Book of Common Prayer
146 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Lelkem, dicsérd az Örökkévalót!
2 Dicsérem az Örökkévalót,
amíg csak élek!
Dicséretet énekelek Istenemnek,
amíg csak vagyok!
3 Ne a vezetőkben bízzatok,
ne az emberek fiaiban,
mert nem tudnak megmenteni!
4 Hiszen lelkük elszáll,
testük a földbe tér vissza,
és terveik szertefoszlanak.
5 De akinek Jákób Istene a segítsége,
aki az Örökkévalóban, Istenében bízik,
milyen boldog az!
6 Mert az Örökkévaló teremtette a Mennyet,
a Földet, a tengert, és mindent ami bennük él.
Hűségesen megőrzi ő,
akik benne bíznak!
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottnak,
kenyeret ad az éhezőnek,
az Örökkévaló kiszabadítja a foglyokat!
8 Az Örökkévaló megnyitja a vakok szemét,
az Örökkévaló felemeli az elesetteket,
az Örökkévaló szereti az igazszívűeket,
9 az Örökkévaló megvédi a jövevényeket,
segíti az árvákat és özvegyeket,
de a gonoszok terveit felforgatja!
10 Az Örökkévaló uralkodik mindörökké!
Istened uralkodik nemzedékről nemzedékre, Sion!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
147 Dicsérjétek az Örökkévalót, mert jó!
Énekeljetek dicséretet Istenünknek,
mert őt méltóképpen dicsérni jó!
2 Az Örökkévaló felépíti Jeruzsálemet,
Izráel szétszórt népét újra összegyűjti.
3 Felemeli a megalázottakat,
meggyógyítja sebeiket.
4 Elrendezi a csillagokat,
nevükön szólítja őket.
5 Nagy a mi Urunk, és nagy a hatalma,
bölcsessége végtelen!
6 Az Örökkévaló felemeli az alázatosokat,
de megalázza a gonoszokat.
7 Énekeljetek hálával az Örökkévalónak,
dicsérjétek hárfával Istenünket,
8 aki felhőkkel borítja be az eget,
esővel öntözi a földet,
és a hegyeken füvet növeszt.
9 Enni ad az állatoknak,
s a károgó hollókat megeteteti.
10 Nem a lovak erejében
vagy a harcosok izmaiban gyönyörködik,
11 azokat kedveli az Örökkévaló,
akik imádják és tisztelik őt,
akik kegyelmében bíznak!
12 Jeruzsálem, dicsérd az Örökkévalót!
Sion, dicsérd Istenedet!
13 Megerősíti kapuidat és záraidat,
megáldja benned fiaidat!
14 Békességet ad határaidon,
jól tart téged a legjobb búzával.
15 Leküldi a földre parancsszavát,
hirtelen célhoz ér minden szava.
16 Hóval takarja be a földet,
fehér gyapjútakaróval,
dér száll szavára, mint a hamu,
17 jégesőt hullat, mint köveket.
Ki állhat ellen a fagynak, amit küld?
18 De ha elküldi szavát,
elolvad a hó, a jég,
szelet támaszt,
és a vizek újra csörgedeznek!
19 Elküldte szavát Jákóbnak,
törvényét és rendeletét Izráel népének!
20 Más népekkel nem bánt így soha,
azok nem ismerik törvényeit!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
111 [1] [a] Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Hálát adok az Örökkévalónak teljes szívemből
az istenfélők tanácskozásán,
a nagy gyülekezetben!
2 Örökkévaló, milyen csodálatosak tetteid!
Gyönyörködnek bennük,
akik ezeket vizsgálják és csodálják!
3 Valóban dicsőséges
és fenséges dolgokat tett az Örökkévaló!
Igazságos tettei
megmaradnak örökké!
4 Csodáit emlékezetessé tette,
hogy el ne felejtsük,
milyen irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló!
5 Örökké megtartja Szövetségét,
és enni ad azoknak,
akik tisztelik és félik őt.
6 Hatalmát megmutatta népének,
mikor idegen népek földjét adta nekik.
7 Igazságos és helyes minden, amit ő tesz,
minden rendelkezése megbízható és tökéletes.
8 Meg is maradnak parancsai örökre,
mert hűségből és egyenességből származnak.
9 Az Örökkévaló elküldött valakit,
hogy megváltsa népét,
és örökre szövetséget kötött velük!
Szent és félelmetes a neve!
10 Az Örökkévalót tisztelni és félni,
ez a bölcsesség forrása!
Akik tisztelik és félik őt,
értelmesek és bölcsek mind!
Dicsérjétek az Örökkévalót örökké!
112 [1] [b] Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Milyen boldog és áldott, aki tiszteli és féli az Örökkévalót,
aki szereti parancsait!
2 Utódai hatalmas hősök lesznek a földön,
mert az istenfélők gyermekeit
az Örökkévaló megáldja!
3 Családja gazdag és virágzó,
jósága pedig megmarad örökké.
4 Még a sötétben is világosság ragyog
az istenfélőkre
Istentől, aki irgalmas,
kegyelmes és igazságos.
5 Jó annak, aki szívesen kölcsön ad,
és minden dolgában igazságos!
6 Nem éri soha veszedelem,
emléke pedig örökre megmarad.
7 Rossz hírtől nem fél, meg nem ijed,
mert szíve erős, bízik az Örökkévalóban.
8 Erős a szíve, nem remeg,
semmitől sem fél,
nyugton nézi ellenségeinek vesztét.
9 Bőkezűen adakozik a szegényeknek,
igazságossága örökre megmarad,
hatalma pedig dicsőségesen emelkedik.
10 Dühösen nézik ezt az istentelenek,
fogukat csikorgatják tehetetlen dühükben,
azután eltűnnek.
Bizony, a gonoszok kívánságai
és tervei szertefoszlanak!
113 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Dicsérjétek, akik szolgáljátok őt!
Dicsérjétek nevét!
2 Áldott legyen az Örökkévaló neve
most és mindörökké!
3 Dicsérjétek az Örökkévaló nevét minden helyen,
napkelettől a napnyugta földjéig,
4 mert az Örökkévaló uralkodik,
magasan a népek fölött,
dicsősége feljebb ér a Mennynél!
5 Kicsoda hasonlítható Istenünkhöz,
az Örökkévalóhoz,
aki messze fenn lakik a magasban,
6 magát megalázva mégis lehajol,
hogy átvizsgálja a Mennyet és a Földet?
7 Fölemeli a szegényt a porból,
a nincstelen koldust a szemétdombról,
8 hogy a fejedelmek közé ültesse őket.
Bizony, beülteti népének előkelői közé!
9 Családba helyezi még a meddő asszonyt is,
hogy boldog legyen, mint sok gyermek anyja!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Bevezetés
1 Ezek Ámósznak, egy juhász gazdának a szavai, aki Tékoa[a] városában élt. Ámósz akkor látta Izráelről ezeket a látomásokat, amikor Júdában Uzzijjá király, Izráelben pedig Jeroboám király, Jóás fia uralkodott, körülbelül két évvel a földrengés előtt.
2 Ezt mondta Ámósz:
„Az Örökkévaló kiált a Sionról,
ahogy az oroszlán ordít,
és megzendül hangja Jeruzsálemből,
mint a mennydörgés.
Kiszáradnak akkor
a pásztorok legelői,
s még a Kármel tetejét is
aszály perzseli.”
Arám büntetése
3 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Arám[b] népét,
mivel bűnt bűnre halmoznak[c].
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert Gileád lakóit
oly kegyetlenül pusztították,
ahogy a gabonát
vasfogú cséplőszánnal csépelik.
4 Tüzet küldök hát Hazáél[d] házára,
amely elégeti Benhadad[e] várait
és palotáit.
5 Damaszkusz kapuiról leütöm a zárakat,
kivágom Aven völgyéből[f] az uralkodót,
kiirtom Bét-Édenből[g] a fejedelmet,
Arám népét[h] pedig fogságba küldöm Kírbe”[i]
— az Örökkévaló mondta ezt.
Ammon büntetése
13 „Megbüntetem Ammon népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert Gileádban felhasogatták
a terhes asszonyokat,
hogy országuk területét kiterjesszék.
14 Tüzet gyújtok hát Rabbá[a] várfalain,
amely elégeti várait és palotáit,
harci kiáltás és csatazaj közepette,
a vihar és forgószél idején.
15 Királyukat száműzetésbe hurcolják,
s vele mennek mind a főemberek is.”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Moáb büntetése
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Moáb népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert meggyalázták
Edom királyának sírját,
mésszé égették csontjait.
2 Tüzet küldök hát Moábra,
amely elégeti Kerijjót[b]
várait és palotáit.
Elpusztul Moáb a csatazajban,
harci kiáltás
és a sófár hangja közepette.
3 Kivágom belőle az uralkodót,
megölöm minden vezetőjét”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Júda büntetése
4 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Júda népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam, és nem vonom vissza,
mert semmibe vették Törvényemet
— az Örökkévaló tanítását —,
és nem engedelmeskedtek parancsaimnak.
Félrevezették őket bálványaik,
amelyeket őseik is tiszteltek.
5 Tüzet küldök hát Júdára,
amely elégeti Jeruzsálem
tornyait és palotáit.”
Izráel büntetése
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Izráel népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam, és nem vonom vissza,
mert eladták rabszolgának az igazat,
már egy csekély adósság miatt is.
Eladták rabszolgának a szegényt,
bár csak egy pár saru árával tartozott.
7 Letapossák a szegény nincstelent,
mint a föld porát,
félrelökik az útból a nyomorultat.
Apa és fia ugyanahhoz
a szolgaleányhoz járnak[c],
s nevemre gyalázatot hoznak.
8 Zálogba vett ruhákon[d] hevernek
minden egyes oltár mellett,
és isteneik házában bort isznak,
amelyet a megbírságoltaktól kaptak.
Készüljetek az Úr visszajövetelére!
5 Úgy gondolom, a kijelölt időszakokról és időpontokról nem kell külön írnom nektek, testvéreim. 2 Hiszen jól tudjátok, hogy az Úr Napja olyan váratlanul fog megérkezni, mint az éjjeli tolvaj. 3 Amikor majd mindenki azt mondja: „Most teljes a béke és biztonság!”, hirtelen rájuk tör a pusztulás, ahogy a szülési fájdalmak rátörnek a terhes asszonyra. Ezek elől semmiképpen nem tudnak elmenekülni!
4 Ti azonban, testvéreim, nem a sötétségben éltek. Ezért számotokra az Úr Napja nem váratlanul fog megérkezni, mint a tolvaj. 5 Hiszen ti mindannyian a világosságban éltek és a nappalhoz tartoztok. Nincs semmi közünk az éjszakához és a sötétséghez. 6 Ne legyünk hát olyanok, mint a hitetlen emberek! Ne aludjunk, hanem éberen őrködjünk, és legyünk elővigyázatosak, 7 mert, aki aludni akar, éjszaka alszik, és a részegesek is éjszaka részegednek le. 8 Mi azonban, akik a nappalhoz tartozunk, legyünk józanok és elővigyázatosak!
Vegyük fel hát magunkra a hit és az isteni szeretet mellpáncélját! Fejünkre tegyük fel a sisakot, vagyis bizakodva várjuk a teljes megváltásunkat, 9 hiszen Istennek nem az a terve velünk, hogy haragja elpusztítson, hanem hogy üdvösséget nyerjünk Urunk, Jézus Krisztus által!
10 Jézus azért halt meg értünk, hogy mi vele élhessünk! Nem számít, hogy életben leszünk-e még, amikor visszajön, vagy addigra már meghalunk, mindenképpen vele együtt fogunk élni! 11 Ezzel bátorítsátok és erősítsétek egymást, ahogy azt teszitek is!
Jézus prófétál az utolsó időkről(A)
5 Jézus tanítványai a Templomról beszélgettek. Dicsérték, hogy milyen gyönyörű, hogy milyen hatalmas és szép kövekből épült, és milyen sok fogadalmi ajándékkal van díszítve. Ekkor Jézus ezt mondta:
6 „Eljön az idő, amikor mindabból, amit most csodáltok, kő kövön nem marad! Bizony, porig fogják rombolni az egészet!”
7 A tanítványok megkérdezték: „Mester, mikor fog ez megtörténni? Milyen jel fogja mutatni, hogy mindezeknek be kell teljesülniük?”
8 Ő pedig így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás; meg azt is, hogy közel van az idő. De ti ne kövessétek őket!
9 Amikor pedig háborúkról, lázadásokról és zavargásokról hallotok, meg ne rémüljetek, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de a vég nem azonnal következik ezek után.”
10 Azután így folytatta: „Egyik nép rátámad a másikra, és egyik ország a másik ellen fog harcolni. 11 Pusztító erejű földrengések lesznek. Egyes helyeken éhínség támad, és halálos, járványos betegségek fognak pusztítani. Az égben pedig félelmetes és csodálatos jelek látszanak majd.
12 De még mielőtt ezek megtörténnek, az emberek ellenetek fordulnak: üldözni fognak, letartóztatnak, börtönbe zárnak, átadnak a zsinagógák vezetőinek, királyok és kormányzók elé állítanak titeket — csak azért, mert hozzám tartoztok. 13 Ez majd lehetőséget nyújt számotokra, hogy tanúskodjatok rólam. 14 Ezért határozzátok el, hogy nem fogtok előre aggódni amiatt, hogyan védjétek meg magatokat. 15 Én majd idejében a szátokba adom, hogy mit mondjatok. Olyan bölcsességet adok nektek, amellyel ellenfeleitek nem tudnak vitatkozni, sőt, még válaszolni sem.
16 Még a szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok is ellenetek fordulnak majd, és kiszolgáltatnak az ellenségeiteknek. Egyeseket meg is fognak ölni közületek. 17 Mindenki gyűlöl majd benneteket, mert az én nevemet viselitek. 18 Ennek ellenére, egyetlen hajszálatok sem vész el! 19 Türelmes kitartással azonban meg fogjátok menteni a lelketeket.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center