Book of Common Prayer
148 Dicsérjétek az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót a Mennyben!
Dicsérjétek a magasságban!
2 Dicsérjétek őt, ti angyalok, mind!
Dicsérjétek őt seregei![a]
3 Dicsérd őt Nap és Hold!
Dicsérjétek ragyogó csillagok!
4 Dicsérje őt legmagasabb Menny!
Dicsérje még az ég feletti víz is!
5 Dicsérjék az Örökkévalót,
kinek parancsszava teremtette őket!
6 Mert örökre megerősítette őket,
és megszabta törvényeiket,
hogy pályájukról le ne térjenek!
7 Dicsérjétek az Örökkévalót, ti földi lények,
nagy tengeri állatok és az egész óceán!
8 Dicsérjétek őt ti is, kik parancsát teljesítitek:
tűz és jégeső, hó és köd, viharos szelek,
9 hegyek és dombok,
gyümölcsfák és cédrusok,
10 vadak és háziállatok,
négylábúak és repdeső madarak!
11 Dicsérjétek őt, földi királyok és nemzetek,
minden földi uralkodó és bíró,
12 fiúk és leányok,
idősek és gyerekek!
13 Dicsérjétek mind az Örökkévaló nevét,
mert csak ő méltó erre!
Dicsősége nagyobb, mint a Föld és az Ég!
14 Megnöveli népe hatalmát,
dicsérje hát, aki hűséges hozzá!
Dicsérje őt Izráel népe,
a nép, amely közel van szívéhez!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
149 Dicsérjétek az Örökkévalót!
Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket!
Dicsérjétek őt,
mikor szentjei összegyűlnek!
2 Izráel népe örüljön Teremtőjének!
Sion gyermekei örüljenek Királyuknak!
3 Dicsérjék nevét tánccal,
dobokkal és hárfával!
4 Mert gyönyörködik népében az Örökkévaló,
szabadításával dicsőíti meg az elnyomottakat!
5 Örüljenek hát szentjei a szabadításnak,
és ujjongjanak pihenőhelyükön!
6 Isten dicsérete legyen torkukban,
kétélű kard a kezükben,
7 hogy bosszút álljanak az idegeneken,
és megbüntessék a népeket,
8 hogy láncra verjék királyaikat,
vasbilincsbe vezéreiket,
9 végrehajtsák rajtuk Isten írott ítéletét!
Dicsőségére lesz ez
az Örökkévaló minden szentjének!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
150 Dicsérjétek az Örökkévalót!
Dicsérjétek Istent szentélyében!
Dicsérjétek őt hatalma helyén, a Mennyben!
2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért,
dicsérjétek nagyságához méltóan!
3 Dicsérje őt a trombita hangja,
dicsérje lant és hárfa zengése!
4 Dicsérjétek dobokkal és tánccal,
dicsérjétek húros hangszerekkel és fuvolával!
5 Dicsérjétek csengő cintányérral,
dicsérjétek hangos cintányérral!
6 Aki csak él, mind dicsérje az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
114 Mikor Izráel népe kijött Egyiptomból,
Jákób családja az idegen nyelvű népek közül,
2 Júda lett Isten szent lakóhelye,
Izráel a királysága.
3 Meglátta a tenger és elfutott előle,
a Jordán pedig visszafordult.
4 A hegyek szökdelve táncoltak, mint a vadkecskék,
a dombok ugrándoztak, mint a bárányok.
5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál?
És te, Jordán, hogy visszafordultál?
6 Mit ugrándoztok, ti hegyek, mint a vadkecskék,
és ti dombok, mint a bárányok?
7 Reszkess az Úr előtt, te föld,
reszkess Jákób Istene előtt,
8 aki a sziklát tóvá változtatta,
kemény kősziklából forrást fakasztott!
115 Magadnak szerezz dicsőséget, Örökkévaló,
ne nekünk!
Egyedül tiéd minden dicsőség,
hűséges szeretetedért!
2 Ne mondhassák az idegen népek:
„Ugyan, hol a ti Istenetek?!”
3 Bizony, Istenünk a Mennyben lakik,
és mindent megtehet, amit csak akar!
4 A népek istenei csak bálványok,
hitvány szobrok, ezüstből, aranyból,
emberi kéz alkotásai!
5 Van szájuk, de némák,
van szemük, de vakok,
6 van fülük, de süketek,
van orruk, de nem szagolnak,
7 van kezük, de nem tapintanak,
van lábuk, de nem járnak,
torkuk sem ad hangot sohasem.
8 Ilyenek lesznek maguk is,
akik bálványokat emelnek,
és azokban bíznak!
9 Izráel népe, te az Örökkévalóban bízzál!
Segítséged és pajzsod ő!
10 Áron családja, az Örökkévalóban bízzál!
Segítséged és pajzsod ő!
11 Akik az Örökkévalót imádjátok, benne bízzatok!
Segítségetek és pajzsotok ő!
12 Az Örökkévaló törődik velünk, figyel ránk,
és megáld bennünket!
Megáldja Izráel népét,
megáldja Áron családját,
13 megáld titeket, akik őt imádjátok,
kicsinytől fogva nagyig.
14 Adjon nektek az Örökkévaló
mind többet és többet,
nektek és gyermekeiteknek egyaránt!
15 Áldjon meg téged az Örökkévaló,
aki a Mennyet és a Földet teremtette!
16 A Menny az Örökkévalóé,
de a Földet az ember fiainak adta.
17 Nem a halottak dicsérik az Örökkévalót,
nem azok, akik leszálltak a csend országába,
18 hanem mi, akik élünk!
Igen, dicsérjük az Örökkévalót
most és mindörökké!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Az önelégült elbizakodottság büntetése
6 Jaj nektek,
akik gondtalan jólétben
éltek a Sionon!
Jaj nektek,
akik önelégült elbizakodottságban
éltek Samáriában,[a]
akik magatokat a legkülönb nép
vezetőinek tartjátok,
hiszen hozzátok fordul tanácsért
egész Izráel!
2 Menjetek csak el Kalnéba,
nézzetek szét a nagy Hamátban,
járjátok be Gát[b] városát
a filiszteusok földjén!
Különbek vagytok-e náluk?
Nem nagyobb-e országuk
a tieteknél?
3 Jaj nektek, akik a veszedelem napját
távolinak gondoljátok,
pedig tetteitekkel
éppen ti sürgetitek jövetelét!
4 Jaj nektek,
akik díszes pamlagon heverésztek,
elefántcsonttal díszített
nyoszolyákon nyújtózkodtok,
akik báránysülttel lakomáztok,
s levágjátok a borjakat magatoknak,
5 hárfát pengetve dalolgattok,
és hangszereket készítetek magatoknak,
mint Dávid,[c]
6 akik öblös korsókból
isszátok a bort,
s drága illatszerekkel
kenegetitek magatokat,
de József népe[d] romlásán
nem bánkódtok!
7 Elsők lesztek hát,
akiket száműzetésbe hurcolnak,
s vége szakad
a henyélők lakomáinak!
8 Uram, az Örökkévaló megesküdött önmagára, ezt mondta az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene:
„Utálom, amire Jákób népe[e] oly büszke,
gyűlölöm várait és palotáit,
ezért kiszolgáltatom a várost
ellenségeinek,
és kezükbe adok mindenkit,
aki csak benne lakik.”
Csak kevesen maradnak életben Izráelben
9 Akkor, ha tízen maradnak élve egy családból, még azok is meghalnak. 10 S ha eljön egy rokon, hogy kivigye a házból a holttesteket, hogy elégesse őket; megkérdezi azt, aki a házban maradt: „Van-e még ott valaki más?”
Az meg válaszol: „Nem, nincs más, hála…”.[f]
De a másik félbeszakítja: „Hallgass! Ki ne mondd az Örökkévaló nevét!”
11 Mert nézzétek, az Örökkévaló parancsol,
és darabokra töri a nagy házakat,
apró törmelékké zúzza a kis házakat!
12 Vajon vágtatnak-e a lovak a sziklákon?
Vagy felszánthatjátok-e
ökrökkel a tengerpartot?
De ti az igaz ítéletet
keserű méregre cseréltétek!
Az igazságosság gyümölcse helyett
üröm terem nálatok!
13 Dicsekedtek vele,
hogy Lódebárt elfoglaltátok.
Kérkedve mondjátok:
„Lám, a magunk erejével
foglaltuk el Karnaim várát!”
14 „Ezért hát, Izráel,
ellened indítok egy népet
— mondja az Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene —,
elnyomnak és sanyargatnak majd téged
egész földeden,
a hamáti úttól az Arava-völgyig.”[g]
Amikor az Úr visszajön
5 Mindez biztos előjele annak, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor majd titeket méltónak nyilvánít arra, hogy bemehessetek Királyságába, amelyért szenvedtetek is. 6 Ahogyan igazságos lesz az is, hogy szenvedéssel fizessen majd azoknak, akik nektek most szenvedést okoznak. 7 Nektek pedig, akik most szenvedtek, velünk együtt megpihenést és nyugalmat fog adni.
Hogy mikor? Amikor az Úr Jézus lángoló tűzben megjelenik a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt. 8 Akkor fogja majd megbünteti azokat, akik nem ismerik Istent és nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól. 9 Ezeknek az engedetleneknek örökké tartó pusztulás és szenvedés lesz a sorsuk, mivel örökre száműzik őket az Úr jelenlétéből és erejének dicsőségéből.
10 Azon a napon, amikor az Úr eljön, mindenki dicsőíteni fogja őt, mert látják majd a dicsőségét azokban, akik teljesen őhozzá tartoznak. Mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik hisznek benne. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk.
11 Ez az, amiért szüntelenül imádkozom értetek. Azt kérem Istentől, hogy tegyen titeket méltóvá az elhívásra. Azt kérem, hogy Isten ereje által teljesen véghez tudjátok vinni mindazt, amit jósága meg akar tenni rajtatok keresztül — mindazt, amire a hitetek indít benneteket. 12 Azért imádkozom, hogy Urunk, Jézus legyen még dicsőségesebb bennetek és általatok, ti pedig szintén dicsőséget kapjatok Jézusban — Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből.
Bemerítő János születése
57 Amikor eljött az ideje, Erzsébet fiút szült. 58 Szomszédai és rokonai megtudták, milyen jóságos volt hozzá az Örökkévaló, és együtt örültek vele.
59 A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni, 60 de Erzsébet ezt mondta: „Nem, János legyen a neve!”
61 Azok csodálkoztak: „De hiszen senki sincs a rokonságban, akit így hívnak!” 62 Majd intettek Zakariásnak, hogy milyen nevet akar adni a gyermekének.
63 Ő kért egy írótáblát, és ezt írta rá: „János a neve”. Ezen mindenki elcsodálkozott. 64 Ekkor hirtelen megoldódott Zakariás nyelve, megszólalt, és Istent dicsérte. 65 A környék lakóit pedig istenfélelem töltötte be, és Júdea egész hegyvidékén mindenki erről beszélt. 66 Akik csak hallottak róla, mind a szívükbe vésték, és azon gondolkoztak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Örökkévaló kétségtelenül a gyermek felett tartotta a kezét.
Zakariás dicsőíti Istent
67 Zakariást ekkor betöltötte a Szent Szellem, és így prófétált:
68 „Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene,
mert segítségére sietett népének,
és megváltást hozott nekünk!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center