Book of Common Prayer
Alef[a]
119 Áldottak és boldogok, akik tiszta életet élnek,
akik az Örökkévaló tanítását követik.
2 Áldottak és boldogok, akik ragaszkodnak bizonyítékaihoz,
és teljes szívvel keresik őt,
3 nem követnek el semmiféle gonoszságot,
hanem engedelmeskednek neki.
4 Uram, te parancsoltad,
hogy utasításaidat gondosan kövessük.
5 Bárcsak mindig egyenesen járnék utadon,
s hűségesen követném törvényedet!
6 Ha gondosan figyelnék parancsaidra,
akkor nem szégyenkeznék soha.
7 Tiszta szívből hálát adok neked, Uram,
mikor igazságos ítéleteidet tanulmányozom.
8 Megőrzöm törvényedet,
soha ne hagyj el engem!
Bét
9 Hogyan élhet a fiatal tiszta életet?
Csak úgy, ha figyel beszédedre, és ahhoz igazodik!
10 Teljes szívvel kereslek téged, Uram,
ne engedj eltérnem parancsaidtól!
11 Szívemben őrzöm szavaidat, mint rejtett kincseket,
nehogy vétkezzem ellened!
12 Áldalak, Örökkévaló,
kérlek, taníts törvényedre!
13 Ajkam elsorolja, emlékezetből ismételi
szájad minden ítéletét.
14 Inkább gyönyörködöm bizonyítékaidban,
mint bármilyen nagy gazdagságban.
15 Utasításaidat szívemben forgatom,
gondosan követem utadat, Uram!
16 Gyönyörködöm törvényedben,
nem felejtem szavadat.
Gimel
17 Légy jóindulattal szolgádhoz, hogy éljek,
és engedelmeskedjek szavadnak!
18 Nyisd fel szemem, hogy meglássam,
milyen csodálatosak tanításaid!
19 Idegen és jövevény vagyok e földön,
kérlek, ne rejtsd el előlem parancsaidat!
20 Sóvárog a szívem,
ítéleteidet kívánja szüntelen.
21 Uram, te megfenyíted a büszkéket:
átkozottak, akik eltávolodnak parancsaidtól!
22 Vedd le rólam a szégyent és gyalázatot,
mert megőrzöm bizonyítékaidat!
23 Ha a vezetők összeülnek, és ellenem beszélnek,
szolgád akkor is törvényedről gondolkodik.
24 Gyönyörködöm bizonyítékaidban,
amelyekből tanácsot adsz nekem.
A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.
12 Ments meg, Örökkévaló!
Elfogytak az istenfélők!
Kiveszett a hűség,
eltűntek a földről a hűségesek!
2 Értelmetlen és hazug dolgokat beszélnek,
képmutatón hízelegnek egymásnak.
3 Irtsd ki, Örökkévaló, a hízelgő szájakat,
vágd ki a nagyotmondó nyelveket!
4 Akik ezt mondják: „Beszédünk naggyá tesz minket,
nyelvünkkel uralkodunk,
ugyan ki lehetne úrrá felettünk?!”
5 De az Örökkévaló így felel: „Most már felkelek!
A nyomorultak segélykiáltására felelek,
megmentem a szegényeket,
megszabadítom azokat, akik arra várnak!”
6 Az Örökkévaló beszéde igaz és tiszta,
mint a föld-kohóban hétszer olvasztott,
megtisztított ezüst.
7 Örökkévaló, védj meg bennünket,
e gonosz nemzedéktől ments meg,
8 még ha körül is vesznek mindenfelől,
és magasra emelkednek a hitvány emberek!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
13 Örökkévaló, meddig felejtkezel el rólam?
Végleg elfelejtesz?
Meddig rejted el arcodat előlem?
2 Meddig kell aggódnom, hogy már nem törődsz velem,
meddig bánkódjak még ezen?
Meddig hatalmaskodik rajtam ellenségem?
3 Nézz rám, Örökkévaló, Istenem,
kérlek, válaszolj nekem!
Vidítsd fel arcomat, örvendeztess meg,
hogy ne boruljon rám halálos álom!
4 Ne mondhassa ellenségem: „Legyőztem!”
Ne örülhessen, mikor bajban vagyok!
5 Mert kegyelmedben bízom, Örökkévaló!
Teljes szívvel örülök, hogy megszabadítasz!
6 Dicséretet éneklek az Örökkévalónak,
mert jót tett velem!
A zenészek vezetőjének. Dávidé.
14 Azt gondolják az ostobák:
„Nincs Isten, nem is létezik!”
Mind romlottak, tetteik is utálatosak,
nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.
2 Az Örökkévaló letekint a Mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e közöttük értelmes,
Istent kereső.
3 De mind elfordultak Istentől,
megromlottak mindannyian,
nincs, aki jót tenne, nincs egy sem!
4 Nem értik ezt a gonoszok?
Pusztítják népemet, mint a kenyeret,
az Örökkévalót pedig nem tisztelik!
5 De meg fognak rettenni,
egyszer nagyon megijednek,
mert Isten az igazakkal van!
6 A gonoszok elutasítják a szegény tanácsát,
akinek az Örökkévaló a biztos menedéke!
7 Bárcsak eljönne Sionból a Szabadító!
Az Örökkévaló az, aki Izráelt megszabadítja!
Mikor az Örökkévaló visszahozza népét a fogságból,
örül majd Jákób, és vigad Izráel!
12 Ezt mondja az Örökkévaló: „Mikor az oroszlán elragad a nyájból egy juhot, abból a pásztornak csak egy-két lábszár, vagy a füle marad.
Ugyanígy, Samária lakosai közül is csak néhányan menekült marad életben, a többi mind elpusztul! A menekültek kezében szinte semmi sem marad: talán egy darab ruha, vagy egy takaró, a többi vagyonuk mind elpusztul!”
13 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene: „Halld meg ezt, és figyelmeztesd Jákób népét:
14 Amikor megbüntetem Izráelt
bűnei miatt,
Bételt is megbüntetem:
letöröm oltárainak[a] szarvait,
és a földre dobom.
15 Szétrombolom a városi házakat
és a vidéki nyaralókat,
összedőlnek az elefántcsonttal díszített paloták,
elpusztulnak a kis és nagy házak egyaránt”.
— ezt mondta az Örökkévaló.
Prófécia a gazdag samáriai asszonyok ellen
4 Halljátok meg ezt az üzenetet,
ti gazdag samáriai asszonyok,
akik meghíztatok a jólétben,
mint a básáni tehenek[b],
akik elnyomjátok a szegényeket,
letiporjátok a nincsteleneket,
akik férjeitekkel bort hozattok,
hogy annál mulassatok![c]
2 Megesküdött Uram, az Örökkévaló,
a saját szentségére,
hogy eljön az idő,
amikor foglyul ejtenek
és elhurcolnak titeket,
gyermekeitekkel együtt,
ahogy hálóba kerítik a nagy halakat,
és horoggal kifogják a kis halakat.
3 A városfal törésein át menekültök ki,
és a Hermón felé hajtanak el benneteket
— ezt mondja az Örökkévaló.
A nemzet, amely elutasítja a fenyítést
4 „Menjetek csak Bételbe,
hogy ott vétkezzetek!
Menjetek csak Gilgálba,
hogy bűnt bűnre halmozzatok![d]
Vigyétek áldozataitokat minden reggel,
meg tizedeiteket a háromnapos ünnepekre,
5 vigyétek csak a kovászos ételáldozatot,
dicsekedjetek csak a hálaáldozattal,
hadd lássa mindenki!
Hiszen ti így szeretitek[e], Izráel fiai,
nem igaz?!”
— ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló.
Az Úr Napja közel van!
3 Szeretteim, ez már a második levelem, amelyet nektek írok. Mindkettővel az a célom, hogy emlékeztesselek titeket ezekre a dolgokra, és hogy ébren tartsam bennetek a józan gondolkodást. 2 Emlékezzetek arra, amit régen a szent próféták mondtak! Jusson eszetekbe Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közvetítettek nektek!
3 Mindenekelőtt értsétek meg, hogy az utolsó napokban olyan gúnyolódók lépnek majd színre, akik csak a saját emberi kívánságaikat követik, és mindenből gúnyt űznek! 4 Azt mondják: „Jézus megígérte, hogy vissza fog jönni, igaz? De hol késik? Mióta őseink meghaltak, semmi sem változott! Minden ugyanúgy megy tovább, mint a világ teremtése óta.”
5 Ezek a gúnyolódók szándékosan nem akarnak emlékezni arra, hogy Isten a szava által teremtette az eget és a földet réges-régen, majd a szárazföldet a víz által formálta ki, és a vízből hozta elő. 6 Azután Isten ugyancsak vízzel borította és pusztította el azt a régi világot. 7 A mostani eget és földet is ugyanez az isteni szó őrzi meg addig, amíg egy napon majd tűzben fog elpusztulni. Ez ugyanakkor fog megtörténni, amikor az istentelen embereket Isten megítéli és elpusztítja.
8 Csak azt az egyet ne felejtsétek el, szeretett testvéreim, hogy az Úrnál egy nap annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap!
9 Az Úr sohasem késik el ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják. Nem várakoztat bennünket, hanem ő vár ránk türelmesen, hiszen nem akarja, hogy akár csak egyetlen ember is elvesszen. Ellenkezőleg, azt kívánja, hogy mindenki megváltoztassa gondolkozását és hozzá forduljon.
10 Bizony, eljön az Úr Napja, de úgy fog megérkezni, mint a tolvaj! Akkor az ég recsegve-ropogva eltűnik, az elemek elégnek a tűzben, a föld pedig megég[a] mindazzal együtt, amit az emberek hoztak létre.
Kitől származik Jézus hatalma?(A)
23 Jézus ezután bement a Templom területére. Miközben ott tanított, a főpapok és a nép vezetői odamentek hozzá. Megkérdezték: „Miféle felhatalmazással teszed ezeket a dolgokat? Ki adta neked ezt a hatalmat?”
24 Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok rá, akkor én is megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. 25 Mondjátok meg nekem: Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől?”
Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől, akkor majd azt kérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« 26 Ha viszont azt mondjuk, hogy emberektől, akkor félnünk kell a nép haragjától, hiszen Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartja.”
27 Ezért azt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk, honnan származik János hatalma.”
Mire ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy kitől kaptam azt a hatalmat, amellyel ezeket a dolgokat teszem.”
Példázat a két fiúról
28 Majd így folytatta: „Mi a véleményetek erről? Volt egyszer egy ember, és annak két fia. Az apa ezt mondta az egyiknek: »Fiam, menj ki, és dolgozz ma a szőlőmben!«
29 A fiú így válaszolt: »Nem megyek!« Később mégis meggondolta magát, és kiment dolgozni.
30 Ezután az apa a másik fiától is ugyanezt kérte. Ő így válaszolt: »Igen, uram, megyek!« — de végül mégsem ment ki.
31 Kettőjük közül melyik teljesítette az apja akaratát?”
„Az első” — válaszolták a vallási vezetők.
Akkor Jézus ezt mondta nekik: „Igazán mondom nektek, a vámszedők és a prostituáltak előbb be fognak menni Isten Királyságába, mint ti! 32 Mert eljött hozzátok Bemerítő János, és megmutatta az útját, hogyan válhattok Isten számára elfogadhatóvá, de ti nem hittetek neki. A vámszedők és a prostituáltak azonban hittek neki. Ti láttátok ezt, mégsem tértetek jobb belátásra, hogy hittetek volna Jánosnak!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center