Book of Common Prayer
Ászáf zsoltáréneke.
83 Istenem, kérlek, ne hallgass!
Ne maradj csendben, szólj!
Ne hallgass, Uram!
2 Nézd, támadásra készülnek ellenségeid,
gyűlölőid lázadoznak ellened!
3 Összegyűltek, titkon tervet szőnek néped ellen,
tanácskoznak azok ellen, akiket szeretsz.
4 Azt mondják: „Gyertek, irtsuk ki őket teljesen!
Izráelnek nevére se emlékezzenek többé!”
5 Mind együtt tanácskoztak,
szövetséget kötöttek ellened Örökkévaló:
6 Edom népe és az izmáeliek,
a moábiak és a hagriak,
7 Gebál népe, Ammon és Amálek fiai,
a filiszteusok és Tírusz lakói.
8 Még Asszíria is csatlakozott hozzájuk,
és Lót utódait segíti. Szela
9 Istenünk, verd meg őket,
mint Midján népét,
mint Siserát és Jábint a Kisón-pataknál!
10 Pusztuljanak el, mint ellenségeink Éndórnál,
akik temetetlenül maradtak a földön!
11 Istenünk, úgy bánj vezéreikkel,
mint Órébbel és Zeébbel,
főembereikkel, mint Zebahhal és Calmunnával[a]!
12 Mert azt mondták:
„Foglaljuk el Isten népének földjét!”
13 Istenem, söpörd el őket,
ahogy a szél kergeti az „ördögszekeret”,[b]
szórd szét őket, mint a polyvát a vihar!
14 Pusztítsd el ellenségeinket,
mint tűz az erdőt,
mint bozóttűz a dombokat!
15 Viharod kergesse őket,
forgószéllel rémítsd meg őket!
16 Borítsa szégyen az arcukat,
hogy hozzád forduljanak, Örökkévaló,
s hogy téged keressenek!
17 Szégyenüljenek meg, rettegjenek örökké,
alázd meg, és pusztítsd el őket végleg!
18 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az Isten!
Értsék meg, hogy te vagy az Örökkévaló!
Tudják meg, hogy Felséges vagy
az egész Földön!
Dávid zsoltára.
23 Az én pásztorom az Örökkévaló!
Minden jóval ellát engem:
2 dús legelőin megpihentet,
friss patakokhoz terelget,
3 felüdíti lelkem,
és az igazságosság útján vezet,
jóságos természete szerint.
4 Bizony, még ha a halál árnyékában,
sötét és mély völgyeken kell is átmennem,
akkor sem félek a gonosztól,
mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy.
Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.
5 Ellenségeim szeme láttára bőségesen megteríted asztalom,
mint szívesen látott vendéged előtt.[a]
Bizony, színig töltöd poharam!
6 Jóságod és szereteted körülvesz amíg csak élek,
az Örökkévaló házában[b] lakom, egész életemben.
Dávidé.
27 Világosságom és Szabadítóm az Örökkévaló,
ugyan kitől féljek?
Erős váram az Örökkévaló,
miért félnék bárkitől?
2 Ha rám támadnak a gonoszok,
hogy elevenen felfaljanak,
ők fognak megbotlani és elesni.
3 Ha ellenség tábora vesz körül,
akkor sem félek,
ha háborút indítanak ellenem,
akkor is bízom én!
4 Csak egyet kérek az Örökkévalótól,
ezért könyörgök,
hogy házában lakhassam egész életemben,
szépségét nézhessem,
és templomában gyönyörködhessek.
5 Bizony, a veszedelem napján
hajlékában rejt el,
sátrában[a] biztonságban leszek!
Magas sziklavárába felvisz magához!
6 Most is fölemeli fejemet
ellenségeim fölé, akik körülvettek!
Ezért örömkiáltással viszek áldozatot az Örökkévalónak,
dicséretet és zsoltárt éneklek neki.
7 Ó, Örökkévaló, hallgass meg, ha hozzád kiáltok!
Légy kegyelmes, válaszolj nekem!
8 Szívem helyetted mondja: „Keresd az Örökkévalót!”
Ezért jövök hozzád,
és téged kereslek, Örökkévaló!
9 Ne rejtsd el arcodat előlem,
ne fordulj el szolgádtól,
hiszen te vagy segítségem!
Ne lökj el magadtól, ne hagyj el,
Szabadítóm, Istenem!
10 Ha apám és anyám elhagyna,
az Örökkévaló akkor is magához fogad engem!
11 Taníts meg, utadon járni, Örökkévaló,
vezess egyenes ösvényen, ellenségeim miatt!
12 Ne adj ellenségeim kezébe!
Mert sokan vannak, akik ellenem támadnak,
hazugságokkal vádolnak, kegyetlenek és erőszakosak!
13 Mégis hiszem, hogy meglátom
az Örökkévaló jóságát, még életemben!
14 Várj az Örökkévalóra, légy erős és bátor!
Benne bízz, és benne reménykedj!
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.
85 Örökkévaló, kegyelmezz meg országodnak,
hozd haza Jákób népének száműzötteit!
2 Bocsásd meg néped bűneit,
takard el vétkeit! Szela
3 Szűnjön meg haragod!
Tartsd vissza indulatodat!
4 Állíts helyre bennünket, szabadító Istenünk,
ne haragudj ránk!
5 Örökké tart haragod?
Nemzedékről-nemzedékre haragszol ránk?
6 Bizony, visszafordulsz hozzánk,
új életre keltesz minket,
hogy néped örülhessen neked, Örökkévaló!
7 Mutasd meg, hogy valóban szeretsz,
és szabadíts meg bennünket, Örökkévaló!
8 Hallom, mit mond az Örökkévaló Isten:
„Békesség népemnek
és hűséges követőimnek!
Csak ostobaságaitokhoz
vissza ne térjetek!”
9 Mert hamar megszabadítja azokat,
akik tisztelik és félik őt,
hogy dicsősége földünkön lakjon.
10 Isten szeretete elébe jön hűségeseinek,
békesség és igazságosság
köszönti őket csókkal.
11 Hűség hajt ki a földből,
igazságosság záporoz a Mennyből.
12 Igen, az Örökkévaló megad nekünk minden jót,
és földünk is bőségesen terem.
13 Igazságosság jön az Úr előtt,
és készíti számára az utat.
Dávid imádsága.
86 Örökkévaló, hallgass meg!
Válaszolj nekem, kérlek,
mert szegény vagyok,
a segítségedre szorulok!
2 Védd meg életem,
mert hűséges követőd vagyok!
Ments meg engem, szolgádat,
mert benned bízom!
3 Uram, segíts rajtam,
mert minden nap hozzád kiáltok!
4 Töltsd meg engem, szolgádat, örömmel,
mert kezedbe tettem a lelkemet!
5 Hiszen olyan jó
és kegyelmes vagy!
Szereted azokat,
akik téged hívnak segítségül!
6 Hallgasd meg imádságomat, Örökkévaló!
Figyelj könyörgésemre!
7 Mikor bajban vagyok,
hozzád kiáltok segítségért,
és tudom, hogy válaszolsz nekem!
8 Uram, senki sincs hozzád hasonló
az istenek között!
Nincs tetteidhez fogható égen-földön!
9 Eléd jönnek a népek, akiket alkottál,
leborulnak előtted, Uram,
és dicsőítik neved!
10 Nagy vagy, Uram,
és csodálatos, amit teszel.
Bizony, te vagy Isten egyedül!
11 Taníts engem, Örökkévaló,
hogyan járjak utadon,
hogyan éljek igazságod szerint!
Segíts, hogy teljes szívvel
tiszteljem és féljem nevedet!
12 Uram, Istenem, teljes szívből dicsérlek!
Tisztellek téged örökké!
13 Irántam való szeretetedből
a sír mélyéből is kiemelted lelkemet!
14 Istenem, büszke emberek támadtak rám,
erőszakosok csapata tör életemre,
akik nem tisztelnek téged!
15 Uram, türelmes, kegyelmes
és irgalmas Isten vagy,
szereteted és hűséged kifogyhatatlan!
16 Kérlek, fordulj hozzám,
és légy hozzám jóindulattal!
Add nekem, szolgádnak, erődet,
és mentsd meg szolgálód fiát!
17 Örökkévaló, add jelét, hogy szeretsz,
hadd lássák ellenségeim is!
Hadd tudják meg, hogy te segítettél
és erősítettél meg engem!
Isten imádása a Mennyben
19 Ezután olyan hangot hallottam, mintha a Mennyben óriási sokaság erős hangon egyszerre kiáltana:
„Halleluja![a]
Istenünké a győzelem, a dicsőség és a hatalom!
2 Igazak és igazságosak ítéletei,
mert elítélte és megbüntette a Nagy Paráznát,
aki megrontotta az egész Földet paráznaságával,
és bosszút állt rajta Isten szolgáinak legyilkolásáért!”
3 És újra kiáltották:
„Halleluja!
A Nagy Parázna égésének füstje
felszáll örökkön-örökké!”
4 Ekkor földre borult a huszonnégy mennyei vezető és a négy mennyei élőlény, és így imádták a trónon ülő Istent:
„Ámen! Halleluja!”
5 Hang hallatszott a trón felől, amely ezt mondta:
„Dicsérjétek Istenünket, ti, akik szolgáljátok őt,
dicsérjétek mind, akik félitek őt,
kicsinyek és hatalmasok!”
6 Nagy sokaság hangját hallottam, amely hatalmas vízesés robajához, vagy mennydörgéshez hasonlított. Ezt kiáltották:
„Halleluja!
Uralkodik Istenünk,
az Örökkévaló, a Mindenható!
7 Örüljünk, ujjongjunk és adjunk dicsőséget neki,
mert eljött a Bárány menyegzőjének napja!
Menyasszonya felkészült a menyegzőre:
8 ragyogó, tiszta menyasszonyi ruhát kapott,
abba öltözött.”
(Ez a menyasszonyi ruha Isten népének jó és igazságos tetteit jelképezi.)
9 Ezután az angyal hozzám fordult: „Írd le: Boldogok és áldottak, akiket meghívtak a Bárány lakodalmába, az ünnepi vacsorára!” Majd hozzátette: „Ezek valóban Isten igaz szavai.”
10 Ekkor én, János, az angyal lába elé borultam, hogy imádjam őt, de ő visszatartott: „Vigyázz, ne tedd, mert én csak szolgatársad vagyok neked is, meg a testvéreidnek is — mindazoknak, akik Jézus tanúságtételét hordozzák. Istent imádd! Mert a Jézus tanúságtétele a prófétálás szelleme.”
A vallási vezetők próbára akarják tenni Jézust(A)
16 Farizeusok és a szadduceusok jöttek Jézushoz, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy tegyen valami csodát, mutasson nekik mennyei jelt bizonyítékul Istentől.
2 Ő azonban így válaszolt nekik: „Napnyugta idején felnéztek az égre, és azt mondjátok: »Holnap szép idő lesz, mert vörös az ég alja.« 3 Korán reggel felnéztek az égre, és azt mondjátok: »Ma vihar lesz, mert az ég vörös és felhős.« Mikor látjátok az égbolt képét, megértitek milyen idő következik, igaz? Akkor a mostani idők jeleit miért nem értitek meg? 4 Ez a gonosz és hűtlen nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt akar látni Istentől származó bizonyítékul. De nem fognak semmilyen csodát látni, csupán azt, amely Jónás[a] prófétával történt!” Ezzel otthagyta őket, és továbbment.
Óvakodjatok a farizeusok kovászától!(B)
5 A tanítványok áteveztek a tó túlsó partjára, de elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. 6 Jézus ezt mondta nekik: „Legyetek óvatosak: tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
7 Ők meg így tanakodtak egymás között: „Biztosan azért mondta ezt, mert elfelejtettünk kenyeret hozni.”
8 Jézus tudta, miről beszélnek, és ezt mondta: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs nálatok kenyér? 9 Még mindig nem értitek?! Nem emlékeztek az ötezer emberre, az öt kenyérre, és hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? 10 Vagy a négyezerre, a hét kenyérre, és a maradékokkal teli kosarakra? 11 Hát nem értitek, hogy nem kenyérről beszéltem? Azt mondtam, hogy legyetek óvatosak, és tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
12 Ekkor értették meg a tanítványok, hogy miről beszélt. Nem arról, hogy óvakodjanak a kovásztól, amely a kenyeret megkeleszti, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tanításaitól tartsák távol magukat.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center