Book of Common Prayer
Ászáf tanítása.
78 Figyelj tanításomra, népem!
Hallgass szavamra!
2 Régi énekeket mondok,
ősrégi titkokat hirdetek.
3 Jól ismerjük ezeket,
hiszen őseink beszélték el nekünk.
4 Mi is továbbadjuk fiainknak,
elmondjuk a következő nemzedéknek,
amit az Örökkévaló tett velünk.
Elmondjuk erejét, hatalmát, csodáit,
hogy senki el ne felejtse.
5 Szövetséget kötött az Örökkévaló Jákóbbal,
Törvényt adott Izráelnek.
Megparancsolta őseinknek,
hogy tanítsák erre gyermekeiket.
6 Tudja meg ezt minden nemzedék,
a születendő fiak,
s felnőve ők is adják tovább fiaiknak!
7 Hogy bízzanak Istenben,
el ne felejtsék csodás tetteit,
engedelmeskedjenek parancsainak.
8 Ne legyenek lázadók, mint őseik:
makacs és engedetlen nemzedék,
állhatatlan és Istenhez hűtlen nép.
9 Ne legyenek olyanok, mint Efraim harcosai,
az íjászok, akik megfutamodtak a csatából,
10 nem tartották meg Istennel kötött Szövetségüket,
s nem követték Törvényét,
11 elfelejtették nagy tetteit,
csodáit, amelyeket megmutatott nekik.
12 Bizony, csodákat tett őseik szeme láttára
Cóán mezején, Egyiptomban!
13 Kettéválasztotta a tengert,
hogy a vizek megálltak oldalt, mint a falak,
és népét átvezette közöttük.
14 Vezette őket nappal a felhőoszloppal,
éjjel a tűzoszlop világosságával.
15 Sziklát hasított meg a sivatagban,
hogy a mélyből feltörő vizekből
inni adjon népének bőségesen.
16 Vizet fakasztott a sziklából,
mely úgy zúdult le, mint a folyó!
17 De őseink továbbra is vétkeztek,
lázadoztak a pusztában a Felséges ellen.
18 Próbára tették Istent,
ételt kértek tőle kívánságuk szerint.
19 Elégedetlenkedtek, és Isten ellen beszéltek:
„Vajon tud-e nekünk enni adni a sivatagban?
20 Ráütött a sziklára, és víz fakadt belőle,
patakok eredtek,
de tud-e kenyeret és húst is adni népének?”
21 Hallotta ezt az Örökkévaló, és megharagudott Jákóbra,
haragra lobbant Izráel ellen,
22 mert nem hittek benne,
nem bíztak segítségében.
23 Majd parancsolt fent a fellegeknek,
és megnyitotta az ég ajtaját,
24 mannát hullatott rájuk, mint esőt,
mennyei gabonát adott nekik eledelül.
25 Angyalok kenyerét adta népének,
Isten bőséges asztalt terített nekik.
26 Feltámasztotta a keleti szelet,
és erejével a déli szelet,
27 fürjek tömege hullott a népre, mint az eső,
annyi madár szállt közéjük, mint a por.
28 Ott értek földet a táborban,
leszálltak a sátrak közé.
29 Evett a nép, ameddig jóllakott,
Isten többet adott nekik, mint amit kívántak.
30 De nem fékezték kívánságukat,
még szájukban volt a hús,
31 mikor Isten haragja lesújtott rájuk,
és megölte még az erőseket is.
Sok fiatal harcost is megölt.
32 Mégis szüntelen vétkeztek Isten ellen,
nem bíztak csodás erejében.
33 Ezért hagyta, hogy napjaik értelmetlenül teljenek,
és félelemben töltsék éveiket.
34 Ha sokat megölt közülük,
a többiek hozzá fordultak segítségért.
Sietve jöttek hozzá, hogy keressék őt.
35 Akkor újra eszükbe jutott, hogy Isten a Kősziklájuk,
a Felséges Isten a Megmentőjük.
36 De csak szájukkal hízelegtek,
és nyelvükkel hazudtak neki,
37 szívük nem volt őszinte iránta,
Szövetségéhez nem voltak hűségesek.
38 Isten mégis könyörült rajtuk, megbocsátotta bűneiket,
s népét nem pusztította el.
Sokszor visszafogta haragját,
és nem engedte fellángolni dühét.
39 Emlékezett rá, hogy ők csak halandó emberek,
olyanok, mint a szél,
mely elszáll, és nem tér vissza többé.
40 Milyen sokszor lázadtak Isten ellen a sivatagban,
mennyit szomorították őt a pusztában!
41 Újra meg újra próbára tették türelmét,
megbántották Izráel Szentjét.
42 Elfelejtették csodás tetteit,
nem gondoltak a napra,
mikor megszabadította őket ellenségeik kezéből.
43 Elfeledkeztek a csodákról,
amelyeket Egyiptomban vitt véghez,
és csodás megmenekülésükről Cóan mezején.
44 Elfelejtették, hogyan változtatta vérré a vizeket,
hogy azoknak nem volt mit inniuk.
45 Bögölyök seregét küldte,
hogy csípjék az egyiptomiakat,
és békák tömegei lepték el házaikat.
46 Sáskák hadával pusztította gabonájukat,
sáskajárással kerti növényeiket,
47 szőlőskertjeiket jégeső verte el,
kőeső pusztította fügefáikat.
48 Háziállataikat jégeső verte agyon,
villámok sújtották nyájaikat.
49 Rájuk zúdította izzó haragját:
sokféle nyomorúságot, és a pusztító angyalok seregét.
50 Nem tartotta vissza dühét,
nem kímélte őket betegségtől, sőt a haláltól sem.
51 Bizony, mind megölte az egyiptomiak elsőszülött fiait,
elpusztította Hám[a] családjában az elsőszülötteket.
52 Mint pásztor a nyáját, úgy vezette népét,
pásztorolta őket a pusztában, mint juhokat.
53 Biztonságban vezette őket,
nem féltek az ellenségtől,
mert azokat a tenger borította el.
54 Elvezette őket szent hegyéhez,
amelyet kezével formált.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket,
s földjüket szétosztotta saját népe között.
Izráel törzseit ültette az idegenek sátraiba.
56 Izráel mégis folyton lázadozott a Felséges ellen,
sokszor próbára tették türelmét,
és Törvényének nem engedelmeskedtek.
57 Hűtlenül hátat fordítottak, akárcsak őseik,
ellene fordultak, csalódást okoztak,
mint a kiforduló íj.
58 Bosszantották bálványaikkal,
ingerelték szobraikkal.
59 Látta ezt Isten, és felháborodott,
Izráel népére nagyon megharagudott.
60 Elhagyta silói lakóhelyét,
sátorát, amelyben az emberek között lakott.[b]
61 Engedte, hogy hatalma jelét fogságba vigyék,
hogy dicsősége ellenség kezébe jusson.
62 Kiszolgáltatta népét az ellenség fegyverének,
megharagudott Izráelre.
63 Fiatal harcosait tűz égette el,
szép leányainak nem énekeltek lakodalmi dalt.
64 A papokat karddal ölték meg,
de özvegyeik nem énekelhettek sirató éneket.
65 Akkor az Úr felkelt,
mint hős harcos, aki álmából felriad.
66 Lesújtott az ellenségre,
visszaverte, és örökre megalázta őket.
67 József családját eltaszította,
Efraim törzsét nem választotta.
68 Hanem Júda törzsét választotta ki,
és a Sion hegyét szerette meg.
69 Felépítette szent Templomát,
mint a magas eget,
megalapozta, mint a Földet,
hogy örökké álljon.
70 Kiválasztotta Dávidot, szolgáját,
és kihozta őt a juhok aklából.
71 Elhozta a szoptatós juhok közül,
hogy népét pásztorolja, Jákób utódait;
Isten örökségét, Izráelt vezesse.
72 Dávid pásztorolta is őket tiszta szívvel,
és vezette bölcs kézzel.
26 Őseink mégis lázadtak ellened,
engedetlenkedtek, elfordultak Törvényedtől.
Még prófétáidat is megölték,
akik figyelmeztették őket,
hogy térjenek vissza hozzád.
Jaj, mennyi gyalázatos dolgot
követtek el ellened!
27 Ezért ellenségeik kezébe adtad őket,
akik elnyomták népedet.
Nyomorúságukban hozzád kiáltottak
segítségért,
s te meghallgattad őket a Mennyből,
mert irgalmad nagy!
Szabadítókat küldtél,
akik kimentették őket
ellenségeik karmai közül.
28 De amint megszabadultak,
megint visszatértek a gonoszság útjára,
ezért megengedted, hogy ellenségeik
uralkodjanak fölöttük.
Akkor ismét hozzád könyörögtek,
s te meghallgattad őket a Mennyből,
irgalmaddal újra meg újra
megváltottad népedet szorongatóiktól.
29 Figyelmeztetted őket,
hogy térjenek vissza Törvényedhez,
de őseink gőgösen és magabiztosan
elfordultak parancsaidtól,
nem hallgattak szavaidra,
és folyvást vétkeztek Törvényed ellen,
amelyeknek, ha engedelmeskedik valaki,
él általuk.
Ők pedig csak vállat vontak,
makacskodtak és engedetlenkedtek szüntelen.
30 Örökkévaló, te mégis türelemmel
viselted őket sokáig,
sürgetve intetted őket Szellemeddel,
prófétáid szája által,
de ők nem akartak hallgatni rád.
Ezért kiszolgáltattad őket idegen népeknek.
31 Mégsem vetettél véget népednek,
s nem hagytad őket magukra egészen,
mert irgalmas és kegyelmes Isten vagy!
32 Ó Istenünk, hatalmas, erős és félelmetes,
szövetséget megtartó, hűséges Isten!
Lásd, mennyi nyomorúság ért bennünket,
királyainkat, vezetőinket, papjainkat,
prófétáinkat, őseinket és egész népünket,
Asszíria királyának hódításától kezdve mindmáig!
33 Istenünk, igazságosan bántál velünk
mindabban, ami velünk történt!
Te igazságos és hűséges vagy,
mi pedig vétkeztünk és bűnösök vagyunk.
34 Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink
nem engedelmeskedtek Törvényednek,
nem hallgattak parancsaidra,
nem törődtek figyelmeztetéseddel.
35 Nem szolgáltak téged a saját országukban,
a gazdag és termékeny földön,
amelyet jóságodban nekik ajándékoztál.
Nem hagyták abba gonoszságaikat.
36 Mi pedig most szolgák vagyunk,
éppen ezen a jó földön,
amelyet őseinknek adtál,
hogy egyék annak termését
és gyümölcseit!
Bizony, idegeneket kell szolgálnunk!
37 A föld gazdag termését
azok a királyok élvezik,
akiket bűneink miatt ültettél nyakunkra.
S ők kényükre uralkodhatnak rajtunk és állatainkon,
mi pedig nagy nyomorúságban élünk.
A szövetség megújítása
38 Most azért, mindezek után írásban szövetséget kötünk, amelyet a vezetőink, a léviták és a papok mind aláírnak, és lepecsételnek.”
9 A föld királyai pedig, akik Babilonnal paráználkodtak és dőzsöltek, elsíratják és meggyászolják majd, mikor látják a város égésének füstjét. 10 Megállnak a távolban, mert félnek a kínjaitól, és azt mondják majd:
„Jaj, jaj, te nagy város!
Jaj neked, hatalmas Babilon!
Egyetlen órában beteljesedett rajtad az ítélet!”
11 Siratják és gyászolják Babilont az egész világ üzletemberei és kereskedői is, mert senki sem veszi meg többé az áruikat: 12 aranyat, ezüstöt, drágaköveket, gyöngyöket; finom ruhákhoz való vásznat, bíborszínű vásznakat, selymet, bársonyt; sokféle illatos fát, elefántcsontból faragott dísztárgyakat; sokféle drága fából, bronzból, vasból és márványból készült tárgyakat; 13 fűszereket: fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, mirhát, tömjént; bort és olívaolajat, finom lisztet, búzát; marhákat, juhokat, lovakat és szekereket; rabszolgákat — és az emberek lelkét. A kereskedők sírva kiáltják:
14 „Ó, Babilon, amire a szíved vágyott,
mindaz a jó és gazdagság eltűnt előled!
Minden gazdagságod és fényes jóléted
örökre elveszett!
Soha többé vissza nem tér hozzád!”
15 Az üzletemberek és kereskedők, akik meggazdagodtak a Babilonnal való kereskedésből, most félve a kínjaitól, csak a távolból siratják és gyászolják Babilont. 16 Ezt mondják:
„Jaj, jaj! Te nagy város,
aki gyolcsvászonba, bíborba-bársonyba öltöztél,
arannyal, drágakövekkel, gyöngyökkel ékesítetted magad!
17 Hogy elpusztult minden gazdagságod egyetlen óra alatt!”
Ugyanígy a hajóskapitányok, tengerészek, és mindazok, akik a tengereken utaznak és kereskednek, távolról nézik 18 az égő Babilon felszálló füstjét, és ezt kiáltják: „Nem volt a Földön még egy ilyen nagy város!” 19 Gyászukban a fejükre port szórnak, és sírva kiáltozzák:
„Jaj, jaj! Te nagy város!
Akinek csak hajója volt a tengeren,
mind meggazdagodott Babilon gazdagságából,
mégis elpusztult Babilon egyetlen óra alatt!”
20 Örülj ennek, Menny! Örvendezzetek, apostolok, próféták és Isten szent népe, mert Isten bosszút állt Babilonon miattatok!
Jézus segít egy kánaáni asszonyon(A)
21 Azután Jézus továbbment onnan Tírusz és Szidón vidékére. 22 Ekkor egy kánaáni asszony jött oda hozzá, aki azon a vidéken lakott. Folyvást így kiáltozott: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam! A leányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz szellem!”
23 Jézus azonban nem válaszolt neki. Ekkor a tanítványai hozzá fordultak: „Kérünk, küldd el ezt az asszonyt! Utánunk jön, és szüntelen kiáltozik!”
24 Jézus így válaszolt: „Az Atya engem csak Izráel népének elveszett juhaihoz küldött.”
25 Az asszony ekkor Jézus elé lépett, leborult előtte, és így kérte: „Uram, segíts rajtam!”
26 Jézus így válaszolt: „Nem helyes, ha elvesszük a gyerekektől a kenyeret, és a kutyáknak dobjuk.”
27 „Igazad van, Uram! — válaszolt az asszony. — De még a kutyáknak is jut valami maradék a gazdájuk asztaláról.”
28 Erre Jézus így felelt: „Asszony, milyen nagy hited van! Legyen úgy, ahogyan kívánod!” — és abban az órában meggyógyult az asszony leánya.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center