Book of Common Prayer
Az ezráhi Étán tanítása.
89 Az Örökkévaló szeretetéről
és kegyelméről énekelek örökké!
Nemzedékről nemzedékre
hirdetem hűségedet, Uram!
2 Azt mondom: szereteted örökké tart,
hűséged oly szilárd, mint a Menny!
3 Azt mondtad:
„Szövetséget kötöttem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
4 örökké megerősítem fiaidat[a]
örökre állandóvá teszem királyságodat.” Szela
5 Még a Menny is dicsér téged, Örökkévaló,
csodálatos dolgaidért!
A szentek közösségében is csodálnak téged
hűségedért!
6 Senki sem hasonlítható hozzád
még a Mennyben sem, Örökkévaló!
Még a hatalmas erejű angyalok között
sincs hozzád fogható!
7 A szentek gyűlésében is az Örökkévaló az,
akit mindenki tisztel és fél!
Félelemmel csodálják az Örökkévalót mind,
akik körülötte vannak!
8 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene,
kicsoda olyan erős, mint te?
Hatalmas Isten![b]
Hűséged körülvesz téged!
9 Uralkodsz a dühöngő tengereken,
s lecsendesíted viharos hullámait,
10 összetörted Ráhábot,
erős karoddal szétszórtad
ellenségeid seregét!
11 A Mennyekben és a Földön minden a tiéd,
hiszen az egész világot kezed teremtette,
s mindent, ami benne van!
12 Északtól délig mindent kezed alkotott!
A Tábór és Hermón hegye is
táncolva énekel örömében, ha nevedet hallja!
13 Milyen erős a karod!
Milyen hatalmas vagy, milyen erős a kezed!
Jobb karod magasra emelted!
14 Királyi trónod alapja igazságosság és jogosság,
hűséges szeretet jár előtted!
15 Áldott az a nép,
amely örömében hozzád kiált, Örökkévaló!
Boldogok, akik arcod világosságában élnek!
16 Nevedben örvendeznek egész nap,
jóságod és igazságosságod felemeli őket,
17 mert te vagy erejük dicsőséges forrása!
Hatalmunk folyton növekszik,
mert szeretsz bennünket!
18 Örökkévaló, te vagy Védelmezőnk!
Izráel Szentje a Királyunk!
19 Te mondtad egykor látomásban hűséges szolgáidnak:
„Megerősítettem a vitéz harcost,
felemeltem, akit a nép közül választottam.
20 Megtaláltam szolgámat, Dávidot,
szent olajommal királlyá kentem fel őt.
21 Kezem állandóan segíti,
karom erősíti,
22 hogy ellensége le ne győzhesse,
a gonoszok el ne nyomhassák.
23 Ellenségeit összetöröm,
gyűlölőit szétzúzom előtte!
24 Hűségem és szeretetem állandóan kíséri,
nevem hatalma által növekszik ereje, uralma.
25 Kezére bízom a tengert,
uralmát kiterjesztem a folyókra.
26 Azt mondja nekem: »Édesapám vagy, Istenem,
Kősziklám és Szabadítóm!«
27 Én pedig elsőszülött fiammá teszem,
elsővé a Föld királyai között.
28 Kegyelmem örökre állandó lesz iránta,
szövetségem meg nem változik.
29 Családját is örökre állandóvá teszem,
királysága örökké tart, mint a Menny.
30 Ha utódai eltérnek törvényemtől,
s nem engedelmeskednek parancsaimnak,
31 ha rendelkezéseimet nem tartják meg,
és nem utasításaim szerint élnek,
32 akkor vesszővel megfenyítem őket vétkeikért,
és csapásokkal bűneikért,
33 de jóindulatom és szeretetem
nem vonom meg Dávidtól.
Hűséges maradok hozzá!
34 Vele kötött Szövetségem nem töröm meg,
nem vonom vissza, amit igértem.
35 Megesküdtem saját szentségemre,
amely változhatatlan,
nem csaphatom be Dávidot:
36 Dávid utódai soha el nem fogynak,
királyi uralma előttem örökké megmarad,
mint a Nap az égen!
37 Bizony, örökre megerősítem őt,
mint a Holdat!
Mindez oly biztos, mint a Menny,
amely tanúm erre a Szövetségre!” Szela
38 Istenem, te mégis megharagudtál felkent királyodra,
megvetetted és elhagytad őt!
39 Megvetetted szolgáddal kötött szövetséged,
királyi koronáját a porba dobtad!
40 Lerontottad városának falait,
erős városait romba döntötted.
41 Aki csak arra jár, mind fosztogatja,
a szomszéd népek kigúnyolják és megvetik.
42 Istenem, királyod ellenségeit segítetted győzelemre,
támadóinak szereztél örömet.
43 Királyod kardjának erejét elvetted,
a harcban nem segítetted.
44 Véget vetettél dicsőségének,
trónját földig romboltad.
45 Megrövidítetted a király ifjúságának napjait,
szégyenbe borítottad. Szela
46 Örökkévaló, meddig tart még ez?
Örökre elrejtőzöl előlünk?
Meddig ég haragod tüze ellenünk?
47 Emlékezz, milyen rövid az ember élete!
Milyen mulandónak teremtettél bennünket!
48 Kicsoda élhet örökké,
hogy ne lásson halált soha?
A halál hatalmától
ki tudja lelkét megmenteni? Szela
49 Uram, hol van korábbi szereteted?
Hiszen megígérted Dávidnak,
hogy hűséges leszel utódaihoz!
50 Nézd, Uram, mennyi szégyent
kell szolgáidnak elszenvedniük!
Lásd meg, hogyan gyaláznak
minket ellenségeink!
51 Nézd, Örökkévaló, hogyan gúnyolják
felkent királyod minden lépését!
52 Áldott legyen az Örökkévaló örökké!
Ámen, ámen!
7 Amikor eltelik az ezer év, kiengedik börtönéből a Sátánt, 8 Ő pedig kimegy, hogy elhitesse és becsapja a világ összes népét — Gógot és Magógot. Háborúra gyűjti össze őket, és annyian lesznek, mint a tenger partján a homokszemek. 9 Felvonulnak az egész földön, bekerítik Isten népének táborát és a szeretett várost. Ekkor azonban a Mennyből tűz száll le, és megemészti őket. 10 A Sátánt pedig, aki becsapta a népeket, bedobják a tűz-tóba, amelyben kén ég. Így ő is oda kerül a Szörnyeteg és a Hamis Próféta mellé, ahol éjjel-nappal, örökkön-örökké gyötrődnek.
A Nagy Ítélet
11 Azután láttam: egy hatalmas, fehér trónt, amelyen ült valaki. Tekintete elől elfutott a föld és az ég, és nyomtalanul eltűntek. 12 Majd láttam, hogy a trón előtt álltak a halottak, nagyok és kicsik. Azután könyveket nyitottak ki, és ítéletet hirdettek a halottak felett — mindenkinek a saját tettei alapján, amelyek a könyvekben voltak feljegyezve. Azután kinyitottak egy másik könyvet is, az Élet Könyvét. 13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, ugyanígy a Halál és a Hádész is kiadták a náluk levő halottakat. Minden egyes embert a tettei szerint ítéltek meg. 14 Ezután a Halált és a Hádészt is bedobták a tűz-tóba. Ez a második halál: a tűz-tó. 15 Ha valaki nem volt beírva az Élet Könyvébe, azt is a tűz-tóba vetették.
Jézus megmutatkozik a dicsőségében(A)
17 Hat nappal később Jézus felment egy magas hegyre. Csak Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost vitte magával, senki más nem volt velük. 2 A hegyen Jézus a tanítványok szeme láttára átváltozott: arca úgy ragyogott, mint a nap, a ruhája pedig fehéren fénylett. 3 Majd hirtelen megjelent mellette Mózes és Illés, és beszélgettek vele.
4 Péter ekkor Jézushoz fordult: „Uram, olyan jó itt lenni! Ha akarod, készítek három sátrat: neked, Mózesnek és Illésnek.”
5 Mialatt ezt mondta, hirtelen fényes felhő takarta be őket. A felhőből hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!”
6 Amikor a tanítványok ezt meghallották, arccal a földre borultak, és nagyon megrémültek. 7 Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és ezt mondta: „Álljatok fel, ne féljetek!” 8 Amikor felnéztek, már csak őt látták.
9 Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok, amíg az Emberfiát fel nem támasztják a halottak közül!”
10 Majd megkérdezték tőle a tanítványai: „Miért mondják a törvénytanítók, hogy a Messiás előtt Illésnek kell eljönnie?”[a]
11 Jézus így felelt: „Illés majd valóban eljön, és mindent helyreállít. 12 Azt mondom nektek: Illés már el is jött, de az emberek nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Ugyanígy fognak bánni az Emberfiával is.” 13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center