M’Cheyne Bible Reading Plan
Bálám első próféciája
23 Akkor Bálám ezt mondta Bálák királynak: „Építtess itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost áldozatul”. 2 A király mindezt előkészítette, majd Bálámmal együtt föláldoztak mindegyik oltáron egy bikát és egy kost.
3 Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt az oltár mellett, amelyen az égőáldozat van, én pedig távolabb megyek. Hátha megjelenik nekem az Örökkévaló, és ad valamilyen kijelentést. Akkor majd elmondom neked.” Ezután Bálám fölment egy kopár hegyoromra.
4 Isten megjelent Bálámnak, aki így szólt hozzá: „Megépítettem a 7 oltárt, és föláldoztam neked 7 bikát és 7 kost”.
5 Az Örökkévaló pedig Báláknak szóló üzenetet adott Bálám szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki!”
6 Bálák vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt.
7 Akkor Bálám ezt a próféciát mondta:
„Arám földjéről hívott ide Bálák,
Moáb királya hozott
kelet hegyei közül.
»Jöjj, átkozd meg nekem
Jákób népét,
jöjj, rontsd meg Izráel
nemzetét!« — kérte.
8 De hogyan átkozhatnám,
akit Isten nem átkoz?
Nem szólhatok az ellen,
aki ellen nem szól az Örökkévaló!
9 A sziklák csúcsairól nézem Izráelt,
a hegyek tetejéről látom őket:
olyan nép ez, amely egyedül lakik,
nem tartozik[a] a nemzetek közé!
10 Ki tudná megszámlálni
Jákób utódait?
Hiszen Izráelben annyian vannak,
mint a porszemek![b]
Bár úgy halnék meg,
mint ezek az igazak!
Bárcsak úgy végezném,
mint ez a nép!”
11 Bálák király fölháborodott: „Mit tettél? Ide hozattalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és te megáldottad őket!”
12 De Bálám ezt felelte: „Csak azt mondhatom, amit az Örökkévaló a számba ad!”
13 „Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan Izráel táborának csak egy részét láthatod, nem az egészet! Majd onnan átkozd meg őket!” 14 Elvezette hát a király Bálámot az őrszemek helyére,[c] a Piszgá-hegy tetejére, majd ott is építtetett 7 oltárt, és égőáldozatul föláldozott rajtuk 7 bikát és 7 kost.
15 Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt, az égőáldozat mellett, én pedig távolabb megyek, hogy az Örökkévalóval találkozzam”.
16 Az Örökkévaló ismét elébe jött Bálámnak, igét adott a szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki”.
17 Bálám vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt. „Mit mondott az Örökkévaló?” — kérdezte a király.
Bálám második próféciája
18 Akkor Bálám ismét prófétált:
„Figyelj most, Bálák!
Hallgass rám, Cippór fia!
19 Nem ember az Isten,
hogy hazudjon,
nem halandó teremtmény ő,
hogy meggondolja magát!
Amit mond, azt meg is teszi,
amit ígér, beteljesíti.
20 Áldjam Izráelt,
azt parancsolta nekem,
mert népét ő már megáldotta.
Ezt én meg nem fordíthatom!
21 Nem tervezett az Örökkévaló
rosszat Jákób ellen,
nem akar ártani Izráel népének.
Velük van az Örökkévaló,
Izráel Istene,
ezért ujjonganak Királyuknak.
22 A vad bivaly erejével
hozta ki Isten e népet Egyiptomból.
23 Jákób ellen
nem ér semmit a varázslás,
nem fog az átok Izráelen.
De népének idejében
tudtára adja Isten,
Izráelnek megmondja,
hogy mit tervezett!
24 Micsoda nemzet ez!
Ha fölkel, olyan mint
a fiatal oroszlán,
ha zsákmányra indul,
mint a hímoroszlán,
le nem nyugszik,
míg prédát nem ejt,
és annak vérét nem issza”.
25 Akkor Bálák király fölkiáltott: „Ha már nem átkozod, legalább ne áldd meg őket!”
26 „Nem megmondtam neked, hogy azt fogom tenni, amit az Örökkévaló parancsol nekem?”
27 Ezután Bálák király még egyszer próbálkozott: „Jöjj velem Bálám még egy másik helyre, hátha ott megengedi neked Isten, hogy onnan megátkozd azt a népet a kedvemért”. 28 Elvezette hát Bálámot a Peór-hegy tetejére, ahonnan az egész környező pusztaságot jól lehetett látni.
29 Ott Bálám ismét ezt mondta: „Építs nekem itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost az áldozathoz”. 30 A király mindent elkészíttetett, majd föláldozták az állatokat égőáldozatul az oltárokon.
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
64 Istenem, hallgass meg!
Védj meg ellenségeim fenyegetésétől!
2 Védj meg engem a gonoszok titkos terveitől,
amelyeket ellenem szőttek!
Rejts el a gonoszok elől!
3 Mert beszédük, mint az éles kard,
mérgezett szavakkal lövöldöznek rám,
célba vesznek nyilaikkal!
4 Lesből lőnek váratlanul,
félelem nélkül lövöldöznek az igazra.
5 Egymást biztatják a rosszra,
s arról beszélnek, hogyan állítsanak csapdát.
Azt mondják: „Ezt senki nem veszi észre!”
6 Felállítják a csapdát,
és várják, hogy áldozatuk beleessen.
Bizony, az emberek belseje
és szíve kiismerhetetlen.
7 De Isten is kilövi nyilait,
hirtelen-váratlan eltalálja,
8 saját szavaikkal ejti csapdába őket!
Akik csak látják vesztüket,
csodálkoznak, és fejüket csóválják,
9 félelem fogja el őket, és elismerik,
hogy ezt Isten tette a gonoszokkal.
Hirdetik Isten tetteit, és tanítják egymást,
hogy tiszteljék és féljék őt.
10 Az igazak pedig örülnek az Örökkévalóban,
bíznak benne, és dicsérik őt az igazszívűek!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára, ének.
65 Méltó vagy, Isten, hogy dicsérjünk téged a Sionon,
és teljesítsük, amit megfogadunk neked!
2 Minden ember hozzád fordul, Istenünk,
mert meghallgatod imádságainkat.
3 Összegyűlt bűneink elborítanak bennünket,
mégis eltörölted őket, és megbocsátottál nekünk.
4 Milyen boldog, akit kiválasztasz,
hogy közel vond magadhoz,
s hogy veled lakjon palotádban!
Betöltesz minket bőségesen házad áldásaival,
Templomod javaival!
5 Milyen félelmetes és dicsőséges tettekkel
válaszolsz nekünk, Szabadító Istenünk!
A föld széléig, még a messzi szigeteken is
mindenki benned bízik és reménykedik.
6 Mert megmutattad hatalmadat,
és erőddel hegyeket teremtettél,
7 lecsendesítetted a háborgó tenger zúgását,
a hullámok harsogását,
a háborgó nemzetek zajongását.
8 Ámulva nézik csodálatos tetteid a messzi népek,
csodálkoznak kelet és nyugat lakói.
9 Gondot viselsz a termőföldre, Istenünk,
esővel megöntözöd,
s gazdag termést növelsz belőle.
Isten folyója megárad, termékennyé teszi a földet!
Így gondoskodsz földünkről,
ellátsz bennünket gabonával.
10 Esőddel megáztatod a barázdákat,
elsimítod a göröngyöket,
záporoddal meglágyítod a kemény földet,
megáldod a zsenge növényeket.
11 Megkoronázod az esztendő végét[a]
gazdag aratással,
lábaid nyomán bőség fakad.
12 Ismét kizöldül a puszta,
örvendeznek a dombok,
13 megtelnek a legelők juhokkal,
a völgyek gabonával.
Mind ujjongva énekelnek,
s örömmel kiáltanak!
Prófécia Babilónia bukásáról
13 Súlyos kijelentés Babilóniáról, amelyet Isten mutatott látomásban Ézsaiásnak, Ámóc fiának. Azt mondta Isten:
2 „Emeljetek jelzászlót a kopár hegyeken,
kiáltsatok nekik, hogy jöjjenek,
karral intsetek, hogy vonuljanak be
az előkelő nemesek kapuin!
3 Magam parancsoltam válogatott harcosaimnak,
összehívtam vitézeimet,
akik végrehajtják haragomat,
és nagyságomnak örvendeznek.”
4 Halljátok a tömegek zúgását a hegyeken?
Hatalmas sokaság közeleg!
Népek sokasága gyűlt össze,
országok morajlanak:
seregszemlét tart a csata előtt
az Örökkévaló, a Seregek Ura.
5 Jönnek messze földről,
távoli vidékekről.
Jön az Örökkévaló, és vele haragjának eszközei,
hogy elpusztítsák az egész országot.
6 Jajgassatok, mert közel az Örökkévaló napja!
Pusztításként[a] érkezik a Mindenható parancsára.
7 Minden kéz elernyed,
minden szív megdermed.
8 Mindenki megretten,
fájdalom és rémület fogja el őket,
mint vajúdó asszonyt a szülés fájdalma.
Riadtan merednek egymásra,
s arcuk szégyenben ég.
9 Nézzétek! Jön az Örökkévaló napja!
Az Örökkévaló izzó, kegyetlen haragja
zúdul a föld lakosaira,
elpusztítja a földet,
s kiirtja róla a bűnösöket.
10 Nem fénylenek akkor az ég csillagai,
sem csillagképei,
elsötétül a felkelő Nap,
a Hold sem világít.
11 Azt mondja Isten: „Megbüntetem a gonoszokat az egész földön,
és a bűnösöket minden gonoszságukért.
Véget vetek az istentelenek önteltségének,
megalázom a zsarnokok büszkeségét.
12 Ritkábbá teszem a földön az embereket,
mint az aranyat
— oly kevesen maradnak életben.
13 Megrázom az eget,
megrendítem a földet.
Bizony, kimozdul helyéről a föld
az Örökkévalónak, a Seregek Urának indulata miatt,
izzó haragja napján.
14 Akkor mindenki sietve visszatér a saját népéhez:
mint vadász űzte szarvas,
mint pásztor nélküli nyáj,
mindenki a szülőföldjére menekül.
15 De akit megtalálnak, azt átdöfik,
akit elfognak, azt levágják.
16 Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét,
házaikat kirabolják,
asszonyaikat megerőszakolják.
17 Bizony, megindítom ellenük a médeket,
akik nem könyörülnek Babilónia népén
sem ezüstért, sem aranyért.
18 Fegyvereik szétzúzzák az ifjat,
nem szánják a kisgyermeket,
még a csecsemőnek sem kegyelmeznek.
19 Ez lesz a sorsa Babilonnak,
a királyságok díszének,
a káldeusok büszkeségének:
úgy pusztítom el, ahogy Sodomát és Gomorát.
20 Babilon helyén nem lakik többé senki,
nem telepszik oda soha már nép,
az arabok sem vernek sátrat romjain,
még pásztoraik sem pihentetik nyájukat a helyén.
21 Csak sivatagi vadak tanyáznak ott,
romjai közt baglyok fészkelnek,
struccok laknak és vadkecskék[b] szökellnek.
22 Az elhagyott tornyok között hiénák visítoznak,
palotáikban sakálok üvöltése hallatszik.
Bizony, Babilon ideje közel van,
pusztulása már nem sokáig késik!”
1 Péter, Jézus Krisztus apostola üdvözletét küldi Isten kiválasztott népének, akik szétszóródva élnek Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Kis-Ázsiában és Bitiniában. 2 Az Atya-Isten már réges-régen elhatározta, hogy kiválaszt és szent népévé tesz benneteket a Szent Szellem által. Isten arra választott ki benneteket, hogy engedelmeskedjetek neki, és hogy megtisztítson titeket a Jézus Krisztus vére, vagyis áldozati halála által. Isten adjon nektek egyre több kegyelmet és békességet!
Élő reménység
3 Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült bennünket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által. Ez pedig élő reménységet jelent a számunkra. 4 Most tehát reménységgel várjuk, hogy megkapjuk örökségünket, amelyet semmi sem tehet tönkre, s amely soha meg nem fakul, és sohasem veszít az értékéből, mert a Mennyben őrzik a számunkra. 5 Mindez a tiétek, akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig a teljes üdvösséget el nem éritek. Ez már el van készítve, hogy az idők végén mindenki számára lelepleződjön. 6 Ezért tölt el benneteket nagy öröm — annak ellenére, hogy most még egy kis ideig különböző megpróbáltatások szomorúságot okoznak nektek.
A valódi hit
7 S hogy miért van ez így? Mert szükséges, hogy ezek a nehézségek próbára tegyék a hiteteket, vajon valódi-e. Az igazi hit ugyanis értékesebb a színtiszta aranynál. Az aranyat tűzzel tisztítják meg, mégsem marad meg örökké. Hitetek viszont, miután kipróbálták és valódinak bizonyult, dicséretet, elismerést és dicsőséget szerez nektek, amikor Jézus Krisztus megjelenik. 8 Igaz, ti nem ismertétek Jézust személyesen, de mégis szeretitek őt. Bár most sem látjátok, mégis hisztek benne, és dicsőséges öröm tölt el benneteket, amelyet lehetetlen szavakkal kifejezni. 9 Így éritek el a hitetek célját: a lelketek üdvösségét.
A régi próféták üzenete
10 Ezt az üdvösséget próbálták megérteni, ezt kutatták nagy szorgalommal a régi időkben a próféták is, akik Isten kegyelméről prófétáltak, amely most megérkezett hozzátok. 11 Azt szerették volna tudni, hogy mikor és hogyan fog megtörténni az, amit Krisztus Szelleme mutatott nekik. A Szent Szellem a prófétákban élt, és előre megmutatta Krisztus szenvedéseit és az utána következő dicsőségét. 12 Azt is megmagyarázta a prófétáknak, hogy a munkájukkal nem saját maguknak, hanem az utánuk következő nemzedékeknek szolgálnak.
Ti vagytok ez a nemzedék, és a ti javatokra szolgál mindaz, amit a próféták mondtak! Ugyanerről beszéltek azok is, akik mostanában az örömhírt elvitték hozzátok. Isten azért küldte a Mennyből a Szent Szellemet, hogy segítsen nekik hirdetni az örömüzenetet, amelybe még az angyalok is vágyakozva szeretnének betekintést kapni!
Szentek legyetek!
13 Ezért szedjétek rendbe a gondolataitokat, készüljetek fel, és legyetek józanok! Amikor Jézus Krisztus megjelenik, ő majd Isten kegyelmét hozza magával a számotokra. Ebben a kegyelemben reménykedjetek teljes erővel!
14 Régebben, amikor még nem ismertétek Jézus Krisztust, a bennetek lévő gonosz kívánságok szerint éltetek. Most azonban Isten engedelmes gyermekei lettetek. Ezért ne éljetek tovább úgy, mint régen, 15 hanem életetek minden területén szentek legyetek, mivel Isten is szent, aki elhívott benneteket! 16 Mert ezt mondja Isten az Írásban: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!”[a]
17 Amikor imádkoztok, édesapátoknak hívjátok Istent! De tudjátok meg, hogy ő kivételezés nélkül és igazságosan fog ítélni mindenkit! Ezért Isten iránti tisztelettel és félelemmel éljetek, mint akik csak átutazóban vagytok a Földön!
Jézus Krisztus vére
18 Tartsátok szem előtt, hogy régen számotokra nem volt az életnek igazi értelme. Ezt az életmódot az őseitek hagyományozták rátok, de Isten kiszabadított benneteket ebből a céltalan életből. Ez azonban nagyon sokba került! Nem arany- vagy ezüstpénzzel fizetett értetek, amely elveszti az értékét, 19 hanem Krisztus vérével, amely mindennél értékesebb. Ez a vér olyan, mint a hibátlan áldozati bárány vére. 20 Isten már a világ teremtése előtt kiválasztotta Krisztust, aki csak most, ezekben az utolsó napokban jelent meg értetek. 21 Sőt, a halálból is feltámasztotta őt, és dicsőséget adott neki. Krisztus által hisztek és reménykedtek ti is Istenben.
Újjászülettetek!
22 Mivel engedelmeskedtetek az igazságnak, ezzel megtisztítottátok lelketeket. Most tehát éljetek képmutatás nélkül, őszinte testvéri szeretetben! Isten szeretetével, tiszta szívvel, és teljes erőtökkel szeressétek egymást! 23 Újjászülettetek, de az új életetek már nem halandó forrásból származik, mint a földi élet, hanem halhatatlanból. Ez a forrás pedig Isten beszéde, amely élő és örökké érvényes. 24 Ahogyan az Írás mondja:
„Minden ember olyan, mint a fű,
és minden emberi dicsőség,
mint a mező virága.
Elszárad a fű, lehull a virág,
25 de az Örökkévaló beszéde
mindig érvényes marad.”[b]
Ezt a beszédet hallottátok ti is, amikor az örömüzenetet hirdették nektek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center