Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének. Dávidnak, az Örökkévaló szolgájának éneke, amelyet azon a napon szerzett, amikor az Örökkévaló megszabadította őt minden ellenségétől, még Saultól is. Ezt énekelte Dávid:
18 Szeretlek, Örökkévaló,
te vagy minden erőm forrása![a]
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám
és erős kőváram!
Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet a győzelemre!
Ő a rejtekhelyem,
magasan fönn, a hegyeken.
3 Az Örökkévalóhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
4 A halál kötelei gúzsba kötöttek,
megrémített a pusztító áradat.
5 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
6 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá,
meghallgatott!
7 Remegett a föld, és reszketett,
még a hegyek alapja is megrendült,
mert az Örökkévaló haragra lobbant!
8 Füst szállt fel orrából,
szájából emésztő tűz lövellt,
tüzes szikrák repültek szerteszét.
9 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
sötét viharfelhők zúgtak lába alatt.
10 Kérubokon ülve repült,
szelek szárnyain suhant.
11 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
körülvették vastag viharfellegek.
12 Dicsőségének ragyogó fénye
egyszerre áttört a felhőkön,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.
13 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
a Felséges zengett az egekből,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.[b]
14 Kilőtte nyilait, és szétszórta őket,
villámait szórta, és azok szétfutottak.
15 Örökkévaló, amikor megfenyítetted a vizeket,
haragod szélviharától még a tengerfenék is meglátszott,
feltárultak a föld alapjai.
16 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
17 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
18 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
19 Szorongattak minden oldalról,
de az Örökkévaló kiszabadított!
Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
20 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezeim tisztaságáért,
21 mert az Örökkévaló útjain jártam,
és nem vétkeztem Isten ellen.
22 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
parancsaitól el nem tértem.
23 Becsületesen és igazán éltem előtte,
a bűnöktől távol maradtam.
24 Meg is jutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezeim tisztaságáért.
25 Istenem, aki hűséges,
ahhoz te is hűséges vagy!
Aki igaz,
ahhoz te is igaz vagy!
26 Aki jó és tisztaszívű,
ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű!
De túljársz az eszén, és ellene állsz annak,
aki ravaszkodik!
27 Megszabadítod az alázatosakat,
de megalázod a büszkéket.
28 Örökkévaló, te gyújtod meg lámpámat,
te világítasz nekem a sötétben!
29 Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök!
Istenemmel minden akadályon átjutok!
30 Isten útja tökéletes!
Az Örökkévaló szava megbízható!
Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!
31 Kicsoda Isten az Örökkévalón kívül?
Kicsoda Kőszikla Istenünkön kívül?
32 Istenem, te megerősítesz engem!
Tökéletessé teszed utamat!
33 Olyan biztossá teszed lépteimet,
mint a szarvasoké!
Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.
34 Megtanítod kezemet a harcra,
és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.
35 Szabadításod védelmez engem,
jobb karod támogat,
jóindulatod fölemel!
36 Megerősítetted lábamat és bokámat,
hogy gyorsabban haladjak,
és ne botladozzam.
37 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
vissza se térek, míg nem végzek velük!
38 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
lábam alatt elterülnek.
39 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
térdre kényszerítetted, akik ellenem támadtak.
40 Megfutamítottad ellenségeimet,
s elpusztíthattam gyűlölőimet.
41 Segítségért kiáltoztak,
de nem menekülhettek.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
de ő nem felelt nekik.
42 Ízzé-porrá zúztam őket,
a szél hordja el mindet,
széttapostam ellenségeimet,
mint a sarat.
43 Istenem, megszabadítottál sok ezer ellenségemtől!
Nemzetek fejévé tettél.
Olyan népek szolgálnak nekem,
akiket nem is ismertem.
44 Első szóra engedelmeskednek,
idegenek hízelegnek nekem!
45 Minden bátorságuk elszállt,
váraikból remegve jönnek elő.
46 Él az Örökkévaló!
Áldott az én Kősziklám, Istenem,
aki győzelemre vezet!
47 Isten megbünteti ellenségeimet,
és népeket rendel uralmam alá!
48 Megment ellenségeim kezéből,
az ellenem támadók fölé emeli fejemet,
megszabadít a kegyetlentől.
49 Ezért dicsérlek téged a nemzetek előtt, Örökkévaló,
dicséretet énekelek neked!
50 Mert te vagy az Isten,
aki nagy győzelmet adsz királyodnak,
megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek,
Dávidnak, és utódainak mindörökké!
13 Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból[a] a legkiválóbb három vitéz elment, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort.[b] 14 Dávid a megerősített rejtekhelyen volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemben. 15 Dávidnak akkor eszébe jutott a betlehemi kút, és nagyon szeretett volna inni a vizéből. Így sóhajtott föl: „Bárcsak valaki hozna egy kis vizet a betlehemi városkapu melletti kútból!” 16 Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték.
Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt, 17 és ezt mondta: „Ó, Örökkévaló, hogyan ihatnám meg, hiszen olyan, mintha vitézeim vére lenne, akik életük kockáztatásával hozták nekem!” Ezért nem itta meg Dávid.
Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.
1 A gyülekezeti vezető[a] üdvözletét küldi annak az asszonynak,[b] akit Isten kiválasztott, és a gyermekeinek.
Isten szeretetével igazán[c] szeretlek benneteket — nem csak én, hanem mindazok, akik megismerték az igazságot. 2 Emiatt az igazság miatt szeretünk így benneteket — az igazság miatt, amely bennünk él, és örökké velünk is marad.
3 Kegyelem, irgalom és békesség legyen velünk az Atya-Istentől és Fiától, Jézus Krisztustól — igazságban és szeretetben.
4 Nagyon megörültem, amikor gyermekeid között olyanokat találtam, akik az igazság útján járnak, ahogy az Atya-Isten parancsolta. 5 Kedves asszonyom, arra kérlek benneteket, hogy isteni szeretettel szeressük egymást mindannyian! Ez a parancs nem új a számotokra, hiszen már régóta ismeritek. 6 Az isteni szeretet azt jelenti, hogy Isten parancsai szerint élünk. S ez a parancs, amint azt kezdettől fogva hallottátok, így szól: az isteni szeretetnek megfelelően éljetek!
7 Mert sokan vannak szerte a világon, akik becsapják az embereket: letagadják, hogy Jézus Krisztus emberi testben jött el a világra. Aki ezt mondja, az hamis tanító, Krisztus ellensége. 8 Vigyázzatok, nehogy elveszítsétek azt, amiért fáradoztunk![d] Igyekezzetek, hogy a teljes jutalmatokat megkapjátok!
9 Továbbra is kövessétek a Krisztusról szóló igazi tanítást. Aki eltér ettől, és nem egyedül az ő tanításait követi, abban nem él Isten. Aki pedig Krisztus tanításait követi, abban benne él az Atya-Isten és a Fiú is. 10 Ha valaki hozzátok érkezik, de nem ezt tanítja, azt be se engedjétek az otthonotokba, sőt még csak ne is köszöntsétek! 11 Mert, ha befogadjátok az ilyen embert, akkor valójában részt vesztek abban a gonosz munkában, amelyet végez.
12 Bár sok mindent szeretnék még mondani nektek, most mégsem folytatom az írást tollal és tintával. Inkább majd ha meglátogatlak benneteket, szemtől szemben beszélgetünk, hogy örömünk teljes legyen. 13 Üdvözölnek benneteket a kiválasztott nővéretek[e] gyermekei.
A kánai lakodalom
2 Két nappal később lakodalom volt a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is részt vett. 2 Meghívták Jézust és a tanítványait is. 3 A lakodalom közben elfogyott a bor, s ekkor Jézus anyja szólt a fiának: „Nincs több boruk!”
4 Jézus azonban ezt válaszolta: „Mi közünk nekünk ehhez? Nem jött még el az én időm.”
5 Jézus anyja mégis szólt a szolgáknak: „Akármit mond nektek, tegyétek meg!”
6 Volt ott hat nagyméretű, kőből készült víztartó, amelyet a zsidók a szertartásos tisztálkodáshoz[a] szoktak használni. Ezekbe egyenként kb. 80–120 liter víz fért.
7 Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Azok pedig színig töltötték a víztartókat.
8 Azután Jézus mondta nekik: „Merítsetek belőle, és vigyétek a násznagynak!”
A szolgák így is tettek. 9 A násznagy megkóstolta a borrá változott vizet. (Ő nem tudta, honnan van a bor, de a szolgák, akik hozták, tudták.) Akkor a násznagy odahívta a vőlegényt, 10 és azt mondta neki: „Mindenki a legjobb bort szolgálja fel először, és amikor a vendégek már részegek, akkor hozzák az olcsó bort. Te meg mostanáig tartogattad a legjobb borodat?”
11 Jézus jelei és csodái közül ez volt az első, amelyet a galileai Kánában mutatott meg. Kézzelfoghatóan megmutatta a dicsőségét, a tanítványai pedig hittek benne.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center