Book of Common Prayer
137 Babilon folyói mellett ültünk,
és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!
2 Hárfáinkat[a]
a fűzfákra aggattuk,
3 mert akik fogságba hurcoltak,
éneket kívántak tőlünk,
elnyomóink öröméneket akartak:
„Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
4 Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit
idegen földön?!
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,
6 ne tudjak többé énekelni,
ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
s ha nem te leszel legfőbb örömöm!
7 Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére,
akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor:
„Romboljátok csak földig a falait!”
8 Ó Babilon, te is elpusztulsz!
Áldott legyen, aki megfizet neked,
ahogy minket elpusztítottál!
9 Áldott, aki megragadja,
és sziklához veri kicsinyeidet!
Dávidé.
144 Áldott legyen Kősziklám, az Örökkévaló!
Ő tanítja kezem hadakozni,
ujjaimat harcolni.
2 Szeret és megvéd engem!
Erős váram ő a hegytetőn,
megmentőm és pajzsom, benne bízom!
Népemet ő veti uralmam alá.
3 Örökkévaló, micsoda az ember, hogy törődsz vele?
Az emberfia, hogy gondod van rá?
4 Hiszen az ember, mint a tűnő lehelet,
életének napjai, mint a múló árnyék!
5 Hajtsd félre az egeket, és szállj le, Örökkévaló!
Érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Villámaiddal sújts ellenségeimre,
szórd szét őket,
lődd ki nyilaidat,
hogy összezavarodjanak!
7 Nyújtsd le kezed,
és ments ki a bajból!
Húzz ki ellenségeim tengeréből,
szabadíts meg az idegenek seregétől,
8 mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
9 Istenem, új éneket éneklek neked!
Tízhúrú hárfával dicsérlek téged!
10 A királyok kezedből kapják a győzelmet,
te szabadítod meg szolgádat,
Dávidot is a gonoszok kardjától!
11 Szabadíts meg az idegenek seregétől,
mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
12 Fiaink erősek legyenek, mint az ifjan nagyra nőtt facsemeték,
leányaink, mint a palota gyönyörű faragott oszlopai!
13 Raktáraink legyenek színültig gabonával,
juhaink szaporodjanak a legelőkön ezerszám!
14 Harcosaink fegyvere legyen erős,
ellenség ne törhessen városainkba,
senki ne vonuljon hadba,
és kiáltás ne legyen utcáinkon!
15 Bizony, áldott az a nép,
amelynek ilyen jól megy a sora!
Milyen boldog az a nemzet,
amelynek Istene az Örökkévaló!
104 Lelkem, áldd az Örökkévalót!
Milyen hatalmas vagy, Örökkévaló Istenem!
Dicsőségbe és szépségbe öltöztél,
2 királyi palástod a világosság!
Kifeszítetted a csillagos eget, mint sátrat,
3 és a vizek fölött építetted fel palotádat.
Felhő-szekereden robogsz égi utakon,
és szelek szárnyán suhansz.
4 A szeleket tetted követeiddé,
tűz lángjait szolgáiddá.
5 A Földet szilárd alapokra építetted,
hogy örökké biztosan álljon.
6 Mély vízzel borítottad, mint egy köpennyel,
még a hegyek felett is vizek hullámzottak.
7 Majd rájuk kiáltottál, és a vizek elfutottak,
mennydörgő szavadra a völgyekbe zúdultak.
8 Felemelkedtek a hegyek,
lesüllyedtek a völgyek,
mindegyik a maga helyére,
amelyet kijelöltél nekik.
9 Határt szabtál a vizeknek,
hogy túl ne lépjék,
el ne borítsák a Földet megint.
10 Istenem, forrásokat fakasztottál a völgyekben,
hogy patakok csörgedezzenek a hegyek között,
11 és megitassák erdők-mezők vadjait.
Még a vadszamarak is oda jönnek
szomjukat oltani.
12 Felettük, az ágakon madarak énekelnek,
s fészket raknak a patak mellett.
13 Megöntözöd a hegyeket a magasból, tárolóidból,
hogy kezed alkotásai,
teremtményeid, betöltsék a földet.
14 Füvet növesztesz a legelő állatoknak,
gabonát a földművesnek,
hogy kenyeret kapjanak a földből.
15 Bort, hogy szívük felviduljon,
olajat, hogy arcuk ragyogjon,
és kenyeret, hogy testüket táplálja.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái is, amelyeket ő ültetett,
a fenyők és libanoni cédrusok,
17 ahol mindenféle madarak laknak,
verebektől a gólyákig fészket raknak.
18 A magas hegyekben vadkecskék járnak,
a sziklákon mormoták találnak lakóhelyet.
19 Istenem, te teremtetted a Holdat,
amely az ünnepek idejét mutatja,
s a Napot, amely lenyugvása idejét
és helyét nem véti el soha.
20 Te alkottad a sötétséget, az éjszakát,
mikor az erdei vadak útjukra indulnak.
21 Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak,
Istentől kérik táplálékukat,
22 de ha felkél a nap,
tanyájukra húzódnak, és lehevernek.
23 Az ember pedig felkel, kimegy munkájára,
és dolgozik napestig.
24 Ó, Örökkévaló, számtalan csodálatos dolgot teszel,
és milyen sokfélét!
Milyen bölcsen viszed véghez valamennyit!
Az egész világot betöltik kezed alkotásai!
25 Itt ez a hatalmas óceán!
Mérhetetlen tágas és széles,
mégis telve van számtalan teremtményeddel,
kicsikkel és nagyokkal!
26 Hajók járnak a színén,
s hatalmas tengeri állatok[a] játszanak benne,
a teremtményeid!
27 Mind tőled várják,
hogy időben megkapják táplálékukat.
28 Mikor adsz nekik, összegyűjtik,
megnyitod tenyered és megtelnek minden jóval.
29 Ha elfordulsz tőlük, megrémülnek,
ha visszaveszed leheletüket,
elpusztulnak és ismét porrá lesznek.
30 Mikor rájuk leheled Szellemed,
teremtményeid életre kelnek,
és megint betöltik a föld színét.
31 Dicsőség az Örökkévalónak örökké,
örüljön minden teremtményének!
32 Az Örökkévaló csak ránéz a Földre, és az megremeg,
ha megérinti a hegyeket, füstölögnek!
33 Amíg csak élek, dicsérem az Örökkévalót!
Zsoltárokat éneklek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Fogadja szívesen énekemet!
Az Örökkévaló előtt örvendezek!
35 Pusztuljanak ki a földről a bűnösök,
vesszenek el a gonoszok!
Lelkem, áldd az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Ének a helyreállításról
11 Azon a napon
újra felépítik falaidat,
határod pedig
messzire kiterjed.
12-13 Bár földed pusztává lett,
lakóinak bűnei
és gonosztettei miatt,
abban az időben
mégis sokan hozzád jönnek
messzi földekről:
jönnek Asszíriától Egyiptomig,
Egyiptomtól az Eufráteszig,
tengertől tengerig,
hegyektől hegyekig, mindenhonnan.
14 Uram, pásztorold népedet pálcáddal!
Uralkodj nyájadon, örökségeden,
amely magányosan él a vadonban
és a Kármel hegyén.
Hadd legeljenek Básánban
és Gileádban,
mint a régi időkben!
15 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Mutatok nektek csodálatos dolgokat,
mint azokban az időkben,
amikor Egyiptomból kijöttetek!”
16 Látják majd ezt a nemzetek,
csodálkoznak és szégyenkeznek,
mert minden hatalmuk semminek látszik
e csodákhoz képest!
Kezüket szájukra teszik, elnémulnak,
megsüketülnek,
17 a porban csúsznak előtted, Urunk,
mint a kígyók vagy férgek.
Reszketve bújnak elő rejtekhelyükről,
és remegve járulnak Istenünk,
az Örökkévaló színe elé.
Bizony ámulva
és rettegve állnak meg előtted!
Dicsőítő ének
18 Kicsoda olyan Isten, mint te,
aki megbocsátod néped bűneit,
s elengeded örökséged
maradékának vétkeit!
Nem örökre haragszol ránk,
mert az irgalmasságban gyönyörködsz.
19 Ismét hozzánk fordulsz,
és könyörülsz rajtunk.
Bűneinket eltaposod,
a tenger mélyére hajítod
összes vétkünket.
20 Megmutatod Jákób iránti hűségedet,
Ábrahám[a] iránti szövetséges szereteted,
amint megesküdtél őseinknek régen.
Jól gazdálkodjatok Isten ajándékaival!
7 Közeledik már az idő, amikor minden a csúcspontjára ér és befejeződik. Ennek megfelelően legyetek józanok, éberek és mértékletesek, hogy imádkozni tudjatok! 8 Az a legfontosabb, hogy ápoljátok és őrizzétek meg az egymás iránti isteni szeretetet, mert ez a szeretet készségessé tesz titeket arra, hogy megbocsássatok egymásnak.
9 Gyakoroljátok a vendéglátást, de panaszkodás nélkül! 10 Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak! 11 Aki beszél, Isten szavait mondja, aki pedig szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad, hogy ezáltal mindig Istené legyen a dicsőség Jézus Krisztus által! Mert övé a dicsőség és a hatalom örökké. Ámen!
A szenvedés és az ítélet
12 Kedves barátaim, ne érjenek benneteket meglepetésként ezek a mostani szenvedések, amelyek próbára teszik a hitetek valódi voltát. Ne gondoljátok, hogy valami szokatlan dolog történik veletek! 13 Inkább örüljetek, hogy részt vehettek Krisztus szenvedéseiben, s akkor majd teljes szívvel örülhettek akkor is, amikor dicsősége megjelenik. 14 Ha azért szidalmaznak benneteket, mert Krisztust követitek, akkor boldogok és áldottak vagytok, mert Isten Szelleme, a Dicsőség Szelleme megnyugszik rajtatok.
15 Közületek senki se szenvedjen amiatt, hogy gyilkolt, lopott, bűnt követett el, vagy más dolgába avatkozott. 16 Ha viszont azért kell szenvednie, mert Krisztus követője, akkor ezt ne szégyellje, hanem ellenkezőleg: szerezzen dicsőséget Istennek azzal, ahogyan Krisztus nevét viseli!
17 Mert itt az ideje, hogy az Isten családján kezdve elinduljon az ítélet. Ha pedig velünk kezdődik, mi lesz a vége azok számára, akik nem engedelmeskednek az Istentől származó örömhírnek?
18 „Ha még az igaz is alig menekül meg,
mi lesz az istentelenek és a bűnösök sorsa?”[a]
19 Ezért, akik Isten akarata szerint kell elviseljék a szenvedést, bízzák rá magukat hűséges Teremtőjükre, és továbbra is tegyék azt, ami jó és helyes!
Jézus meggyógyítja a jerikói vakokat(A)
29 Amint elhagyták Jerikó városát, nagy tömeg követte Jézust. 30 Az út szélén két vak ült, akik meghallották, hogy Jézus megy el mellettük, és kiáltozni kezdtek: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”
31 Az emberek rájuk szóltak, hogy maradjanak csendben, de ők annál jobban kiabáltak: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”
32 Jézus ekkor megállt, magához hívatta őket, és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok? Mit tegyek veletek?”
33 Így feleltek: „Urunk! Nyisd meg a szemünket, hogy lássunk!”
34 Jézus megsajnálta őket, és megérintette a szemüket. Abban a pillanatban meggyógyult a szemük, és láttak. Azután követték Jézust.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center