Print Page Options
Previous Prev Day Next DayNext

M’Cheyne Bible Reading Plan

The classic M'Cheyne plan--read the Old Testament, New Testament, and Psalms or Gospels every day.
Duration: 365 days
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)
Version
4 Mózes 32

A Jordántól keletre fekvő terület felosztása(A)

32 Rúben és Gád törzsének igen-igen sok jószága volt, és látták, hogy Jazér és Gileád vidéke, amely a Jordán keleti oldalán terül, el különösen alkalmas a pásztorkodásra és jószágtartásra. Ezért Mózeshez, Eleázár főpaphoz és Izráel többi vezetőihez ezzel a kéréssel fordultak: 3-4 „Tudjátok, hogy nekünk igen sok csordánk és nyájunk van. Az a vidék pedig, amelyet mostanában Izráel közössége számára az Örökkévaló megszerzett, nagyon alkalmas a jószágtartásra. Arról a vidékről szólunk, amely a következő meghódított városok környékén terül el: Atárót, Díbón, Jazér, Nimra, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón. Kérünk benneteket, legyetek hozzánk jóindulattal, és adjátok nekünk ezt a vidéket, hadd legyen a mi örökös birtokunk! Hadd telepedjünk le a Jordánnak ezen az oldalán, s ne kelljen átmennünk a másik oldalra!”

De Mózes ezt felelte: „Képesek lennétek nyugodtan letelepedni és hátra maradni ezen a vidéken, miközben a testvéreitek még tovább harcolnak?! El akarjátok bátortalanítani Izráelt, hogy ne legyen a népnek kedve átkelni a Jordánon, és elfoglalni azt a földet, amelyet az Örökkévaló nekünk adott?

Szüleitek nemzedéke is ezt tette, amikor Kádés-Barneából elküldtem a felderítőket, hogy kémleljék ki a földet. El is mentek egészen az Eskól-völgyig, megnézték a földet, de mikor visszatértek, elvették a nép bátorságát és kedvét attól, hogy birtokba vegyék azt a földet, amelyet pedig az Örökkévaló már nekik adott.

10 Emiatt azon a napon az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és megesküdött nekik: 11 »Azok közül, akik Egyiptomból kijöttek, és már legalább 20 évesek, senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem! Így határoztam, mert ez a nép nem maradt hűséges hozzám. 12 Csak a kenizzi Kálebbel, Jefunne fiával és Józsuéval, Nún fiával teszek kivételt, mert ők ketten tökéletesen hűségesek maradtak hozzám.«

13 Az Örökkévaló tehát megharagudott Izráel népére, és addig vezette őket a pusztában, amíg a hosszú vándorlás alatt mindegyikük meghalt. Kipusztult az egész nemzedék, amely vétkezett az Örökkévaló ellen. 14 Most pedig ti, akik ennek a bűnös nemzedéknek a fiai vagytok, és apáitok helyére léptetek, még jobban megharagítjátok az Örökkévalót Izráel ellen, mint a szüleitek tették? 15 Vigyázzatok! Ha elfordultok az Örökkévalótól, akkor ő megint hagyja Izráelt a pusztában vándorolni, és ezzel az egész nép vesztét okozzátok!”

16 Rúben és Gád törzsének emberei ekkor közelebb léptek Mózeshez, és így válaszoltak: „Csak azt engedd meg nekünk, hogy nyájainknak aklokat, a családjainknak meg városokat építsünk ezen a vidéken, hogy biztonságban legyenek. 17-18 Mi magunk pedig fegyverrel a kezünkben Izráel seregének élén fogunk előrenyomulni, hogy azt a földet testvéreink számára elfoglaljuk. Nem térünk vissza otthonainkba, ameddig Izráelből mindenki meg nem kapja a saját birtokát. Csak a családjaink legyenek biztonságban a városfalak mögött, amelyek megvédik őket e föld egyéb lakosaitól. 19 A Jordán túlsó partján nem fogunk a magunk számára területet foglalni, hiszen a birtokunk az innenső parton fekszik”.

20 Mózes ezt felelte nekik: „Rendben van, ha megteszitek, amit ígértetek, akkor kívánságotok szerint ez a vidék lesz a birtokotok. Tehát fegyverkezzetek föl, és vonuljatok az Örökkévaló előtt[a] a sereg élén! 21 Keljetek át a Jordánon az Örökkévaló színe előtt, és mindaddig harcoljatok, amíg az Örökkévaló teljesen ki nem űzi ellenségeit arról a földről, 22 és az egész országot meg nem hódítjátok. Csak azután térjetek vissza otthonaitokba. Így ártatlanok lesztek mind az Örökkévaló, mind pedig Izráel népe előtt, és ezt a földet, amelyet kértetek, örök birtokul kapjátok. 23 De ha nem teszitek meg, amit ígértetek, akkor az Örökkévaló ellen vétkeztek, és nem kerülhetitek el a büntetést! 24 Tehát, most építsetek ezen a vidéken városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak, de azután tegyétek meg, amit ígértetek!”

25 Gád és Rúben törzsének emberei ezt felelték: „Szolgáid megteszik, amit parancsoltál, urunk! 26 Gyermekeink, feleségeink és állataink itt maradnak Gileád városaiban, 27 szolgáid pedig fegyveresen átkelnek a Jordánon az Örökkévaló előtt, és harcolni fognak — ahogy parancsoltad”.

28-29 Mózes így rendelkezett Gád és Rúben törzse felől Eleázár főpapnak, Józsuénak, Nún fiának és Izráel törzsei vezetőinek: „Ha Gád és Rúben törzsének harcosai az Örökkévaló jelenlétében veletek együtt kelnek át a Jordánon, és veletek együtt indulnak harcba, akkor — miután azt a földet már meghódítottátok — adjátok nekik örökségül Gileád vidékét, ahogy kérték! 30 De ha nem kelnek át veletek együtt, akkor Kánaán földjéből kapják meg birtokukat veletek együtt!”

31 Gád és Rúben törzsének emberei ezt mondták erre: „Azt fogjuk tenni, amit az Örökkévaló parancsolt nekünk, szolgáidnak! 32 Mi magunk felfegyverkezve átkelünk az Örökkévaló előtt a Jordánon Kánaán földjére, de földbirtokaink az innenső parton lesznek”.

33 Mózes tehát Gád és Rúben törzsének, meg Manassé, József fia törzse felének a Jordántól keletre jelölte ki a birtokát. Nekik adta azt a földet, amely Szihónnak, az emóriak királyának országa volt, meg azt, amely Ógnak, Básán királyának országa volt, s amelyet Izráel tőlük foglalt el a városokkal és falvakkal együtt.

34-36 Ezen a vidéken Gád törzse újjáépítette a következő, fallal körülvett városokat: Díbón, Atárót, Aróér, Atrót-Sófán, Jazér, Jogboha, Bét-Nimra és Bét-Hárán. Építettek aklokat is az állataiknak.

37-38 Rúben törzse újjáépítette a következő városokat: Hesbón, Elálé, Kirjátaim, Szibma, Nebó és Baál-Meón, és új neveket adtak ezeknek. (E két utóbbi várost az új nevükön kell nevezni.)[b]

39 Manassé leszármazottjának, Mákírnak nemzetsége felvonult Gileád ellen, elfoglalták és birtokba vették, az ott lakó emóriakat pedig elűzték. 40 Ezért Mózes Mákír nemzetségének adta Gileádot, akik le is telepedtek ott. 41 Manassé másik leszármazottjának, Jáírnak nemzetsége is felvonult az emóriak falvai ellen, és elfoglalta azokat. Emiatt nevezték azután Jáír sátorfalvainak ezeket a településeket. 42 Nóbah nemzetsége is fölvonult Kenát városa ellen, és elfoglalta azt a körülötte lévő falvakkal együtt, majd a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.

Zsoltárok 77

A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.

77 Teljes erőmből kiáltok Istenhez segítségért!
    Istenhez kiáltok, mert meghallgat engem!
Az Urat keresem, mikor bajok vesznek körül,
    kezeimet egész éjjel hozzá emelem,
    könyörgök szüntelen.
    Csak ő tudja megvigasztalni lelkemet!
Istenre emlékezem, róla gondolkodom,
    imádkozni próbálok, de csak sóhajtozok,
    és szellemem nyugtalan. Szela

Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom,
    s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok.
Ha gondolkodom a régi időkön,
    az elmúlt korok napjain,
éjjelente régi énekeimet énekelem újra,
    szellemem választ keres,
    és magammal vitatkozom.
Végleg elfordult tőlünk az Úr?
    Már nem kedvel többé?
Kiapadt hűsége és szeretete?
    Nem szól hozzánk többé soha?
Véget ért Isten könyörülete?
    Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela

10 Azt mondom végül:
    a Felséges jobb keze megváltozott,
    s már nem mozdul értünk, ettől félek én!
11 Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.
    Emlékszem félelmetes régi tetteire.
12 Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló,
    ezekről elmélkedem.
13 Bizony, minden utad szent, ó, Isten!
    Senki sem hasonlítható hozzád!
Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!
14 Te vagy az Isten, aki csodákat teszel!
    Látta is minden nép hatalmadat!
15 Megmentetted karoddal népedet:
    Jákób és József gyermekeit! Szela

16 Láttak téged a vizek, Isten,
    és remegtek a félelemtől!
    Még a nagy mélységek is felkavarodtak.
17 Sűrű fellegekből záporeső hullott,
    dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.
18 Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben,
    megvilágítottad a földet villámaiddal,
    remegett és reszketett a föld.
19 Átmentél a tengeren, Isten,
    átkeltél a mély vizeken,
    de lépteid nem hagytak nyomot!
20 Vezetted népedet, mint a nyájat,
    Mózes és Áron kezével!

Ézsaiás 24

Látomás a föld pusztulásáról

24 Nézzétek! Az Örökkévaló elpusztítja a földet,[a]
    felforgatja, lakatlan pusztává teszi,
s lakóit szétszórja mindenfelé.
Olyanná lesz a közember, mint a pap.
    Szolga és ura nem különbözik többé,
    sem a szolgaleány és asszonya.
Egyforma lesz akkor vevő és eladó,
    adós és hitelező,
    aki kölcsönkér, s aki kölcsönad.
Bizony, elpusztul a föld,
    egészen elpusztul!
Kifosztják, teljesen kifosztják,
    és csupasz pusztaság marad!
Az Örökkévaló parancsolta így!

Gyászol a föld,
    elhervad minden virága,
gyászol az egész világ,
    lakossága megfogyatkozik,
elsorvad a nagy vezetők ereje-hatalma is.
Megrontották, beszennyezték lakói a földet,
    mivel az Örökkévaló tanításával nem törődtek,
parancsainak nem engedtek,
    megtörték az örök szövetséget.
Ezért átok emészti meg a földet,
    lakosai bűnhődnek bűneikért.
Ezért megégnek a föld lakói,
    és csak kevesen maradnak meg.
Gyászol a bor is,
    mert elszárad a szőlő,
akik egykor vigadoztak,
    most csak sóhajtoznak.
Elhallgat a csörgődob,
    megszűnik az örömteli zsivaj,
    nem szól a hárfa vidám hangja.
Nincs többé baráti borozás,
    sem nótaszó,
    keserű lett még az édes aszúbor is.
10 A városban teljes a zűrzavar,
    semmi sem működik,
minden kaput bezártak,
    senki sem mer ki-, vagy bemenni.
11 Az utcákon borért kiáltoznak,
    de minden öröm elszállt,
    minden vidámság elköltözött.
12 Csak romok maradtak a városban,
    még a kapukat is szétzúzták.
13 Így lesz az egész földön,
    szerte a világon a nemzetek között:
mint az olajfa szedése után,
    vagy a szüret végén,
mikor a maradék szőlőt szemezgetik.

Az Örökkévalót dicsérik nyugattól keletig

14 Nyugaton mégis ujjonganak,
    s az Örökkévaló nagyságát dicsérik hangosan.
15 Dicsérjétek hát az Örökkévaló nevét keleten is,
    dicsérjétek Izráel Istenét, ti nemzetek,
    a tenger távoli partjain és szigetein!
16 Még a föld széléről is imádat énekét hallani:
    „Dicsőség az Igazságos Istennek!”

De én azt mondom: Jaj nekem!
    Végem van! Végem van!
Mert a hitetlen áruló
    mindenkit becsap és elárul,
    hűtlenség hűtlenséget követ!
17 A föld lakóit rettegés ejti csapdába,
    verembe esnek mindannyian.
18 Mert aki menekül a veszedelem hírére,
    verembe esik.
Aki a veremből kimászik,
    azt csapda fogja meg.
Megnyílnak az ég zsilipjei,
    s a föld a gyökeréig megremeg.
19 Bizony, egészen megromlik a föld,
    recsegve-ropogva inog,
hevesen rázkódik, meghasad,
    s minden széthullik, ami rajta van.
20 Tántorog a föld, mint a részeg,
    dülöngél, mint kunyhó a viharban.
Lakóinak bűne nehezedik rá,
    ezért összedől,
    s nem kel fel többé soha.

21 Azon a napon az Örökkévaló elszámol
    az ég seregével[b] fenn a magasban,
    és számon kéri a földi királyokat lenn a földön.
22 Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe[c],
    s bezárja őket jó erősen.
Hosszú idő után majd ismét előveszi,
    és megbünteti őket.
23 Akkor elsápad a Hold,
    szégyenkezik a Nap,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura
    trónra lép Sion hegyén,
dicső királyként uralkodik
    vezetőivel együtt Jeruzsálemben.

1 János 2

Jézus a pártfogónk

Kedves gyermekeim, azért írtam ezt nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki mégis elkövet valamilyen bűnt, akkor van, aki segít nekünk, és szót emel az érdekünkben az Atya-Istennél: az igazságos Jézus Krisztus! Ő maga volt az áldozat a bűneinkért — de nemcsak a mi bűneinkért, hanem minden ember összes bűnéért is.

Ha engedelmeskedünk annak, amit Isten mondott nekünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban megismertük őt. Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében. Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.

Isten régi-új parancsa

Szeretteim, amit nektek írok, az egyáltalán nem új dolog, hanem ugyanaz a régi parancs, amelyet még kezdetben kaptatok. Ez az a tanítás, amelyet már hallottatok, mégis újra mondom nektek, mintha új parancs lenne. Ez az igazság megmutatkozott Jézus életében, és érvényes a ti életetekben is, mert múlik a sötétség, és már ragyog az igazi világosság.

Aki azt mondja, hogy a világosságban[a] él, mégis gyűlöli a testvérét, az valójában még mindig a sötétségben van. 10 Aki Isten szeretetével szereti a testvérét, az megmarad a világosságban, és semmi sincs benne, amin mások megütközhetnek. 11 De aki gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította.

12 Azért írok nektek, kedves gyermekeim,
    mert Jézus Krisztusért
    Isten megbocsátotta bűneiteket.
13 Azért írok nektek, apák,
    mert ti már megismertétek őt,
    aki öröktől fogva él.
Azért írok nektek, fiatalok,
    mert legyőztétek a Gonoszt.
14 Azért írok nektek, gyermekek,
    mert megismertétek az Atya-Istent.
Azért írok nektek, apák,
    mert megismertétek őt,
    aki kezdettől fogva él.
Azért írok nektek, fiatalok,
    mert erősek vagytok,
mert Isten beszéde bennetek él,
    és legyőztétek a Gonoszt.

Ne szeressétek ezt a világot!

15 Ne szeressétek ezt a világot, se a világ dolgait! Aki ezt a világot szereti, az nem szereti az Atya-Istent.

16 Ezek azok a dolgok, amelyek a világban vannak: a régi emberi természet vágyai, a szem kívánságai és az élet kérkedése. Mindezek nem az Atya-Istentől, hanem a világból származnak. 17 Ez a mostani világ azonban elmúlik, és vele együtt az is, amit a hitetlenek kívánnak. Aki ellenben Isten akaratát viszi véghez, az örökké él.

Isten ajándéka és Krisztus ellenségei

18 Gyermekeim, elérkezett az utolsó óra. Ahogyan már hallottatok róla, Krisztus Ellensége el fog jönni. Valóban, Krisztusnak sok ellensége már itt is van, ebből is láthatjuk, hogy csakugyan az utolsó órában élünk. 19 Krisztusnak ezek az ellenségei egy ideig közöttünk voltak, azután elhagytak bennünket. Közöttünk voltak, de valójában sohasem tartoztak közénk, hiszen máskülönben nem hagytak volna el minket. Mivel azonban elmentek, nyilvánvaló, hogy valójában sohasem tartoztak közénk.

20 Gyermekeim, ti mindannyian különleges ajándékot[b] kaptatok Istentől,[c] ezért ismeritek az igazságot. 21 Nem azért írtam nektek ezeket, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem éppen azért, mert ismeritek. Azért írtam, mert tudjátok, hogy az igazságból nem származik hazugság.

22 Mi a legnagyobb hazugság? Az, ha valaki azt állítja, hogy Jézus nem a Messiás. Aki ezt mondja, az Krisztus ellensége, mert nem akarja elismerni az Atya-Isten és a Fiú hatalmát. 23 Aki nem hisz a Fiúban, az nem ismeri az Atyát sem. Aki azonban elismeri a Fiú hatalmát, az elismeri az Atyát is.

24 Kövessétek továbbra is azt a tanítást, amelyet kezdettől fogva hallottatok! Ha ez bennetek marad, akkor ti is közösségben maradtok a Fiúval és az Atyával. 25 Mert ez az, amit ő nekünk megígért: az örök élet.

26 Mindezt azért írom nektek, mert vannak, akik megpróbálnak rossz útra téríteni és becsapni titeket. 27 Ti azonban különleges ajándékot kaptatok Istentől, amely most is bennetek van, ezért nincs szükségetek más tanítóra. Az ő ajándéka megtanít benneteket mindenre, és amit mond, az mind igaz, mert benne nincs semmi hazugság. Tehát ahogy ő tanított benneteket, úgy éljetek Krisztusban továbbra is!

28 Drága gyermekeim, éljetek továbbra is Krisztusban! Ha megmaradunk benne, akkor nem kell félnünk azon a napon sem, amikor ő majd megjelenik. Bízhatunk benne, hogy nem fogunk szégyent vallani előtte. 29 Tudjuk, hogy Krisztus igazságos. Ugyanígy biztosak lehettek abban is, hogy mindazok, akik igazságosan élnek, Isten gyermekei.

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center