Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
140 Örökkévaló, ments meg engem a gonoszoktól!
Védj meg az erőszakosoktól,
2 mert szüntelen rosszat terveznek,
minden nap viszályt szítanak!
3 Mint a kígyóké, éles a nyelvük,
mint a kígyóméreg, olyan a beszédük. Selah
4 Őrizz meg, Örökkévaló, a gonoszok kezétől!
Védj meg az erőszakosoktól,
mert el akarnak gáncsolni!
5 Csapdát állítottak nekem a büszke gonoszok,
hálót feszítettek, hogy megfogjanak,
vermet ástak utamon. Selah
6 Te vagy Istenem
— mondom az Örökkévalónak —,
hallgasd meg hát könyörgésemet!
7 Örökkévaló, Istenem,
te vagy hatalmas Szabadítóm,
te véded meg a fejem a csata napján!
8 Örökkévaló, ne engedd, hogy tervük sikerüljön,
ne add meg a gonoszoknak, amit kívánnak,
nehogy elbízzák magukat! Selah
9 Körülvettek ellenségeim, és fejüket emelik.
Rájuk szakadjon mindaz a gonosz,
amit ellenem terveztek!
10 Izzó parázs hulljon fejükre!
Dobd őket a tűzbe,
essenek a mélységbe, ahonnan nincs kiút!
11 Ne engedd, hogy a hazugok
gyökeret verjenek földünkön!
Üldözze őket a gonosz,
amíg ki nem pusztulnak!
12 Tudom, hogy az Örökkévaló
igazságot szolgáltat a szegényeknek,
és felkarolja ügyüket!
13 Az igazságszeretők dicsérnek majd téged,
az igazak jelenlétedben élnek örökké!
Dávid tanítása. Imádság abból az időből, amikor Dávid a barlangban volt.
142 Az Örökkévalóhoz kiáltok segítségért,
az Örökkévalóhoz imádkozom.
2 Kiöntöm elé panaszomat,
elmondom bajaimat!
3 Mikor szellemem kifárad és reményét veszti,
Uram, te akkor is jól látod a kiutat!
Ellenségeim csapdát állítottak utamon.
4 Körülnézek, de nem látom barátaimat,
nincs hová meneküljek,
senki nem törődik velem!
5 Hozzád kiáltok segítségért, Örökkévaló!
Te vagy menedékváram!
Te vagy mindenem az élők földjén!
6 Halld meg kiáltásomat,
mert nagy bajban vagyok!
Védj meg üldözőimtől,
mert erősebbek nálam!
7 Mentsd ki lelkem szorult helyzetéből,
hadd dicsérjem neved!
Hadd örüljenek körém gyűlve az igazak,
hogy megmentettél engem!
Dávid zsoltára.
141 Örökkévaló, téged hívlak segítségül!
Siess hozzám, segíts!
Hallgass meg, mikor hívlak!
2 Fogadd el imádságomat,
mint jó illatú füstáldozatot!
Fogadj el, mikor kezem hozzád emelem,
mint az esti áldozatot!
3 Örökkévaló, segíts, hogy ura legyek szavaimnak,
és meg tudjam fékezni nyelvemet!
4 Ne engedd, hogy szívem rosszra induljon!
Ne engedd, hogy a gonoszok közé keveredjek,
és velük együtt vétkezzek!
Ne legyen részem abban,
amit ők szeretnek!
5 Mikor az igaz szeretettel figyelmeztet engem,
illatos olaj ez a fejemnek[a], elfogadom!
De imádkozom a rosszak gonoszsága ellen,
6 hogy vezetőiket büntesse meg[b] Isten.
Tudják meg az emberek, hogy igazat mondok!
7 A gonoszok vezetőinek csontjait
úgy szórják majd a sír szájába,
ahogy az eke hányja a földet maga után.
8 Örökkévaló Istenem, én tőled várom a segítséget,
benned reménykedem!
Ne engedd, hogy meghaljak!
9 Ments meg a gonoszok csapdáitól!
Óvj meg cseleiktől!
10 Essenek ők maguk a verembe,
én meg szabadon átmegyek közöttük!
Dávid zsoltára.
143 Örökkévaló, halld meg imádságomat!
Hallgasd meg kérésemet!
Válaszolj nekem igazságod
és hűséged szerint!
2 Kérlek, ne perelj velem, szolgáddal,
hiszen veled szemben
senkinek nem lehet igaza!
3 Ellenségem üldöz, összetör,
földre tipor, életemre tör,
sírgödör mélyére akar taszítani,
a rég meghaltak közé.
4 Szellemem már fárad, reményét veszti,
szívem is dermedten hallgat.
5 Mégis eszembe jutnak tetteid, Örökkévaló,
elgondolom éveimet és kezed munkáit.
6 Feléd nyújtom kezeimet,
szomjas lelkem utánad sóvárog, Örökkévaló,
ahogy a száraz föld esőért kiált! Selah
7 Siess hozzám, Örökkévaló, segíts,
már alig pislákol bennem a szellemem!
Ne fordulj el tőlem,
mert hamarosan a halottakhoz leszek hasonló!
8 Hadd halljam minden reggel újra jóságodat,
hiszen benned bízom!
Mutasd meg, melyik úton induljak el,
mert hozzád emelem lelkemet!
9 Örökkévaló, hozzád menekülök védelemért,
ments meg ellenségeimtől!
10 Taníts akaratod teljesítenem,
te vagy Istenem!
Jó Szellemed vezéreljen engem
egyenes úton!
11 Mentsd meg életem, Örökkévaló, saját magadért!
Igazságod szerint húzz ki a bajokból!
12 Mutasd meg, hogy szeretsz,
és verd meg ellenségeimet!
Pusztítsd el, akik életemre törnek,
mert szolgád vagyok!
Az Örökkévalót dicsérik nyugattól keletig
14 Nyugaton mégis ujjonganak,
s az Örökkévaló nagyságát dicsérik hangosan.
15 Dicsérjétek hát az Örökkévaló nevét keleten is,
dicsérjétek Izráel Istenét, ti nemzetek,
a tenger távoli partjain és szigetein!
16 Még a föld széléről is imádat énekét hallani:
„Dicsőség az Igazságos Istennek!”
De én azt mondom: Jaj nekem!
Végem van! Végem van!
Mert a hitetlen áruló
mindenkit becsap és elárul,
hűtlenség hűtlenséget követ!
17 A föld lakóit rettegés ejti csapdába,
verembe esnek mindannyian.
18 Mert aki menekül a veszedelem hírére,
verembe esik.
Aki a veremből kimászik,
azt csapda fogja meg.
Megnyílnak az ég zsilipjei,
s a föld a gyökeréig megremeg.
19 Bizony, egészen megromlik a föld,
recsegve-ropogva inog,
hevesen rázkódik, meghasad,
s minden széthullik, ami rajta van.
20 Tántorog a föld, mint a részeg,
dülöngél, mint kunyhó a viharban.
Lakóinak bűne nehezedik rá,
ezért összedől,
s nem kel fel többé soha.
21 Azon a napon az Örökkévaló elszámol
az ég seregével[a] fenn a magasban,
és számon kéri a földi királyokat lenn a földön.
22 Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe[b],
s bezárja őket jó erősen.
Hosszú idő után majd ismét előveszi,
és megbünteti őket.
23 Akkor elsápad a Hold,
szégyenkezik a Nap,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura
trónra lép Sion hegyén,
dicső királyként uralkodik
vezetőivel együtt Jeruzsálemben.
13 Ugyan ki bánt benneteket, ha igazán a jóra törekedtek? 14 Ha viszont jót tesztek, és mégis szenvednetek kell, akkor is örüljetek! Tehát „ne féljetek tőlük, és ne hagyjátok magatokat megijeszteni!”[a] 15 Szívetekben Krisztust tiszteljétek, mint Uratokat! Mindig legyetek készek, hogy meg tudjatok felelni azoknak, akik azt kérdezik, miben reménykedtek! 16 De szelíden és tisztelettel válaszoljatok nekik! Legyen tiszta a lelkiismeretetek! Így azok, akik Krisztus követése miatt kritizálnak benneteket, szégyent fognak vallani.
17 Lehet, hogy jót tesztek, és igazságosan éltek, mégis szenvednetek kell. Ha Istennek ez az akarata, ez még mindig sokkal jobb, mintha valami rosszat tesztek, és amiatt szenvedtek. 18 Hiszen maga Krisztus is meghalt egyszer a bűnök miatt. Az Ártatlan halt meg a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen benneteket. Az emberi testben meghalt, de a Szent Szellem erejében feltámadt.
Noé és az Özönvíz példája
19 Krisztus a Szent Szellem erejével elment azokhoz a szellemekhez, akik a „börtönben” raboskodtak, és beszélt hozzájuk. 20 Ők azok, akik engedetlenek voltak Nóé idejében, pedig Isten türelmesen várt rájuk, amíg Nóé a Bárkát építette.
Ebben a Bárkában csak kevesen, mindössze nyolcan menekültek meg az Özönvízből és a víz által. 21 A mostani bemerítkezés annak az Özönvíznek a jelképe, mert hasonlóképpen megment benneteket. De nem azzal, hogy testetekről a piszkot lemossa, hanem azáltal, hogy Istentől tiszta lelkiismeretet kaptok. Ez pedig azért lehetséges, mert Jézus Krisztus feltámadt a halálból, 22 felment a Mennybe, és Isten jobb oldalán leült. Minden angyal, minden hatalmasság és minden erő felett már ő uralkodik.
A régi és az új élet
4 Krisztus is szenvedett, amikor ebben a testben élt, ezért erősítsétek meg magatokat, és fegyverkezzetek fel a Krisztuséhoz hasonló gondolkodással! Mert aki testi szenvedést visel el, az eltávolodik a bűntől, 2 hogy földi életének hátralevő idejét ne emberi vágyak, hanem Isten akaratának teljesítésére szánja. 3 Hiszen éppen elég időt pocsékoltatok már el olyan dolgokkal, amelyeket a hitetlenek szoktak tenni. Szexuális bűnökben éltetek, szenvedélyeiteket követtétek, részegeskedtetek, vad mulatságokba jártatok, és utálatos bálványokat imádtatok.
4 Most azonban a hitetlenek értetlenkedve nézik, hogy már nem folytatjátok velük együtt ezt a romlott és vad életmódot, és emiatt szidalmaznak benneteket. 5 Egyszer azonban felelniük kell annak, aki készen áll, hogy minden embert megítéljen: élőket és holtakat egyaránt. 6 Mert az örömüzenetet még azoknak is hirdették, akik már régen meghaltak, hogy szellemben élhessenek, ahogyan Isten is él. Ezeket a régi embereket is meg fogja Isten ítélni annak megfelelően, amit életükben tettek, akárcsak a többieket.
Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását(A)
17 Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és ezt mondta: 18 „Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Azok halálra fogják ítélni, 19 és átadják az idegeneknek,[a] hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítve kivégezzék — de három nappal később fel fog támadni.”
Ki ülhet Jézus jobb és bal oldalán?(B)
20 Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival[b] együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.
21 „Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus.
Az asszony így felelt: „Azt szeretném, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg ezt nekem!”
22 Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet nekem ki kell innom?”[c]
„Igen, ki tudjuk inni” — felelték.
23 Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ülhet majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el, hanem Mennyei Atyám. Oda majd azok fognak kerülni, akiknek ő ezt a két helyet elkészítette.”
24 Amikor ezt a másik tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre. 25 De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a világ uralkodói hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat, és a nagy hatalmú vezetőik zsarnokoskodnak a népeken. 26 Közöttetek azonban ne így legyen! Aki közületek nagy akar lenni, legyen a többiek szolgája! 27 Aki pedig az első akar lenni közöttetek, az legyen a többiek rabszolgája! 28 Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és így sokakat megmentsen.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center