott áldozatok szegye. ¹⁹ Mindazt, amit az emberek az Örökkévalónak fölajánlanak, mint szent áldozatot, nektek adom. A ti részetek az, leszármazottjaitokkal: fiaitokkal és leányaitokkal együtt. Örökké érvényes rendelkezés ez, a szövetség^[f] szerint, amelyet az Örökkévaló kötött veled, Áron, és utódaiddal, s amely fölbonthatatlan”.

²⁰ Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Az Izráel népe által elfoglalt földből neked és utódaidnak nem adok részt. Nem lesz saját birtokotok. Én vagyok a ti részetek és örökségetek Izráel népe között.

²¹ Ami a lévitákat illeti, nekik adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz. Ez lesz a léviták öröksége, ezt kapják a szolgálatukért, amelyet a Találkozás Sátora körül végeznek. ²² De a lévitákon kívül a többi izráeliek ne közeledjenek a Sátorhoz. Ha mégis megteszik, halállal bűnhődjenek! ²³ Csakis a léviták végezhetnek szolgálatot a Sátornál, és ha valaki ebben vétkezik, a léviták viseljék a büntetését.^[g]

Örökké érvényes rendelkezés számotokra, hogy a léviták végezzék a Szent Sátor őrzését és szállítását. Ők nem kapnak örökségül földtulajdont abból a földből, amelyet Izráelnek ígértem, ²⁴ mert a lévitáknak adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz áldozatul. Ezért mondtam, hogy viszont földbirtokot nem kaphatnak, mint Izráel többi törzse”.

²⁵ Azután az Örökkévaló szólt Mózeshez: ²⁶ „Mondd meg a lévitáknak, hogy amikor Izráel népétől megkapják azokat a tizedeket, amelyeket nekik adtam örökségül, akkor ők is vigyenek abból áldozatot az Örökkévalónak! Adjanak tizedet az Örökkévalónak a néptől kapott tizedekből. ²⁷ Bár a lévitáknak nem lesz saját birtokuk, és így termést sem takarítanak be, mégis úgy tekinti az Örökkévaló a léviták által fölajánlott tizedeket, mintha a cséplésből származó gabona vagy a szőlőprésből származó must lenne. ²⁸ Tehát a léviták is vigyenek az Örökkévalónak tizedet mindenből, amit Izráel népétől kapnak. Ezeket a tizedekből származó tizedeket azonban a léviták Áron főpapnak adják oda. ²⁹ Amikor a léviták megkapják a néptől a tizedeket, tegyék félre abból a színe-javát, és azt áldozzák az Örökkévalónak”.

^30-32 „Még ezt is mondd meg a lévitáknak, Mózes: Amikor a nép behozza nekik a tizedeket, és abból a léviták a legjobb részt odaadják Áronnak, mint a saját tizedüket, akkor a többit egész családjukkal együtt elfogyaszthatják. Az ő részük ez, amelyet a Sátor körül végzett gyakorlati szolgálatukért kapnak. Ha így járnak el, és ők is tizedet adnak abból, amit kaptak, akkor nem vétkeznek, és nyugodtan elfogyaszthatják a maradékot. Nem kell attól félniük, hogy szentségtelenné teszik Izráel népének áldozatait, és nem kell attól tartaniuk, hogy emiatt meghalnak”.

A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Dávid tanítása.

Vigyázz, ne ess kétségbe!

7 Ezek Áháznak, Júda királyának uralkodása idején történtek. Áház Jótám fia, ez pedig Uzzijjá fia volt.

Recín,^[a] Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya^[b] hadjáratot indítottak Jeruzsálem, Júda fővárosa ellen, de nem tudták elfoglalni.^[c]

² Mindez pedig így történt: Hírül vitték Áháznak, aki Dávid király utóda volt Júda trónján, hogy Arám és Izráel királyai összefogtak Júda ellen. Ennek hallatára Áház és egész népe nagyon megrémült: úgy ingadoztak, mint a fák a szélben.

³ Ekkor az Örökkévaló szólt Ézsaiásnak: „Fiaddal, Seárjásúbbal^[d] együtt menjetek ki a Felső-tóhoz,^[e] a csatorna végéhez, ahol a ruhafestők mezeje van. Ott fogtok találkozni Áházzal, ⁴ akinek ezt mondd: Vigyázz, ne ess kétségbe! Légy nyugodt, és ne félj! Ne ijedj meg Recín haragjától, se az arámi seregtől, se Remaljá fiától! Fenyegetésüknek nagyobb a füstje, mint a lángja! Ne félj tőlük! ⁵ Igaz, hogy ők gonosz terveket szőttek ellened és országod ellen. Igaz, hogy Arám és Izráel királyainak az a szándéka, hogy ⁶ megtámadják és elfoglalják Júdát, azután magukhoz csatolják, és Tábeal fiát tegyék meg királynak Júdában. ⁷ De az Örökkévaló Isten azt mondja:

Prófécia Immánuelről

¹⁰ Az Örökkévaló ismét szólt Áházhoz: ¹¹ „Kérj magadnak jelt az Örökkévalótól, Istenedtől! Kérj jelt megerősítésül, akár olyan mélységben, mint a Seol, akár olyan magasban, mint a Menny!”^[f]

¹² De Áház így felelt: „Nem kérek jelt, nem teszem próbára az Örökkévalót!”

¹³ Ézsaiás ekkor azt mondta Áháznak: „Hallgass meg, Júda királya, és ti, az egész királyi család, akik Dávidtól származtok! Nem elég, hogy Isten embereit fárasztjátok, még Istenem türelmét is próbára teszitek! ¹⁴ Ha Áház nem kér jelt tőle, akkor Uram maga fog nektek jelt adni.

Prófécia a közelgő asszír támadásról

¹⁷ Ami pedig Júda királyságát illeti, az Örökkévaló olyan időket hoz rád, Áház király, és az egész királyi családra, meg Júda népére, amilyen még nem volt, mióta Izráel királysága elszakadt Júdától: rátok hozza Asszíria királyát és seregét!

²¹ Abban az időben mindenki csak egy tehenet és két juhot tart, ²² mégis annyira bővében lesz a tejnek, hogy állandóan vajat eszik. Valóban, aki megmarad Júdában, vajat és mézet fog enni! ²³ Akkor az elhagyott szőlőskertekben, amelyekben régen ezer termő szőlőtő állt, s amelyek valaha ezer ezüstpénzt értek, csak tövises bokrok és tüskés gazok nőnek. ²⁴ Ezekre a helyekre csak íjjal és nyilakkal lehet felmenni a vadállatok miatt, úgy elvadul az ország. ²⁵ A termékeny dombokon, ahol valaha virágzó kerteket műveltek, olyan elvadult tövises bozót nő, hogy senki sem mer odamenni, csupán az ökröket és juhokat küldik, hadd legeljenek ott kedvükre, szabadon.”

1 Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének.

Hit, próbatétel és bölcsesség

² Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek, ³ hiszen tudjátok, hogy ezek a nehézségek az Istenben való bizalmatokat és hiteteket teszik próbára. Ha pedig a hitetek kiállja a próbát, az kitartóvá tesz benneteket. ⁴ Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.

⁵ Ha valakinek bölcsességre van szüksége, egyszerűen csak kérje Istentől, és meg fogja kapni! Hiszen Isten mindenkinek örömmel, nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad. ⁶ Viszont aki kér tőle valamit, az bizalommal kérjen, ne kételkedve! Aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket a szél ide-oda dobál. ⁷ Az ilyen ember ne is remélje, hogy megkapja, amit az Úrtól kér, ⁸ mert, aki kételkedik, annak a lelke kétfelé sántikál, nem képes dönteni, mindenben állhatatlan és megbízhatatlan.

Szegények és gazdagok

⁹ A szegény sorsú testvér azzal a szellemi gazdagsággal dicsekedjen, amelyet Istentől kapott. ¹⁰ A gazdag testvér viszont a megalázottságával dicsekedhet, hiszen lehet bármilyen gazdag, ő is úgy múlik el, mint a mezőn a virágok. ¹¹ Mert felkel a nap, és a forró szél kiszárítja a növényeket, lehullnak a virágok, és szépségük elmúlik. Ugyanígy múlik el a gazdag ember is. Egyik nap még üzleti terveket készít, a másik nap már halott.

Kísértés és kívánság

¹² Boldog és áldott, aki a kísértésben kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az örök élet koszorúját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt. ¹³ Amikor kísértések érnek valakit, ne mondja, hogy Isten akarja őt rávenni valami gonoszságra! Mert Istent a gonoszság nem kísértheti meg, ő maga pedig senkit sem akar gonoszságra biztatni. ¹⁴ Ha valakiben feltámad a gonosz dolgok iránti kívánság, akkor valójában a saját szívének kívánsága csalogatja rossz irányba. ¹⁵ Ha ezek a gonosz vágyak meggyökereznek benne, akkor abból bűnös tettek származnak. Amikor pedig a bűn eluralkodik valakiben, az halálba vezet.

¹⁶ Szeretett testvéreim, ne hagyjátok magatokat becsapni! ¹⁷ Minden jó dolog és tökéletes ajándék felülről jön, attól, aki az égitestek Teremtője. Ő mindig ugyanaz, és nem változik — nem úgy, mint az égitestek fénye. ¹⁸ Isten azt akarta, hogy a gyermekei legyünk. Ezért „újjászült” bennünket az igazság üzenete által, hogy új életünk legyen, és olyanok legyünk az új teremtésben, mint az első gyümölcsök a kertben.

Engedelmesség

¹⁹ Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: mindenki készségesen hallgassa meg a másikat, és jól gondolja meg, mit beszél, s emellett ne legyen hirtelen haragú, ²⁰ mert az ember haragjából származó tettek nem szolgálják Isten céljait. ²¹ Ezért takarítsatok ki magatokból minden gonoszságot és aljas szándékot! Szelíden és alázattal fogadjátok szívetekbe Isten beszédét és tanítását, amely meg tudja menteni a lelketeket!

²² Amit Isten mond, azt tegyétek is meg, ne csak hallgassátok! Ha csak hallgatjátok, de nem teszitek meg, becsapjátok magatokat. ²³ Van, aki csak hallgatja Isten tanítását, de nem engedelmeskedik annak. Az ilyen ember úgy jár, mint aki megnézi arcát a tükörben, ²⁴ azután elmegy, és azonnal el is felejti, amit látott.

²⁵ Aki viszont megnézte magát a szabadság tökéletes törvényében, és kitart a megismert igazság mellett — vagyis nem felejti el, hanem tettekre váltja amit látott, hallott és tanult — az mindenben áldott és boldog lesz!

Isten igazi tisztelete

²⁶ Ha valaki istenfélőnek tartja magát, de nem fegyelmezi meg a nyelvét, akkor csak magát csapja be. Az ilyen vallásosság semmit sem ér! ²⁷ Ellenben az Atya-Isten azt tekinti igazán istenfélőnek, aki gondot visel az árvákról és özvegyekről, és tisztán tartja magát a világ gonosz befolyásától.