Book of Common Prayer
Dávidé.
26 Örökkévaló, ítélj meg engem,
mert ártatlanul éltem,
és benned bíztam, ingadozás nélkül!
2 Vizsgálj meg, Örökkévaló,
és próbálj meg,
tisztítsd meg szívemet és szándékaimat!
3 Mert mindig kegyelmedre nézek,
szereteted által élek.
4 Nem barátkozom bajkeverőkkel,
semmi közöm képmutatókhoz.
5 Utálom a gonoszok társaságát,
nem ülök közéjük sohasem.
6 Kezeimet mosom, ártatlan vagyok,
így jövök oltárodhoz, Örökkévaló,
7 hogy énekkel dicsérjelek,
és elmondjam csodás tetteidet!
8 Örökkévaló, szeretem házadat:
a helyet, ahol dicsőséged lakik!
9 Ne számíts engem a bűnösök közé,
ne pusztíts el a gyilkosokkal együtt!
10 Ők mindig gonoszat terveznek,
és markukat tartják, hogy megvesztegessék őket.
11 Én azonban ártatlanságban élek,
szabadíts hát meg, Istenem,
kegyelmezz nekem!
12 Lábam biztos talajon áll,
s áldalak a nagy gyülekezetben, ó, Örökkévaló!
Dávidé.
28 Örökkévaló, Kősziklám, hozzád kiáltok segítségért!
Ne fordulj el tőlem némán!
Ha nem válaszolsz, én is olyan leszek,
mint akik a sírba hullanak.
2 Halld meg segélykiáltásomat!
Téged hívlak, feléd nyújtom kezem,
aki a Szentek Szentjében laksz!
3 Kérlek, ne pusztíts el a gonoszokkal együtt,
akik békességgel köszöntik szomszédaikat,
szívük pedig tele rosszindulattal.
4 Büntesd meg őket, ahogy megérdemlik!
Ami rosszat mások ellen terveztek,
az történjen velük!
Bánj velük úgy, ahogy ők másokkal!
Büntesd meg őket, ahogy megérdemlik!
5 Mivel nem törődnek az Örökkévaló tetteivel,
sem kezének munkájával,
ezért az Örökkévaló lerombolja őket,
hogy fel nem épülnek soha többé!
6 Áldott az Örökkévaló,
mert válaszolt könyörgésemre!
7 Ő az én erőm és védelmezőm,
benne bízom!
Megsegített engem, ezért vigadok,
énekemmel dicsérem őt!
8 Az Örökkévaló ereje valóságos,
ő a biztos menedék,
aki megmenti felkentjét.
9 Örökkévaló, mentsd meg népedet,
áldd meg örökségedet,
te légy a pásztoruk,
emeld karodba[a] őket örökké!
A zenészek vezetőjének. Dávidé, az Örökkévaló szolgájáé.
36 Ezt mondja a bűn a gonosz szívében:
„Én ugyan nem félek Istentől,
nem is tisztelem, még lelkem mélyén sem!”
2 Meggyőzte magát,
hogy nem tett semmi rosszat,
és nincs mit megbánnia.
3 Beszéde csupa ostoba hazugság és megtévesztés,
nem kell neki a bölcsesség,
nem akar jót tenni.
4 Még ágyában is gonosz terveket sző,
felkel, és rossz útra indul,
minden gonoszságra kapható.
5 Örökkévaló, kegyelmed az égig ér,
és hűséged a felhőkig!
6 Igazságosságod oly magas, mint Isten hegyei,
ítéleteid mélységesek, mint a tenger!
Te viselsz gondot emberre, állatra, Örökkévaló!
7 Nincs értékesebb, mint hűséges szereteted!
Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
8 Megtöltesz minket házad kincseivel,
jóságod folyóvizéből itatsz bennünket!
9 Te magad vagy az élet forrása,
és fényed által látunk világosan!
10 Mutasd meg kegyelmedet azoknak,
akik ismernek téged,
és igazságosságodat a tisztaszívűeknek!
11 Hogy ne taposson el a kevélyek lába,
ne űzzön el a gonoszok keze!
12 Bárcsak a gonoszok mind elhullanának,
hogy fel se keljenek többé!
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak. Dávid zsoltára.
39 Azt mondtam magamban: „Vigyázok ajkamra,
hogy ne vétkezzek szavaimmal,
megfékezem nyelvem,
amíg a gonoszok között járok.”
2 Elnémultam, hallgattam,
se jót, se rosszat nem mondtam,
de ez sem hozott nyugalmat.
3 Szívem felizzott, kitört belőlem a panasz,
hozzád kiáltottam égő szavakkal:
4 „Örökkévaló, kérlek, mondd meg, mi lesz velem,
hadd tudjam meg napjaim számát,
hadd lássam, milyen mulandó vagyok!
5 Arasznyivá tetted életemet,
az én időm semmiség szemedben.
Bizony, az ember élete szétfoszló lehelet!” Szela
6 Tűnő árnyék az ember!
Lót-fut, töri magát, de minek?
Gyűjtögeti vagyonát, s nem tudja,
ki veszi hasznát utána.
7 Most hát miben reménykedjek, Uram,
mit várhatok?
Bizony, én csak benned bízom,
benned reménykedem!
8 Szabadíts meg minden bűnömtől!
Ne engedd, hogy öntelt ostobák gúnyoljanak!
9 Jobb lett volna hallgatnom,
szót sem szólnom;
jobb, ha te cselekszel, Uram!
10 Kérlek, vedd le rólam büntetésedet,
hogy el ne pusztíts kezed csapásaival!
11 Mikor bűne miatt bünteted az embert,
hogy a jó útra tanítsd,
minden szépsége szétfoszlik,
mint molyrágta ruha.
Bizony, mind olyanok vagyunk
mint a tűnő lehelet! Szela
12 Hallgasd meg, Örökkévaló, imádságomat!
Kérlek, hallgasd meg kiáltásomat!
Ne maradj néma, könnyeim láttán,
mert hontalan menekült vagyok,
átutazó idegen, mint minden ősöm!
13 Örökkévaló, ne nézz rám haraggal,
hadd viduljak föl, mielőtt meghalok,
és nem leszek többé!
Amacjá rátámad Ámószra
10 Amacjá, a bételi szentély papja üzenetet küldött Jeroboámnak, Izráel királyának: „Királyom, Ámósz lázadást szít ellened a nép között. Nem tűrheti tovább az ország Ámósz beszédét! 11 Mert azt mondta: »Jeroboám meghal a csatában, Izráel népét pedig kétségtelenül száműzetésbe hurcolják, messze földre.«”
12 Azután Amacjá ezt mondta Ámósznak:
„Próféta, menj el innen, siess vissza Júda földjére! Ott keresd meg a kenyeredet, ott prófétálj! 13 Itt, Bételben, nem prófétálhatsz többé, mert ez a király szent helye, és királyságának temploma!”
14 Ámósz így válaszolt Amacjának:
„Nem vagyok én próféta, sem a próféták tanítványa. Gazdálkodó vagyok, juhokat, marhákat tenyésztek, gyümölcsfákat gondozok. 15 De az Örökkévaló elhívott a nyájam mellől, s azt mondta nekem: »Menj, és prófétálj Izráelnek, népemnek!« 16 Most hát hallgasd meg Amacjá, mit üzen neked az Örökkévaló! Te azt mondod, ne prófétáljak Izráel ellen, ne szóljak Izsák népe ellen.
17 Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked:
»Feleséged prostituálttá
lesz a városban,
fiaidat és leányaidat
fegyverrel ölik meg,
birtokod elveszik,
és felosztják az idegenek,
te magad idegen földön
halsz meg,
Izráelt pedig száműzetésbe hurcolják!«”
9 Én, János, testvéretek vagyok Jézus által, és társatok a szenvedésben, a türelmes kitartásban, és a Jézussal való együtt uralkodásban. Patmosz[a] szigetére kerültem, mivel Isten beszédét és Jézust hirdettem mindenkinek.
János találkozik Jézussal
10 Ekkor magával ragadott a Szent Szellem, és elvitt az Úr Napjára. A hátam mögül erős hangot hallottam, amely trombita hangjához hasonlított. 11 Ezt mondta: „Írd meg egy könyvben mindazt, amit látsz, és küldd el annak a hét helyi gyülekezetnek, amely Efezusban, Szmirnában, Pergamonban, Thiatirában, Szárdiszban, Filadelfiában és Laodiceában él!”
12 Megfordultam, hogy lássam, ki szól hozzám. Hét színarany olajmécs-tartót láttam, 13 és közöttük valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Hosszú ruhát viselt, a melle körül aranyövvel. 14 A feje és a haja olyan fehér volt, mint a hó vagy tiszta gyapjú. A szeme, mint a tűz lángja, 15 a lába, mint a kemencében olvasztott izzó réz, a hangja pedig olyan volt, mint egy hatalmas vízesés zúgása. 16 A jobb kezében hét csillagot tartott, és a szájából kétélű éles kard jött ki. Arca úgy ragyogott, mint délben a nap, mikor a legerősebben süt.
Melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?(A)
34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus olyan választ adott a szadduceusoknak, amelyre azok nem tudtak mit felelni, mindannyian összegyűltek Jézus körül. 35 Egyikük, aki törvénytanító volt, próbára akarta tenni Jézust, és megkérdezte tőle: 36 „Mester, melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?”
37 Ő így válaszolt: „»Szeresd az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!«[a] 38 Ez az első és legfontosabb parancs. 39 A második is hasonló: »Úgy szeresd embertársadat,[b] mint saját magadat!«[c] 40 Ez a két parancsolat az egész Törvény és a próféták írásainak az alapja.”
A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura(B)
41 Amíg a farizeusok együtt voltak, Jézus is feltett nekik egy kérdést: 42 „Mit gondoltok a Messiásról? Kinek a fia?”
„Dávid fia” — felelték.
43 Jézus tovább kérdezett: „Akkor hogyan lehet az, hogy Dávid a Szent Szellem által Urának hívja őt? Ugyanis ezt mondta:
44 »Így szólt Uramhoz az Örökkévaló:
Ülj mellém jobb felől,
amíg ellenségeidet
hatalmad alá[d] kényszerítem!«[e]
45 Ha Dávid Urának nevezi a Messiást, hogyan lehet a Messiás a fia?” 46 Erre azonban egyik farizeus sem tudott válaszolni. Így attól a naptól kezdve már senki sem merte őt kérdésekkel próbára tenni.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center