Book of Common Prayer
2 Miért csődülnek össze dühösen a nemzetek?
Miért kovácsolnak ostoba terveket?
2 A föld királyai összegyűlnek,
a vezetők szövetkeznek
az Örökkévaló ellen
és Felkentje ellen:
3 „Lázadjunk fel ellenük,
szabadítsuk fel magunkat igájuk alól!”
4 Aki mennyei trónján ül, nevet rajtuk,
s kigúnyolja őket az Örökkévaló,
5 haraggal szól hozzájuk,
megrémíti, összezavarja őket:
6 „Én kentem fel őt, és tettem királyommá,
szent hegyemen, a Sionon!”
7 Halljátok meg az Örökkévaló törvényét!
Ő maga mondta nekem:
„Fiam vagy te, ma szültelek!
8 Csak kérjed tőlem örökséged,
és neked adom az összes nemzetet,
s birtokodul az egész földkerekséget!
9 Vaspálcával töröd össze a népeket,
széjjelzúzod őket, mint vas a cserepet!”
10 Ezért, királyok, térjetek észhez,
földi fejedelmek, fogadjátok meg tanácsom!
11 Imádjátok az Örökkévalót tisztelettel és félelemmel,
ujjongjatok neki reszketéssel!
12 Hódoljatok fia előtt,[a]
nehogy megharagudjon,
és hirtelen elpusztítson titeket,
mert haragja hamarosan lángra lobban!
Ó, milyen áldott és boldog, aki benne bízik!
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.
85 Örökkévaló, kegyelmezz meg országodnak,
hozd haza Jákób népének száműzötteit!
2 Bocsásd meg néped bűneit,
takard el vétkeit! Szela
3 Szűnjön meg haragod!
Tartsd vissza indulatodat!
4 Állíts helyre bennünket, szabadító Istenünk,
ne haragudj ránk!
5 Örökké tart haragod?
Nemzedékről-nemzedékre haragszol ránk?
6 Bizony, visszafordulsz hozzánk,
új életre keltesz minket,
hogy néped örülhessen neked, Örökkévaló!
7 Mutasd meg, hogy valóban szeretsz,
és szabadíts meg bennünket, Örökkévaló!
8 Hallom, mit mond az Örökkévaló Isten:
„Békesség népemnek
és hűséges követőimnek!
Csak ostobaságaitokhoz
vissza ne térjetek!”
9 Mert hamar megszabadítja azokat,
akik tisztelik és félik őt,
hogy dicsősége földünkön lakjon.
10 Isten szeretete elébe jön hűségeseinek,
békesség és igazságosság
köszönti őket csókkal.
11 Hűség hajt ki a földből,
igazságosság záporoz a Mennyből.
12 Igen, az Örökkévaló megad nekünk minden jót,
és földünk is bőségesen terem.
13 Igazságosság jön az Úr előtt,
és készíti számára az utat.
Dávid zsoltára.
110 Az Örökkévaló mondta ezt Uramnak:[a]
„Ülj mellém, jobb oldalamra,
míg ellenségeidet lábad alá vetem!”
2 Az Örökkévaló nyújtja ki
hatalmad pálcáját Sionból:
„Hajtsd uralmad alá ellenségeidet,
uralkodj közöttük is!”
3 Néped önként jelentkezik,
amikor sereged összegyűjtöd, Örökkévaló.
Fiatal harcosaid
megszentelt ruhákba öltöznek,
kora reggel köréd gyülekeznek,
mint hajnalban születő harmat a mezőn.[b]
4 Megesküdött az Örökkévaló,
és soha vissza nem vonja:
„Örökké pap vagy te,
Melkisédek papsága szerint.”
5 Az Úr áll jobb kezed felől,
ő szórja szét haragja napján a királyokat!
6 Ítéletet tart a népek fölött,
megtölti a völgyeket holtakkal,
összezúzza a fejedelmeket
mindenütt a Földön.
7 Lehajol, iszik az út menti patakból,
azután győztesen felemeli fejét![c]
„A Templomba felvezető ének.”
132 Örökkévaló, emlékezz Dávidra
és szenvedéseire!
2 Emlékezz rá, hogy megesküdt az Örökkévalónak,
megfogadta Jákób Erős Istenének:
3 „Addig nem megyek be házamba,
nem fekszem ágyamba,
4 addig nem alszom,
nem is szunnyadok,
5 míg helyet nem találok az Örökkévalónak,
lakóhelyet Jákób Erős Istenének!”
6 Hallottunk a Szövetségládáról Efrátában,[a]
megtaláltuk Kirját-Jeárimban.[b]
7 Menjünk fel a Szent Sátorhoz!
Imádjuk az Örökkévalót lába előtt!
8 Kelj fel, Örökkévaló, indulj el új lakóhelyedre,
te és hatalmas Szövetséged Ládája!
9 Papjaid öltözzenek igazszívűségbe,
néped vígan örvendezzen!
10 Dávidért, szolgádért
ne fordulj el felkent királyodtól!
11 Hiszen megesküdt az Örökkévaló Dávidnak,
és vissza nem vonja soha:
„Utódaidat ültetem trónodra!
12 Ha fiaid megtartják Szövetségemet
és Törvényemet, amelyekre tanítom őket,
akkor fiaik is királyok lesznek trónodon örökké.”
13 Mert Siont választotta az Örökkévaló,
Siont kívánta lakóhelyének:
14 „Ez lesz lakóhelyem örökké,
itt akarok lakni, mert így kívánom!
15 Megáldom gazdagon minden jóval,
még szegényeit is ellátom kenyérrel.
16 Papjait szabadításomba öltöztetem,
népem vígan örvendezik!
17 Megnövelem ott Dávid hatalmát,
felkent királyom dicsőségét ragyogtatom.
18 Szégyent borítok ellenségeire,
Dávidon pedig koronája ragyog!”
Jöjjetek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére!(A)
4 Az idők végén[a]
az Örökkévaló házának hegye
fölülemelkedik
a legmagasabb hegyeken,
messze kimagaslik
a dombok közül,
s hozzá gyűlnek a nemzetek.
2 Tömegek özönlenek hozzá,
s így hívja egyik a másikat:
„Jöjjetek, menjünk fel
az Örökkévaló hegyére,
Jákób Istenének házához,
hogy tanítson bennünket útjaira,
s járhassunk ösvényein!”
Mert Sionból származik a tanítás,
Jeruzsálemből jön
az Örökkévaló szava.
3 Igazságosan ítél
a nemzetek között,
és megfenyít sok erős
és messze lakó népet,
hogy kardjukból
ekét kovácsoljanak,
lándzsáikból
szőlőmetsző késeket.
Nép a népre
többé kardot nem emel,
fiait harcra már nem tanítja soha.
4 Békességben és jólétben
élvezik majd kertjeik gyümölcsét,
a szőlőt és fügét,
s nem kell félniük semmitől.
Így lesz, mert az Örökkévaló,
a Seregek Ura mondta ezt!
5 Hiszen minden nép
a maga istenének uralma alatt él,
de mi az Örökkévalót,
Istenünket követjük,[b]
és uralma alatt élünk örökké!
Prófécia a Messiás származásáról
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Efráta[a] Betlehemben!
Bár a legkisebb vagy
Júda nemzetségei közül,
mégis benned születik meg
Izráel Fejedelme,
kinek származása
az idők kezdetére nyúlik vissza,
az őskor napjaiba!”
3 Ezért az Örökkévaló
kiszolgáltatja népét
az ellenségeiknek,
de csak addig,
amíg a terhes asszony[b] vajúdik,
és megszüli gyermekét,
amíg testvéreinek maradéka
visszatér Izráel népéhez.
4 Ő pedig erős kézzel uralkodik,
és pásztorolja nyáját
az Örökkévaló ereje által,
az Örökkévalónak, Istenének
felséges nevében.
Hatalma kiterjed az egész földre,
ezért népe biztonságban
és békében él.
Isten maga a szeretet
7 Kedveseim, Isten szeretetével kell szeretnünk egymást, mert ez a szeretet Istentől származik. Aki így szeret, az mind Istentől született, és ismeri Istent. 8 Aki nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten maga a szeretet. 9 Isten pedig úgy mutatta meg nekünk, mennyire szeret bennünket, hogy elküldte a Földre az egyetlen Fiát, hogy rajta keresztül örök életet kapjunk. 10 Ez az isteni szeretet! Nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre azért, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért.
11 Kedveseim, ha Isten így szeretett bennünket, akkor nekünk is ezzel az isteni szeretettel kell szeretnünk egymást. 12 Istent még soha senki nem látta, de ha isteni szeretettel szeretjük egymást, Isten bennünk él, és ez a szeretet kiteljesedik bennünk.
13 Tudjuk, hogy Istenben élünk, és Isten bennünk él. Honnan tudjuk? Abból, hogy ő a saját Szelleméből adott nekünk. 14 Az Atya-Isten elküldte a Fiát a Földre, hogy az egész világot megmentse — ezt mi a saját szemünkkel láttuk, és bizonyítjuk, hogy így igaz. 15 Aki elismeri és megvallja az emberek előtt: „Hiszem, hogy Jézus az Isten Fia” — abban Isten benne él, és ő is Istenben él. 16 Mi pedig megismertük és tapasztaljuk Isten irántunk való szeretetét, ezért bízunk ebben a szeretetben.
Mert Isten maga a szeretet. Aki ebben az isteni szeretetben éli az életét, az valójában Istenben él, és Isten is él benne.
Aki a Mennyből jött
31 „Ő a Mennyből, Istentől jött, ezért mindenkinél hatalmasabb. Aki a földről származik, az a földhöz tartozik, és földi dolgokról beszél. Ő azonban a Mennyből, Istentől jött, és mindenkinél hatalmasabb! 32 Ő arról beszél, amit saját maga látott és hallott, az emberek mégsem fogadják el, amit mond. 33 Azok viszont, akik hisznek neki, ezzel azt bizonyítják, hogy Isten megbízható, és igazat mond. 34 Mert akit Isten küldött, az valóban Isten szavait és személyes üzenetét mondja. Isten a Szent Szellemet korlátozás nélkül adja naki, 35 mert az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. 36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, az sohasem látja meg az örök életet, hanem Isten haragja alatt marad.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center