Book of Common Prayer
Első Könyv
(Zsoltárok 1–41)
1 Boldog és áldott,
aki nem jár az istentelenek útjain,
nem áll rá a bűnösök ösvényeire,
és nem ül együtt a gúnyolódókkal,
2 hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja,
és éjjel-nappal azon gondolkodik.
3 Olyan életerős lesz,
mint a folyópartra ültetett gyümölcsfa:
idejében hoz gyümölcsöt,
s levelei örökké zöldellnek.
Bizony, felvirágzik keze alatt minden,
amibe kezd!
4 Milyen más az istentelenek sorsa:
olyanok, mint a polyva,
melyet elsodor a szél:
5 az ítélet napján elítélik őket.
Bűnösök nem maradhatnak az igazak közösségében.
6 Az igazak lépéseit az Örökkévaló irányítja,
az istentelenek útja pedig a pusztulásba vezet.
2 Miért csődülnek össze dühösen a nemzetek?
Miért kovácsolnak ostoba terveket?
2 A föld királyai összegyűlnek,
a vezetők szövetkeznek
az Örökkévaló ellen
és Felkentje ellen:
3 „Lázadjunk fel ellenük,
szabadítsuk fel magunkat igájuk alól!”
4 Aki mennyei trónján ül, nevet rajtuk,
s kigúnyolja őket az Örökkévaló,
5 haraggal szól hozzájuk,
megrémíti, összezavarja őket:
6 „Én kentem fel őt, és tettem királyommá,
szent hegyemen, a Sionon!”
7 Halljátok meg az Örökkévaló törvényét!
Ő maga mondta nekem:
„Fiam vagy te, ma szültelek!
8 Csak kérjed tőlem örökséged,
és neked adom az összes nemzetet,
s birtokodul az egész földkerekséget!
9 Vaspálcával töröd össze a népeket,
széjjelzúzod őket, mint vas a cserepet!”
10 Ezért, királyok, térjetek észhez,
földi fejedelmek, fogadjátok meg tanácsom!
11 Imádjátok az Örökkévalót tisztelettel és félelemmel,
ujjongjatok neki reszketéssel!
12 Hódoljatok fia előtt,[a]
nehogy megharagudjon,
és hirtelen elpusztítson titeket,
mert haragja hamarosan lángra lobban!
Ó, milyen áldott és boldog, aki benne bízik!
Dávid zsoltára. Amikor fia, Absolon elől menekült.[b]
3 Örökkévaló! Hányan jönnek ellenem!
Milyen sokan támadnak rám!
2 Mind azt mondják rólam:
„Isten sem menti meg a kezünkből!” Szela
3 Te mégis megvédesz engem, Örökkévaló,
te vagy dicsőségem,
te emeled föl a fejem.
4 Teljes erővel segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz.
Bizony, meghallja,
és válaszol nekem szent hegyéről! Szela
5 Nyugodtan lefekszem, el is alszom,
és tudom, felébredek,
mert az Örökkévaló őriz, és betakar engem.
6 Nem félek ellenségeimtől,
bár ezerszámra gyűlnek körém.
7 Kelj fel, Örökkévaló![c]
Ments meg, Istenem,
mert ha te állon ütöd ellenségeimet,
a gonoszoknak még fogait is kitördeled!
8 Az Örökkévaló megszabadít!
Örökkévaló, áldd meg népedet! Szela
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerekkel kísért ének. Dávid zsoltára.
4 Istenem, aki igazságot szolgáltatsz,
ments ki szorult helyzetemből!
Kérlek, könyörülj rajtam,
hallgasd meg imádságomat!
2 És ti, emberek, meddig fogtok még
rosszat mondani rólam?
Miért szeretitek a rágalmazást?
Meddig fogtok még hazudozni,
és ok nélkül vádolni engem? Szela
3 Értsétek meg, az Örökkévaló meghallgatja,
aki hűségesen követi őt!
Tudjátok meg, meghallgat engem is,
ha segítségért kiáltok hozzá!
4 Ha meg is haragudtok,
de ne vétkezzetek![d]
Szálljatok magatokba,
mikor este lefekszetek,
és csillapodjatok! Szela
5 Tiszta szívvel hozzatok
az Örökkévalónak áldozatokat,
és bízzatok benne!
6 Sokan mondják:
„Ki hoz ránk végre jobb napokat?”
Ragyogtasd ránk, Örökkévaló,
arcod világosságát!
7 Jobban örülök ennek,
mint a bőséges aratásnak, vagy szüretnek.
8 Bizony, békességben fekszem le,
el is alszom azonnal,
mert nálad biztonságban vagyok, Örökkévaló!
Dávid éneke, amelyet az Örökkévalónak énekelt, a Benjámin törzsébe tartozó Kús miatt.
7 Örökkévaló, Istenem, hozzád menekülök!
Szabadíts meg minden üldözőmtől,
kérlek, ments meg tőlük!
2 Ne engedd, hogy szétszaggassák lelkemet,
mint prédáját az oroszlán!
Bizony, ha meg nem mentesz,
elhurcolnak, szétmarcangolnak engem.
3 Örökkévaló, Istenem, ha valami gonoszságot követtem el,
ha bármi rosszat tettem,
4 ha gonoszul bántam barátaimmal,
vagy ok nélkül bántottam ellenségemet,
5 akkor üldözzön, és érjen utol halálos ellenségem,
taposson a földre, dobjon sírgödörbe. Szela
6 Kelj fel, Örökkévaló,[a] haragodban!
Állj fel, mint bíró,
dühös ellenségeimmel szemben!
Hirdesd ki ítéleted,
szolgáltass igazságot nekem,
ítéleted szerint!
7 Nemzetek gyűljenek köréd,
foglald el trónodat fölöttük!
8 Örökkévaló, ítéld meg a népeket!
Ítélj a javamra,
igazságom és ártatlanságom szerint!
9 Vess véget a bűnösök gonoszságának,
és erősítsd meg az igazat,
hiszen igazságos Isten vagy,
aki a szíveket és veséket vizsgálja!
10 Isten az én védelmezőm,
aki megszabadítja az igazszívűeket.
11 Isten igazságos bíró:
szüntelen ítél.
12 Ha a gonosz meg nem változik,
Isten kihúzza kardját, kifeszíti íját,
és már céloz is vele.
13 Halálos fegyvereket készít,
tüzes nyilakat a gonosz ellen.
14 Nézd! Megfogan a gonosz terv az istentelenben,
hamissággal terhes,
és hazugságot szül.
15 Csapdát készít, gödröt ás,
de maga esik bele.
16 Gonosz terve magának okoz bajt,
erőszakossága visszahull a fejére.
17 Én pedig áldom az Örökkévalót, aki igazságos,
énekkel dicsérem a Felséges Örökkévaló nevét!
Izráel büntetése
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Izráel népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam, és nem vonom vissza,
mert eladták rabszolgának az igazat,
már egy csekély adósság miatt is.
Eladták rabszolgának a szegényt,
bár csak egy pár saru árával tartozott.
7 Letapossák a szegény nincstelent,
mint a föld porát,
félrelökik az útból a nyomorultat.
Apa és fia ugyanahhoz
a szolgaleányhoz járnak[a],
s nevemre gyalázatot hoznak.
8 Zálogba vett ruhákon[b] hevernek
minden egyes oltár mellett,
és isteneik házában bort isznak,
amelyet a megbírságoltaktól kaptak.
9 Pedig én voltam,
aki kiirtottam az emóriakat[c],
akik magasak voltak,
mint a cédrus,
és erősek,
mint a tölgy!
Bizony, elpusztítottam őket
gyökerestül-ágastul,
hogy földjüket Izráelnek adjam.
10 Én voltam, aki kihoztalak,
Izráel, Egyiptom földjéről,
és vezettelek a lakatlan pusztában
negyven esztendeig,
hogy az emóriak földjét neked adjam!
11 Én voltam, aki fiaitok közül
prófétákat választottam,
ifjaitok közül nazírokat[d] neveltem!
Nem így van-e, Izráel?
De bizony igen!”
— az Örökkévaló mondta ezt.
12 „Ti pedig borral itattátok a nazírokat,
a prófétákra meg ráparancsoltatok,
hogy ne prófétáljanak!
13 Ó Izráel, terhemre vagytok,
mint kévék megrakott szekérnek!
14 Ezért nem menekülhettek meg
a büntetéstől:
nem futhat el a gyorslábú sem,
az erőst is elhagyja ereje,
a hős harcos sem marad életben,
15 nem tud ellenállni az íjász sem,
nem menekülhet, aki gyorsan fut,
sem aki lovon vágtat!
16 Azon a napon a bátor szívű hős is
fegyverét eldobva, meztelen menekül!”
— az Örökkévaló mondta ezt.
1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, üdvözletét küldi mindazoknak, akik velünk együtt ugyanazt a drága hitet kapták Istenünk és Üdvözítőnk, az igazságos Jézus Krisztus által.
2 Mind több és több kegyelem és békesség töltsön be titeket azáltal, hogy Istent és Urunkat, Jézust, személyesen és egyre mélyebben megismeritek.
Isten ajándékai és ígéretei
3 Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott bennünket, ami ahhoz szükséges, hogy Isten tetszésére és dicsőségére éljünk — azon keresztül ajándékozott meg, hogy egyre jobban és bensőségesebben megismerjük őt, aki a saját dicsőségébe hív bennünket.
4 Egyúttal igen nagy és értékes ígéreteket is adott nekünk, amelyek megragadása által kimenekülhetünk a jelen világ romlottságából, és részesülhetünk az isteni természetben. A világ romlottságának gyökere pedig az olyan kívánság, amely gonosz dolgokra irányul.
5 Ezért hát ti is teljes erővel törekedjetek arra, hogy a hiteteket egészítsétek ki elsőként jósággal és tisztességgel, azután a tisztességet helyes ismeretekkel és tudással, 6 továbbá mértékletességgel, állhatatossággal és türelemmel, majd istenfélő magatartással, 7 s azonfelül a testvéreitek iránti kedvességgel és jóindulattal, végül az isteni szeretettel is. 8 Ha mindezek megvannak, és egyre erősödnek bennetek, akkor Urunk, Jézus Krisztus mélyebb megismerése egyúttal tevékeny és eredményes életre is elvezet majd benneteket, amely jó gyümölcsöket fog teremni. 9 Akiből viszont hiányoznak ezek a tulajdonságok, az szellemileg vak vagy rövidlátó, mert elfelejtette, hogy a régebben elkövetett bűneitől Isten megtisztította.
10 Ezért, testvéreim, még inkább törekedjetek arra, hogy megerősítsétek: Isten elhívott és kiválasztott benneteket. Ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani, vagy elesni soha, 11 és nagyszerű fogadtatásban lesz részetek Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztus örökké tartó Királyságában.
Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe(A)
21 Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek. Az Olajfák hegyéhez értek, Betfagé falu szélére. Akkor Jézus előre küldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: 2 „Menjetek be ebbe a faluba! Találtok ott egy kikötött szamarat, a csikójával együtt. Oldjátok el mindkettőt, és vezessétek hozzám! 3 Ha valaki szólna ezért, mondjátok meg neki, hogy az Úrnak van szüksége rájuk. Akkor azonnal elengedi őket.”
4 Ez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott:
5 „Mondjátok meg Sion népének:[a]
»Nézd, itt jön a Királyod!
Alázatos, és szamáron ül,
teherhordó állat csikóján.«”[b]
6 A tanítványok el is mentek, és mindent úgy tettek, ahogyan Jézus mondta. 7 Elhozták a szamarat és a csikóját, ráterítették felsőruháikat, Jézus felült rá, és így közeledett Jeruzsálem felé. 8 Nagy tömeg gyűlt össze, és Jézus elé, az útra terítették felsőruháikat. Mások ágakat vágtak le a fákról, és azokat szórták eléje az útra. 9 Az előtte és utána vonuló sokaság így kiáltozott:
Hozsánna a magasságban Istennek!”
10 Amikor Jézus Jeruzsálembe ért, az egész város felbolydult. Mindenki azt kérdezte a másiktól: „Ki ez?”
11 A Jézust kísérő sokaság így válaszolt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center