Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének. Dávidnak, az Örökkévaló szolgájának éneke, amelyet azon a napon szerzett, amikor az Örökkévaló megszabadította őt minden ellenségétől, még Saultól is. Ezt énekelte Dávid:
18 Szeretlek, Örökkévaló,
te vagy minden erőm forrása![a]
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám
és erős kőváram!
Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet a győzelemre!
Ő a rejtekhelyem,
magasan fönn, a hegyeken.
3 Az Örökkévalóhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
4 A halál kötelei gúzsba kötöttek,
megrémített a pusztító áradat.
5 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
6 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá,
meghallgatott!
7 Remegett a föld, és reszketett,
még a hegyek alapja is megrendült,
mert az Örökkévaló haragra lobbant!
8 Füst szállt fel orrából,
szájából emésztő tűz lövellt,
tüzes szikrák repültek szerteszét.
9 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
sötét viharfelhők zúgtak lába alatt.
10 Kérubokon ülve repült,
szelek szárnyain suhant.
11 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
körülvették vastag viharfellegek.
12 Dicsőségének ragyogó fénye
egyszerre áttört a felhőkön,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.
13 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
a Felséges zengett az egekből,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.[b]
14 Kilőtte nyilait, és szétszórta őket,
villámait szórta, és azok szétfutottak.
15 Örökkévaló, amikor megfenyítetted a vizeket,
haragod szélviharától még a tengerfenék is meglátszott,
feltárultak a föld alapjai.
16 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
17 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
18 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
19 Szorongattak minden oldalról,
de az Örökkévaló kiszabadított!
Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
20 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezeim tisztaságáért,
21 mert az Örökkévaló útjain jártam,
és nem vétkeztem Isten ellen.
22 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
parancsaitól el nem tértem.
23 Becsületesen és igazán éltem előtte,
a bűnöktől távol maradtam.
24 Meg is jutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezeim tisztaságáért.
25 Istenem, aki hűséges,
ahhoz te is hűséges vagy!
Aki igaz,
ahhoz te is igaz vagy!
26 Aki jó és tisztaszívű,
ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű!
De túljársz az eszén, és ellene állsz annak,
aki ravaszkodik!
27 Megszabadítod az alázatosakat,
de megalázod a büszkéket.
28 Örökkévaló, te gyújtod meg lámpámat,
te világítasz nekem a sötétben!
29 Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök!
Istenemmel minden akadályon átjutok!
30 Isten útja tökéletes!
Az Örökkévaló szava megbízható!
Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!
31 Kicsoda Isten az Örökkévalón kívül?
Kicsoda Kőszikla Istenünkön kívül?
32 Istenem, te megerősítesz engem!
Tökéletessé teszed utamat!
33 Olyan biztossá teszed lépteimet,
mint a szarvasoké!
Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.
34 Megtanítod kezemet a harcra,
és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.
35 Szabadításod védelmez engem,
jobb karod támogat,
jóindulatod fölemel!
36 Megerősítetted lábamat és bokámat,
hogy gyorsabban haladjak,
és ne botladozzam.
37 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
vissza se térek, míg nem végzek velük!
38 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
lábam alatt elterülnek.
39 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
térdre kényszerítetted, akik ellenem támadtak.
40 Megfutamítottad ellenségeimet,
s elpusztíthattam gyűlölőimet.
41 Segítségért kiáltoztak,
de nem menekülhettek.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
de ő nem felelt nekik.
42 Ízzé-porrá zúztam őket,
a szél hordja el mindet,
széttapostam ellenségeimet,
mint a sarat.
43 Istenem, megszabadítottál sok ezer ellenségemtől!
Nemzetek fejévé tettél.
Olyan népek szolgálnak nekem,
akiket nem is ismertem.
44 Első szóra engedelmeskednek,
idegenek hízelegnek nekem!
45 Minden bátorságuk elszállt,
váraikból remegve jönnek elő.
46 Él az Örökkévaló!
Áldott az én Kősziklám, Istenem,
aki győzelemre vezet!
47 Isten megbünteti ellenségeimet,
és népeket rendel uralmam alá!
48 Megment ellenségeim kezéből,
az ellenem támadók fölé emeli fejemet,
megszabadít a kegyetlentől.
49 Ezért dicsérlek téged a nemzetek előtt, Örökkévaló,
dicséretet énekelek neked!
50 Mert te vagy az Isten,
aki nagy győzelmet adsz királyodnak,
megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek,
Dávidnak, és utódainak mindörökké!
6 „Ezért éhínséget küldtem rátok minden városban,
hogy még kenyér sem maradt házaitokban,
de mégsem fordultatok vissza hozzám!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
7 „Elvettem tőletek a tavaszi esőt,
mikor a gabon legjobban kívánta volna.[a]
Egyik városra küldtem esőt,
a másik szárazon maradt.
Egyik mezőre esett,
a másik teljesen kisült.
8 Két-három város lakói tántorogtak
egy kúthoz ivóvízért,
de nem jutott mindenkinek,
mégsem fordultatok vissza hozzám!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
9 „Kertjeitek és szőlőitek termését
betegségekkel pusztítottam el,
füge- és olajfáitokat lerágták a sáskák,
mégsem fordultatok vissza hozzám!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
10 „Betegséggel vertelek meg titeket,
járványokkal, mint egykor
Egyiptom lakóit,
ifjaitokat kiszolgáltattam
a kard élének,
lovaitokat zsákmányul adtam
ellenségeiteknek,
táborotokat orrfacsaró
hullabűz borította,
mégsem fordultatok vissza hozzám!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
11 „Úgy elpusztítottam néhány városotokat,
ahogy eltöröltem Sodomát és Gomorát,
s mint a tűzből kikapott üszkös fadarab,
olyan lett, aki megmaradt,
mégsem fordultatok vissza hozzám!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
12 „Emiatt így bánok majd veled, Izráel!
S mivel így bánok veled,
készülj ítéletemre,
mert bizony Istened elé kell állanod!”
13 Ő az, aki hegyeket formál,
és szelet teremt.
Ő teremti az ember szellemét,
és gondolatait[b] kijelenti az embereknek.
Ő változtatja a hajnalt sötétséggé,
és lépdel a föld magaslatain.
Örökkévaló, Seregek Ura és Istene
— ez az ő neve!
11 Ha pedig mindezek így el fognak pusztulni, gondoljátok meg, hogyan éljetek! Szánjátok oda magatokat Istennek, szent és istenfélő életre!
Új Ég és Új Föld
12 Várva várjátok, sőt siettessétek Isten Napjának eljövetelét! Azon a Napon tűzben pusztul el az ég, és az elemek szétolvadnak a hőségben. 13 Isten ígérete szerint azonban Új Eget és Új Földet várunk, ahol igazságosság fog uralkodni.
14 Szeretett testvéreim, mivel vágyva várjátok mindezt, teljes erővel azon igyekezzetek, hogy tisztán, bűntelenül és békességben találjon benneteket az Úr!
Pál leveleiről
15 Urunk most még türelmesen vár. Értsétek meg, hogy ez sokak számára a megmenekülés lehetőségét jelenti! Ugyanerről írt nektek szeretett testvérünk, Pál is, Istentől kapott bölcsességgel. 16 Ő minden levelében szokott írni ezekről a dolgokról. A leveleiben akadnak nehezen érthető részek, amelyeket egyes tudatlan és bizonytalan emberek félremagyaráznak és kiforgatnak. De nemcsak Pál leveleit, hanem az Írások egyéb részeit is kiforgatják eredeti értelmükből, és ezzel a saját pusztulásukat okozzák.
Befejezés
17 Szeretett testvéreim, ti azonban mindezeket már előre tudjátok. Vigyázzatok tehát, s ne hagyjátok, hogy ezek az elvetemült emberek félrevezessenek benneteket! Ne engedjétek a szilárd meggyőződéseteket megingatni! 18 Inkább erősödjetek meg Jézus Krisztus kegyelmében! Ő Urunk és Megmentőnk — igyekezzetek tehát minél mélyebben megismerni őt! Övé legyen a dicsőség most és örökké! Ámen!
Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról(A)
33 „Most pedig hallgassatok meg egy másik történetet! Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot épített a kertjébe. Majd az egészet bérbe adta gazdálkodóknak, és elutazott egy másik országba. 34 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy hozzák el a termésből a neki járó részt.
35 A bérlők azonban megragadták a tulajdonos szolgáit, és megverték őket. Volt, amelyiket meg is öltek, megint másokat megköveztek. 36 Ezután a gazda más szolgákat küldött hozzájuk, de a bérlők ezekkel is ugyanúgy bántak. 37 Végül a gazda azt gondolta: »A fiamat talán mégis meg fogják becsülni!« Ezért a saját fiát küldte hozzájuk.
38 Amikor a bérlők meglátták a fiút, azt mondták egymásnak: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, akkor a miénk lesz az öröksége!« 39 Ezért megragadták a fiút, kidobták a szőlőskertből, és meggyilkolták.
40 Mit gondoltok, mit tesz majd a tulajdonos ezekkel a bérlőkkel, ha megérkezik?”
41 A vallási vezetők ezt válaszolták: „Mivel kegyetlenek voltak, kegyetlenül elpusztítja őket, a szőlőt pedig olyan bérlőknek adja, akik szüret idején behozzák a neki járó termést.”
42 Jézus ekkor azt mondta: „Az van megírva az Írásokban:
»Éppen az a kő lett a sarokkővé,
amelyet az építők félredobtak.
Az Örökkévaló tette sarokkővé,
mi pedig csodáljuk.«[a]
Sohasem olvastátok ezt?
43 Igazán mondom nektek: Isten Királyságát el fogják venni tőletek. Olyan népnek adják majd, akik a Királysághoz méltó gyümölcsöket teremnek. 44 Aki erre a kőre ráesik, az összetörik, akire pedig ez a kő rázuhan, azt szétzúzza.”[b]
45 A főpapok és a farizeusok ekkor megértették, hogy Jézus róluk mondta ezt a jelképes történetet. 46 Ezért szerették volna letartóztatni, de féltek az emberektől, akik Jézust prófétának tartották.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center