M’Cheyne Bible Reading Plan
A két ezüst trombita
10 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: 2 „Készíts két ezüst trombitát! Ötvösmunkával készítsd őket, mindegyiket egy-egy darab ezüstből formálják ki. Ezek szolgáljanak Izráel közösségének összehívására és a tábor elindítására. 3 Amikor a közösséget kell összehívni, mind a kettőt fújjátok meg. Ilyenkor Izráel népének egész közössége gyűljön hozzád, a Találkozás Sátorának bejárata elé. 4 Ha csak a törzsek vezetőit, a nemzetségfőket kell összegyűjteni hozzád, akkor csak az egyik trombitát fújjátok meg.
5 Amikor pedig a tábornak kell elindulnia — és ilyenkor mindig a Találkozás Sátorának keleti oldalán táborozó törzsek induljanak először —, akkor rövid hangokat fújjatok mindkét trombitával. 6 Amikor másodszor is rövid hangokat fújtok, akkor induljanak a Sátor déli oldalán táborozó törzsek. A táborok elindításához mindig rövid hangokat fújjatok. 7 De amikor a közösséget akarjátok összehívni, hosszú hangokat fújjatok, ne rövideket. 8 Az ezüst trombitákat csak Áron fiai, a papok fújhatják meg.
Ezeket a rendelkezéseket örök törvényként tartsátok meg nemzetségről nemzetségre!
9 Amikor majd a saját országotokban éltek, és a benneteket szorongató ellenség seregével készültök megütközni, akkor is ezekkel a trombitákkal fújjatok rövid hangokat, emlékeztetve Isteneteket, az Örökkévalót, hogy odafigyeljen rátok, és megszabadítson benneteket ellenségeitektől. 10 Viszont hosszú hangokat fújjatok mindkét trombitával, ha az ünnepeket és a szent összegyülekezést akarjátok jelezni a népnek! Így adjatok jelt az öröm napjain, az ünnepeken, és minden hónap kezdetén: az Újhold ünnepén, meg az égőáldozatok és hálaáldozatok bemutatásakor, emlékeztetve Isteneteket, hogy odafigyeljen rátok! Én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!”
Izráel népe elindul a Sínai-hegytől
11 Az Egyiptomból való elindulás utáni 2. évben, a 2. hónap 20. napján az Örökkévaló felhője fölszállt a Szövetség Sátoráról. 12 Tehát Izráel népe elindult a Sínai-puszta táborából, és táborhelyről táborhelyre haladva eljutottak Párán pusztájába, ahol az Örökkévaló felhője egy időre megállapodott.
13 Ekkor történt először, hogy úgy indultak útnak, ahogyan azt az Örökkévaló Mózes által megparancsolta. 14 Júda törzsének tábori zászlaja indult elsőnek, utána vonult Júda altáborának három serege. Nahsón, Amminádáb fia vezette őket. 15 Issakár törzsének vezetője Netanél, Cúár fia, 16 Zebulon törzsének vezetője pedig Eliáb, Hélón fia volt.
17 Miután a Találkozás Sátorát lebontották, a gersóni és merári nemzetségek elindultak a Sátor részeivel Júda altábora után.
18 Utánuk következett Rúben törzsének tábori zászlaja, amelyet Rúben altáborának három serege követett. Elicúr, Sedéúr fia vezette őket. 19 Simeon törzsének vezetője Selumiél, Cúrisaddaj fia, 20 Gád törzsének vezetője pedig Eljászáf, Deúél fia volt.
21 Utánuk indultak a keháti nemzetségek, akik a Sátorban lévő szent tárgyakat vitték. Így azután, mire ők a következő táborhelyre érkeztek, a többiek már újra fölállították a Sátrat, ahová a kehátiak egyenesen bevitték a szent tárgyakat.
22 Utánuk indult el Efraim törzsének tábori zászlaja, amelyet Efraim altáborának három serege követett. Elisáma, Ammihúd fia vezette őket. 23 Manassé törzsének vezetője Gamliél, Pacádúr fia, 24 Benjámin törzsének vezetője pedig Abidán, Gideóni fia volt.
25 Utánuk indult el Dán törzsének tábori zászlaja, amelyet Dán altáborának három serege követett. Ez volt Izráel egész seregének utóvédje. Ahiezer, Ammisaddaj fia vezette őket. 26 Ásér törzsének vezetője Pagiél, Okrán fia, 27 Naftáli törzsének vezetője pedig Ahira, Énán fia volt.
28 Ez volt Izráel táborának és seregeinek vonulási rendje, amikor a tábor útnak indult.
29 Mózesnek volt egy sógora, Hóbáb, a midjáni Reúélnak, Mózes apósának fia. Mózes így kérlelte Hóbábot: „Most el kell indulnunk, hogy eljussunk arra a helyre, amelyet az Örökkévaló nekünk ígért. Gyere velünk te is, és jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígért Izráelnek!”
30 De Hóbáb ezt felelte: „Inkább visszatérek a saját földemre és rokonaimhoz”.
31 Mózes tovább unszolta: „Kérlek, ne hagyj el bennünket, mert te jól ismered ezt a pusztaságot, és tudod, hol lehet tábort verni. Te lehetsz a táborunk »szeme!« 32 Ha velünk jössz, te is részesülhetsz mindabban a jóban, amit az Örökkévaló tesz velünk!”
33 Tehát elindultak az Örökkévaló hegyétől, és három napig vonultak. Az Örökkévaló Szövetségládáját a papok a nép előtt vitték, hogy helyet találjanak a nép számára, ahol megpihenhet. 34 Ahogy az előző táborhelyről útnak indultak, az Örökkévaló felhője egész nap fölöttük haladt, és beárnyékolta a tábort.
35 Amikor a papok fölvették a vállukra a Szövetségládát, és elindultak vele, Mózes ezt mondta:
„Kelj föl, Örökkévaló!
Szórd szét ellenségeidet!
Fussanak gyűlölőid színed elől!”
36 Amikor pedig a Szövetségládát hordozó papok megálltak, ezt mondta Mózes:
„Térj vissza, Örökkévaló, és pihenj le
Izráel megszámlálhatatlan ezreinél!”
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak éneke. Alamót szerint.[a]
46 Isten a menedékünk,
és minden erőnk forrása!
Ő mindig biztos segítség a bajban!
2 Ezért nem félünk, még ha meg is rendül a föld,
és a hegyek a tengerbe omlanak.
3 Nem félünk, mikor zúgnak a tenger hullámai,
és megremegnek a hegyek. Szela
4 Van egy folyó,
amely megörvendezteti Isten városát,
a Felséges Örökkévaló szent lakóhelyét!
5 Isten maga lakik benne,
ezért városa örökre megmarad!
Ő maga menti meg virradatkor.
6 Zavarognak a nemzetek, félve reszketnek,
birodalmak omlanak össze.
Mikor az Örökkévaló szava mennydörög fölöttük,
még a föld is megolvad.
7 De az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van,
Jákób Istene a várunk! Szela
8 Jöjjetek, nézzétek az Örökkévaló hatalmas tetteit!
Lássátok, milyen félelmetes dolgokat
vitt véghez a földön!
9 Véget vetett a háborúknak az egész világon,
összetört íjat és lándzsát,
elégette a harci szekereket.[b]
10 Az Örökkévaló mondja: „Tegyétek le a fegyvert,
és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten,
akit az összes népek magasztalnak,
az egész világ tisztel és fél!”
11 Az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van,
Jákób Istene a várunk! Szela
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.
47 Tapsoljatok, ti népek,
mind tapsoljatok,
énekeljetek Istennek,
és hangosan dicsérjétek őt!
2 Mert az Örökkévaló, a Felséges Isten, félelmetes!
Nagy Király ő az egész Föld felett!
3 Népeket vetett uralmunk alá,
lábunk alatt megalázta a nemzeteket.
4 Kiválasztotta számunkra örökségünket,
amelyre méltán büszke Jákób,
akit Isten szeret. Szela
5 Isten felment örömkiáltások és a sófár hangjai közt,
felült trónjára az Örökkévaló!
6 Énekeljetek Istennek dicséretet, énekeljetek!
Énekeljetek Királyunknak dicséretet, énekeljetek!
7 Isten az egész világ királya,
zengjetek neki gyönyörű éneket!
8 Isten uralkodik a nemzetek fölött,
szent trónján ül Isten.
9 A népek vezetői összegyűltek,
Ábrahám Istenének népével együtt,
mert Istené a Föld minden uralkodója!
Bizony, Isten az Úr minden nép fölött!
8 Lennél csak a bátyám,
akit anyám szoptatott!
Akkor megcsókolhatnálak, akár az utcán is,
mégsem szólnának meg érte!
2 Akkor bevinnélek a házba,
ahol anyám felnevelt.
Fűszeres borral kínálnálak,
édes gránátalma-borral.
A menyasszony
3 Bal karja fejem alatt,
jobbjával átölel.
4 Ó Jeruzsálem leányai,
ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!
Jeruzsálem leányai
5 Nézzétek! Ki közeleg ott, a puszta felől?
Ki az a leány, aki szerelmesére támaszkodik?
A menyasszony
Felébresztettelek az almafa alatt,
ahol anyád vajúdott veled,
ahol a világra hozott téged.
6 Tégy engem pecsétként a szívedre,
hadd legyek pecsét a kezeden!
Mert erős a szeretet, mint a halál,
kérlelhetetlen a féltő szeretet, mint a Seol.[a]
Bizony, mint a tűz, olyan a szeretet,
s lángjai az Örökkévaló lángjai![b]
7 Áradó folyók sem olthatják el,
tengernyi víz sem győzheti le.
Kínálja bár valaki minden vagyonát
a szeretetért cserébe,
megvetéssel elfordulnának tőle.
A menyasszony fivérei
8 Kicsi még a húgocskánk,
alig domborodik még a melle.
Mikor feleségül kérik,
mit tegyünk vele?
9 Ha városfal ő,
tornyot építünk rá ezüstből,
ha kapu a kőfalon,
elrekesztjük cédrusfával.
A menyasszony
10 Bizony, én vagyok a várfal,
s két mellem annak tornyai,
szerelmesem ezért boldog és elégedett velem![c]
A vőlegény
11 Szőlőskertje volt Salamonnak Baál-Hamónban.
Bérbe adta szőlőmunkásoknak,
ezer ezüstöt[d] hoztak annak terméséért.
12 De saját szőlőmet én magam gondozom!
Legyen tiéd az ezer ezüst, Salamon,
s legyen kétszáz az őrzőké!
A vőlegény
13 Ó, te, aki a kertekben laksz!
Barátaim hallgatnak szavadra,
hadd halljam hangodat én is!
A menyasszony
14 Jöjj hamar, szerelmesem!
Siess hozzám, ahogy a gazella szökell a dombokon,
ahogy a fiatal szarvas száguld
a balzsamillatú fűszerek hegyein!
Jézus a mennyei Főpapunk!
8 Látjátok, nekünk ilyen Főpapunk van! Ez a lényege annak, amit eddig mondtunk. Igen, Jézus a Mennyben, a Felséges Isten trónjának jobb oldalán[a] ül, 2 és főpapként szolgál a mennyei Szentek Szentjében[b], az igazi Templomban, amelyet az Örökkévaló épített, nem az emberek.
3 Minden főpapnak az a dolga, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen Isten elé. A mi Főpapunk, Jézus sem kivétel. 4 De, ha még mindig itt, a földön élő ember lenne, nem is lehetne pap, hiszen már megvannak azok, akik a Törvény szerint az áldozatokat bemutatják. 5 Az a szolgálat azonban, amelyet a földi papok végeznek, csak másolata és árnyéka a valódi, mennyei dolgoknak! Ez abból is látható, hogy amikor Mózes a Szent Sátor felállítására készült, Isten így figyelmeztette: „Vigyázz, hogy mindent annak a mintájára készíts, amit a hegyen mutattam neked!”[c] 6 Az a szolgálat, amit Isten Jézusra bízott, sokkal magasabb rendű, mint a földi papoké.
Az Új Szövetség
Ugyanígy az Új Szövetség, amelyet Jézus hozott létre, sokkal magasabb rendű, mint a Régi Szövetség, mert sokkal jobb ígéretekre épült.
7 Ha a Régi Szövetség tökéletes lett volna, nem lett volna szükség helyette egy másikra. 8 De Isten nem volt megelégedve a népével, ezért így szólt hozzájuk:
„Eljön az idő — mondja az Örökkévaló —,
amikor új szövetséget kötök
Izráel népével és Júda népével,[d]
9 de ez az új nem olyan lesz, mint a régi,
amelyet őseikkel kötöttem azon a napon,
amikor kézen fogva kivezettem őket
Egyiptom földjéről.
Mivel nem maradtak hűségesek
a régi szövetséghez,
én is elfordultam tőlük,
— mondja az Örökkévaló. —
10 Azok után a napok után majd
új szövetséget kötök Izráel népével,
— mondja az Örökkévaló —,
törvényeimet beírom értelmükbe,
bevésem a szívükbe,
Istenükké leszek,
ők pedig népemmé lesznek.
11 Nem lesz többé szükség rá,
hogy valaki a testvérét, vagy társát tanítsa.
Nem mondja neki: »Ismerd meg az Örökkévalót!«,
mert mind ismerni fognak engem
— a legkisebbtől a legnagyobbig.
12 Mert megbocsátom gonoszságaikat,
és bűneikre többé nem emlékezem.”[e]
13 Isten „újnak” nevezte ezt a szövetséget — ez pedig azt jelenti, hogy a Régi Szövetség már elavult, s nem használható. Ami pedig elavult és használhatatlan, az hamarosan el is fog tűnni.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center