Book of Common Prayer
Dávid miktámja.
16 Örökkévaló, védj meg engem,
mert hozzád menekülök!
2 Ti azt mondjátok az Örökkévalónak:
„Te vagy az én Uram,
minden jó, amit kaptam, tőled származik!”
3 De azt is mondjátok e föld isteneinek:
„Tőletek jön, amit lelkem kíván!”
4 Akik más isteneket imádnak,
sok fájdalmat okoznak maguknak.
Nincs közöm áldozataikhoz,
amelyeket bálványaiknak visznek,
isteneik nevét számra sem veszem!
5 Az Örökkévaló az én Istenem,
ő az én részem: ételem és italom!
Örökkévaló, kezedben tartod sorsomat!
6 Részemet gyönyörű helyen jelölted ki,
milyen szép örökség jutott nekem!
7 Áldom az Örökkévalót,
mert ő tanácsol engem,
lelkem mélyén[a] még éjjel is tanít!
8 Tekintetem az Örökkévalóra függesztem,
aki jobb kezem felől van,
ezért nem rendülök meg soha!
9 Ezért örül a lelkem,
és teljes szívvel örvendezek,
még testem is biztonságban nyugodhat.
10 Mert te, Örökkévaló, nem hagyod lelkemet
a halottak országában.
Nem adod szented testét a pusztulásnak!
11 Sőt, megmutatod az életre vezető utat,
és jelenlétedbe vezetsz, ahol tökéletes öröm vár:
a jobb oldaladon örökös öröm!
Dávid imádsága.
17 Örökkévaló, hallgasd meg imádságomat,
mert igazságért könyörgök!
Halld meg segélykiáltásomat,
mert őszinte szívvel jövök hozzád!
2 Te jól látod a teljes igazságot,
ítélj a javamra!
3 Örökkévaló, megvizsgáltad szívemet,
meglátogattál még éjjel is.
Próbára tettél,
de nem találtál bennem semmi hamisságot.
Megvizsgáltad gondolataimat is,
de láttad, hogy nem mondtam semmi gonoszat.
4 Minden erőmmel igyekeztem
parancsodat megtartani.
5 Ösvényeidet követtem,
le nem tértem róluk sohasem.
6 Mikor hozzád kiáltottam, Istenem,
mindig meghallgattál engem!
Fordulj felém, kérlek,
hallgasd meg most is imádságomat!
7 Örökkévaló, te megszabadítod ellenségeiktől,
akik benned bíznak!
Bizony, megszabadítod őket
jobb karod erejével!
Mutasd meg, milyen csodálatos
hűséged és szereteted!
8 Őrizz meg, mint szemed fényét!
Szárnyaid árnyékában rejts el engem
9 a gonoszok elől,
akik el akarnak pusztítani!
Ments meg halálos ellenségeimtől,
akik körülfogtak!
10 Kegyetlen szívük nem ismer irgalmat,
magabiztos büszkeséggel beszélnek.
11 Folyton a sarkamban lihegnek,
s már körül is zártak egészen.
Szemüket rám szegezik:
lesik, hogyan terítsenek a földre,
12 mint oroszlán a zsákmányát,
mint ifjú oroszlán, amely prédáját lesi.
13 Kelj fel, Örökkévaló![b]
Szállj szembe velük,
vágd le őket kardoddal,
ments meg a gonoszoktól!
14 Hatalmaddal irtsd ki őket a földről!
De azoknak, akiket szeretsz, Örökkévaló,
adj bőven minden jót,
hadd teljenek be áldásaiddal!
Még unokáik is örököljék tőlük áldásaidat!
15 Én pedig szemtől szembe
meglátom arcodat az igazságban!
Micsoda öröm tölt el, mikor felébredek
és meglátlak téged!
A zenészek vezetőjének. A „Hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
22 Istenem, ó, Istenem, miért hagytál egyedül?
Oly távol vagy, miért nem mentesz meg?
Nem hallod segélykiáltásomat?!
2 Istenem, segítségért kiáltok nappal,
kiáltok hozzád éjjel is,
de nem felelsz!
3 Istenem, te vagy a Szent,
te vagy a Király!
Izráel dicséretei vesznek körül trónodon!
4 Benned bíztak őseink,
rád támaszkodtak,
és te megmentetted őket.
5 Hozzád kiáltottak segítségért,
és megmenekültek ellenségeiktől.
Hittek és nem csalódtak benned.
6 De én féreg vagyok, nem ember!
Undorodik tőlem,
csúfol és gyaláz mindenki!
7 Aki csak lát, gúnyolódik rajtam,
fejét csóválja, és nyelvét ölti rám.
8 Azt mondják: „Most hívd az Örökkévalót segítségül!
Majd csak megment téged!
Ha tényleg annyira kedvel,
biztosan megszabadít!”
9 Istenem, te vagy, aki anyám méhéből kihozott!
Te biztattál, amíg ő szoptatott!
10 Te vettél a karjaidba,
születésemtől fogva te vagy Istenem!
11 Ne légy messze tőlem,
mert közel a veszedelem,
és nincs, aki segítsen!
12 Dühös bikák vettek körül,
bekerítettek a básáni bivalyok!
13 Tátott szájjal rohantak rám,
mint zsákmányra az ordító oroszlán.
14 Olyanná lettem, mint a kiöntött víz:
minden erőm elhagyott!
Csontjaim kificamodtak,
szívem megolvadt, mint a viasz.
15 Szájam[a] kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem ínyemhez tapadt.
Bizony, a halál porába fektettél engem!
16 Kutyák gyűltek körém,
a gonoszok csapata bekerített,
átszúrták kezemet, lábamat.
17 Csontjaim mind kilátszanak,
ők meg csak néznek és bámulnak rám!
18 Ruháim elosztják maguk között,
köntösöm kisorsolják.
19 Örökkévaló, ne légy messze tőlem!
Te vagy erőm, siess segítségemre!
20 Mentsd meg életem a kard élétől,
lelkem a kutyák körme közül!
21 Szabadíts ki az oroszlán torkából!
A bivalyok szarvait látom,
de tudom, hogy meghallgattál engem!
22 Megmentettél, Örökkévaló!
Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek,
dicsérlek téged,
mikor a testvérek összegyűlnek!
23 Dicsérjétek az Örökkévalót,
akik félitek és tisztelitek őt!
Jákób utódai, mind dicsőítsétek,
Izráel utódai, tiszteljétek őt félelemmel!
24 Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől,
nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak!
Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle!
Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!
25 Téged dicsérlek, Örökkévaló,
a nagy gyülekezetben!
Összegyűlt imádóid előtt megadom,
amit fogadtam neked.
26 Jöjjetek, szegények és alázatosak,
lakjatok jól!
Jöjjetek mind, akik dicséritek az Örökkévalót,
viduljon fel szívetek örökre!
27 Jöjjetek ti is, akik távoli földeken éltek,
emlékezzetek az Örökkévalóra, és forduljatok hozzá!
Jöjjön a Föld minden családja, minden népe,
hajoljon meg előtted,
és téged imádjon, Örökkévaló!
28 Mert az Örökkévalóé a királyi hatalom,
és uralkodik minden nép fölött!
29 Eljönnek mind a gazdagok és erősek,
esznek, és meghajolnak előtte.
Azok is, akik a halál kapujában állnak,
és akik már meghaltak,
bizony, mind meghajolnak az Örökkévaló előtt!
30 Messze a jövőben,
még utódaink is őt szolgálják,
az Örökkévaló dicsőségéről beszélnek fiaiknak.
31 Igen, jönnek, és az Örökkévaló hatalmas tetteit tanítják
a születendő nemzedéknek!
Siratóének Izráelről
5 Halld meg ezt, Izráel népe! Halld meg siratóénekem, amellyel gyászollak téged!
2 „Jaj, elesett Izráel szűz leánya,
fel sem kel soha többé!
Olyanná lett, mint akit
fegyver sújtott porba!
Saját földjén terült el,
ott hagyták egyedül,
nincs, aki fölemelje!”
3 Mert ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Ha egy városból ezren indultok csatába,
csak száz tér vissza élve,
ha százan indultok,
csak tíz tér haza épségben.”
Engem keressetek, hogy éljetek!
4 Ezt üzeni az Örökkévaló Izráel népének:[a]
„Engem keressetek,
hogy éljetek!
5 Ne Bételbe igyekezzetek,
ne Gilgálba siessetek!
Beérsebába[b] se menjetek át,
hiszen Gilgál[c] lakóit
száműzetésbe hurcolják,
Bételt meg porig rombolják!”[d]
6-7 Ti, akik elcsavarjátok[e] a jogosságot,
és lábbal tiporjátok az igazságosságot,
az Örökkévalót keressétek,
és élni fogtok!
Különben olthatatlan tűz
gyullad fel József házában[f],
amely még Bételt is porrá égeti!
8 Ő az, aki a Fiastyúkot
és a Kaszás-csillagot teremtette,
a sűrű sötétséget hajnallá változtatja,
a nappalt meg éjszakává.
Ő szólítja elő a tengerek vizét,
és elborítja a föld színét vele.
Örökkévaló — ez az ő neve!
9 Ő sújt le a hatalmasokra,
mint a villám,
és hirtelen elpusztítja váraikat.
Fenyegető prófécia a gazdagok ellen
10 Ti gyűlölitek azt,
aki nyilvánosan elítéli
az igazságtalanságot,
és utáljátok,
mert igazat mond.
11 Tudjátok meg hát:
mivel letapostátok a szegényeket,
és elvettétek tőlük
még a kenyérnek való gabonát is,
ezért hiába építitek
előkelő házaitokat,
nem fogtok bennük lakni soha!
Hiába gondozzátok szép szőlőiteket,
meg sem kóstolhatjátok a borát!
12 Jól tudom, milyen sok bűn terhel titeket,
s milyen sokat vétkeztetek:
nyomorgatjátok az igazakat,
elfogadjátok a megvesztegetést,
megfosztjátok jogaiktól a szegényeket
a bíróság előtt.
13 Ezért, aki értelmes,
bölcsebb, ha hallgat,
mert gonosz időket élünk.
14 Törekedjetek inkább a jóra,
ne a rosszra,
akkor nyugodtan élhettek,
s az Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene
valóban veletek lesz,
ahogyan mondogatjátok!
15 Gyűlöljétek a gonoszt,
és szeressétek a jót,
állítsátok helyre
az igazságos ítélkezést!
Akkor talán megkönyörül rajtatok
az Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene,
és megkegyelmez
Izráel maradékának.
16 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene:
„Minden utcán keservesen
jajgatni fognak,
és a tereken rémülten kiáltoznak.
Siratni hívják még a földműveseket is,
a siratóasszonyokkal[g] együtt,
hogy jajgassanak.
17 Bizony, minden szőlőskertben[h]
sírni fognak,
amikor átmegyek közöttetek!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
1 Üdvözlet Júdástól, aki Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket az Atya-Isten elhívott, szeret és Jézus Krisztusban megőriz.
2 Egyre jobban és jobban töltsön be titeket Isten irgalmassága, békessége és szeretete!
Az istentelenek büntetése
3 Szeretett testvéreim, a közös üdvösségünkről szerettem volna írni nektek. Azonban most mégis szükséges, hogy valami másról írjak. Arra biztatlak benneteket, hogy teljes erővel harcoljatok azért, hogy amiben hiszünk, azt meg tudjátok őrizni — azokat a tanításokat, amelyeket Isten egyszer és mindenkorra az övéinek adott!
4 Ugyanis titokban istentelen emberek férkőztek be közétek. Ezek az istentelenek Isten kegyelmével visszaélve kicsapongó életet élnek, és megtagadják Jézus Krisztust, egyedüli Mesterünket és Urunkat. A próféták már régen megírták, hogy ezeket Isten el fogja ítélni.
5 Néhány dologra újból szeretnélek benneteket emlékeztetni, bár ezeket jól tudjátok. Az Úr[a] kiszabadította a népét Egyiptomból, később mégis elpusztította azokat, akik közülük nem hittek!
6 Emlékezzetek azokra az angyalokra is, akik nem őrizték meg a rangjukat, hanem elhagyták a saját lakóhelyüket! Az Úr ezért örökre megkötözte, és a sötétségben tartja fogva őket az Ítélet nagy Napjáig.
7 Gondoljatok Sodomára, Gomorára és a környező városokra is! E városok lakói természetellenes szexuális bűnöket követtek el, ezért az örök tűz büntetését viselik. Példájuk bennünket is figyelmeztet.
8 Ugyanez a helyzet azokkal is, akik befurakodtak közétek. Ők a saját álmaikat követik, bűnökkel szennyezik be a testüket, megvetik az isteni fennhatóságot, és a dicsőséges lényeket[b] szidalmazzák. 9 Pedig még Mihály, az angyalok fejedelme sem mert ilyet tenni! Amikor Mózes teste miatt vitatkozott a Sátánnal, nem merte őt vádolni, vagy elítélni, hanem csak ennyit mondott: „Büntessen meg téged az Örökkévaló!” 10 Ezek az emberek viszont szidalmazzák azt, amiről fogalmuk sincsen, amit meg az oktalan állatok módjára ösztönösen tudnak, az is csak a vesztüket okozza. 11 Szerencsétlenek! Kain példáját követték, és mivel kívánták a pénzt, Bálám rossz útját választották. Lázadó természetük miatt úgy fognak elpusztulni, mint Kóré.[c] 12 Olyanok, mint a szennyfolt a tiszta ruhán, amikor veletek együtt vacsoráznak a helyi gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek, de csak magukat hizlalják. Olyanok, mint a szél kergette felhők, amelyekből nem esik egy csöpp eső sem, vagy mint a terméketlen gyümölcsfák, amelyeket késő ősszel gyökerestül kivágnak — s amelyek így kétszeresen is elpusztulnak. 13 Mint ahogy a tenger vad hullámai tajtékot hánynak, úgy vannak ezek az emberek is a saját szégyenletes dolgaikkal. Olyanok, mint az eltévedt csillagok, akikre a legsűrűbb örök sötétség vár.
Énók próféciája
14 Róluk is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik nemzedékben élt, amikor azt mondta: „Nézzétek, eljön az Úr sok ezer szentjével együtt! 15 Eljön, hogy ítéletet tartson mindenki felett, és megbüntessen minden istentelen embert. Elítéli őket minden tettükért, amelyet Isten ellen követtek el, és minden gonosz beszédért, amelyet Isten ellen mondtak.”
16 Ezek az emberek mindenben hibát keresnek, mindig panaszkodnak, a saját kívánságaikat követik, szeretnek nagyokat mondani és haszonlesésből dicsérnek másokat.
Példázat a királyi lakodalomról(A)
22 Jézus ezután egy másik jelképes történetet mondott: 2 „Isten Királysága hasonlít ehhez: egy király fiának közeledett az esküvője, ezért a király nagy lakodalmat készített, amelyre sok vendéget hívott meg. 3 Amikor elérkezett az ideje, elküldte a szolgáit, hogy gyűjtsék össze a vendégeket, de a meghívottak nem akartak eljönni.
4 Ekkor más szolgákat küldött, és ezt mondta nekik: »Azt üzenem a meghívottaknak, hogy már mindent elkészítettem. Levágattam ökreimet és hízott állataimat, most hát jöjjenek a fiam lakodalmára, mert már minden készen áll!«
5 A szolgák kimentek, de a meghívottak nem hallgattak rájuk, mert mindegyik valami mással volt elfoglalva. Az egyik kiment a szántóföldjére, a másik az üzletébe. 6 A többiek megfogták a király szolgáit, megverték és meggyilkolták őket. 7 A király ekkor nagyon megharagudott, elküldte a seregeit, hogy öljék meg a gyilkosokat, és égessék fel a városukat.
8 Majd ezt mondta a szolgáinak: »A lakodalmi vacsora készen van, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9 Ezért menjetek ki az útkereszteződésekhez, és hívjatok be mindenkit, akit csak ott találtok.« 10 A szolgák ki is mentek az utakra, és mindenkit behívtak, akit csak találtak, jókat-rosszakat egyaránt. Így azután a vendégek megtöltötték a termet.
11 Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott valakit, aki nem a lakodalomhoz illő ruhába volt öltözve.
12 »Barátom! — szólította meg a király. — Hogyan jöhettél ide lakodalomhoz illő ruha nélkül?« Az meg csak hallgatott.
13 A király ekkor megparancsolta szolgáinak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki a külső sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!«
14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen vannak a kihívottak.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center