Book of Common Prayer
Ászáf zsoltára.
50 Az Örökkévaló, a leghatalmasabb Isten szól:
szólítja az embereket,
hívja őket, napkelettől napnyugatig.
2 A tökéletes szépségű Sionból
ragyog fel Isten világossága.
3 Bizony, eljön a mi Istenünk,
de nem titokban:
előtte tűz pusztít,
körülötte hatalmas forgószél!
4 Szólítja a Mennyet és a Földet,
hívja őket, hogy ítéletet tartson népe fölött:
5 „Jöjjetek hozzám hűségeseim,
gyűljetek körém,
akik szövetséget kötöttek velem
az áldozat által!”
6 A Menny hirdeti,
hogy igazságos bíró az Isten! Szela
7 „Figyelj rám, népem, most én beszélek!
Izráel népe, most én tanúskodok ellened.
Isten vagyok, a te Istened.
8 Nem vádollak áldozataid miatt,
sem égőáldozataidért,
amelyek szüntelen előttem vannak.
9 De nincs szükségem bikákra,
sem bakokra nyájaidból.
10 Mert enyém minden erdei vad,
enyém az összes nyáj
a sok ezer dombon és hegyen!
11 Jól ismerem a hegyek minden madarát,
enyém az minden mezei vad.
12 Ha megéhezném, nem szólnék neked,
mert enyém az egész világ,
és minden, ami benne van.
13 Nem kell nekem bikák húsa,
s a bakok vérét nem iszom!
14 Adj hálát Istennek,
ez legyen áldozatod,
s ha ígértél valamit a Felségesnek,
teljesítsd!
15 Engem hívj segítségül,
ha bajban vagy,
én majd megszabadítalak,
te pedig dicsőítesz ezért.”
16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten:
„Milyen jogon beszélsz rendelkezéseimről,
hogy mered szövetségemet a szádra venni?!
17 Hiszen utálod,
ha figyelmeztetlek és fegyelmezlek,
szavaimat semmibe veszed!
18 Tolvajokkal barátkozol,
és házasságtörők közé keveredsz.
19 Szád telve gonoszsággal,
nyelved csalással.
20 Saját testvéredet is elítéled,
megrágalmazod anyád fiát!
21 Ezt tetted, és én csak hallgattam.
Azt hitted, olyan vagyok, mint te?![a]
De most szemedre vetem,
és figyelmeztetlek!
22 Értsétek hát meg mindannyian, amit mondok,
akik elfelejtkeztek Istenről!
Különben rátok rontok,
ízzé-porrá zúzlak benneteket,
és nem lesz, aki megszabadítson kezemből!
23 Aki dicsérettel és hálaadással áldozik,
az dicsőít engem igazán!
Aki ezen az úton jár,
az tapasztalja meg Isten szabadító hatalmát!”
A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítása abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy figyeljék Dávid házát, és öljék meg őt.
59 Istenem, ments meg ellenségeimtől,
védj meg támadóimtól!
2 Szabadíts meg a gonosztevőktől,
ments meg a gyilkosoktól!
3 Nézd, lesben állnak, hogy megöljenek!
Erős harcosok gyűltek össze ellenem,
pedig ártatlan vagyok,
nem követtem el semmi rosszat, Örökkévaló!
4 Nem adtam rá okot,
mégis készülődnek, hogy megtámadjanak!
Örökkévaló, kérlek, lásd meg ezt,
kelj fel, és siess segítségemre!
5 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene,
te vagy Izráel Istene!
Kelj fel hát, és büntesd meg
ezeket az istenteleneket!
Ne kegyelmezz az árulóknak,
akik gonosz terveket szőnek! Szela
6 Előbújnak esténként, mint a kutyák,
morogva körülszimatolják a várost.
7 Hallod, hogy fenyegetnek és szidnak engem?
Nyelvük a fegyverük,
s azt mondják, úgysem hallja senki.
8 De te, Örökkévaló, te kineveted őket,
kigúnyolod mind az istenteleneket!
9 Énekelek neked, Istenem,
mert olyan vagy nekem,
mint magas kővár a hegytetőn!
10 Isten szeret engem, és elém jön,
győzelemre segít a harcban!
Megsegít, hogy ellenségeimet legyőzzem.
11 Ne öld meg őket egyszerre,
nehogy népem felejtsen,
de szórd szét és verd meg őket hatalmaddal,
Uram és Védelmezőm!
12 Essenek csapdába büszkeségük és rágalmaik miatt,
hiszen minden szavuk átok és hazugság!
13 Pusztítsd el őket haragodban,
végezz velük örökre,
hadd tudják meg az egész földön,
hogy Isten uralkodik Jákób népén! Szela
14 Előbújnak esténként, mint a kutyák,
morogva körülszimatolják a várost.
15 Csatangolnak, ennivalót keresnek,
ha nem találnak, vonyítanak.
16 De én minden reggel énekkel dicsérlek
hűségedért és szeretetedért, Uram!
Bizony, te vagy erős kőváram
a magas hegytetőn!
Hozzád menekülök a veszedelem idején!
17 Énekemmel dicsérlek,
mert erős kőváram vagy
magasan fenn, a hegytetőn!
Isten, én szerető Istenem!
A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítása, abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszatért és legyőzte az edomiak tizenkétezer fős seregét a Sós-völgyben.
60 Ó Isten, mennyire megharagudtál ránk!
Elfordultál tőlünk, szétszórtál bennünket!
Állíts helyre minket,
és fordulj vissza hozzánk!
2 Megrendítetted és szétrepesztetted a földet.
Gyógyítsd meg a töréseket,
hogy ne pusztuljon el egészen!
3 Istenünk, sok csapással sújtottad népedet,
a szenvedés bódító borával itattál bennünket.
4 De most magasra emelted zászlódat azoknak,
akik félnek és tisztelnek téged,
hogy köréje gyűljenek,
és megmeneküljenek az ellenség fegyverétől. Szela
5 Istenünk, szabadíts meg minket hatalmaddal!
Hallgass meg bennünket,
hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!
6 Így szólt Isten templomában:
„Örömmel adom örökségül
Sikem városát és Szukkót völgyét!
7 Gileád és Manassé az enyém,
Efraim a sisakom,
Júda királyi jogarom!
8 Moáb mosdótálam, amelyben lábamat mosom,
Edom szolgám lesz, aki sarumat hordozza.
A filiszteusokat legyőzöm,
és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”
9-10 De most elhagytál bennünket, Istenem!
Nem jöttél seregünkkel a csatába.
Ki vezet be engem az erős városba,
hogy elfoglaljam?
Ki vezet el egészen Edomig?
11 Istenem, segíts meg bennünket
ellenségeinkkel szemben!
Hiszen semmit sem ér az emberek segítsége!
12 Isten segítségével hatalmas győzelmet aratunk,
mert ő veri le ellenségeinket!
33 Igazak, örvendezzetek az Örökkévalóban!
Az igazszívűeknek való a dicséret!
2 Adjatok hálát az Örökkévalónak húros hangszerekkel,
dicsérjétek őt tízhúrú hárfával!
3 Énekeljetek neki új éneket,
játsszatok a hangszereken ügyesen,
és kiáltsatok hangosan!
4 Mert az Örökkévaló szava igaz,
minden tette hűségét bizonyítja.
5 Szereti az igazságosságot, az igaz ítéletet,
telve van az egész Föld hűséges szeretetével!
6 Az Örökkévaló teremtette szavával az egeket,
leheletével az égi seregeket.
7 Egy helyre gyűjtötte a tengereket,
raktáraiba a mélység vizeit.
8 Földi teremtények, tiszteljétek az Örökkévalót,
félje őt a Föld minden lakója!
9 Mert amit ő mondott, az megtörtént,
amit szavával létrehívott, az előállt.
10 Az Örökkévaló áthúzza a népek számításait,
meghiúsítja a nemzetek terveit.
11 De amit az Örökkévaló mond,
az örökre érvényes marad,
amit tervez, az megvalósul
minden nemzedékben.
12 Áldott és boldog az a nemzet,
amelynek az Örökkévaló az Istene,
a nép,
amelyet örökségül választott magának!
13 Az Örökkévaló lenéz a Mennyből,
jól látja az embereket.
14 Mennyei trónjáról figyeli
a Föld minden lakóját.
15 Hiszen ő teremtette mindnyájuk szívét,
jól érti minden dolgukat.
16 A királynak nem hatalmas serege szerez győzelmet,
a hőst sem nagy ereje menti meg.
17 Csalódik, aki lovakban bízik,
bármilyen erősek, mégsem mentenek meg!
18 De az Örökkévaló éberen vigyáz azokra,
akik tisztelik és félik őt,
akik hűséges szeretetében bíznak!
19 Bizony, megmenti a haláltól,
és jól tartja őket az éhség napjaiban is!
20 Lelkünk az Örökkévalót várja,
ő segít, és ő véd meg minket!
21 Benne van minden örömünk,
benne bízunk és remélünk!
22 Örökkévaló, légy hozzánk jóindulattal,
ahogy bízunk benned!
Látomás az arany mécstartóról
4 Az angyal, aki beszélt velem, visszatért hozzám és felébresztett, mint mikor valakit az álmából ébresztenek föl. 2 „Zakariás, mit látsz?” — kérdezte.
Egy színarany mécstartót — válaszoltam —, amelynek olajtartója is van a tetején. Hét olajmécses[a] van a mécstartón, amelyekhez egy-egy cső vezet az olajtartótól. 3 Az olajtartó mellett jobbról és balról egy-egy olajfa áll.
4 Mit jelent ez, uram? — kérdeztem az angyaltól, aki beszélt velem.
5 „Hát nem érted?” — kérdezett vissza.
Nem, uram — válaszoltam.
6 Akkor ezt mondta: „Amit látsz, az Örökkévaló üzenetét jelenti, amely Zerubbábelnek szól. Az üzenet pedig ez: »Nem hatalommal, sem erővel[b], hanem csak Szellemem által« — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.
7 Még ha egy nagy hegy emelkedne is Zerubbábel előtt, az is le fog lapulni, és síksággá változik! Zerubbábel pedig fölteszi a zárókövet, és befejezi a Templomot, miközben a nép ujjongva kiáltozik örömében: »Milyen csodálatos! De gyönyörű!«”
8 Ezután az Örökkévaló még ezt mondta nekem: 9 „Ezt a Templomot Zerubbábel kezdi el alapozni, és ő is fogja befejezni.”
Amikor ez megtörténik, Zerubbábel, akkor majd felismered és megérted, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel! 10 Mert vannak, akik kicsúfolják a kicsiny kezdetet, mégis örülni fognak, ha látják, hogy Zerubbábel kitartóan folytatja az építkezést![c]
A kő hét oldala[d] pedig az Örökkévaló szemeit jelképezi, amellyel áttekinti és szemmel tartja az egész földet.
11 Mit jelent a mécstartó jobb és baloldalán a két olajfa? — kérdeztem az angyalt. 12 Majd tovább faggattam: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből aranycsöveken keresztül folyik a mécstartóba az arany?
13 „Hát nem érted?” — kérdezte.
Nem, uram — válaszoltam.
14 „Azt a két személyt[e] jelképezik,
akik az egész föld Ura mellett állnak, és szolgálják őt. Rajtuk keresztül folyik a tiszta olaj” — magyarázta az angyal.
9 Amikor ezek a mennyei élőlények dicséretet, tiszteletet és hálát adnak annak, aki a trónon ül, aki örökké él, 10 a huszonnégy mennyei vezető leborul a trónon ülő előtt, és imádja az Örökké Élőt. Koronájukat a trón elé teszik, és azt mondják:
11 „Urunk, Istenünk, méltó vagy rá,
hogy tiéd legyen minden dicsőség, tisztelet és erő,
mert te teremtettél mindent,
és mindent akaratod hozott létre!”
A Bárány felnyitja a hétpecsétes könyvtekercset
5 Ezután ismét láttam: a trónon ülő a jobb kezében egy könyvtekercset tartott. A tekercs hét pecséttel volt lezárva, és kívül-belül írást láttam rajta. 2 Azután egy hatalmas angyalt láttam, aki erős hangon így kiáltott: „Ki méltó arra, hogy feltörje a pecséteket, és felnyissa a tekercset?” 3 De nem volt senki, sem a Mennyben, sem a Földön, sem a föld alatt, aki méltó lett volna rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen. 4 Ezért sokáig sírtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen.
5 Ekkor az egyik mennyei vezető megszólított: „Ne sírj, hanem nézz oda! Látod, ő a Júda törzséből származó Oroszlán,[a] a Dávid leszármazottja, aki győzött! Ő méltó rá, hogy feltörje a hét pecsétet, és felnyissa a könyvtekercset.”
Példázat a tíz szűzről
25 „Akkor Isten Királysága hasonló lesz ehhez: egyszer tíz szűz várta a vőlegényt, és kimentek elé. Mindegyiknek olajmécses volt a kezében. 2 Közülük öt ostoba volt, öt pedig okos. 3 Az ostobáknál csak mécses volt, de nem vittek magukkal olajat. 4 Az okosaknál nemcsak a mécses volt, hanem korsóikban olajat is vittek. 5 A vőlegény azonban késett, ezért mind a tízen elálmosodtak, sőt el is aludtak.
6 Éjfélkor azonban felhangzott a kiáltás: »Itt jön a vőlegény! Jöjjetek ki elé, és fogadjátok!«
7 Ekkor mind a tízen azonnal felébredtek, és rendbe hozták a mécsesüket. 8 Az ostobák azt mondták az okosoknak: »Adjatok egy kis olajat, mert a mécseseink mindjárt kialszanak!«
9 De azok így válaszoltak: »Nem lehet, mert akkor nem lesz elég sem nekünk, sem nektek. Menjetek inkább az olajárusokhoz, és vegyetek tőlük!«
10 Mialatt az ostobák elmentek olajat venni, megérkezett a vőlegény. Azok a szüzek, akik felkészülten várták, bementek vele a lakodalomba, az ajtót pedig bezárták.
11 Később megérkeztek az ostobák is. Kiáltozni kezdtek: »Uram! Uram! Nyisd ki az ajtót!«
12 De a vőlegény így válaszolt: »Igazán mondom nektek, hogy nem ismerlek titeket!«
13 Legyetek hát mindig éberek, mert nem tudjátok melyik napon, és melyik órában jön vissza az Emberfia!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center