M’Cheyne Bible Reading Plan
Bálám harmadik próféciája
24 Bálám észrevette, hogy az Örökkévaló áldani akarja Izráel népét. Ezért nem folyamodott többé a szokásos varázslathoz, mint addig tette, hanem a puszta felé fordult. Látta a távolban Izráel sátrait, ahogy törzsenként, a megszabott rendben táboroztak. Akkor Isten Szelleme szállt rá, 3 és megint prófétálni kezdett:
„Ezt mondja Bálám, Beór fia,
a megnyílt szemű férfi,
4 aki hallja Isten szavát,
aki látja a Mindenhatótól[a]
kapott látomást,
arcára borulva,
de nyitott szemmel:
5 Milyen szépek a sátraid,
ó Jákób népe!
Mily gyönyörűek hajlékaid,
Izráel!
6 Mint pálmafák hosszú sora,
mint virágzó kertek
a folyó mellett,
mint az Örökkévaló ültette
illatozó aloék
vagy patakparti cédrusok!
7 Izráel vedreiből ömlik a víz,
vetéseit[b] bőségesen öntözi.
Királyuk hatalmasabb Agágnál is,
és királyságuk felemelkedik.
8 A vad bivaly erejével hozta ki
Isten Egyiptomból e népet,
amely legyőzi ellenségeit,
nyilaival átveri a nemzeteket,
s még csontjaikat is összetöri.
9 Mint oroszlán, olyan ez a nép!
Leheveredik, nyugszik a helyén,
megpihen, mint nőstényoroszlán,
ki merné felriasztani?
Bizony, áldott,
aki téged áld, Izráel!
De átkozott,
aki átkozni mer!”
10 Ennek hallatára Bálák király megharagudott Bálámra, és összecsapta kezét: „Hát ezért hívattalak ide, hogy megáldjad ellenségeimet? Azt kértem tőled, hogy átkozd meg őket, te pedig már háromszor is áldást mondtál átok helyett! 11 Takarodj a szemem elől, és sürgősen térj vissza földedre! Megígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de látod, az Örökkévaló megfosztott tőle!”
12 De Bálám így felelt: „Emlékezz, mit válaszoltam hozzám küldött követeidnek: 13 »Ha királyotok, Bálák, ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék az Örökkévaló parancsa ellenére sem jót, sem rosszat. Azt kell mondanom, amit az Örökkévaló parancsol nekem.« 14 Most pedig visszatérek a saját népemhez, de előbb még feltárom előtted, mit fog Izráel tenni a te népeddel”.
Bálám negyedik próféciája
15 Ekkor Bálám ismét prófétált:
„Ezt mondja Bálám, Beór fia,
a megnyílt szemű férfi,
16 aki hallja Isten szavát,
aki tudását a Felségestől kapja,
aki látja a Mindenhatótól
kapott látomást,
arcára borulva,
de nyitott szemmel:
17 Látom jönni,
de nem most,
nézem őt,
de még nem hamar:
csillag származik Jákóbtól,
királyi jogar emelkedik
magasra Izráelből,
szétzúzza Moáb fejedelmeit,
összetöri Sét[c] minden fiának fejét.
18 Bátran cselekszik Izráel:
Edom földjét elfoglalja,
Széír[d] földjét
ellenségeitől birtokba veszi.
19 Uralkodni fog,
aki Jákóbtól származik,
és elpusztítja
az Arból[e] menekülőket”.
20 Majd Bálám Amálek népére tekintett, és ezt prófétálta róla:
„Bár Amálek[f] a nemzetek eleje,
mégis teljes pusztulás a vége!”
21 Majd a kéniek[g] népére nézett, és ezt prófétálta róluk:
„Magas sziklára raktad fészkedet,
biztonságban érzed magad,
22 Asszíria mégis fogságba hurcolja népedet,
és fészkedet fölégeti!”
23 Majd ismét prófétált:
„Jaj, ki marad életben,
amikor Isten ezt megteszi?
24 Hajók jönnek Kittim[h] partjáról,
s hódítók alázzák meg
Asszíriát és Ébert[i],
majd maguk is elpusztulnak”.
25 Ezután Bálám hazatért, és Bálák király is elment a maga útján.
A zenészek vezetőjének. Zsoltárének.
66 Örömmel kiáltson Istennek minden,
ami a Földön van!
2 Énekeljetek dicsőséges nevének,
dicsőítő énekekkel tiszteljétek őt!
3 Mondjátok Istennek: „Milyen félelmetes
és csodálatos minden tetted!
Még ellenségeid is meghajolnak előtted,
s hízelegnek neked, mert félnek tőled.”
4 Az egész világ meghajol előtted,
imádnak téged, Istenem!
Énekkel dicsérik neved! Szela
5 Jöjjetek, lássátok Istenünk tetteit,
milyen félelmetes, amit az emberek között cselekszik!
6 A tengert szárazfölddé változtatta,[a]
népét száraz lábbal átvezette a folyón,[b]
ezért örvendeztek ott mind!
7 Bizony, Isten uralkodik hatalmas erejével
az egész világ fölött!
Szemmel tartja a nemzeteket,
hogy a lázadók el ne bízzák magukat. Szela
8 Áldjátok Istenünket mind, ti népek!
Hangosan dicsérjétek őt!
9 Istenünk, te adtál életet nekünk,
te őrzöd meg életünket!
10 Próbára tettél bennünket,
megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11 Hálódba kerítettél minket,
vállainkra nehéz terhet raktál.
12 Megengedted, hogy ellenségeink letapossanak,
átvittél tűzön és vízen,
de kivezettél belőle tágas, szép földre!
13-14 Áldozatokat hozok Templomodba,
teljesítem, amit neked fogadtam.
Igen, amit megfogadtam,
mikor bajban voltam.
15 Kövér bárányokat áldozok neked,
kosokat és tömjént,
bikákat és bakokat hozok áldozatul. Szela
16 Jöjjetek, akik tisztelitek és félitek Istent,
hadd mondjam el, mit tett ő velem!
17 Kiáltottam hozzá segítségért,
dicsértem őt teljes szívvel.
18 Nem hallgatott volna meg,
ha szívemben hamisságot talál.
19 Meghallgatta segélykiáltásomat,
imádságomra figyelt!
20 Áldott legyen Isten, aki nem fordult el könyörgésemtől!
Szeretetét sem vonta meg tőlem!
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Zsoltárének.
67 Istenünk, légy kegyelmes hozzánk,
áldj meg bennünket,
és ragyogtasd ránk arcod fényét! Selah
2 Ismerje meg az egész világ útjaidat!
Tudják meg az összes nemzetek,
hogy te vagy a Szabadító!
3 Téged dicsérjenek a népek, Istenünk!
Minden nemzet dicsérjen!
4 Örvendezzenek és énekeljenek
a világ összes népei,
mert igazságosan uralkodsz fölöttük!
Te vezeted a nemzeteket az egész Földön! Szela
5 Téged dicsérjenek a népek, Istenünk!
Minden nemzet dicsérjen!
6 Földünk bőséges termést adott!
Megáld bennünket Isten,
a mi Istenünk, ezután is!
7 Bizony, Istenünk megáld bennünket,
ezért tisztelik és félik őt
a Föld összes népei!
Izráel népe hazatér a száműzetésből
14 De Jákób családján megkönyörül az Örökkévaló, továbbra is Izráel népét választja, és visszatelepíti őket saját földjükre. Még idegenek[a] is csatlakoznak hozzájuk, Jákób családjához jövevények szegődnek. 2 Felkarolják a nemzetek Izráelt, és hazaviszik őket a saját földjükre. Az Örökkévaló földjén pedig a nemzetek közül valók lesznek rabszolgák Izráelben. Így válnak szolgák azokból, akik Izráelt fogságban tartották. Így uralkodik Izráel azokon, akik addig elnyomták őket!
Gúnydal Babilon királyáról
3 Azon a napon, mikor az Örökkévaló nyugalmat ad neked, Izráel, a száműzetés sok fájdalma, szenvedése és a nehéz szolgálat után, amelyre kényszerítettek, 4 gúnydalt énekelsz majd Babilon királyáról:
„Hogy vége lett a kegyetlen zsarnoknak!
Hihetetlen, hogy megszűnt az elnyomás!
5 Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját,
a zsarnok uralmának véget vetett!
6 Többé már nem veri a népeket szüntelen dühében,
nem tapossa le a nemzeteket haragjában,
vége a kegyetlen üldözésnek!
7 Csendesen nyugszik az egész föld,
végre megpihenhet!
Lakói ujjongva énekelnek.
8 Még a libanoni cédrusok
és a fenyők is örülnek bukásodnak,
s mondják: »Mióta trónodról leestél,
nem jön favágó ellenünk!«
9 Felkavarodik érkezésed hírére a holtak birodalma,
felriadnak árnyaik, kicsik és nagyok,
még a régi királyok is felkelnek előtted.
10 Döbbenten kérdezik tőled:
»Hát te is erőtlen lettél, mint mi?
Te is ide kerültél közénk?«
11 Fennhéjázó dicsekedésed és hárfáid zengése
mind az alvilágba süllyedt!
Most férgek között fekszel,
és férgekkel takarózol.
12 Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag!
Aki népeken tapostál, elterültél,
mint a kivágott fa!
13 Pedig szívedben azt forgattad:
»Felemelkedem a Mennybe,
fölemelem trónomat Isten csillagai fölé,
felülök a szent hegyre, messze északon,
ahol az istenek összegyűlnek.
14 Fölemelkedem a felhők fölé,
s olyanná leszek, mint a Felséges!«
15 Mégis alászálltál a holtak közé,
lezuhantál a mélységes verem fenekére!
16 Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek,
s eltűnődnek rajtad:
»Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld,
akitől királyok és országok remegtek,
17 aki a lakott földet pusztává pusztította,
a városokat romhalmazzá rombolta,
s foglyait sohasem engedte szabadon?«
18 A nemzetek királyai mind
dicsőségben nyugszanak sírjukban.
19 De téged nem temetnek díszes királysírba,
csak eldobnak, mint egy gyümölcsfa beteg ágát,
mikor levágják.
Karddal átszúrtak hullái közé hajítanak,
mint harctéren eltaposott holttestet,
úgy dobnak jeltelen tömegsírba.
20 Téged nem tisztelnek,
mint a meghalt királyokat szokás,
mert saját népedet gyilkoltad,
országodat pusztítottad.
Bizony, a gonosz király ivadékait
emlegetni sem fogják soha!
21 Készüljetek, irtsátok ki
összes ivadékát is!
Pusztítsátok el a babilóniai király
minden maradékát őseik bűnei miatt!
Gyomláljátok ki őket,
hogy többé lábra ne álljanak soha,
ne uralkodjanak a földön,
s ne építsenek városokat mindenhova!”
22 „Ellened fordulok, Babilon!
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Eltörlöm Babilon nevét,
kiirtom minden maradékát,
összes sarjadékát kipusztítom,
hogy írmagja sem marad!
23 Babilont sündisznók tanyájává teszem,
mocsaras ingovány lesz a helyén,
s a pusztulás seprűjével söpröm el örökre.”
Prófécia Asszíria bukásáról
24 Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Bizony, úgy lesz, ahogyan terveztem,
amit határoztam, véghez is viszem!
25 Összetöröm Asszíriát földemen,
eltaposom hegyeimen,
hogy igáját letörjem népemről,
hogy terhét levegyem a válláról.”
26 Így határozott az Örökkévaló az egész föld felől,
s karját kinyújtotta a nemzetek fölé.
27 Amit ő határoz, ki húzza keresztül?
Ha karját kinyújtja, hogy cselekedjen,
ki állhat ellene?
Prófécia a filiszteusok ellen
28 Az Örökkévaló ezt a súlyos kijelentést abban az évben adta, amikor Áház király meghalt:[b]
29 „Ne örüljetek olyan nagyon, filiszteusok!
Bár a bot, amely benneteket vert,
összetört,
de a kígyótól vipera származik,
attól pedig újabb tüzes és szárnyas kígyó.
30 A szegények elsőszülöttjei jóllaknak kezemből,
és a nincstelenek biztonságban pihennek.
A filiszteusok gyökereit pedig éhínséggel ölöm meg,
maradékukat is egészen elpusztítom.
31 Jajgassatok kapuk!
Kiáltsatok városok!
Egész Filisztea retteg,
mert észak felől félelmetes füst gomolyog.
Rettenetes hadsereg közeleg,
harcosai mind fegyelmezettek és erősek!”
32 Mit mondjunk akkor a népek követeinek? Azt, hogy az Örökkévaló építette erősre Sion alapját, ezért oda menekülnek, s benne találnak menedéket népe szegényei.
A sarokkő és az élő kövek
2 Most azért takarítsatok ki a lelketekből minden gonoszságot és képmutatást! Ne hazudjatok, ne csapjatok be senkit, ne irigykedjetek, és ne mondjatok rosszat senkiről! 2 Olyanok vagytok, mint az újszülött csecsemők, tehát kívánjátok a tiszta szellemi „tejet”, vagyis Isten beszédét, amelynek segítségével felnövekedhettek egészen az üdvösség teljességéig. 3 Hiszen már megtapasztaltátok az Úr jóságát![a]
4 Az Úr Jézus az „Élő Kő”,[b] akit az emberek visszautasítottak. Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki. Ezért jöjjetek Jézushoz! 5 Hiszen ti is olyanok vagytok, mint az élő kövek, akikből a szellemi templom[c] épül fel. Ebben a templomban ti vagytok a szent papok, akik a szellemi áldozatokat viszik Istennek. Ezeket Isten azért fogadja szívesen, mert Jézus Krisztus által hozzátok elé. 6 Az Írás azt mondja:
„Nézzétek, én választottam ki egy drága sarokkövet,
és leteszem Sionban!
Aki benne bízik, nem csalódik soha.”[d]
7 Ez a kő, vagyis Jézus értékes kincs a számotokra, akik hisztek benne. De a hitetlenekre ez vonatkozik:
„Az a kő lett az épület sarokköve,
amelyet az építők félredobtak.”[e]
8 Igen, a hitetleneknek Jézus
„az a kő, amelyben az emberek megbotlanak,
és a szikla, amely miatt elesnek.”[f]
Mivel nem akarnak engedelmeskedni Isten beszédének, kikerülhetetlenül megbotlanak benne és elesnek.
9 Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik.
10 Ti a múltban nem tartoztatok Istenhez,
most azonban Isten népévé lettetek.
Régen nem ismertétek Isten kegyelmét,[g]
most pedig a kegyelmébe fogadott benneteket.
Csak átutazóban vagytok a Földön
11 Szeretett testvéreim, kérlek benneteket — mint akik csak átutazóban vagytok a földön, és a valódi otthonotok nem itt van — tartsátok magatokat távol a régi emberi természet kívánságaitól, amelyek arra törekednek, hogy uralomra jussanak fölöttetek! 12 Itt körül vagytok véve olyanokkal, akik nem hisznek Istenben, és sokszor azzal vádolnak titeket, hogy gonosztevők vagytok. Tehát éljetek úgy, hogy mindenki lássa, milyen jó dolgokat tesztek, s hogy milyen jól és békességben éltek! Akkor még a hitetlenek is dicsőíteni fogják Istent a jó tetteitek miatt azon a napon, amikor ő eljön.
Engedelmeskedjetek azoknak, akik hatalmat kaptak!
13 Az Úr iránti tiszteletből engedelmeskedjetek mindenkinek, aki ezen a világon valamilyen hatalmat kapott![h] Engedelmeskedjetek a császárnak, akié a legfőbb hatalom, 14 és azoknak a kisebb vezetőknek is, akiket a császár nevezett ki! Hiszen ők azért kapták a hatalmukat, hogy megbüntessék a gonosztevőket, és megjutalmazzák azokat, akik jót tesznek.
15 Mert Isten azt akarja, hogy jó dolgokat tegyetek, és így némítsátok el a tudatlanok ostobaságait. 16 Éljetek szabadságban, és legyetek Isten rabszolgái! De a szabadságotokkal ne éljetek vissza! Ne használjátok arra, hogy valami gonoszságot leplezzetek vele! 17 Tiszteljetek minden embert! Isten családjában minden testvéreteket szeressétek! Méltó módon tiszteljétek Istent! A királyt is tiszteljétek!
18 Rabszolgák, fogadjátok el uraitok hatalmát, engedelmeskedjetek nekik, és tiszteljétek őket, de ne csak azokat, akik jók és emberségesek, hanem azokat is, akik igazságtalanok!
Krisztus szenvedésének példája
19 Dicséretre méltó és jó dolog, ha valakinek istenfélő magatartása miatt kell igazságtalanul szenvednie. 20 Ha viszont azért szenved, mert vétkezett, akkor nem nagy dicsőség, ha megérdemelt büntetését türelmesen elviseli. Ellenben ha jót tesztek, és amiatt kell szenvednetek, ezt pedig türelmesen viselitek, az tetszik Istennek! 21 Hiszen éppen erre hívott el benneteket! Gondoljátok meg, hogy Krisztus is szenvedett értünk! Ezzel példát adott nekünk, hogy ebben is kövessük. Ahogyan az Írás mondja:
22 „Ő nem követett el semmi bűnt,
és soha semmi gonoszságot nem mondott.”[i]
23 Mikor szidalmazták és gyalázták, Jézus ezt nem viszonozta. Mikor bántották és verték, nem fenyegetőzött, hanem teljesen rábízta magát az igazságosan ítélő Istenre. 24 Krisztus a mi bűneinket magára vette, sőt, a saját testében felvitte a keresztfára, amikor megölték. Azért tette ezt, hogy mi is meghaljunk a bűn számára, viszont Isten mértéke szerint helyesen éljünk.
Krisztus sebei által gyógyultatok meg a betegségeitekből. 25 Olyanok voltatok, mint a nyájtól elkószált és eltévedt juhok. De most visszatértetek a Pásztorhoz: ő vigyáz a lelketekre, védelmez és őriz benneteket.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center