Book of Common Prayer
Kórah fiainak zsoltáréneke.
87 Az Örökkévaló a szent hegyeken
építette fel városát!
2 Bizony, jobban szereti Sion kapuit,
mint Jákób összes sátorát!
3 Mennyi dicsőséges dolgot beszélnek rólad,
Isten Városa! Szela
4 Egyiptomot[a] és Babilont is
ismerőim közé fogom számítani!
Ezt mondom Filisztea, Tírusz és Kús lakóiról:
„Ő is ott született!”
5 Sionról pedig így szólnak:
„Ezek mind Sionban születtek,
amelyet a Felséges épített!”
6 Az Örökkévaló beírja,
és számba veszi őket:
„Igen, ő is Sionban született.” Szela
7 Ők pedig így énekelnek
és táncolnak örömükben:
„Minden forrásom belőled fakad!”
Negyedik Könyv
(Zsoltárok 90–106)
Mózesnek, Isten emberének imádsága.
90 Uram, te voltál otthonunk nemzedékről-nemzedékre,
s mindmáig te vagy menedékünk!
2 Mielőtt a hegyek megszülettek volna,
mielőtt a Földet, sőt, az egész világot megformáltad,
te már akkor is voltál, és mindörökké leszel:
te vagy az Isten!
3 Visszatéríted az embert a porba,
„Térjetek vissza!” — mondod nekik.
4 Ezer esztendő neked csak annyi, mint a tegnapi nap,
mint egy őrváltás ideje éjjel.
5 Hirtelen elragadod őket, mint az árvíz.
Olyanok lesznek, mint az álom,
amelynek reggelre kelve nyoma sem marad,
vagy mint a fű, amely felnő, és elszárad.
6 Bizony, olyanok vagyunk, mint a mező virága:
reggel nyílik, virágzik,
de estére elhervad, és vége van!
7 Minket is rémít haragod, amely végez velünk,
mint tikkasztó hőség a virággal.
8 Uram, jól látod minden bűnünket,
ismered titkos vétkeinket.
9 Haragod miatt hamar letelnek napjaink,
elszállnak esztendeink, mint a sóhajtás.
10 Mennyi életünk ideje? Röpke hetven év,
legfeljebb nyolcvan, ha valaki erős,
az is nagyrészt küszködés és szomorúság!
Oly hamar elszáll, s már mennünk is kell,
mintha repülnénk!
11 Ki állhat meg haragod tüze előtt?
Ki viseli el félelmetes indulatodat?
12 Taníts meg napjainkat úgy tölteni,
hogy szívünk bölcsességet szerezzen.
13 Örökkévaló, fordulj vissza hozzánk! Meddig késel?
Fordulj szolgáidhoz, jóindulattal!
14 Hadd lakjunk jól kegyelmeddel minden reggel,
hadd örüljünk neked minden nap, amíg élünk!
15 Oly sok éven át szenvedtünk, s annyi bajt láttunk,
adj nekünk végül örömöt és boldogságot!
16 Hadd lássák szolgáid hatalmas tetteidet,
s dicsőséged látsszon meg gyermekeinken!
17 Urunk, Istenünk, légy jóindulattal irántunk,
s kezünk munkáját tedd állandóvá!
Kezünk munkáját tedd állandóvá, Istenünk!
136 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart kegyelme!
2 Adjatok hálát az istenek Istenének,
mert örökké tart kegyelme!
3 Adjatok hálát az urak Urának,
mert örökké tart kegyelme!
4 Csodákat tesz egyedül,
mert örökké tart kegyelme.
5 Bölcsességével teremtette az eget,
mert örökké tart kegyelme.
6 Kiterjesztette a szárazföldet a vizek fölé,
mert örökké tart kegyelme.
7 Fénylő égitesteket alkotott,
mert örökké tart kegyelme,
8 a Napot, hogy uralkodjon nappal,
mert örökké tart kegyelme,
9 a Holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel,
mert örökké tart kegyelme.
10 Egyiptom elsőszülöttjeit megölte,
mert örökké tart kegyelme.
11 Kihozta Izráelt Egyiptomból,
mert örökké tart kegyelme,
12 erős kézzel és kinyújtott karral,
mert örökké tart kegyelme.
13 Szétválasztotta a Vörös-tengert,
mert örökké tart kegyelme,
14 Izráelt pedig átvezette rajta,
mert örökké tart kegyelme.
15 A Fáraót és seregét a Vörös-tengerbe dobta,
mert örökké tart kegyelme.
16 Népét átvezette a sivatagon,
mert örökké tart kegyelme.
17 Nagy királyokat vert le,
mert örökké tart kegyelme,
18 Erős királyokat megölt,
mert örökké tart kegyelme,
19 Szihónt, Emór királyát,
mert örökké tart kegyelme,
20 és Ógot, Básán királyát,
mert örökké tart kegyelme.
21 Országaikat pedig örökségül adta Izráelnek,
mert örökké tart kegyelme,
22 földjüket ajándékul adta szolgájának, Izráelnek,
mert örökké tart kegyelme.
23 Gondolt ránk, mikor megaláztak minket,
mert örökké tart kegyelme,
24 és megszabadított ellenségeinktől,
mert örökké tart kegyelme.
25 Ő ad enni minden teremtménynek,
mert örökké tart kegyelme.
26 Adjatok hálát a Menny Istenének,
mert örökké tart kegyelme!
Az ezeréves uralkodás
20 Ezután ismét láttam: egy angyal szállt le a Mennyből, aki a kezében tartotta a feneketlen mélység kulcsát és egy nagy láncot. 2 Foglyul ejtette a Sárkányt, azt a Régi Kígyót — akit neveznek Ördögnek és Sátánnak is —, azután megkötözte ezer évre. 3 Majd ledobta a feneketlen mélységbe, a lejáratot pedig bezárta és lepecsételte, hogy a Sárkány ne tudja többé becsapni a népeket, amíg az ezer év le nem telik. Ezer év múlva a Sárkányt egy kis időre szabadon kell majd engedni.
4 Azután trónokat láttam, és akik rajtuk ültek, azok hatalmat kaptak, hogy uralkodjanak.
Majd láttam azoknak az embereknek a lelkeit, akiket azért fejeztek le, mert Jézusról és az Isten Igéjéről tanúskodtak; akik nem imádták a Szörnyeteget, sem annak bálványszobrát, és nem engedték sem a homlokukra, sem a kezükre tenni a Szörnyeteg jelét. Ők ismét életre keltek, és uralkodtak Krisztussal együtt ezer esztendeig. 5 A többi halott azonban még nem támadt fel, amíg le nem telt az ezer év. Ez az első feltámadás.
6 Áldottak, boldogok és szentek, akik részt vesznek az első feltámadásban! Rajtuk nincs hatalma a második halálnak, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és együtt uralkodnak vele ezer esztendeig.
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását(A)
21 Ettől kezdve beszélt Jézus a tanítványainak arról, hogy fel kell mennie Jeruzsálembe, s ott a nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók miatt sokat kell majd szenvednie. Végül megölik, de három nappal később fel fog támadni.
22 Ekkor Péter félrehívta Jézust, szemrehányást tett neki, és helyre akarta igazítani: „Isten mentsen meg téged attól, Uram, hogy ez bekövetkezzen! Ilyesmi semmiképpen sem történhet meg veled!”
23 De Jézus hátat fordított Péternek, és ezt mondta: „Takarodj a szemem elől[a], Sátán! El akarsz gáncsolni, mivel nem úgy gondolkodsz, mint Isten, hanem úgy, mint az emberek!”
24 Ezután a tanítványaihoz fordult: „Aki engem akar követni, az tagadja meg magát, vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen. 25 Aki megpróbálja magát megmenteni, az el fog veszni. Aki viszont értem feladja önmagát, az fogja igazán megtalálni az életét. 26 Mit ér, ha az ember mindent megnyer, amit csak a világ adhat, de a lelkét elveszti? Milyen váltságdíjat adhatna a lelkéért cserébe? 27 Bizony, az Emberfia eljön Atyja dicsőségében, és angyalai kiséretével, s akkor majd mindenkinek megadja, amit a tettei szerint megérdemel.
28 Igazán mondom nektek: vannak köztetek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön királyi dicsőségében.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center