Book of Common Prayer
[a] Dávidé.
25 Örökkévaló, hozzád emelem lelkemet!
2 Benned bízom, Istenem,
ne kelljen csalódnom,
s ne engedd, hogy ellenségeim kigúnyoljanak!
3 Senki se csalódjon, aki benned bízik!
Akik elárulnak téged, azok csalódjanak,
ne jussanak semmire!
4 Örökkévaló, mutasd meg, melyik a te utad,
taníts engem, hogy lábad nyomát kövessem!
5 Vezess és taníts, hogy igazságodban járhassak,
hiszen te vagy Szabadítóm, Istenem,
csak benned reménykedem szüntelen.
6 Kérlek, gondolj szeretetedre és kegyelmedre, Örökkévaló,
mert azok öröktől fogva és örökké tartanak!
7 Ne emlékezz ifjúkorom vétkeire és bűneimre!
Kegyelmed szerint gondolj rám,
mert jóságos vagy, Örökkévaló!
8 Bizony, jó az Örökkévaló, és igazságos!
Még a bűnösöket is jóra tanítja.
9 Az alázatosokat igazságosan vezeti,
megtanítja őket útjaira.
10 Bizony, aki az Örökkévaló útján jár,
az megismeri kegyelmét és hűséges szeretetét!
Mert így bánik azokkal,
akik szövetségét és ígéreteit megőrzik!
11 Örökkévaló, sokat vétkeztem ellened,
de bocsáss meg nekem jóságodért!
12 Aki teljes szívvel tiszteli és féli az Örökkévalót,
annak ő megmutatja, melyik utat válassza!
13 Áldott az ilyen ember!
S utódai megmaradnak a földön,
amelyet Isten nekik ígért.
14 Az Örökkévaló bizalmába fogadja, akik imádják őt,
és szövetségére tanítja őket.
15 Az Örökkévalóra nézek szüntelen,
mert ő szabadít ki minden bajból![b]
16 Örökkévaló, nézz rám, légy kegyelmes hozzám,
mert gyenge és magányos vagyok!
17 Enyhítsd szívem aggodalmát,
ments ki bajaimból!
18 Vedd észre, mennyi baj és próbatétel vesz körül,
és bocsásd meg minden bűnömet!
19 Nézd, mennyi ellenségem van,
akik gyilkos szándékkal gyűlölnek engem!
20 Istenem, védj meg, és ments meg tőlük,
hiszen benned bízom,
ne kelljen csalódnom!
21 Ártatlanságom és egyenességem védjen meg,
mert rád várok, Istenem, hogy megszabadíts!
22 Ó Istenem, mentsd ki Izráelt
minden bajból!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.[a]
9 Dicsérlek, Örökkévaló, teljes szívemből!
Elsorolom csodálatos tetteidet.
2 Vigadok és örülök neked,
énekkel dicsérem neved, ó Felséges!
3 Miattad hátat fordítanak ellenségeim,
elfutnak előled, földre esnek,
megsemmisülnek egészen.
4 Mert trónodra ültél, mint igazságos bíró,
ítéletet hoztál, és javamra ítéltél.
5 Megfenyítetted a nemzeteket,
elpusztítottad a gonoszokat,
még a nevüket is örökre eltörölted.
6 Elpusztult az ellenség,
városai rommá lettek.
Végleg kigyomláltad őket,
még emlékük is örökre elveszett.
7 De örökké uralkodik az Örökkévaló!
Ítélkezéshez állította fel trónját,
8 igazságosan ítél meg minden embert.
Bizony, méltányosan ítéli a nemzeteket!
9 Az elnyomottaknak az Örökkévaló lesz biztos menedékük,
magas kővár a veszedelem idején.
10 Ezért bíznak benned,
akik igazán ismernek téged,
mert te, Örökkévaló, nem hagyod el,
aki hozzád fordul segítségért.
11 Énekeljetek dicséretet az Örökkévalónak, aki Sionban lakik!
Hirdessétek a népek között hatalmas tetteit!
12 Mert számon kéri az Örökkévaló
a gyilkostól áldozata vérét,
és nem felejti el
a nyomorultak jajkiáltásait!
13 Könyörülj rajtam, Uram!
Nézd, hogyan üldöznek ellenségeim!
Ments ki a halál kapujából,
14 hogy Jeruzsálem kapujában dicsérhesselek,
és örülhessek, hogy megszabadítottál!
15 A nemzetek beleestek a verembe,
amelyet másoknak ástak,
és csapdájuk saját lábukat fogta meg.
16 Így mutatta meg nekik az Örökkévaló,
hogy igazságosan ítél:
a gonoszt saját csapdájában fogta meg. Higgajon Szela
17 A gonosz emberek
a halottak országába kerülnek.
Bizony, oda jut minden nép,
amely elfeledkezik Istenről!
18 De az Örökkévaló nem felejti el az alázatos szegényeket:
meglátják, hogy nem hiába reménykedtek benne!
19 Kelj fel, Örökkévaló!
Ne tűrd tovább az erőszakosságot!
Állítsd magad elé,
ítéld meg a népeket!
20 Tanítsd meg őket,
hogy féljenek téged!
Hadd tudják meg,
hogy csupán halandó emberek! Szela
Dávid zsoltára.
15 Örökkévaló, ki lakhat sátorodban?[a]
Szent hegyeden ki élhet veled?
2 Aki egyenes úton jár,
azt teszi, ami helyes,
tiszták és igazak a szándékai,
3 nem rágalmaz másokat,
embertársának nem árt,
nem mond rosszat testvéreiről,
4 megveti a gonoszt,
de tiszteli azokat,
akik félik az Örökkévalót.
Aki, ha ígér valamit, megtartja,
még ha kárát vallja is,
5 aki nem kér kamatot
kölcsönadott pénze után,
és nem lehet megvesztegetni,
hogy az ártatlant megkárosítsa.
Aki így él, soha meg nem inog!
Első látomás: a sáskajárás
7 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Kaszálórétet láttam, a királyi kaszálás után[a], amikor újra nőni kezdett a fű. Az Örökkévaló sáskarajt formált, és ráküldte a zöldellő mezőre. 2 Mikor a sáskák már egészen csupaszra tarolták a rétet, felkiáltottam:
„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, bocsáss meg nekünk, különben Jákób népe nem éli túl ezt a csapást, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”
3 Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.
„Jól van, ez nem fog bekövetkezni” — mondta.
Második látomás: a tűz
4 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban. Tüzet hívott elő, hogy azzal büntesse meg népét. A tűz elpusztította a nagy mélységet, és már a megművelt földeket is kezdte elégetni. 5 Akkor felkiáltottam:
„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, állítsd meg a csapást, különben Jákób népe nem éli túl, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”
6 Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.
„Jól van, ez sem fog bekövetkezni” — mondta.
Harmadik látomás: a függőón
7 Majd ezt mutatta nekem látomásban: az Úr egy fal tetején állt, és kezében függőónnal[b] vizsgálta, hogy a fal függőleges-e.
8 Ezt kérdezte tőlem az Örökkévaló: „Ámósz, mit látsz?”
„Függőónt” — válaszoltam.
Akkor ő így folytatta:
„Látod, függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, és nem kímélem meg őket többé a büntetéstől! 9 Bizony elpusztulnak Izsák népének magaslatai, romhalmazzá lesz Izráelben minden szent épület, és fegyverrel támadok Jeroboám király családjára!”
A könyv eredete
1 Ez Jézus Krisztus kijelentése.[a] Azért kapta Istentől, hogy előre megmutassa a szolgáinak azokat, amiknek hamarosan és hirtelen meg kell történniük. Jézus elküldte angyalát a szolgájához, Jánoshoz, hogy jelképek által közölje vele ezeket, 2 János pedig tanúskodott mindarról, amit látott. Ez az, amit Isten üzent, amit Jézus Krisztus kijelentett Jánosnak. 3 Boldog és áldott, aki felolvassa, s boldogok és áldottak, akik készséges szívvel hallgatják ennek a próféciának az üzeneteit, és engedelmeskednek azoknak, mert már közeledik az idő.
Köszöntés
4 Jánostól a Kis-Ázsiában lévő hét helyi gyülekezetnek:
kegyelem és békesség szálljon rátok attól, aki van, aki mindig is volt, és aki el fog jönni; a trónja előtt lévő hét Szellemtől, és 5 Jézus Krisztustól — a hűséges tanútól, aki elsőként támadt fel a halottak közül, és aki a Föld összes királyának fejedelme.
Jézus mindig is szeretett bennünket, és a saját vére árán véglegesen megszabadított minket a bűneinktől. 6 Ő tett bennünket királysága népévé és papokká, akik Istent, Jézus Atyját szolgáljuk. Jézusé legyen a dicsőség és a hatalom örökké! Ámen!
7 Nézzétek! Jézus jön, a felhőkkel körülvéve! Mindenki meg fogja látni, még azok is, akik őt lándzsával átszúrták[b] és az egész világon mindenki siratni és gyászolni fogja őt. Igen, így lesz, ámen!
8 Azt mondja az Úr Isten: „Én vagyok az Alfa és az Ómega[c], aki vagyok, aki mindig is voltam, és aki el fogok jönni, a Mindenható.”
A szadduceusok alattomos kérdése(A)
23 Ugyanazon a napon odajöttek Jézushoz a szadduceusok is, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Ezt kérdezték tőle: 24 „Mester! Mózes azt parancsolta: ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a testvére vegye feleségül az özvegyét. Így kell a testvérnek gondoskodnia arról, hogy meghaltnak mégis legyen utódja.[a] 25 Volt közöttünk hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg, és fivérére hagyta a feleségét. 26 Ugyanez történt a második fiúval, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. 27 Végül meghalt az asszony is. 28 A feltámadáskor a hét fivér közül kinek lesz a felesége, hiszen azelőtt már mindegyiknek a felesége volt.”
29 Jézus így felelt meg nekik: „Azért vagytok ilyen súlyos tévedésben, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. 30 Ugyanis a feltámadás után senki sem nősül meg, és senki sem megy férjhez. A feltámadottak olyanok lesznek, mint az angyalok a Mennyben. 31 Ami pedig a halottak feltámadását illeti, biztosan olvastátok, amit Isten maga mondott: 32 »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.«[b] Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene.”
33 Az emberek nagyon elcsodálkoztak ezen a tanításon.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center