Book of Common Prayer

A zenészek vezetőjének: a „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.

A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Ászáf zsoltára, éneke.

Dávid zsoltára.

Dávidé.

Ezsdrás imádsága

9 Ezután Izráel népének a vezetői hozzám jöttek, és ezt mondták: „Izráel népe — de még a papok és a léviták is — összekeveredtek a körülöttünk élő nem zsidó népekkel, és átvették ezeknek a népeknek az utálatos szokásait! Nem különültek el a kánaániak, hettiták, perizziek, jebúsziak, ammoniak, moábiak, egyiptomiak és emóriak népétől és szokásaitól, ² mert ezek közül a népek közül vettek maguknak és fiaiknak feleségeket. Így összekeverték Izráel szent népét a környező népekkel. Sőt, az izráeli vezetők és főemberek voltak az elsők, akik ezt a hűtlenséget elkövették!”

³ Amikor ezt meghallottam, megszaggattam a ruhámat és a köpenyemet, téptem a hajamat és a szakállamat, és egészen magamba roskadva szótlanul ültem. ⁴ Akkor körém gyűltek azok, akik Izráel Istenének szavát istenfélő szívvel tisztelték. Félve gondoltak arra, milyen súlyos következményei lesznek annak, hogy a száműzetésből hazatért nép engedetlen volt Isten szava iránt. Én pedig szótlanul és szomorúan ültem az esti áldozat idejéig.

⁵ Akkor azonban összeszedtem magamat, felkeltem, és imádkozni kezdtem. Megszaggatott ruhában térdre estem, és kinyújtottam kezeimet az Örökkévalóhoz, Istenemhez, ⁶ és így kiáltottam hozzá:

„Ó Istenem, a tekintetemet sem merem rád emelni, annyira szégyellem magam! Igen, szégyellem magam, mert bűneink egészen elborítottak bennünket, és vétkeink az égig érnek! ⁷ Ősapáinktól fogva mind a mai napig egyre csak halmoztuk bűneinket — s ezek miatt zúdult ránk annyi büntetés. Idegen királyok uralkodtak rajtunk, utolért bennünket a kard és száműzetés, kiraboltak és megaláztak bennünket — és mindez még ma is így van.

⁸ Most pedig — egy kis idővel ezelőtt — Istenünk, az Örökkévaló jóindulattal fordult hozzánk! Megengedte, hogy a száműzetésből népünk maradéka hazatérjen, és adott nekünk egy talpalatnyi helyet, hogy a Templomát újjáépítsük, ahol Istenünk felderíti arcunkat és felvidítja tekintetünket, hogy egy kissé megelevenedjünk a szolgaságból.

⁹ Mert igaz, hogy szolgák vagyunk, nem szabadok — de Istenünk mégsem felejtkezett el rólunk, még szolgaságunkban sem! Sőt, igen kegyelmes volt hozzánk, megelevenített bennünket, és jóindulatra indította irántunk Perzsia királyait, akik megengedték, hogy helyreállíthassuk romjaiból, és újjáépítsük Istenünk Templomát. Bizony, Istenünk, az Örökkévaló maga védelmezett meg bennünket Júdeában és Jeruzsálemben, mint egy erős kőfal!

¹⁰ Istenünk, mit is mondhatnánk ezek után? Hiszen ismét eltértünk parancsolataidtól, ¹¹ amelyeket szolgáid, a próféták által adtál, amikor ezt mondtad:

»Azt a földet, amelyre most bementek, hogy elfoglaljátok, bemocskolták a rajta lakó népek súlyos bűnei. Bizony, megfertőzték azt a földet utálatos és gonosz tetteikkel, megtöltötték azt bűneikkel egyik végétől a másikig! ¹² Ezért, Izráel népe, ne keveredjetek össze velük! Ne adjátok leányaitokat feleségül az ő fiaiknak! Ne vegyetek feleséget fiaitoknak közülük! Ne segítsétek elő boldogulásukat, ne kössetek velük békét — azért, hogy erősek legyetek, élvezzétek a föld termését, és örökségül hagyjátok azt fiaitokra mindörökké.«

¹³ Mit is mondhatunk neked, Istenünk, mindezek után, amik velünk történtek gonoszságaink és tengernyi bűnünk miatt? Pedig te, Istenünk, nem bűneink mértéke szerint, hanem sokkal kíméletesebben bántál velünk! Sőt, még maradékot is hagytál népünkből, és megengedted, hogy e maradék hazatérjen a száműzetésből. ¹⁴ Most pedig — mindezek után — ha ismét áthágjuk parancsaidat, és összeházasodunk ezekkel az idegen népekkel, akik annyi utálatos gonoszságot követtek el, vajon nem fogsz-e haragodban eltörölni bennünket a föld színéről, hogy még írmagja sem marad népünknek?!

¹⁵ Ó Örökkévaló, Izráel Istene, igazságos Isten! Itt állunk előtted — a maradék, amelyet magadnak megőriztél — és bűneink súlya terhel bennünket. Bizony, bűnösök vagyunk mindannyian! Egyikünk sem állhat meg előtted ártatlanul.”

A Nagy Parázna

17 Odajött hozzám az egyik angyal a hét közül, akik a hét poharat kapták, és azt mondta: „Jöjj, megmutatom neked a Nagy Parázna elítélését, aki a tengerek felett ül. ² Ő az, akivel a Föld királyai paráználkodtak, s aki lerészegítette a Föld lakóit paráznaságával, mint erős borral.”

³ Ekkor az angyal szellemben magával ragadott a pusztába. Ott egy asszonyt láttam, aki egy skarlátvörös színű Szörnyeteg hátán ült, amelynek hét feje és tíz szarva volt. A Szörnyetegre mindenhol olyan nevek és titulusok voltak írva, amelyek Istenre nézve gyalázkodást jelentettek. ⁴ Az asszony bíborszínű és skarlátvörös ruhát viselt, drágakövekkel, gyöngyökkel és arannyal ékesítette magát. A kezében borral teli aranykelyhet tartott, amely az asszony paráznaságát, és mindenféle utálatos tisztátalanságát jelképezte. ⁵ Homlokára ez a titokzatos név volt felírva:

nagy babilon

a paráznák anyja

a föld minden gonoszságának anyja

⁶ Láttam, hogy az asszony lerészegedett azoknak a vérétől, akiket Isten szent népe közül a Jézusról való tanúskodásukért öltek meg.

Amikor ezt az asszonyt megláttam, nagyon megdöbbentem. ⁷ Az angyal meg is kérdezte: „Csodálkozol? Feltárom hát neked, mi az értelme ezeknek a jelképeknek: az asszonynak és a hétfejű, tízszarvú Szörnyetegnek, amely az asszonyt a hátán hordozza. ⁸ A Szörnyeteg, amelyet láttál, volt, de most nincs, azonban arra készül, hogy feljöjjön a feneketlen mélységből, s azután majd a végső pusztulásra megy. A földön élő emberek közül azok, akiknek a nevét nem írták be a világ teremtése előtt az Élet Könyvébe, csodálkoznak, amikor meglátják a Szörnyeteget. Azon csodálkoznak, hogy a Szörnyeteg volt, most nincs, de mégis meg fog jelenni.

⁹ Itt van igazán szükséged a bölcsességre és értelemre, hogy ezt megérthesd!

A Szörnyeteg hét feje azt a hét hegyet jelenti, amelyen az asszony ül. ¹⁰ De jelenti azt a hét királyt is, akik közül az első öt már meghalt, az egyik most van, az utolsó pedig még nem jött el. Amikor majd eljön, csak rövid ideig marad. ¹¹ Maga a Szörnyeteg pedig, amely volt, de most nincs, az a nyolcadik király. Ez is a hét király közé tartozik, és a pusztulás felé halad.

¹² A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent, akik még nem kezdték meg uralkodásukat. Ők majd a Szörnyeteggel együtt kapnak egyetlen óráig tartó királyi hatalmat. ¹³ Mind a tíz királynak az a közös szándéka és célja, hogy erejüket és hatalmukat átadják a Szörnyetegnek. ¹⁴ Együttes erővel háborút fognak indítani a Bárány ellen.

A Bárány azonban legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. Vele együtt fognak győzni azok is, akik kiválasztottak, elhívottak és hűségesek.”

Jézus és Péter a vízen jár^(A)

²² Közvetlenül ezután Jézus megparancsolta a tanítványainak, hogy szálljanak be a bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, amíg ő hazaküldi az embereket. ²³ Miután elbocsátotta a sokaságot, Jézus felment a hegyre imádkozni. Késő estig ott is maradt egyedül. ²⁴ Eközben a bárka már jó messzire volt a parttól, a hullámok erősen csapkodták és dobálták, mivel ellenszél fújt.

²⁵ Valamikor hajnali három és hat óra között Jézus a vízen járva a tanítványokhoz ment. ²⁶ Amikor meglátták őt, ahogy a tó vizén jár, nagyon megrémültek, mert azt gondolták, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek.

²⁷ Jézus azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!”

²⁸ Péter erre azt mondta: „Uram, ha valóban te vagy az, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen!”

²⁹ „Gyere!” — felelte Jézus.

Péter ki is lépett a csónakból, és a vízen járva elindult Jézus felé, ³⁰ de mikor látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Ekkor süllyedni kezdett, és felkiáltott: „Ments meg, Uram!”

³¹ Jézus azonnal utána nyúlt, megragadta, és ezt mondta: „Kishitű, miért kételkedtél?”

³² Amikor Jézus és Péter beszállt a bárkába, azonnal elállt a szél. ³³ A tanítványok leborultak Jézus előtt, imádták őt, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”

Jézus betegeket gyógyít Genezáretben^(B)

³⁴ Miután átkeltek a tavon, Genezáretbe értek. ³⁵ Az ott lakók felismerték Jézust, és az egész környéken elhíresztelték, hogy megérkezett. Így azután minden beteget odavittek hozzá, ³⁶ és kérték, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik csak megérintették, mind meg is gyógyultak.